Ha valaki az elmúlt hónapokban figyelemmel kísérte az uniós jogalkotás híreit, biztosan találkozott a "digitális omnibusz" kifejezéssel. Ez a komplex jogszabály-csomag egyebek mellett az EU mesterséges intelligenciáról szóló rendeletét (MI Rendelet) is módosítaná, jelentősen gyengítve azokat az elemeit, amelyek a digitális hatalom ellenőrizhetőségét szolgálják. A K-Monitor ezért több mint 40 másik európai civil szervezettel közösen tiltakozik a csomag elfogadása ellen.

Jelen blogbejegyzésünkben bemutatjuk, hogy mit szabályoz az EU MI Rendelete; mit változtatna a digitális omnibusz-csomag ezen a szabályozáson; illetve hogyan befolyásolhatják ezek a változtatások a K-Monitor álláspontja szerint a közélet átláthatóságát és tisztaságát, a digitális hatalom ellenőrizhetőségét.

Kép forrása: peoplevsbig.tech 

Az EU MI Rendeletének koncepciója

A kockázatalapú megközelítés – a négy szint

A 2024-ben elfogadott MI Rendelet kiindulópontja az, hogy nem minden MI-alkalmazás jelent egyforma kockázatot, ezért a különböző MI alapú eszközökre eltérő szabályokat kell alkalmazni. Az MI-rendszereket aszerint sorolják be, mekkora potenciális veszélyt jelentenek az emberek alapvető jogaira, biztonságára és jólétére.

Az MI Rendelet Négy kockázati szintet különböztet meg.

• Egyes MI-alkalmazások annyira veszélyesnek minősülnek, hogy az EU egyszerűen betiltja őket. Ide tartozik például a valós idejű arcfelismerés nyilvános tereken (néhány szűk kivételtől eltekintve), a szociális helyzet algoritmusok általi pontozása, vagy a felhasználók tudat alatti manipulálását célzó rendszerek.
• Azok az MI-rendszerek, amelyek komoly hatással lehetnek az alapvető jogokra vagy a biztonságra, magas kockázatúnak számítanak (például: állásinterjúkra kiválasztó algoritmusok, hitelpontozási rendszerek, oktatási értékelési eszközök, bűnügyi kockázatbecslő rendszerek). Ezekre az eszközökre az MI Rendelet alapján szigorú átláthatósági, tesztelési, dokumentációs és az emberi felügyeletet érintő követelmények vonatkoznak.
• A korlátozott kockázatú MI körébe tartoznak például az MI alapú chatbotok, ezeknél kötelező egyértelművé tenni az MI közreműködését, hogy a felhasználó tudja, nem emberrel kommunikál.
• A legtöbb MI-alkalmazás a minimális kockázatú kategóriába esik (pl. spamszűrők, videójátékok), ezekre egyáltalán nem vonatkoznak különleges kötelezettségek.

Az általános célú MI-modellek – az új kihívás

Az MI rendelet külön fejezetet szentel az ún. általános célú MI-modelleknek (General Purpose AI, GPAI). Ezek olyan nagy, sokoldalú modellek, mint amilyenek a mindenki által jól ismert nagy nyelvi modellek mögött állnak (mint akár a ChatGPT). Ezeket nem egyetlen konkrét feladatra fejlesztik, hanem sokféle alkalmazásban felhasználhatók – ami sajátos felügyeleti kihívást jelent.

Az MI rendelet szerint a GPAI-modelleket fejlesztő vállalatoknak technikai dokumentációt kell közzétenniük, és ha a modell különösen nagy teljesítményű, további kötelezettségek is vonatkoznak rájuk.

Az MI-műveltség – a tudatos felhasználó mint védelmi vonal

Az MI rendelet eredeti szövegének egyik fontos eleme az MI-műveltség (AI literacy) előírása. A vállalkozásoknak és azok alkalmazóinak biztosítaniuk kellene, hogy a munkavállalóik megfelelő képzést kapjanak az MI-rendszerek tudatos használatához. Ez azért lényeges, mert az MI-rendszerek által hozott döntések csak akkor ellenőrizhetők érdemben, ha az érintettek (legyen szó ügyintézőkről, pedagógusokról, egészségügyi dolgozókról) értik, mit csinál az algoritmus, és képesek felismerni hibáit.

A digitális omnibusz-csomag: mi változna, és hogyan?

A digitális omnibusz-csomag kontextusa: versenyképesség vs. jogvédelem

Az Európai Bizottság 2025. november 19-én tette közzé a digitális omnibusz-csomagot, két jogszabálytervezet formájában. Az egyik a digitális szabályozás általános reformját célozza és számos jogszabályt érint; a másik kifejezetten az MI Rendelet módosítására irányul. Jelen blogbejegyzésünkben a digitális omnibusz-csomag ezen utóbbi pillérére koncentrálunk.

A csomag neve nem véletlen: az "omnibusz" latin szó mindenkit szállítót jelent, a jogalkotásban pedig azt a megoldást jelölik így, amikor egyetlen jogszabálycsomagba tömörítik az egymástól látszólag független területeket.

A formális indoklás szerint a módosítások célja az európai vállalkozások versenyképességének erősítése és az adminisztratív terhek csökkentése, különösen az Egyesült Államok és Kína rendkívül gyors fejlődésére figyelemmel. Az adminisztratív egyszerűsítés önmagában véve üdvözlendő célkitűzés is lehet. A kérdés az, hogy a tervezett módosítások valóban csak a bürokratikus terheket vezetnék-e ki, vagy a tényleges jogvédelmi garanciákat is érintenék. A digitális omnibusz-csomag körüli viták ennek a határvonalnak a kijelölésére koncentrálnak.

A határidők kitolása

A digitális omnibusz-csomag leglátványosabb eleme az időbeli hatálybalépés megváltoztatása. Az MI Rendelet eredeti menetrendje szerint a magas kockázatú rendszerekre vonatkozó legfontosabb kötelezettségeknek 2026 augusztusától kellett volna érvényesülniük.

A digitális omnibusz-csomag ezt alapvetően megváltoztatná: a magas kockázatú MI-rendszerekre vonatkozó egyes kötelezettségek alkalmazását ahhoz kötné, hogy az Európai Bizottság előbb elfogadjon egy határozatot arról, hogy az ehhez szükséges harmonizált szabványok és iránymutatások rendelkezésre állnak, ami legkorábban 2027. decemberére várható. Magyarán: a munkaerő-piaci értékeléshez, hitelpontozáshoz vagy oktatáshoz használt algoritmusok feletti érdemi társadalmi kontroll még évekig várathat magára, addig pedig ezek a rendszerek jogi kötöttségek nélkül működhetnek.

Az önminősítés kiszélesítése

A digitális omnibusz-csomag legsúlyosabb strukturális változtatása az önminősítési mechanizmus kiszélesítése. Az MI Rendelet eredeti logikája szerint egyes, potenciálisan magas kockázatú alkalmazási területeken a rendszer besorolását független harmadik fél vagy a nemzeti felügyeleti hatóság végzi el, illetve ellenőrzi. Az omnibusz-csomag ezt a logikát több területen megfordítaná: lehetővé teszi a rendszerszolgáltatók számára, hogy önmagukat mentesítsék az alapvető szabályok alól azzal, hogy saját rendszerüket nem magas kockázatúnak minősítik.

Ennek a következménye könnyen belátható. Ha egy vállalat maga döntheti el, hogy vonatkoznak-e rá a magas kockázatú rendszerekre előírt kötelezettségek – átláthatóság, emberi felügyelet, dokumentáció, megfelelőségi értékelés –, akkor komoly ösztönzője van arra, hogy inkább a mentesítő besorolás mellett döntsön, még akkor is, ha a rendszer tényleges hatásait tekintve az emberek alapvető jogait érintő döntéseket hoz.

Az önminősítés önmagában nem ördögtől való megoldás: a megfelelési jogban elterjedt és elfogadott mechanizmus. A saját minősítés azonban nem maradhat független ellenőrzés nélkül, különösen olyan területeken, ahol az érintett rendszerek rossz döntései akár visszafordíthatatlan következményekkel járhatnak.

Az alapvető jogokat jelentősen befolyásoló munkaerő-piaci értékeléseknél, hitelpontozásnál, szociális juttatásoknál, oktatási értékeléseknél, büntetőjogi kockázatbecslésnél az érintett személyeknek jogos elvárásuk van arra, hogy a róluk döntő rendszereket ne az azokat üzemeltető szervezet minősítse saját belátása szerint. Az önminősítés olyan területeken lehet elfogadható, ahol a hibás döntés következményei viszonylag csekélyek és visszafordíthatóak.

Az AI Office hatásköreinek centralizálása

A digitális omnibusz-csomag az AI Office – az EU mesterséges intelligenciával foglalkozó, Bizottságon belüli szervének – hatásköreit bővítené, és kizárólagos hatáskört adna neki az általános célú MI-modellekre épülő rendszerek és a legnagyobb online platformok MI alapú eszközei felett. Ezzel párhuzamosan a nemzeti felügyeleti hatóságok mozgástere szűkülne ezeken a területeken.

Az érv a centralizáció mellett az, hogy a nagy GPAI-modelleket globális vállalatok fejlesztik, és nem hatékony, ha 27 tagállami hatóság párhuzamosan próbálja felügyelni ugyanazokat a rendszereket. Ez az érv logikusnak tűnik. Az AI Office viszont nem ugyanolyan demokratikus legitimációval és intézményi beágyazottsággal rendelkezik, mint a tagállami hatóságok. Ha az AI Office döntései akár valamely iparági lobbierő, akár valamely politikai formáció befolyása alá kerülnek, a tagállami hatóságok elveszítik azt az érdemi ellensúlyt, amellyel eredetileg rendelkeznének. A tagállami hatóságok nem csupán párhuzamos bürokratikus egységek: a helyi jogrendszerek, a helyi civil társadalom és a helyi demokratikus intézményrendszer számára is kapcsolódási pontot jelentenek.

Az MI-műveltség kötelezettségének puhítása

Az MI Rendelet eredeti szövege kötelezővé tenné a vállalkozások számára, hogy munkavállalóikat megfelelő MI képzésben részesítsék. Az omnibusz-csomag ezt a kötelezettséget átalakítaná: a képzési kötelezettséget a vállalkozásoktól és alkalmazóktól az EU Bizottságra és a tagállamokra helyezné át, amelyek pusztán ösztönöznék az ágazatspecifikus képzéseket és a bevált gyakorlatok megosztását – kötelező előírás helyett.

A különbség nem technikai, hanem elvi jellegű: a kötelező képzési előírás szankcionálható, tehát jogilag kikényszeríthető, az ösztönzési követelményre ugyanez már nem igaz. Ebben az esetben a munkavállalók és felhasználók MI-tudatosságának fejlesztése a jószándékra és a piaci érdekekre marad, nem pedig jogi kötelezettségre épül.

Az MI-műveltség kötelező képzési előírásának megszüntetése olyan területen gyengíti a jogvédelmet, amely számunkra alapvető fontosságú. A közélet tisztaságának és az átláthatóságnak az előmozdítása elképzelhetetlen az informált állampolgárok és munkavállalók nélkül, akik képesek felismerni és jelezni az algoritmikus döntések problémáit. Ha nem kötelező biztosítani az MI-rendszerekkel dolgozó munkavállalók képzését, akkor az ügyfélszolgálati ügyintéző, az oktatásügyi referens vagy a szociális munkás – aki egy algoritmus által generált értékelés alapján dönt – nem fogja tudni, mikor kell megkérdőjelezni az algoritmus javaslatát.

A Monitoring-kötelezettségek módosítása

A digitális omnibusz-csomag egyes monitoring-kötelezettségeket is eltörölne vagy egyszerűsítene. Az MI Rendelet eredeti szövege részletes eseménynapló-vezetési és incidensjelentési kötelezettségeket tartalmazott: ha egy magas kockázatú rendszer komoly hibát követ el, azt be kellett volna jelenteni a hatóságoknak.

Az omnibusz-csomag egyes ilyen kötelezettségeket enyhítene, azzal érvelve, hogy az eredeti szabályok aránytalanul nagy terhet rónak a kisebb vállalkozásokra. Ez az érv részben megalapozott: valóban nem elvárható, hogy egy kis startup ugyanolyan megfelelési infrastruktúrát tartson fenn, mint egy multinacionális technológiai cég. A monitoring- és eseménynapló-kötelezettségek gyengítése ugyanakkor az átláthatóság legkézenfekvőbb csatornáját zárja el. Az adatok nyilvánossága érdekében dolgozó szereplőként jól tudjuk: ami nincs dokumentálva, az nehezen kérhető számon. Ha az MI-rendszerek nem kötelesek rögzíteni és bejelenteni a hibákat és incidenseket, akkor a rendszeres tévedések – a diszkriminatív döntési minták – láthatatlanok maradnak a hatóságok és a nyilvánosság számára egyaránt.

A sandbox-kísérletek kiszélesítése

A digitális omnibusz-csomag kiszélesítené az ún. regulatory sandbox (szabályozási homokozó) lehetőségét, amelynek keretében a vállalkozások szabályozási kivételekkel kísérletezhetnek új MI-rendszereikkel, mielőtt azokat a teljes jogi megfelelési kötelezettség mellett vezetnék be. Ez a megközelítés az innováció ösztönzését célozza.

A sandbox-mechanizmus önmagában hasznos eszköz lehet, a tesztelt rendszerek viszont akár valós felhasználókon – például szociális juttatások igénylőin vagy álláskeresőkön – kerülhetnek alkalmazásra, miközben az érintettek esetleg nem is tudnak arról, hogy egy kísérleti rendszer tárgyai.

kép: EU 2025 

Hol tart most a folyamat, és mit tehetünk?

A digitális omnibusz-csomag 2025 novemberében indult el a rendes uniós jogalkotási eljárásban. A tárgyalások az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között megkezdődtek, a jelenlegi várakozások szerint a végleges szöveg elfogadására legkorábban 2026 második felében kerülhet sor. Az első tárgyalási fordulók jelzései alapján a javaslat számos pontja még módosulhat – ez reményt adhat arra, hogy a leginkább aggályos elemek kikerülnek belőle.

Az Európai Parlament 2026 márciusában fogadta el egységes tárgyalási álláspontját a kérdésben; eközben az adatvédelmi hatóságok és a civil társadalom képviselői intenzív lobbimunkát folytatnak annak érdekében, hogy a problémás részek, mint az önminősítési mechanizmusok és a monitoring-kötelezettségek módosítása ne kerüljön be a végleges szövegbe.

Összegzés: mérleg és nyitott kérdések

Az EU MI Rendelete eredeti formájában minden hibájával együtt is egy olyan jogvédelmi keretrendszer alapjait rakta le, amely biztosította az alapvető jogokat érintő algoritmikus döntések feletti társadalmi kontrollt. Noha a digitális omnibusz-csomag egyes elemei tartalmaznak akár indokoltnak tekinthető egyszerűsítéseket az üzleti szektor számára, a határidők kitolása, az önminősítés kiszélesítése, az AI Office centralizációja, az MI-műveltségi követelmények puhítása és a monitoring-kötelezettségek gyengítése összességében egy olyan irányt jelölnek ki, amelyben a digitális hatalom kontrollálhatósága csökken. Ezek a változások jelentősen érintik az állampolgárok és a civil szervezetek lehetőségét arra, hogy nyomon követhessék az algoritmikus döntéshozatalt. Az omnibusz-vita igazi tétje ezért az elsőre talán unalmasnak tűnő jogi részletek mögött rejlik: ki ellenőrzi a digitális teret – és kivel szemben kell elszámolni?

A jelenleg is zajló tárgyalások során álláspontunk szerint az MI Rendelet eredeti koncepciójába foglalt garanciális elemek megőrzésére kell törekedni, a digitális omnibusz-csomag viszont jelenlegi formájában ebből a szempontból elfogadhatatlan. A K-Monitor ezért egy több mint 40 hasonló álláspontot képviselő európai civil szervezettel közösen jegyzett nyílt levélben arra kéri az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Tanácsot, hogy jelenlegi formájában utasítsák el a digitális omnibusz-csomagot. Az EU MI rendelete természetesen finomhangolható különböző szereplők szempontjainak figyelembevételével, de csak akkor, ha a civil társadalom és a felhasználók érdekei is megfelelő helyet kapnak a tárgyalóasztalnál.

(a blogposzt szerzője: Szentgáli-Tóth Boldizsár)

A 2026-os országgyűlési választásra a K-Monitor egy új Voksmonitor kérdőívet készített, amely lehetőséget nyújt a kitöltők számára, hogy összevessék saját politikai nézeteiket a pártok álláspontjaival. Az idei kérdőív összesen 44 kérdést tartalmaz, amelyek a hazai közpolitikai viták meghatározó területeire fókuszálnak.

Az idei Voksmonitor különlegessége az volt, hogy szakpolitikai kérdések mellett demográfiai kérdéseket (nem, korcsoport, lakóhely és iskolai végzettség) és egy pártpreferenciával kapcsolatos kérdést is feltettünk (“Ha most vasárnap lenne választás, Ön melyik pártra szavazna?”) a kitöltőknek azért, hogy jobban megértsük, mit gondolnak egyes társadalmi csoportok az általunk kiválasztott politikai kérdésekről.

Az alkalmazást eddig több 37 000 felhasználó töltötte ki, de fontos leszögezni, hogy a Voksmonitor nem reprezentatív adatfelvételen alapuló kutatás: a kitöltők elsősorban a közélet iránt érdeklődő, aktív felhasználók közül kerülnek ki, akik rendszeresen forgatnak online médiát. A felhasználók több mint harmada a Telex, 444.hu és a Gamestar oldaláról kattintott át a Voksmonitor oldalára. 

Ha szeretnéd, hogy a te véleményed is megjelenjen ezekben az elemzésekben, érdemes csatlakoznod a kitöltők köréhez. Minden egyes válasz hozzájárul ahhoz, hogy pontosabban lássuk, hogyan gondolkodnak az emberek a legfontosabb közpolitikai kérdésekről, és hogy a különböző álláspontok minél szélesebb köre jelenjen meg az eredményekben.

Kevesek számára tűnhet újdonságnak, hogy Magyarországon párt és állam különválásáról régóta nehezen beszélhetünk. A K-Monitor régóta foglalkozik azokkal a formális és informális trükkökkel, jogszabályokkal és folyamatokkal, amelyek következtében közpénz kerül felhasználásra arra, hogy a kormánypárt üzeneteit és kampányát támogassa. Ebben a blogposztban kísérletet teszünk arra, hogy csokorba szedjük és bemutassuk a jelenlegi választási hajrá új és prominens állampárti kampány eszközeit és csatornáit. 

Álcivil szervezetek

Egy ilyen csatorna a hivatalosan független, de a gyakorlatban kizárólag a kormány üzeneteit közvetítő „civil” szervezetek állami finanszírozása, melyen keresztül számos kisebb-nagyobb kampánycsoport munkája kerül kifizetésre állami költségvetésből.

Elkészült a 2026-os választásokra a K-Monitor politikai iránytűje, a Voksmonitor. Bár az idei választás tétje túlmutat azon, hogy mit gondolnak a pártok különféle szakpolitikai kérdésekről, fontos arról is beszélni, hogy milyen irányba változzon az ország a választások után, és milyen ígéreteket lehet számonkérni a nyertes párton a következő kormányzati ciklusban.

A Voksmonitor segítségével a válaszadók a Fidesz és a TISZA mellett a DK, a Mi Hazánk és az MKKP véleményét ismerhetik meg 44 közéleti kérdésben, és ezeket össze is vethetik egymással és a saját álláspontjukkal. A Voksmonitor témáit az elmúlt évek legfontosabb szakpolitikai kérdései adják. A K-Monitor munkatársai olyan témákat választottak ki, amelyek közvetlenül hatnak az polgárok mindennapi életére, mint a lakhatási problémák megoldása, adó és nyugdíj kérdések, túlóra és munkanélküli ellátás szabályozása, magán és állami egészségügy viszonya, abortusz és kábítószer legalizáció, vagy olyan fontos témák, mint az ország külpolitikai orientációja, az atomenergia, a vagyonvisszaszerzés, a miniszterelnöki mandátum maximális hossza, Magyarország uniós tagsága vagy a külhoni magyarok választójoga. A kitöltők megjelölhetik a számukra különösen fontos kérdéseket is, így azok nagyobb súllyal kerülnek beszámításra az eredményben. 

A teszt kitöltése körülbelül 15 percet vesz igénybe, és minden kérdéshez rövid, közérthető magyarázat tartozik, amely segít eligazodni az adott témában.

Hogyan készült a Voksmonitor?

A pártok közül a DK, az MKKP és a Mi Hazánk válaszoltak a K-Monitor által küldött kérdőívre, a kitöltők így az egyes kérdésekre adott indoklásukat is elolvashatják. A TISZA esetében a párt programja volt irányadó, míg a Fidesz álláspontja elsősorban az elmúlt időszak kormányzati döntéseiből volt kikövetkeztethető.

A K-Monitor 2014 óta minden választási időszakban készít a Voksmonitort, amelynek célja, hogy a választók ne csupán kampányüzenetek és a politikai kommunikáció alapján tájékozódjanak, hanem valós szakpolitikai kérdések mentén hasonlíthassák össze saját véleményüket a politikai szereplők álláspontjával.

A Voksmonitort a K-Monitor és a KohoVolit.eu nonprofit szervezetek közösen fejlesztik és működtetik, idén a Vox Populi Választási Kalauz közreműködésével. A kérdőívet a 2026-os országgyűlési választáson induló pártoknak előzetesen elküldtük, így lehetőségük volt saját álláspontjuk és azok indoklásának megadására. A válaszokat a kérdésekre válaszoló pártoktól közvetlenül vettük át.

Amennyiben egy párt nem válaszolt, álláspontját nyilvános programja, megszólalásai és korábbi döntései alapján rekonstruáltuk. A kitöltés után nemcsak az egyezéseket láthatod, hanem a pártok részletes indoklásait is elolvashatod, így jobban megértheted, mi áll az egyes válaszok mögött. 

K-Monitor Public Benefit Association has submitted an amicus curiae ("friend of the court") brief to the Constitutional Court in a case whose outcome may significantly affect the transparency of domestic political advertising. In our submission, we argue that the application of the EU regulation on the transparency of political advertising does not violate the Hungarian Fundamental Law; on the contrary, disregarding it would create serious legal uncertainty and endanger the transparency of democratic elections.

Just two months ahead of Hungary’s April 12, 2026 parliamentary elections a high-stakes legal battle has begun at the Hungarian Constitutional Court. The outcome of it will directly determine how digital political communication unfolds in the upcoming years.

Pieter Bruegel, Dulle Griet (1563)

A K-Monitor Közhasznú Egyesület amicus curiae (vagyis a döntéshozatal támogatását célzó) beadványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz egy olyan ügyben, amelynek kimenetele jelentősen befolyásolhatja a hazai politikai hirdetések átláthatóságát. Beadványunkban amellett érvelünk, hogy a politikai reklámok átláthatóságáról szóló uniós rendelet alkalmazása nem sérti a magyar Alaptörvényt; ellenkezőleg, annak figyelmen kívül hagyása okozna súlyos jogbizonytalanságot, és veszélyeztetné a demokratikus választások átláthatóságát.

Az ügy háttere

2025 októberétől közvetlenül alkalmazandóvá vált Magyarországon az Európai Parlament és a Tanács politikai reklámok átláthatóságáról szóló EU 2024/900 rendelete. Az uniós jogszabály célja egyszerűen megfogalmazható: aki politikai tartalmat hirdet, annak közzé kell tennie, ki fizette a hirdetést, mennyibe került, és kik a célzott közönsége. A rendelet tehát elsősorban az online politikai hirdetések átláthatóságát kívánja erősíteni, különös tekintettel a közösségi média platformjain zajló célzott politikai kommunikációra.

Cikksorozatunk első és második részében nemzetközi példák alapján, valamint a közép-kelet-európai igazságtételek tapasztalatain keresztül vizsgáltuk a vagyonvisszaszerzési eljárások sorsát és e „sors” valójában nagyon is alakítható tényezőit. Jelen posztban azokat a konkrét jogi megoldásokat járjuk körül, amelyek meghatározók a vagyonvisszaszerzés folyamatában, a magyar szabályozás mellett bemutatva a nemzetközi és uniós jogi kereteket is. 

 A kép forrása: Kecskemétfilm

A K-Monitor 2025 nyarán átfogó projekt keretében kezdte kutatni a korrupcióellenes büntetőjogi eszközök hatékonyságát. Ennek során 12 szakértővel interjút is készítettünk, akik bíróként, ügyvédként, ügyészként, közigazgatási szakemberként a napi munkájuk során közvetlen tapasztalatokat szereztek a rendszerszintű korrupcióval kapcsolatos hazai eljárásokról, vagy éppen kutatóként foglalkoztak a témával. A megkérdezett szakértők számos értékes információval járultak hozzá a jogi szabályozás értékeléséhez, a rendszerszintű korrupció társadalmi szívósságának magyarázatához, és hasznos javaslatokkal szolgáltak a lehetséges jogi-társadalmi-politikai megoldásokra is. A kérdések között hangsúlyosan szerepeltek a vagyonvisszaszerzés problémái, a következőkben e szakmai véleményekből kiindulva vesszük számba, majd összegezzük a jogintézmény hazai működésének tapasztalatait.

A nyilvánosság-ellenes jogi környezet ellenére is nekünk adott igazat a bíróság a MÁV elleni adatperünkben, így a vasúttársaság köteles volt közölni, hogy mennyi pénzért alkalmazták a józsefvárosi ősfideszes Juharos Róbert ügyvédi irodáját a Budapest-Belgrád vasútvonal megépítéséhez kötődő jogi tevékenységek ellátásához. Bár ezt a pert megnyertük, és kiderült, hogy a MÁV több mint 560 milliót fizetett ki az ügyvédnek, az Alkotmánybíróság kapcsolódó döntése még komoly nehézségeket okozhat a külföldi szerződéseket érintő adatigénylések során.

Juharos Róbert a Budapest Főváros VIII. kerület, Józsefvárosi Önkormányzat képviselő-testületének 2025. február 27-i ülésén

Két hónappal a 2026. április 12-i országgyűlési választások előtt egy kiemelt jelentőségű, a magyar politikai nyilvánosság jövőjét meghatározó eljárás indult az Alkotmánybíróságon. Az alapvető jogok biztosa, Juhász Imre, aki tavaly épp az Alkotmánybíróságból ült át az ombudsman székébe) 2026. február 6-án alaptörvény-értelmezési kéréssel fordult az AB-hoz, amelyhez a Fidesz (Németh Szilárd és Kubatov Gábor aláírásával) is csatlakozott egy terjedelmes amicus curiae (a bíróság munkáját segítő) beadvánnyal. A jogi lépés célja elég egyértelműnek tűnik: a kormánypárt az ombudsman és Alkotmánybíróság segítségével próbálja elérni, hogy egy már hatályba lépett uniós rendeletet – a politikai reklámtevékenység átláthatóságáról szóló TTPA-t – a hazai hatóságok a jogalkalmazás során figyelmen kívül hagyhassanak. Az eljárás tétje a magyar kampányfinanszírozás, és különösen a tízmilliárdos, jórészt ellenőrizetlen online politikai hirdetési piac feletti kontroll megtartása.

Mi is ez a jogszabály, és miért okoz ekkora riadalmat a hazai politikai elitben?

A válasz a magyar kampányfinanszírozás és politikai hirdetési piac elavult, ezer sebből vérző, a politikai szereplők számára azonban rendkívül kényelmes szabályozásában keresendő. A TTPA ugyanis éppen azokat a kiskapukat zárná be, amelyeken keresztül ma tízmilliárdok folynak el átláthatatlanul a magyar nyilvánosság befolyásolására. A rendelet célja egyszerű és demokratikus: a polgároknak joguk van tudni, hogy ki, miért, és miből akarja befolyásolni a politikai véleményüket, különösen az online térben.