Kevesek számára tűnhet újdonságnak, hogy Magyarországon párt és állam különválásáról régóta nehezen beszélhetünk. A K-Monitor régóta foglalkozik azokkal a formális és informális trükkökkel, jogszabályokkal és folyamatokkal, amelyek következtében közpénz kerül felhasználásra arra, hogy a kormánypárt üzeneteit és kampányát támogassa. Ebben a blogposztban kísérletet teszünk arra, hogy csokorba szedjük és bemutassuk a jelenlegi választási hajrá új és prominens állampárti kampány eszközeit és csatornáit. 

Álcivil szervezetek

Egy ilyen csatorna a hivatalosan független, de a gyakorlatban kizárólag a kormány üzeneteit közvetítő „civil” szervezetek állami finanszírozása, melyen keresztül számos kisebb-nagyobb kampánycsoport munkája kerül kifizetésre állami költségvetésből.

Elkészült a 2026-os választásokra a K-Monitor politikai iránytűje, a Voksmonitor. Bár az idei választás tétje túlmutat azon, hogy mit gondolnak a pártok különféle szakpolitikai kérdésekről, fontos arról is beszélni, hogy milyen irányba változzon az ország a választások után, és milyen ígéreteket lehet számonkérni a nyertes párton a következő kormányzati ciklusban.

A Voksmonitor segítségével a válaszadók a Fidesz és a TISZA mellett a DK, a Mi Hazánk és az MKKP véleményét ismerhetik meg 44 közéleti kérdésben, és ezeket össze is vethetik egymással és a saját álláspontjukkal. A Voksmonitor témáit az elmúlt évek legfontosabb szakpolitikai kérdései adják. A K-Monitor munkatársai olyan témákat választottak ki, amelyek közvetlenül hatnak az polgárok mindennapi életére, mint a lakhatási problémák megoldása, adó és nyugdíj kérdések, túlóra és munkanélküli ellátás szabályozása, magán és állami egészségügy viszonya, abortusz és kábítószer legalizáció, vagy olyan fontos témák, mint az ország külpolitikai orientációja, az atomenergia, a vagyonvisszaszerzés, a miniszterelnöki mandátum maximális hossza, Magyarország uniós tagsága vagy a külhoni magyarok választójoga. A kitöltők megjelölhetik a számukra különösen fontos kérdéseket is, így azok nagyobb súllyal kerülnek beszámításra az eredményben. 

A teszt kitöltése körülbelül 15 percet vesz igénybe, és minden kérdéshez rövid, közérthető magyarázat tartozik, amely segít eligazodni az adott témában.

Hogyan készült a Voksmonitor?

A pártok közül a DK, az MKKP és a Mi Hazánk válaszoltak a K-Monitor által küldött kérdőívre, a kitöltők így az egyes kérdésekre adott indoklásukat is elolvashatják. A TISZA esetében a párt programja volt irányadó, míg a Fidesz álláspontja elsősorban az elmúlt időszak kormányzati döntéseiből volt kikövetkeztethető.

A K-Monitor 2014 óta minden választási időszakban készít a Voksmonitort, amelynek célja, hogy a választók ne csupán kampányüzenetek és a politikai kommunikáció alapján tájékozódjanak, hanem valós szakpolitikai kérdések mentén hasonlíthassák össze saját véleményüket a politikai szereplők álláspontjával.

A Voksmonitort a K-Monitor és a KohoVolit.eu nonprofit szervezetek közösen fejlesztik és működtetik, idén a Vox Populi Választási Kalauz közreműködésével. A kérdőívet a 2026-os országgyűlési választáson induló pártoknak előzetesen elküldtük, így lehetőségük volt saját álláspontjuk és azok indoklásának megadására. A válaszokat a kérdésekre válaszoló pártoktól közvetlenül vettük át.

Amennyiben egy párt nem válaszolt, álláspontját nyilvános programja, megszólalásai és korábbi döntései alapján rekonstruáltuk. A kitöltés után nemcsak az egyezéseket láthatod, hanem a pártok részletes indoklásait is elolvashatod, így jobban megértheted, mi áll az egyes válaszok mögött. 

K-Monitor Public Benefit Association has submitted an amicus curiae ("friend of the court") brief to the Constitutional Court in a case whose outcome may significantly affect the transparency of domestic political advertising. In our submission, we argue that the application of the EU regulation on the transparency of political advertising does not violate the Hungarian Fundamental Law; on the contrary, disregarding it would create serious legal uncertainty and endanger the transparency of democratic elections.

Just two months ahead of Hungary’s April 12, 2026 parliamentary elections a high-stakes legal battle has begun at the Hungarian Constitutional Court. The outcome of it will directly determine how digital political communication unfolds in the upcoming years.

Pieter Bruegel, Dulle Griet (1563)

A K-Monitor Közhasznú Egyesület amicus curiae (vagyis a döntéshozatal támogatását célzó) beadványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz egy olyan ügyben, amelynek kimenetele jelentősen befolyásolhatja a hazai politikai hirdetések átláthatóságát. Beadványunkban amellett érvelünk, hogy a politikai reklámok átláthatóságáról szóló uniós rendelet alkalmazása nem sérti a magyar Alaptörvényt; ellenkezőleg, annak figyelmen kívül hagyása okozna súlyos jogbizonytalanságot, és veszélyeztetné a demokratikus választások átláthatóságát.

Az ügy háttere

2025 októberétől közvetlenül alkalmazandóvá vált Magyarországon az Európai Parlament és a Tanács politikai reklámok átláthatóságáról szóló EU 2024/900 rendelete. Az uniós jogszabály célja egyszerűen megfogalmazható: aki politikai tartalmat hirdet, annak közzé kell tennie, ki fizette a hirdetést, mennyibe került, és kik a célzott közönsége. A rendelet tehát elsősorban az online politikai hirdetések átláthatóságát kívánja erősíteni, különös tekintettel a közösségi média platformjain zajló célzott politikai kommunikációra.

Cikksorozatunk első és második részében nemzetközi példák alapján, valamint a közép-kelet-európai igazságtételek tapasztalatain keresztül vizsgáltuk a vagyonvisszaszerzési eljárások sorsát és e „sors” valójában nagyon is alakítható tényezőit. Jelen posztban azokat a konkrét jogi megoldásokat járjuk körül, amelyek meghatározók a vagyonvisszaszerzés folyamatában, a magyar szabályozás mellett bemutatva a nemzetközi és uniós jogi kereteket is. 

 A kép forrása: Kecskemétfilm

A K-Monitor 2025 nyarán átfogó projekt keretében kezdte kutatni a korrupcióellenes büntetőjogi eszközök hatékonyságát. Ennek során 12 szakértővel interjút is készítettünk, akik bíróként, ügyvédként, ügyészként, közigazgatási szakemberként a napi munkájuk során közvetlen tapasztalatokat szereztek a rendszerszintű korrupcióval kapcsolatos hazai eljárásokról, vagy éppen kutatóként foglalkoztak a témával. A megkérdezett szakértők számos értékes információval járultak hozzá a jogi szabályozás értékeléséhez, a rendszerszintű korrupció társadalmi szívósságának magyarázatához, és hasznos javaslatokkal szolgáltak a lehetséges jogi-társadalmi-politikai megoldásokra is. A kérdések között hangsúlyosan szerepeltek a vagyonvisszaszerzés problémái, a következőkben e szakmai véleményekből kiindulva vesszük számba, majd összegezzük a jogintézmény hazai működésének tapasztalatait.

A nyilvánosság-ellenes jogi környezet ellenére is nekünk adott igazat a bíróság a MÁV elleni adatperünkben, így a vasúttársaság köteles volt közölni, hogy mennyi pénzért alkalmazták a józsefvárosi ősfideszes Juharos Róbert ügyvédi irodáját a Budapest-Belgrád vasútvonal megépítéséhez kötődő jogi tevékenységek ellátásához. Bár ezt a pert megnyertük, és kiderült, hogy a MÁV több mint 560 milliót fizetett ki az ügyvédnek, az Alkotmánybíróság kapcsolódó döntése még komoly nehézségeket okozhat a külföldi szerződéseket érintő adatigénylések során.

Juharos Róbert a Budapest Főváros VIII. kerület, Józsefvárosi Önkormányzat képviselő-testületének 2025. február 27-i ülésén

Két hónappal a 2026. április 12-i országgyűlési választások előtt egy kiemelt jelentőségű, a magyar politikai nyilvánosság jövőjét meghatározó eljárás indult az Alkotmánybíróságon. Az alapvető jogok biztosa, Juhász Imre, aki tavaly épp az Alkotmánybíróságból ült át az ombudsman székébe) 2026. február 6-án alaptörvény-értelmezési kéréssel fordult az AB-hoz, amelyhez a Fidesz (Németh Szilárd és Kubatov Gábor aláírásával) is csatlakozott egy terjedelmes amicus curiae (a bíróság munkáját segítő) beadvánnyal. A jogi lépés célja elég egyértelműnek tűnik: a kormánypárt az ombudsman és Alkotmánybíróság segítségével próbálja elérni, hogy egy már hatályba lépett uniós rendeletet – a politikai reklámtevékenység átláthatóságáról szóló TTPA-t – a hazai hatóságok a jogalkalmazás során figyelmen kívül hagyhassanak. Az eljárás tétje a magyar kampányfinanszírozás, és különösen a tízmilliárdos, jórészt ellenőrizetlen online politikai hirdetési piac feletti kontroll megtartása.

Mi is ez a jogszabály, és miért okoz ekkora riadalmat a hazai politikai elitben?

A válasz a magyar kampányfinanszírozás és politikai hirdetési piac elavult, ezer sebből vérző, a politikai szereplők számára azonban rendkívül kényelmes szabályozásában keresendő. A TTPA ugyanis éppen azokat a kiskapukat zárná be, amelyeken keresztül ma tízmilliárdok folynak el átláthatatlanul a magyar nyilvánosság befolyásolására. A rendelet célja egyszerű és demokratikus: a polgároknak joguk van tudni, hogy ki, miért, és miből akarja befolyásolni a politikai véleményüket, különösen az online térben.

Célunk egy nyilvánosan hivatkozható, etikai alapokon nyugvó szempontrendszer összeállítása azoknak az országgyűlési képviselőjelölteknek és jelöltet állító szervezeteknek, akik egyúttal közhivatalt is betöltenek, vagy más módon hozzáférnek állami illetve önkormányzati forrásokhoz. Az útmutató nem helyettesíti a jogi tanácsadást, és nem kizárólag jogsértő magatartásokra figyelmeztet – sokkal inkább azt a demokratikus mércét igyekszik meghatározni, amely a választói bizalom szempontjából is elvárható.

Az országgyűlési képviselőjelöltek között számos közhivatalt betöltő személy indul. Az útmutató kifejezetten a kettős szerepben lévő köztisztviselőkre és politikusokra fókuszál, két fő kategóriát megkülönböztetve:

• Közhivatalt betöltő jelöltek: Azok a személyek, akik a végrehajtó hatalomban (például miniszterek, államtitkárok, miniszteri biztosok), kormányhivatalok élén (főispánok), vagy önkormányzati pozícióban (polgármesterek, alpolgármesterek) dolgoznak, és egyúttal képviselőjelöltként is indulnak a választásokon.
• Korteskedő közszereplők: külön foglalkozunk azokkal a közhivatalt betöltő, közhatalmat gyakorló személyekkel, akik maguk ugyan nem indulnak jelöltként a választáson, de hivatali pozíciójukból fakadó nyilvánosságukat, illetve az általuk irányított intézményi erőforrásokat felhasználva kampányolnak egy adott jelölt vagy jelölő szervezet mellett.

Mindkét csoport esetében alapvető demokratikus elvárás a hivatali (állami/önkormányzati) és a pártpolitikai kampánytevékenység elkülönítése, amellett természetesen, hogy minden jelöltet megillet a szólás- és véleményszabadság, azaz nem várható el, hogy a kampány során ne reagáljanak az őket ért kritikára, ne támogassák az őket jelölő szerveket vagy ne hivatkozzanak a közhivatal viselése során elért eredményeikre.

A választások tisztaságának és az egyenlő esélyeknek az alapfeltétele lenne az állam semlegessége. Az Európa Tanács Velencei Bizottsága és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) 2016-ban közös iránymutatást adott ki az adminisztratív (állami) erőforrásokkal való kampánycélú visszaélések megelőzéséről (Joint Guidelines for Preventing and Responding to the Misuse of Administrative Resources during Electoral Processes). A nemzetközi sztenderdek szerint az állami intézményeknek és a tisztségviselőknek pártatlan, semleges magatartást kell tanúsítaniuk a választási időszakban. A közforrások kampánycélú felhasználása (misappropriation of public funds) – legyen szó pénzügyi, emberi, technikai erőforrásokról vagy állami adatbázisokról – összeegyeztethetetlen az egyenlő verseny elvével. Az iránymutatás kiemeli, hogy a hivatalban lévő politikusok nem használhatják fel hivatali pozíciójukat arra, hogy a választókban olyan képzetet keltsenek: a közpénzből finanszírozott állami szolgáltatások vagy fejlesztések egy adott párt vagy jelölt érdemei.

Kép forrása: Tilki Attila Facebook / Átlátszó.hu 

A nemzetközi ajánlásokhoz képest a hazai szabályozás és joggyakorlat eltérő, sok esetben megengedőbb képet mutat. A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) 2. § (1) bekezdése rögzít olyan alapelveket, amelyeket a jogalkalmazás során érvényre kell juttatni, ilyen a választás tisztaságának megóvása, az esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás. Ugyanakkor 2018 óta a választási törvény 142. §-a rögzíti azt is, hogy nem minősül kampánytevékenységnek az állami és helyi önkormányzati szervek jogszabályban meghatározott feladatuk során végzett tevékenysége. Ez az esélyegyenlőséget érintő egyik legjelentősebb kihívás, mivel az e körbe eső tájékoztatási tevékenység és a jelölt vagy jelölő szervezetek érdekében végzett kampány között gyakran igen nehéz éles határvonalat húzni. Ez az értelmezés gyakran háttérbe szorítja az esélyegyenlőség elvét, hiszen a közhatalom birtokosai intézményi erőforrásokkal és médiafölénnyel rendelkeznek a többi jelölttel szemben.

Ráadásul a magyar választási szervek (a Nemzeti Választási Bizottság és különösen a Kúria) joggyakorlata a jelöltek és a mellettük korteskedő szereplők (köztük a közhivatalt betöltő személyek) véleményszabadságát is meglehetősen tágan értelmezi: kampányidőszakban könnyebben továbbengednek “véleményként” olyan állításokat, amelyekbe bőven belefér az igen erős negatív kampány, a komoly túlzások (sőt, gyakran igencsak elmosódik a tényállítás és a vélemény közötti különbség). Ennek bizonyos korlátai azért vannak, például a következetes joggyakorlat szerint a közpénzből fenntartott médiában (legyen az állami vagy önkormányzati média) a szerkesztői szabadság bizonyos korlátok közé van szorítva (az újabb joggyakorlat alapján ez igaz a médiaszolgáltatók szerkesztett facebook-oldalaira is).  Ezeknek a közpénzből fenntartott intézményeknek ugyanis biztosítaniuk kell az esélyegyenlőséget. Fontos, hogy ez a követelmény magukra a jelöltállító szervezetekre és a jelöltekre viszont nem vonatkozik.  

Kép forrása: Koncz Zsófia Facebook / Átlátszó.hu 

Az esélyegyenlőség sérelmét orvosolni hivatott hazai választási intézményrendszer mozgástere korlátozott. A hivatalos választási kampány mindössze a szavazást megelőző 50 napra korlátozódik. Ebben az időszakban a választási bizottságok rendkívül rövid, gyorsított határidőkkel dolgoznak. Az eljárások formalizáltak: a bizonyítási teher a beadványozón van, és a legkisebb technikai, alaki hiba is a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítását vonja maga után. A 2026-os tavaszi kampány jogorvoslati gyakorlata ráadásul tökéletesen rávilágított egy rendszerszintű problémára: a nyilvánvaló hivatali és közpénzes visszaéléseket a hatóságok az esetek jelentős részében formai okokból érdemi vizsgálat nélkül utasítják el.

• Ha egy helyi polgár amiatt fellebbez, mert a polgármester az önkormányzati zarándokházban vagy a parkolóátadón a kormánypárti jelölttel kampányol, a választási szervek lesöprik az ügyet azzal, hogy a polgárnak „nincs közvetlen jogi érintettsége”
• Ugyanígy érdemi vizsgálat nélkül bukik el az ügy, ha valaki elfelejti megadni a személyi számát.

Ezért a közhivatalt betöltő jelöltek nem hivatkozhatnak arra, hogy „a bizottság nem büntetett meg, tehát etikus volt, amit tettem” – a jogi elutasítás sok esetben csupán egy adminisztratív kiskapu eredménye. 

További alapvető nehézséget jelenthet  a hatáskörök széttagoltsága. A választási bizottságok szinte kizárólag a választási eljárási törvény (Ve.) megsértését vizsgálják. Számos olyan cselekmény, amely érdemben befolyásolja a kampány tisztaságát, kívül esik a választási szervek hatáskörén, ilenek például a 

• Kampányfinanszírozási és átláthatósági kérdések: Bár a kampányköltési plafont a jogszabályok eltörölték , a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény továbbra is tiltja, hogy a pártok jogi személyektől (cégektől) vagy külföldi szervezetektől, állampolgároktól fogadjanak el vagyoni hozzájárulást. A tiltott kampányfinanszírozás és a költések átláthatóságának vizsgálata nem a választási bizottságok, hanem az Állami Számvevőszék (ÁSZ) hatásköre, amely szervezet jellemzően csak jóval a választások lezárulta után folytatja le ellenőrzéseit, ráadásul aki ezzel kapcsolatos problémát észlel, az legfeljebb közérdekű bejelentéssel élhet.
• Személyes adatokkal való visszaélés (GDPR): Ha egy közhivatalt betöltő jelölt vagy korteskedő tisztségviselő állami, illetve önkormányzati adatbázisokat (pl. szociális juttatásban részesülők listája, önkormányzati regisztrációk) használ fel célhoz kötöttség nélkül, politikai mozgósításra, a választási bizottság hatásköre hiányára hivatkozik. E jogsértéseket a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) jogosult vizsgálni.
• Büntetőjogi tényállások: A közpénzek, az állami infrastruktúra és a munkaidő rendeltetésellenes, kampánycélú felhasználása kirívó esetekben kimerítheti a Büntető Törvénykönyv (Btk.) bizonyos tényállásait (pl. hivatali visszaélés, hűtlen kezelés), amelyek feltárása a nyomozó hatóságok feladata.

Ez azt is jelenti, hogy a hivatalos választási szervek egy adott cselekményt jóváhagyó, vagy érdemi vizsgálat nélkül elutasító döntése nem jelenti feltétlenül azt, hogy az adott magatartás megfelel a jogrendszer egészének, vagy a nemzetközi etikai és demokratikus normáknak. Jelen útmutató éppen azért jött létre, hogy a szigorúan vett, ám hiányos választási joggyakorlaton túllépve, az állami erőforrások tisztességes alapul véve adjon iránymutatást.

 Közpénzből kampányolnak? írd meg nekünk az info@k-monitor.hu-címre!

Az etikus kampányolás alapja a szerepek és a pénzügyek éles szétválasztása. Egy tisztességes, közhivatalt betöltő jelölt (vagy a mellette korteskedő tisztségviselő) a politikai versenyt saját teljesítményére, a pártja programjára és a legálisan gyűjtött kampányforrásokra építi, nem pedig az állami gépezet nyújtotta behozhatatlan előnyökre. 

1. Tárgyi eszközök és infrastruktúra

Amikor egy jelölt kampányol, azt jó esetben a saját vagy a pártja pénzéből finanszírozza. A jó gyakorlat az, ha a jelölt a saját kampányszámlájáról bérel autót a vidéki körútjához, a saját zsebéből fizeti a szórólapok nyomtatását, és a piacon, mindenki más számára is elérhető feltételekkel vásárol plakáthelyeket. Ezzel szemben szigorúan törvénysértő a hivatali nyomtatók, vagy épp a hivatalos állami és önkormányzati e-mail-címek használata a kampány logisztikájához. Tisztességtelen az állami gépjárművek, hivatali sofőrök bevetése a kampányutazásokra, vagy a szabályok olyan trükkös megkerülése, amikor papíron „bérbe adják” a városüzemeltetés autóját a plakátoló munkatársnak.

2. Helyiségek használata

A középületek a közösséget szolgálják, nem pedig a pártok bázisai.  A jó gyakorlat az, ha egy önkormányzat, a közgyűlési párttöbségtől függetlenül  nyilvánosan elérhető, azonos feltételek mellett biztosít termeket és felületeket minden induló jelölt számára (különösen a kisebb településeken, ahol nincs is más közösségi tér). A vörös vonalat már ott átlépik, amikor a kampánystáb rendszeresen a “szimpatizáns” polgármester hivatalában vagy egyenesen a minisztérium tárgyalóiban tartja a megbeszéléseit, de az is jogszabályba ütközhet, ha az orvosi rendelőkben vagy a hivatali várótermekben osztogatják a jelölt szórólapjait. Kampányplakátot elhelyezni állami vagy önkormányzati épületen, illetve kampányolni az iskolákban és óvodákban pedig egyenesen törvénysértő.

3. Emberi erőforrások a kampányban

A hivatalban dolgozók a közösségért dolgoznak, nem a hivatalvezető politikai túléléséért. A jó gyakorlat az, ha a vezető tiszteletben tartja a hivatal semlegességét, nem vár el politikai lojalitást a beosztottaktól, és egyértelművé teszi, hogy a kampányból való kimaradásnak semmilyen munkahelyi következménye nem lesz. Törvénysértő viszont, ha a munkatársakat munkaidőben szórólapozásra vagy a jelölt közösségi oldalának kezelésére utasítják, vagy ha a hivatali büdzséből fizetik azokat az alkalmazottakat, akik valójában a kampánystáb operatív feladatait látják el. Az pedig minden határon túlmegy, ha a kiszolgáltatott  közfoglalkoztatottakkal végeztetik el a piszkos kampányymunkát.

4. Döntések, fejlesztések, gazdálkodás és eredménykommunikáció

A kampányhajrában hirtelen megszaporodnak az átadók és a juttatások. Jó esetben az állami vagy önkormányzati beruházásokat akkor adják át, amikor azok szakmailag és műszakilag ténylegesen elkészülnek, a politikus pedig a saját pénzből fizetett kampánykiadványaiban számol be az eredményekről. Az is legalábbis gyanús, ha a az állami intézmények és gazdasági társaságok épp a választás heteiben kezdenek giagapénzből eredménykommunikációba, különösen ha a kormánypártok szlogenjeivel igencsak összecsengenek üzeneteik. Az sem tisztességes, ha a jelöltek az  alanyi jogon vagy pályázat útján járó közpénzes juttatásokat – például ingyenes laptopokat, babacsomagokat vagy szociális tűzifát – úgy kiosztani, mintha az a tisztségviselő személyes ajándéka lenne.

5. Adatbázisok, személyes adatok kezelése

A választópolgár adatai felett csakis ő maga rendelkezik, nem a pártközpont. A tiszta kampány alapja, hogy a stáb kizárólag a GDPR szabályainak megfelelően, önkéntesen és kifejezetten politikai célra megadott adatbázisokból dolgozik. Ezzel szemben törvénysértő a szociális nyilvántartások, a hivatali ügyfélkapuk vagy az intézményi hírlevelek feliratkozói adatainak engedély nélküli felhasználása kampány-SMS-ek és hívások céljára. Nem tekinthető etikusnak, ha egy párt társadalmi célú felmérésnek álcázott kérdőívekkel gyűjt adatokat a későbbi mozgósításhoz.

6. Levél, tájékoztatás, közvetlen megkeresés

A postaládánk sok mindent elbír, de az állami tájékoztatás nem válhat burkolt propagandává. A jó gyakorlat az, ha a választókat megszólító politikai leveleket a jelölt a saját nevén, a saját kampányarculatával küldi ki, a postaköltséget és a nyomdát pedig a kampánybüdzséből állja. Törvénysértő hivatali, címeres, fejléces papíron, közpénzből nyílt kampánylevelet feladni. Hasonlóan tisztességtelen a „kormányzati vagy önkormányzati tájékoztatásnak” álcázott, valójában azonban a hatalmon lévők újraválasztása mellett érvelő, manipulatív tömeges levelezés vagy az ál-konzultációs kérdőívek sora.

7. Média – állami, kormányzati és önkormányzati felületek

A közpénzből működő média mindenkié, nem lehet a regnáló hatalom helyi vagy országos PR-ügynöksége. A tisztességesen működő  közszolgálati és a helyi, önkormányzati média minden hivatalosan nyilvántartásba vett jelöltnek azonos terjedelmű és objektív bemutatkozási lehetőséget biztosít. Kirívóan törvénysértő az a gyakorlat – és a hazai joggyakorlat szerint ez már a szerkesztett intézményi Facebook-oldalakra is vonatkozik –, amikor a hivatalban lévő jelöltet folyamatosan futtatják, miközben a kihívókat elhallgatják, vagy kizárólag negatív, rágalmazó kontextusban jelenítik meg.

8. Gyűlések, kampányesemények

A nemzeti ünnepek és a közterek nem válhatnak egyetlen párt játszóterévé. A helyes út, ha az állami megemlékezéseket semleges, a történelmi eseményre fókuszáló formában tartják meg, a jelöltek pedig magánemberként, kampánykellékek nélkül vesznek részt rajtuk. Elfogadhatatlan az ünnepek kisajátítása, amikor a polgármester vagy a miniszter a közpénzből állított színpadról tart kampánybeszédet. Szintén a tiszta versenyt torzítja, ha az önkormányzat a kampány idejére a település összes frekventált terét „lefoglalja” saját rendezvények céljára, vagy ha mondvacsinált indokokkal (például fiktív útépítésekre hivatkozva) tiltják be a riválisok kitelepülését.

+1 Adománygyűjtés és kampányfinanszírozás

Egy kampány tisztasága valójában a finanszírozásnál kezdődik. A proaktív átláthatóság jegyében a tisztességes jelöltek nemcsak a kötelező papírmunkát tudják le az ellenőrző szervek felé, hanem a nyilvánosság számára is önkéntesen, közérthetően publikálják, hogy kitől mennyi támogatást kaptak, és azt pontosan mire költötték. Törvénysértő a külföldi, céges vagy névtelen adományok elfogadása. Ugyanígy tisztességtelen a kampányköltések eltitkolása olyan átláthatatlan hálózatokon, "álcivil" proxy-szervezeteken és közösségi médiás csatornákon keresztül, amelyekkel rendszerszinten kerülik meg az esélyegyenlőséget és a kampányfinanszírozási korlátokat.

💡 Kíváncsi vagy a konkrét jogesetekre és a részletes értékelési szempontokra?

Olvasd el a K-Monitor teljes, részletes útmutatóját!

A K-Monitor Adatbázisának 2025-ös statisztikái nemcsak azt teszik láthatóvá, hogy mennyi cikk született a korrupcióról és a kétséges közpénzfelhasználásról, hanem azt is, hogy kik, mely intézmények és mely ügyek köré szerveződik a közfigyelem. Böngészhető vizualizációkkal tarkított összefoglalónkban bemutatjuk, hogyan nézett ki 2025 a magyar sajtó korrupciós térképén számokban és összefüggésekben.

A sajtóadatbázisban 2026. elején 2839 darab olyan cikk található, ami 2025-ben jelent meg a magyar sajtóban. Ez kicsivel (137-tel, azaz mintegy három hétnyi terméssel) több, mint az egy évvel ezelőtti elemzésünk alapja, így továbbra is hozzávetőlegesen napi 8 új cikket katalogizáltunk. A három legtöbbet szemlézett lap a 24.hu (400), Telex (390) és a HVG (305) voltak. Ugyanakkor az ábra „hosszú farka” is beszédes: közelmúltbeli fejlesztésünknek hála, egyre több kisebb elérésű lap, regionális vagy szakmai médium járul hozzá ahhoz, hogy ezek az ügyek ne tűnjenek el, hanem újabb és újabb nézőpontokból kerüljenek felszínre.