K-Monitor Public Benefit Association has submitted an amicus curiae ("friend of the court") brief to the Constitutional Court in a case whose outcome may significantly affect the transparency of domestic political advertising. In our submission, we argue that the application of the EU regulation on the transparency of political advertising does not violate the Hungarian Fundamental Law; on the contrary, disregarding it would create serious legal uncertainty and endanger the transparency of democratic elections.

Background of the Case

From October 2025, Regulation (EU) 2024/900 of the European Parliament and of the Council on the transparency of political advertising became directly applicable in Hungary. The purpose of the EU legislation can be stated simply: anyone advertising political content must disclose who paid for the advertisement, how much it cost, and who the target audience is. The regulation therefore primarily aims to strengthen the transparency of online political advertising, with particular attention to targeted political communication on social media platforms.

In February 2026, the Commissioner for Fundamental Rights initiated a request to the Constitutional Court for an interpretation of the Fundamental Law on the grounds that the conceptual framework of the EU regulation—in particular its broad definition of political advertising—is not consistent with Hungarian media law and electoral law and that this creates legal uncertainty, and therefore the application of the regulation should be disregarded in Hungary. A few days later, Fidesz – Hungarian Civic Alliance, and subsequently the Prime Minister's Office, also submitted amicus curiae briefs supporting the Ombudsman's position.

What Does K-Monitor Argue and Why?

K-Monitor, as a civil organisation committed to transparency and the democratic oversight of the exercise of power, considers it important to join these proceedings in defence of the transparency of political advertising. We have taken a position in favour of applying the EU regulation on four main grounds.

1. Applying EU law is a constitutional obligation

Article E) of the Fundamental Law expressly provides that Hungary, as a Member State of the European Union, may exercise certain competences jointly with other Member States through EU institutions. Directly applicable EU regulations—such as the political advertising regulation—are mandatorily applicable in Hungary on the basis of the authorisation of the Fundamental Law.

The Constitutional Court has also established in its own consistent practice that the primacy of EU law can only be overridden in truly exceptional cases — when an EU norm violates the essential content of fundamental rights protected by the Fundamental Law, when it affects inalienable elements of sovereignty, or when it conflicts with constitutional identity. However, these limits are tools that can only be invoked in exceptional, last-resort circumstances.

In K-Monitor's view, none of these conditions are met in the present case.

2. "Political advertising" is not a closed, autonomous constitutional concept

The motion suggests that the term "political advertising" in Article IX(3) of the Fundamental Law is a timeless concept, definable solely by Hungarian law, from which the EU legislator cannot deviate.

However, the very text of the Fundamental Law indicates that the content of this concept is filled in by a Cardinal Act—meaning it is not an autonomous, closed constitutional category but a framework concept that requires legislative specification. The EU legislator is equally entitled to define such framework concepts for different purposes and in different contexts.

The concept of political advertising under Hungarian law is primarily tied to the campaign period and to television and radio broadcasting, with its main rules being free-of-charge provision and equal opportunities for candidates. The EU regulation, by contrast, focuses on the online and digital sphere of political communication, is not limited to campaign periods, and establishes transparency requirements: who is advertising, for how much, and to whom.

The two regulations do not address the same phenomenon—one concerns analogue broadcasting during campaign periods, the other concerns the world of digital political advertising. Therefore, any conceptual discrepancy does not represent a constitutional conflict, but rather a difference that can be resolved through interpretation.

3. It is precisely the application of the regulation that guarantees legal certainty

One of the arguments in the motion was that the joint application of two different conceptual frameworks creates legal uncertainty, violating the rule of law as enshrined in the Fundamental Law.

K-Monitor argues the opposite: it is the non-application of the regulation that would create legal uncertainty. The EU regulation was adopted in March 2024 and was made available to all stakeholders. Every affected party was aware that the EU regulation would become directly applicable in Hungary from October 2025, and media service providers, online platforms, and party press officers have adjusted their practices accordingly.

Moreover, the Constitutional Court itself has emphasised in its own practice that the stability of electoral rules is a particularly important value. It is therefore especially concerning that, during the electoral campaign period, the application of an EU regulation known to all affected parties is suddenly called into question.

4. Fundamental rights, sovereignty, and identity review are not applicable

The motion refers to three special control mechanisms developed by the Constitutional Court: fundamental rights review, sovereignty review, and identity review. These are tools by which the Court may, in exceptional cases, refuse the application of an EU norm in Hungary.

In K-Monitor's view, however, none of these are applicable here.

Fundamental rights review would only be warranted if the EU regulation violated the essential content of a fundamental right. However, a regulation requiring transparency in political advertising actually strengthens freedom of expression and the right to information. Those who know who is paying for a political message and how much are better equipped to make informed decisions.

Sovereignty review is applicable when an EU norm regulates an area of exclusive national competence. The electoral system is such an area; however, the legal basis for adopting the contested regulation was the EU's internal market and competition law competence. The transparency of the financing of political advertising is an internal market issue, not an electoral one.

Identity review can be applied when there is an infringement of fundamental and inalienable values related to the Fundamental Law and the historical constitution. Neither the concept of political advertising nor the transparency rules for online advertising fall within this category.

What Would Be the Constitutional Solution?

We argue that the correct constitutional response is not to disregard the application of the regulation but to declare that Hungarian authorities—regulatory bodies, courts, and the media authority—are obliged to interpret domestic media law and electoral law in conformity with the EU regulation.

This is the principle of EU-conform interpretation, which has been elaborated on multiple occasions by both the Court of Justice of the European Union and the Constitutional Court. Its essence is that if there is tension between national law and EU law, this must be resolved primarily through an interpretation that seeks coherence.

In K-Monitor's view, interpretation is entirely sufficient in the present case since Hungarian rules on political advertising can be interpreted in a way that avoids conflict with the transparency obligations of the EU regulation—as the two frameworks target different areas.

Why Does This Motion and the Related Decision Matter?

For K-Monitor, this case is not an abstract question of constitutional law. The transparency of political advertising is one of the most important guarantees of democratic elections. If voters do not know who is paying for a political message and how much, they cannot make truly informed decisions.

The EU regulation addresses precisely this problem: it compels those who commission or disseminate political advertisements to make mandatory disclosures. This is especially important in the age of targeted online political advertising, when different groups of voters may receive entirely different messages without being aware of it— or without the public being aware of it.

The case before the Constitutional Court may therefore determine whether the EU-level transparency standard for political advertising is enforced in Hungary or whether Hungary disregards the application of a directly applicable EU regulation adopted within the framework of jointly exercised competences. K-Monitor believes that a decision is needed that simultaneously respects the primacy of EU law, the requirement of legal certainty, and the transparency of democratic elections.

K-Monitor's submission in Hungarian is avaialble here.

Just two months ahead of Hungary’s April 12, 2026 parliamentary elections a high-stakes legal battle has begun at the Hungarian Constitutional Court. The outcome of it will directly determine how digital political communication unfolds in the upcoming years.

Pieter Bruegel, Dulle Griet (1563)

On February 6, Imre Juhász, the Commissioner for Fundamental Rights (who conveniently moved from the loyalist-packed Constitutional Court to the Ombudsman's office just last year), filed a request concerning the TTPA for a constitutional interpretation. Prime Minister Viktor Orbán’s ruling party, Fidesz, quickly backed the move, submitting a lengthy amicus curiae (friend of the court) brief signed by party heavyweights Szilárd Németh and Gábor Kubatov, another amicus by the Prime Minister's Office soon after.

The objective of this orchestrated legal maneuver is crystal clear: the ruling party is leveraging friendly state institutions to give domestic authorities a free pass to ignore an active European Union regulation, the Transparency and Targeting of Political Advertising (TTPA). At stake is the future of the flawed Hungarian campaign finance system, and specifically, the ruling party's access to the uncontrolled, multi-million-Euro online political advertising market in Hungary.

What is this EU legislation, and why is the domestic political elite panicking?

The answer lies in Hungary’s outdated and fundamentally broken campaign finance laws—a system intentionally riddled with loopholes to benefit the ruling parties. For years, Fidesz has relied on an overwhelming financial advantage to dominate political communications. The EU’s TTPA regulation threatens to close the exact loopholes that currently allow tens of billions of forints to flow opaquely into shaping Hungarian public opinion. The EU’s goal was simple and democratic: citizens have the right to know who is trying to influence their political views, why they are doing it, and exactly who is footing the bill, particularly online.

The regulation demands increased transparency for all political ads and places heavy operational obligations on major tech platforms (Meta, Google, TikTok). For example:

• Platforms must stringently verify the identity of the advertiser and the origin of their funding. In the three months leading up to an election, they must guarantee that absolutely no non-EU financial backing is involved.
• Every ad must publicly display the sponsor, the ultimate financier, the exact amount spent, and the specific election the message targets. This data must be sent to a centralized European database and retained for seven years.
• Targeting users based on sensitive personal data (e.g., political leanings, religion) is strictly banned without explicit, opt-in user consent.
• Violations carry massive penalties—fines can reach up to 6% of a tech platform’s global annual revenue.

In fact, this financial risk was so severe that in 2025 Meta and Google claimed that the massive compliance costs aren't worth the relatively negligible ad revenue. As a result, they preemptively banned paid political ads entirely across the EU. (In Hungary, these two tech giants effectively monopolized the political ad market, as TikTok had already banned political advertising anyway.)

While the tech giants’ abrupt exit drastically altered the campaign landscape, throwing a wrench into Fidesz’s usual digital strategy, it didn't render the rest of the TTPA irrelevant.

Crucially, the EU regulation defines "political advertising" much more broadly than Hungarian law. Under the TTPA, any message created or disseminated in exchange for remuneration that could influence voting behavior counts as a political ad. This broad definition stems from basic common sense: modern political influence relies on far more than traditional billboards, and the people buying these ads are rarely the official candidates themselves.

Therefore, even with Facebook and Google out of the picture, the TTPA applies to anyone spreading political messages for money. If an influencer gets paid to push a political talking point, they must transparently report that income and clearly label the content. Unsurprisingly, Fidesz hates this idea, especially since the EU's transparency rules apply 365 days a year, not just during an official campaign season.

Loopholes in Domestic Regulation

Hungarian election laws are stuck in an era when politics was strictly decided during evening TV broadcasts and in print newspapers. Over the last decade, Fidesz’s parliamentary supermajority hasn’t just failed to modernize these laws to account for the internet; they’ve actively preserved this outdated framework. The system’s fatal flaw is that it regulates the medium (where the ad appears) rather than the activity (the purchasing of political influence).

Hungarian law forces political communication into highly artificial, rigid boxes. It creates a distinction between "political commercials" (which legally only applies to free TV and radio broadcasts), "political advertisements" (restricted entirely to print media and cinemas), and "other campaign tools" (posters and rallies). Online ads and state-backed troll farms simply do not fit into any of these boxes. Legally, they are brushed off as "other activities," meaning state authorities completely ignore them when calculating official campaign spending limits or ensuring equal airtime for opposition parties. Welcome to Hungary, where a poster isn't legally a commercial, and a Facebook ad isn't legally an advertisement.

The second systemic trick of the regulation is the legal timeframe of a campaign. Under Hungarian law, the campaign exists only from the 50th day before an election until election day. Anything outside this narrow window legally doesn't count as campaigning. This legal fiction enables perpetual campaigning: the government and its shadowy proxy networks can bombard voters with propaganda for 315 days of the year without having to account for a single Euro spent.

This brings us to the ruling party's most powerful weapon: proxy campaigns. Because official party finances face at least nominal scrutiny, Fidesz has simply outsourced its spending to ostensibly "independent" organizations. Government-aligned proxy networks like CÖF (a pro-government NGO famous for organizing massive, state-funded rallies), Megafon (a centralized hub of right-wing influencers who parrot government talking points), and the Center for Fundamental Rights (a heavily state-subsidized think tank) regularly drop billions of forints on ads. The Megafon model, in particular, relies on paying influencers to act as everyday citizens while artificially boosting their reach with staggering amounts of dark money.

The sheer absurdity of this lack of oversight was highlighted recently when the President of the State Audit Office (SAO) essentially threw his hands up in defeat. He admitted that because Fidesz and its proxy network simply deny any formal cooperation, the SAO is powerless to investigate. Furthermore, official campaign audits only look at invoices made out directly to official political candidates, practically rolling out the red carpet for unlimited proxy spending.

By introducing a sweeping definition of political advertising and cracking down on dark-money proxy campaigning, the EU's TTPA would close several loopholes Fidesz exploits to maintain its media dominance. It’s no wonder they’ve dragged the Constitutional Court into the fight to protect their machine.

Attacking the EU Rules: Peak Hypocrisy

The Ombudsman’s motion and Fidesz’s supporting brief aren't just abstract legal arguments; they are an ideological smokescreen designed to protect a rigged system. When you hold these "constitutional concerns" up against Hungarian political reality, the hypocrisy is glaring.

Their primary argument relies on Hungary's constitution, the Fundamental Law (which was drafted and passed exclusively by Fidesz in 2011). They claim the constitution has an autonomous, untouchable definition of "political commercials." But this definition is completely artificial, limited strictly to free TV and radio spots during an official 50-day campaign period. Because the Hungarian translation of the EU regulation also uses the term politikai reklám (political commercial) to refer to paid political messaging, Fidesz argues this destroys legal certainty and violates Hungary's sovereignty. The argument accidentally highlights just how arbitrary and disconnected from reality Hungary’s domestic regulations truly are.

Fidesz’s sudden, dramatic defense of "freedom of speech" is particularly rich. They argue that the Meta and Google boycotts have damaged democratic public discourse and threatened the constitutional right to free expression. This takes political amnesia to a new level. In 2013, Fidesz intentionally engineered the exact same chilling effect on the Hungarian television market. When they amended the constitution to mandate that political ads on TV must be aired for free, commercial broadcasters made the obvious business choice and simply stopped airing them, effectively silencing opposition parties who lacked Fidesz's massive state-media apparatus. What Fidesz is now accusing the EU of doing, driving market players away with strict rules, is exactly what they themselves designed the Hungarian system to do over a decade ago.

Naturally, the ruling party is also deeply concerned about its proxy influencers. Their submission warns that the EU rules could have a "chilling effect" on analysts, NGOs, and public commentators. It's almost impossible to read this with a straight face, considering that just recently, the Orbán government attempted to introduce draconian legislation explicitly designed to harass, investigate, and silence independent media, civil society groups, and any organization that engages in public affairs while receiving international funding. But of course, the goal here isn't to protect an independent civil society, it’s to protect Fidesz's own state-funded mouthpieces.

Fidesz also argues that electoral rules shouldn’t be changed within a year of an election, meaning the TTPA’s October 2025 rollout threatens the stability of the spring 2026 vote. There’s just one problem: the EU passed the TTPA in early 2024. The Hungarian government had nearly two years to prepare its legal system. Instead, it deliberately sabotaged the rollout, refusing to even designate which domestic agencies would enforce the regulation.

Not to mention, the government itself abruptly rewrote campaign finance laws twice in the year leading up to this election. In June 2025, Fidesz’s junior coalition partner quietly abolished the campaign spending cap, and in December, they tweaked party financing laws to ban "foreign-funded" proxy activities. Crucially, this ban only targeted foreign money—leaving Fidesz’s own massive, taxpayer-funded proxy network completely untouched.

It’s a safe bet that the ruling majority scrapped the campaign spending limit precisely so they could dump unprecedented amounts of cash into digital ads, a plan that was effectively torpedoed by Meta and Google’s exit.

Where Does This 2026 Constitutional Maneuver Lead?

The stakes of this pre-election constitutional battle go far beyond legal definitions. The real question is whether European transparency standards will apply in Hungary, or if the country will permanently cement itself as an offshore safe haven for dark money and unregulated campaign finance within the EU.

If the loyalist-packed Constitutional Court rules that the EU regulation is domestically inapplicable, it hands state regulators a blank check. They will have top-level legal cover to ignore the TTPA and refuse to investigate Megafon influencers, proxy NGOs like CÖF, and government propaganda masquerading as "public service announcements."

However, declaring an EU regulation void in Hungary sets an incredibly dangerous precedent. It is a direct assault on the principle of the primacy of EU law, guaranteeing another conflict with the EU.

A K-Monitor Közhasznú Egyesület amicus curiae (vagyis a döntéshozatal támogatását célzó) beadványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz egy olyan ügyben, amelynek kimenetele jelentősen befolyásolhatja a hazai politikai hirdetések átláthatóságát. Beadványunkban amellett érvelünk, hogy a politikai reklámok átláthatóságáról szóló uniós rendelet alkalmazása nem sérti a magyar Alaptörvényt; ellenkezőleg, annak figyelmen kívül hagyása okozna súlyos jogbizonytalanságot, és veszélyeztetné a demokratikus választások átláthatóságát.

Az ügy háttere

2025 októberétől közvetlenül alkalmazandóvá vált Magyarországon az Európai Parlament és a Tanács politikai reklámok átláthatóságáról szóló EU 2024/900 rendelete. Az uniós jogszabály célja egyszerűen megfogalmazható: aki politikai tartalmat hirdet, annak közzé kell tennie, ki fizette a hirdetést, mennyibe került, és kik a célzott közönsége. A rendelet tehát elsősorban az online politikai hirdetések átláthatóságát kívánja erősíteni, különös tekintettel a közösségi média platformjain zajló célzott politikai kommunikációra.

2026 februárjában az alapvető jogok biztosa kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál az Alaptörvény értelmezését azzal az indokkal, hogy az uniós rendelet fogalomrendszere, különösen tág politikai reklám definíciója nincs összhangban a magyar médiajogi és választási jogi szabályozással, és ez jogbizonytalanságot okoz, ezért a rendelet alkalmazását mellőzni kellene Magyarországon. Néhány nappal később a Fidesz Magyar Polgári Szövetség, majd a Miniszterelnökség is amicus curiae beadványt nyújtott be, az ombudsman álláspontját támogatva. Ezekről a beadványokról korábban itt írtunk.

Mit állít a K-Monitor és miért?

A K-Monitor, mint az átláthatóság és a hatalomgyakorlás demokratikus ellenőrzése iránt elkötelezett civil szervezet, fontosnak tartja, hogy ne csak blogposztokban érveljen álláspontja mellett, hanem ebben a helyzetben bekapcsolódjon a jogi eljárásba a politikai hirdetések átláthatóságának védelmében. Négy fő érv mentén foglaltunk állást az uniós rendelet alkalmazásának szükségessége mellett.

1. Az uniós jog alkalmazása alkotmányos kötelezettség

Az Alaptörvény E) cikke kifejezetten előírja, hogy Magyarország az Európai Unió tagjaként más tagálamokkal közösen gyakorolhat egyes hatásköröket az uniós intézményeken keresztül. A közvetlenül alkalmazandó uniós rendeletek – amilyen a politikai reklámszabályozás is – az Alaptörvény felhatalmazása alapján kötelezően alkalmazandók Magyarországon.

Az Alkotmánybíróság saját, következetes gyakorlatában is rögzítette: az uniós jog elsőbbségét csak egészen kivételes esetekben lehet áttörni – akkor, ha egy uniós norma az Alaptörvény által védett alapjogok lényeges tartalmát sérti, ha a szuverenitás elidegeníthetetlen elemeit érinti, vagy ha az alkotmányos identitással ütközik. Ezek a korlátok azonban csak kivételes jelleggel, végső esetben felhívható eszközök.

A K-Monitor álláspontja szerint a jelen ügyben ezen feltételek egyike sem teljesül.

2. A „politikai reklám" nem zárt, autonóm alkotmányos fogalom

Az ombudsmani indítvány azt sugallja, mintha az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésében szereplő „politikai reklám" egy örök érvényű, kizárólag a magyar jog által meghatározható fogalom lenne, amelytől az uniós jogalkotó nem térhet el.

Ezzel szemben az Alaptörvény szövege maga is jelzi, hogy e fogalom tartalmát sarkalatos törvény tölti meg tartalommal – tehát nem autonóm, lezárt alkotmányos kategóriáról van szó, hanem egy jogalkotói konkretizálásra utalt keretfogalomról. Ilyen keretfogalmakat az uniós jogalkotó is jogosult más célból, más kontextusban meghatározni.

A magyar jog szerinti politikai reklám elsősorban a kampányidőszakhoz és a televíziós-rádiós médiaszolgáltatáshoz kötött fogalom, és fő szabálya az ingyenesség és a jelöltek esélyegyenlősége. Az uniós rendelet ezzel szemben a politikai kommunikáció online és digitális szférájára összpontosít, nem kizárólag kampányidőszakra vonatkozik, és átláthatósági követelményeket rögzít: közzé kell tenni, ki, mennyiért és kinek hirdet.

A két szabályozás nem ugyanazt a jelenséget próbálja kezelni – az egyik az analóg műsorszórás kampányidőszaki szabályozása, a másik a digitális politikai hirdetések világa. Ezért az esetleges fogalmi eltérés nem alkotmányos konfliktust jelent, hanem értelmezéssel kezelhető különbséget.

3. A jogbiztonságot éppen a rendelet alkalmazása szavatolja

Az indítvány egyik érve az volt, hogy a kétféle fogalomrendszer együttes alkalmazása jogbizonytalanságot okoz, és ez sérti az Alaptörvényben szereplő jogállamiságot.

A K-Monitor amellett érvel, hogy éppen ellenkezőleg, a jogbizonytalanságot a rendelet alkalmazásának mellőzése idézné elő. Az uniós rendelet 2024 márciusában elfogadásra került, és minden érintett jogalany számára hozzáférhetővé vált. Minden érintett szereplő tisztában volt azzal, hogy az uniós rendelet 2025 októberétől Magyarországon is közvetlenül alkalmazandó lesz, a médiaszolgáltatók, online platformok, vagy pártsajtósok ehhez igazították gyakorlatukat.

Ráadásul az Alkotmánybíróság saját gyakorlatában is hangsúlyozza: a választási szabályok stabilitása különösen fontos érték. Épp ezért rendkívül aggályos, hogy a választási kampányidőszakban egy, az összes érintett által ismert uniós rendelet alkalmazása hirtelen megkérdőjeleződjön.

4. Alapjogi, szuverenitás- és identitáskontroll nem alkalmazható

Az ombudsmani indítvány az Alkotmánybíróság által kidolgozott három különleges kontroll-mechanizmusra utal: az alapjogi, a szuverenitás- és az identitáskontrollra. Ezek olyan eszközök, amelyekkel a testület kivételesen megtagadhatja egy uniós norma érvényesülését Magyarországon.

A K-Monitor álláspontja szerint azonban ezek egyike sem alkalmazható.

Az alapjogi kontroll akkor lenne indokolt, ha az uniós rendelet valamely alapjog lényeges tartalmát sértené. A politikai reklámok átláthatóságát előíró szabályozás azonban pont, hogy erősíti a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát. Aki tudja, hogy ki és mennyiért fizet egy politikai üzenetért, az tájékozottabban tud dönteni.

A szuverenitáskontroll akkor lenne alkalmazható, ha az uniós norma kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozó területet szabályozna. A választási rendszer ilyen – ám a vitatott rendelet elfogadásának jogalapja az Európai Unió belső piaci és versenyjogi hatásköre volt. A politikai hirdetések finanszírozásának átláthatósága belső piaci, és nem választási kérdés.

Az identitáskontroll az Alaptörvénnyel, a történeti alkotmánnyal összefüggő, alapvető és elidegeníthetetlen értékek sérelme esetén alkalmazható. Sem a politikai reklám fogalma, sem az online hirdetések átláthatósági szabályai nem tartoznak ebbe a körbe.

Mi lenne az alkotmányos megoldás?

Azt állítjuk, hogy a helyes alkotmányos válasz nem a rendelet alkalmazásának mellőzése, hanem annak kimondása: a magyar jogalkalmazók – hatóságok, bíróságok, médiahatóság – kötelesek a hazai médiajogi és választási jogi szabályokat az uniós rendelettel összhangban értelmezni.

Ez az ún. uniókonform értelmezés elve, amelyet az Európai Unió Bírósága és az Alkotmánybíróság is többször kibontott már gyakorlatában. Ennek lényege, hogy ha a nemzeti jog és az uniós jog között feszültség mutatkozik, ezt elsősorban az összhangot kereső jogértelmezés útján kell rendezni.

A K-Monitor álláspontja szerint a jelen ügyben a jogértelmezés teljes mértékben elegendő, hiszen a politikai reklámokra vonatkozó magyar szabályok értelmezhetők úgy, hogy ne kerüljenek konfliktusba az uniós rendelet átláthatósági kötelezettségeivel – hiszen a két szabályozás más-más területet céloz meg.

Miért fontos ez az indítvány és az azzal kapcsolatos döntés?

A K-Monitor számára ez az ügy nem elvont alkotmányjogi kérdés. A politikai hirdetések átláthatósága a demokratikus választások egyik legfontosabb garanciája. Ha a választópolgár nem tudja, ki és mennyi pénzt fizet egy politikai üzenetért, akkor nem tud valóban tájékozottan dönteni.

Az uniós rendelet éppen ezt a problémát orvosolja: kötelező közzétételre kényszeríti azokat, akik politikai hirdetéseket megrendelnek vagy terjesztenek. Ez különösen fontos a célzott online politikai reklámok korában, amikor a választók különböző csoportjai teljesen eltérő üzeneteket kaphatnak anélkül, hogy erről egymásnak – vagy a nyilvánosságnak – tudomása lenne.

Az Alkotmánybíróság előtt álló ügyben tehát eldőlhet, érvényesül-e a politikai hirdetések uniós szintű átláthatósági standardja Magyarországon, vagy hazánk mellőzi egy közvetlenül alkalmazandó, a közös hatáskörgyakorlás keretében elfogadott uniós rendelet alkalmazását. A K-Monitor úgy véli, olyan döntésre lenne szükség, amely egyszerre tiszteletben  tartja az uniós jog elsőbbségét, a jogbiztonság követelményét, és a demokratikus választások átláthatóságát is.

Cikksorozatunk első és második részében nemzetközi példák alapján, valamint a közép-kelet-európai igazságtételek tapasztalatain keresztül vizsgáltuk a vagyonvisszaszerzési eljárások sorsát és e „sors” valójában nagyon is alakítható tényezőit. Jelen posztban azokat a konkrét jogi megoldásokat járjuk körül, amelyek meghatározók a vagyonvisszaszerzés folyamatában, a magyar szabályozás mellett bemutatva a nemzetközi és uniós jogi kereteket is. 

 A kép forrása: Kecskemétfilm

A K-Monitor 2025 nyarán átfogó projekt keretében kezdte kutatni a korrupcióellenes büntetőjogi eszközök hatékonyságát. Ennek során 12 szakértővel interjút is készítettünk, akik bíróként, ügyvédként, ügyészként, közigazgatási szakemberként a napi munkájuk során közvetlen tapasztalatokat szereztek a rendszerszintű korrupcióval kapcsolatos hazai eljárásokról, vagy éppen kutatóként foglalkoztak a témával. A megkérdezett szakértők számos értékes információval járultak hozzá a jogi szabályozás értékeléséhez, a rendszerszintű korrupció társadalmi szívósságának magyarázatához, és hasznos javaslatokkal szolgáltak a lehetséges jogi-társadalmi-politikai megoldásokra is. A kérdések között hangsúlyosan szerepeltek a vagyonvisszaszerzés problémái, a következőkben e szakmai véleményekből kiindulva vesszük számba, majd összegezzük a jogintézmény hazai működésének tapasztalatait.

A nyilvánosság-ellenes jogi környezet ellenére is nekünk adott igazat a bíróság a MÁV elleni adatperünkben, így a vasúttársaság köteles volt közölni, hogy mennyi pénzért alkalmazták a józsefvárosi ősfideszes Juharos Róbert ügyvédi irodáját a Budapest-Belgrád vasútvonal megépítéséhez kötődő jogi tevékenységek ellátásához. Bár ezt a pert megnyertük, és kiderült, hogy a MÁV több mint 560 milliót fizetett ki az ügyvédnek, az Alkotmánybíróság kapcsolódó döntése még komoly nehézségeket okozhat a külföldi szerződéseket érintő adatigénylések során.

Juharos Róbert a Budapest Főváros VIII. kerület, Józsefvárosi Önkormányzat képviselő-testületének 2025. február 27-i ülésén

Két hónappal a 2026. április 12-i országgyűlési választások előtt egy kiemelt jelentőségű, a magyar politikai nyilvánosság jövőjét meghatározó eljárás indult az Alkotmánybíróságon. Az alapvető jogok biztosa, Juhász Imre, aki tavaly épp az Alkotmánybíróságból ült át az ombudsman székébe) 2026. február 6-án alaptörvény-értelmezési kéréssel fordult az AB-hoz, amelyhez a Fidesz (Németh Szilárd és Kubatov Gábor aláírásával) is csatlakozott egy terjedelmes amicus curiae (a bíróság munkáját segítő) beadvánnyal. A jogi lépés célja elég egyértelműnek tűnik: a kormánypárt az ombudsman és Alkotmánybíróság segítségével próbálja elérni, hogy egy már hatályba lépett uniós rendeletet – a politikai reklámtevékenység átláthatóságáról szóló TTPA-t – a hazai hatóságok a jogalkalmazás során figyelmen kívül hagyhassanak. Az eljárás tétje a magyar kampányfinanszírozás, és különösen a tízmilliárdos, jórészt ellenőrizetlen online politikai hirdetési piac feletti kontroll megtartása.

Mi is ez a jogszabály, és miért okoz ekkora riadalmat a hazai politikai elitben?

A válasz a magyar kampányfinanszírozás és politikai hirdetési piac elavult, ezer sebből vérző, a politikai szereplők számára azonban rendkívül kényelmes szabályozásában keresendő. A TTPA ugyanis éppen azokat a kiskapukat zárná be, amelyeken keresztül ma tízmilliárdok folynak el átláthatatlanul a magyar nyilvánosság befolyásolására. A rendelet célja egyszerű és demokratikus: a polgároknak joguk van tudni, hogy ki, miért, és miből akarja befolyásolni a politikai véleményüket, különösen az online térben.

Célunk egy nyilvánosan hivatkozható, etikai alapokon nyugvó szempontrendszer összeállítása azoknak az országgyűlési képviselőjelölteknek és jelöltet állító szervezeteknek, akik egyúttal közhivatalt is betöltenek, vagy más módon hozzáférnek állami illetve önkormányzati forrásokhoz. Az útmutató nem helyettesíti a jogi tanácsadást, és nem kizárólag jogsértő magatartásokra figyelmeztet – sokkal inkább azt a demokratikus mércét igyekszik meghatározni, amely a választói bizalom szempontjából is elvárható.

Az országgyűlési képviselőjelöltek között számos közhivatalt betöltő személy indul. Az útmutató kifejezetten a kettős szerepben lévő köztisztviselőkre és politikusokra fókuszál, két fő kategóriát megkülönböztetve:

• Közhivatalt betöltő jelöltek: Azok a személyek, akik a végrehajtó hatalomban (például miniszterek, államtitkárok, miniszteri biztosok), kormányhivatalok élén (főispánok), vagy önkormányzati pozícióban (polgármesterek, alpolgármesterek) dolgoznak, és egyúttal képviselőjelöltként is indulnak a választásokon.
• Korteskedő közszereplők: külön foglalkozunk azokkal a közhivatalt betöltő, közhatalmat gyakorló személyekkel, akik maguk ugyan nem indulnak jelöltként a választáson, de hivatali pozíciójukból fakadó nyilvánosságukat, illetve az általuk irányított intézményi erőforrásokat felhasználva kampányolnak egy adott jelölt vagy jelölő szervezet mellett.

Mindkét csoport esetében alapvető demokratikus elvárás a hivatali (állami/önkormányzati) és a pártpolitikai kampánytevékenység elkülönítése, amellett természetesen, hogy minden jelöltet megillet a szólás- és véleményszabadság, azaz nem várható el, hogy a kampány során ne reagáljanak az őket ért kritikára, ne támogassák az őket jelölő szerveket vagy ne hivatkozzanak a közhivatal viselése során elért eredményeikre.

A választások tisztaságának és az egyenlő esélyeknek az alapfeltétele lenne az állam semlegessége. Az Európa Tanács Velencei Bizottsága és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) 2016-ban közös iránymutatást adott ki az adminisztratív (állami) erőforrásokkal való kampánycélú visszaélések megelőzéséről (Joint Guidelines for Preventing and Responding to the Misuse of Administrative Resources during Electoral Processes). A nemzetközi sztenderdek szerint az állami intézményeknek és a tisztségviselőknek pártatlan, semleges magatartást kell tanúsítaniuk a választási időszakban. A közforrások kampánycélú felhasználása (misappropriation of public funds) – legyen szó pénzügyi, emberi, technikai erőforrásokról vagy állami adatbázisokról – összeegyeztethetetlen az egyenlő verseny elvével. Az iránymutatás kiemeli, hogy a hivatalban lévő politikusok nem használhatják fel hivatali pozíciójukat arra, hogy a választókban olyan képzetet keltsenek: a közpénzből finanszírozott állami szolgáltatások vagy fejlesztések egy adott párt vagy jelölt érdemei.

Kép forrása: Tilki Attila Facebook / Átlátszó.hu 

A nemzetközi ajánlásokhoz képest a hazai szabályozás és joggyakorlat eltérő, sok esetben megengedőbb képet mutat. A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) 2. § (1) bekezdése rögzít olyan alapelveket, amelyeket a jogalkalmazás során érvényre kell juttatni, ilyen a választás tisztaságának megóvása, az esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás. Ugyanakkor 2018 óta a választási törvény 142. §-a rögzíti azt is, hogy nem minősül kampánytevékenységnek az állami és helyi önkormányzati szervek jogszabályban meghatározott feladatuk során végzett tevékenysége. Ez az esélyegyenlőséget érintő egyik legjelentősebb kihívás, mivel az e körbe eső tájékoztatási tevékenység és a jelölt vagy jelölő szervezetek érdekében végzett kampány között gyakran igen nehéz éles határvonalat húzni. Ez az értelmezés gyakran háttérbe szorítja az esélyegyenlőség elvét, hiszen a közhatalom birtokosai intézményi erőforrásokkal és médiafölénnyel rendelkeznek a többi jelölttel szemben.

Ráadásul a magyar választási szervek (a Nemzeti Választási Bizottság és különösen a Kúria) joggyakorlata a jelöltek és a mellettük korteskedő szereplők (köztük a közhivatalt betöltő személyek) véleményszabadságát is meglehetősen tágan értelmezi: kampányidőszakban könnyebben továbbengednek “véleményként” olyan állításokat, amelyekbe bőven belefér az igen erős negatív kampány, a komoly túlzások (sőt, gyakran igencsak elmosódik a tényállítás és a vélemény közötti különbség). Ennek bizonyos korlátai azért vannak, például a következetes joggyakorlat szerint a közpénzből fenntartott médiában (legyen az állami vagy önkormányzati média) a szerkesztői szabadság bizonyos korlátok közé van szorítva (az újabb joggyakorlat alapján ez igaz a médiaszolgáltatók szerkesztett facebook-oldalaira is).  Ezeknek a közpénzből fenntartott intézményeknek ugyanis biztosítaniuk kell az esélyegyenlőséget. Fontos, hogy ez a követelmény magukra a jelöltállító szervezetekre és a jelöltekre viszont nem vonatkozik.  

Kép forrása: Koncz Zsófia Facebook / Átlátszó.hu 

Az esélyegyenlőség sérelmét orvosolni hivatott hazai választási intézményrendszer mozgástere korlátozott. A hivatalos választási kampány mindössze a szavazást megelőző 50 napra korlátozódik. Ebben az időszakban a választási bizottságok rendkívül rövid, gyorsított határidőkkel dolgoznak. Az eljárások formalizáltak: a bizonyítási teher a beadványozón van, és a legkisebb technikai, alaki hiba is a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítását vonja maga után. A 2026-os tavaszi kampány jogorvoslati gyakorlata ráadásul tökéletesen rávilágított egy rendszerszintű problémára: a nyilvánvaló hivatali és közpénzes visszaéléseket a hatóságok az esetek jelentős részében formai okokból érdemi vizsgálat nélkül utasítják el.

• Ha egy helyi polgár amiatt fellebbez, mert a polgármester az önkormányzati zarándokházban vagy a parkolóátadón a kormánypárti jelölttel kampányol, a választási szervek lesöprik az ügyet azzal, hogy a polgárnak „nincs közvetlen jogi érintettsége”
• Ugyanígy érdemi vizsgálat nélkül bukik el az ügy, ha valaki elfelejti megadni a személyi számát.

Ezért a közhivatalt betöltő jelöltek nem hivatkozhatnak arra, hogy „a bizottság nem büntetett meg, tehát etikus volt, amit tettem” – a jogi elutasítás sok esetben csupán egy adminisztratív kiskapu eredménye. 

További alapvető nehézséget jelenthet  a hatáskörök széttagoltsága. A választási bizottságok szinte kizárólag a választási eljárási törvény (Ve.) megsértését vizsgálják. Számos olyan cselekmény, amely érdemben befolyásolja a kampány tisztaságát, kívül esik a választási szervek hatáskörén, ilenek például a 

• Kampányfinanszírozási és átláthatósági kérdések: Bár a kampányköltési plafont a jogszabályok eltörölték , a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény továbbra is tiltja, hogy a pártok jogi személyektől (cégektől) vagy külföldi szervezetektől, állampolgároktól fogadjanak el vagyoni hozzájárulást. A tiltott kampányfinanszírozás és a költések átláthatóságának vizsgálata nem a választási bizottságok, hanem az Állami Számvevőszék (ÁSZ) hatásköre, amely szervezet jellemzően csak jóval a választások lezárulta után folytatja le ellenőrzéseit, ráadásul aki ezzel kapcsolatos problémát észlel, az legfeljebb közérdekű bejelentéssel élhet.
• Személyes adatokkal való visszaélés (GDPR): Ha egy közhivatalt betöltő jelölt vagy korteskedő tisztségviselő állami, illetve önkormányzati adatbázisokat (pl. szociális juttatásban részesülők listája, önkormányzati regisztrációk) használ fel célhoz kötöttség nélkül, politikai mozgósításra, a választási bizottság hatásköre hiányára hivatkozik. E jogsértéseket a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) jogosult vizsgálni.
• Büntetőjogi tényállások: A közpénzek, az állami infrastruktúra és a munkaidő rendeltetésellenes, kampánycélú felhasználása kirívó esetekben kimerítheti a Büntető Törvénykönyv (Btk.) bizonyos tényállásait (pl. hivatali visszaélés, hűtlen kezelés), amelyek feltárása a nyomozó hatóságok feladata.

Ez azt is jelenti, hogy a hivatalos választási szervek egy adott cselekményt jóváhagyó, vagy érdemi vizsgálat nélkül elutasító döntése nem jelenti feltétlenül azt, hogy az adott magatartás megfelel a jogrendszer egészének, vagy a nemzetközi etikai és demokratikus normáknak. Jelen útmutató éppen azért jött létre, hogy a szigorúan vett, ám hiányos választási joggyakorlaton túllépve, az állami erőforrások tisztességes alapul véve adjon iránymutatást.

 Közpénzből kampányolnak? írd meg nekünk az info@k-monitor.hu-címre!

Az etikus kampányolás alapja a szerepek és a pénzügyek éles szétválasztása. Egy tisztességes, közhivatalt betöltő jelölt (vagy a mellette korteskedő tisztségviselő) a politikai versenyt saját teljesítményére, a pártja programjára és a legálisan gyűjtött kampányforrásokra építi, nem pedig az állami gépezet nyújtotta behozhatatlan előnyökre. 

1. Tárgyi eszközök és infrastruktúra

Amikor egy jelölt kampányol, azt jó esetben a saját vagy a pártja pénzéből finanszírozza. A jó gyakorlat az, ha a jelölt a saját kampányszámlájáról bérel autót a vidéki körútjához, a saját zsebéből fizeti a szórólapok nyomtatását, és a piacon, mindenki más számára is elérhető feltételekkel vásárol plakáthelyeket. Ezzel szemben szigorúan törvénysértő a hivatali nyomtatók, vagy épp a hivatalos állami és önkormányzati e-mail-címek használata a kampány logisztikájához. Tisztességtelen az állami gépjárművek, hivatali sofőrök bevetése a kampányutazásokra, vagy a szabályok olyan trükkös megkerülése, amikor papíron „bérbe adják” a városüzemeltetés autóját a plakátoló munkatársnak.

2. Helyiségek használata

A középületek a közösséget szolgálják, nem pedig a pártok bázisai.  A jó gyakorlat az, ha egy önkormányzat, a közgyűlési párttöbségtől függetlenül  nyilvánosan elérhető, azonos feltételek mellett biztosít termeket és felületeket minden induló jelölt számára (különösen a kisebb településeken, ahol nincs is más közösségi tér). A vörös vonalat már ott átlépik, amikor a kampánystáb rendszeresen a “szimpatizáns” polgármester hivatalában vagy egyenesen a minisztérium tárgyalóiban tartja a megbeszéléseit, de az is jogszabályba ütközhet, ha az orvosi rendelőkben vagy a hivatali várótermekben osztogatják a jelölt szórólapjait. Kampányplakátot elhelyezni állami vagy önkormányzati épületen, illetve kampányolni az iskolákban és óvodákban pedig egyenesen törvénysértő.

3. Emberi erőforrások a kampányban

A hivatalban dolgozók a közösségért dolgoznak, nem a hivatalvezető politikai túléléséért. A jó gyakorlat az, ha a vezető tiszteletben tartja a hivatal semlegességét, nem vár el politikai lojalitást a beosztottaktól, és egyértelművé teszi, hogy a kampányból való kimaradásnak semmilyen munkahelyi következménye nem lesz. Törvénysértő viszont, ha a munkatársakat munkaidőben szórólapozásra vagy a jelölt közösségi oldalának kezelésére utasítják, vagy ha a hivatali büdzséből fizetik azokat az alkalmazottakat, akik valójában a kampánystáb operatív feladatait látják el. Az pedig minden határon túlmegy, ha a kiszolgáltatott  közfoglalkoztatottakkal végeztetik el a piszkos kampányymunkát.

4. Döntések, fejlesztések, gazdálkodás és eredménykommunikáció

A kampányhajrában hirtelen megszaporodnak az átadók és a juttatások. Jó esetben az állami vagy önkormányzati beruházásokat akkor adják át, amikor azok szakmailag és műszakilag ténylegesen elkészülnek, a politikus pedig a saját pénzből fizetett kampánykiadványaiban számol be az eredményekről. Az is legalábbis gyanús, ha a az állami intézmények és gazdasági társaságok épp a választás heteiben kezdenek giagapénzből eredménykommunikációba, különösen ha a kormánypártok szlogenjeivel igencsak összecsengenek üzeneteik. Az sem tisztességes, ha a jelöltek az  alanyi jogon vagy pályázat útján járó közpénzes juttatásokat – például ingyenes laptopokat, babacsomagokat vagy szociális tűzifát – úgy kiosztani, mintha az a tisztségviselő személyes ajándéka lenne.

5. Adatbázisok, személyes adatok kezelése

A választópolgár adatai felett csakis ő maga rendelkezik, nem a pártközpont. A tiszta kampány alapja, hogy a stáb kizárólag a GDPR szabályainak megfelelően, önkéntesen és kifejezetten politikai célra megadott adatbázisokból dolgozik. Ezzel szemben törvénysértő a szociális nyilvántartások, a hivatali ügyfélkapuk vagy az intézményi hírlevelek feliratkozói adatainak engedély nélküli felhasználása kampány-SMS-ek és hívások céljára. Nem tekinthető etikusnak, ha egy párt társadalmi célú felmérésnek álcázott kérdőívekkel gyűjt adatokat a későbbi mozgósításhoz.

6. Levél, tájékoztatás, közvetlen megkeresés

A postaládánk sok mindent elbír, de az állami tájékoztatás nem válhat burkolt propagandává. A jó gyakorlat az, ha a választókat megszólító politikai leveleket a jelölt a saját nevén, a saját kampányarculatával küldi ki, a postaköltséget és a nyomdát pedig a kampánybüdzséből állja. Törvénysértő hivatali, címeres, fejléces papíron, közpénzből nyílt kampánylevelet feladni. Hasonlóan tisztességtelen a „kormányzati vagy önkormányzati tájékoztatásnak” álcázott, valójában azonban a hatalmon lévők újraválasztása mellett érvelő, manipulatív tömeges levelezés vagy az ál-konzultációs kérdőívek sora.

7. Média – állami, kormányzati és önkormányzati felületek

A közpénzből működő média mindenkié, nem lehet a regnáló hatalom helyi vagy országos PR-ügynöksége. A tisztességesen működő  közszolgálati és a helyi, önkormányzati média minden hivatalosan nyilvántartásba vett jelöltnek azonos terjedelmű és objektív bemutatkozási lehetőséget biztosít. Kirívóan törvénysértő az a gyakorlat – és a hazai joggyakorlat szerint ez már a szerkesztett intézményi Facebook-oldalakra is vonatkozik –, amikor a hivatalban lévő jelöltet folyamatosan futtatják, miközben a kihívókat elhallgatják, vagy kizárólag negatív, rágalmazó kontextusban jelenítik meg.

8. Gyűlések, kampányesemények

A nemzeti ünnepek és a közterek nem válhatnak egyetlen párt játszóterévé. A helyes út, ha az állami megemlékezéseket semleges, a történelmi eseményre fókuszáló formában tartják meg, a jelöltek pedig magánemberként, kampánykellékek nélkül vesznek részt rajtuk. Elfogadhatatlan az ünnepek kisajátítása, amikor a polgármester vagy a miniszter a közpénzből állított színpadról tart kampánybeszédet. Szintén a tiszta versenyt torzítja, ha az önkormányzat a kampány idejére a település összes frekventált terét „lefoglalja” saját rendezvények céljára, vagy ha mondvacsinált indokokkal (például fiktív útépítésekre hivatkozva) tiltják be a riválisok kitelepülését.

+1 Adománygyűjtés és kampányfinanszírozás

Egy kampány tisztasága valójában a finanszírozásnál kezdődik. A proaktív átláthatóság jegyében a tisztességes jelöltek nemcsak a kötelező papírmunkát tudják le az ellenőrző szervek felé, hanem a nyilvánosság számára is önkéntesen, közérthetően publikálják, hogy kitől mennyi támogatást kaptak, és azt pontosan mire költötték. Törvénysértő a külföldi, céges vagy névtelen adományok elfogadása. Ugyanígy tisztességtelen a kampányköltések eltitkolása olyan átláthatatlan hálózatokon, "álcivil" proxy-szervezeteken és közösségi médiás csatornákon keresztül, amelyekkel rendszerszinten kerülik meg az esélyegyenlőséget és a kampányfinanszírozási korlátokat.

💡 Kíváncsi vagy a konkrét jogesetekre és a részletes értékelési szempontokra?

Olvasd el a K-Monitor teljes, részletes útmutatóját!

A K-Monitor Adatbázisának 2025-ös statisztikái nemcsak azt teszik láthatóvá, hogy mennyi cikk született a korrupcióról és a kétséges közpénzfelhasználásról, hanem azt is, hogy kik, mely intézmények és mely ügyek köré szerveződik a közfigyelem. Böngészhető vizualizációkkal tarkított összefoglalónkban bemutatjuk, hogyan nézett ki 2025 a magyar sajtó korrupciós térképén számokban és összefüggésekben.

A sajtóadatbázisban 2026. elején 2839 darab olyan cikk található, ami 2025-ben jelent meg a magyar sajtóban. Ez kicsivel (137-tel, azaz mintegy három hétnyi terméssel) több, mint az egy évvel ezelőtti elemzésünk alapja, így továbbra is hozzávetőlegesen napi 8 új cikket katalogizáltunk. A három legtöbbet szemlézett lap a 24.hu (400), Telex (390) és a HVG (305) voltak. Ugyanakkor az ábra „hosszú farka” is beszédes: közelmúltbeli fejlesztésünknek hála, egyre több kisebb elérésű lap, regionális vagy szakmai médium járul hozzá ahhoz, hogy ezek az ügyek ne tűnjenek el, hanem újabb és újabb nézőpontokból kerüljenek felszínre.

Döntéselőkészítő adat, hatósági eljárás iratainak védelme, új adat előállítása – állami intézmények többek között ezekkel az indokokkal tagadnak meg rendszeresen közérdekű adatigényléseket, elrejtve ezzel számos olyan információt, amely egyértelműen a nyilvánosságra tartozna. A K-Monitor január végén információszabadság-workshopot szervezett újságíróknak. A független médiumok munkatársaival megvitattuk az információszabadság aktuális kérdéseit, valamint átbeszéltük azokat az adatkezelői gyakorlatokat, amik megnehezítik az újságírók munkáját. A workshopon igyekeztünk megoldásokat is találni az adatkezelői trükközésekre.

Az Országház elsötétített épülete a Halászbástyáról, fotó: MNF

For the seventh year in a row, K-Monitor is contributing to the European Commission’s annual Rule of Law Report in coordination with other Hungarian human rights and anti-corruption CSOs in the framework of the stakeholder consultation launched by the European Commission.

Once again, Amnesty International Hungary, the Hungarian Civil Liberties Union, the Hungarian Helsinki Committee, K-Monitor, Mertek Media Monitor, Ökotárs – Hungarian Environmental Partnership Foundation, Political Capital, and Transparency International Hungary teamed up to provide an overarching assessment of the rule of law situation in Hungary.

The compilation of the contributions of the above civil society organisations to the 2026 Rule of Law Report covers all four pillars of the Rule of Law Report: the justice system, the anti-corruption framework, media pluralism and media freedom, and other institutional issues related to the system of checks and balances. The contributions shows that the Hungarian authorities have not implemented any of the recommendations put forth by the European Commission’s Rule of Law Report in 2025, and in certain areas the situation has deteriorated even further.  

Key deficiencies include but are not restricted to the following:

• Despite amending justice-related laws once again in 2025, no measures were introduced to improve the transparency of case allocation systems at lower instance courts or tackled the systemic deficiencies related to judicial remunerations. Judges speaking out in defence of judicial independence continue to face pressures, and Hungary’s top court aims to use domestic procedures to block the direct effect of EU law.
• In the field of anti-corruption, Hungary failed to advance on repeated recommendations to put forward comprehensive reforms on lobbying and revolving doors and to improve the system of asset declarations. Authorities continue to lack a robust track record in investigating and prosecuting high-level corruption: for example, the most significant corruption case in 2025, the alleged misappropriation of public funds linked to the Central Bank’s former leadership, has seen limited investigative progress and no meaningful asset recovery efforts.
• Media freedom remains under significant pressure. Hungary has not implemented the European Media Freedom Act, prompting an infringement procedure by the European Commission. The independence of the media regulatory authority has not been enhanced, state advertising continues to distort the media market, and the public service media’s governance and editorial independence has not been strengthened. The freedom of information framework continues to hinder access to public interest information.
• The situation of civil society has further deteriorated. Rather than removing obstacles, a new law was proposed that could enable blacklisting, funding bans, and ultimately the dissolution of civil society organisations and media outlets. Together with intensified hostile political rhetoric and stigmatisation, this has created a chilling effect on civic participation. Constitutional and legislative changes led to the banning of Pride events, with organisers facing criminal charges. Institutional checks and balances remain weak, while the law-making process lacks transparency and inclusivity.

In sum, the lack of progress and new developments show continued and severe disrespect for EU values, EU law, and the judgments of the Court of Justice of the European Union.

The compilation of the contributions of the eight civil society organisations above on the rule of law in Hungary is available here:

Contributions of Hungarian CSOs to the European Commission’s Rule of Law Report (January 2026)