Kissé keszekusza, ám annál izgalmasabb és provokatívabb írást közölt nemrégiben a London  Review of Books Slavoj Zizek-től, a népszerű szlovén filozófus-szociológustól a WikiLeaks-ről. A téma aktuális, de tény, hogy lassan már nem lesz élő ember a Földön, aki ne tudna akár álmából felébresztve is legalább 5-5 érvet felsorolni Julian Assange mellett és ellen. Zizeknek mégis sikerül a korábbiaktól gyökeresen eltérő szempontok szerint elemezni a Wiki-hisztériát. A WikiLeaks-akciók Zizek szerint nem csak az elit zavarba ejtését szolgálják, hanem megkérdőjelezik a hatalom alapvető működését, de még így sem járulnak feltétlenül hozzá az emberiség felszabadításához. Slavoj Zizek írása a London Review of Books-on itt olvasható.

Számtalan érv elhangzott az utóbbi hetekben a WikiLeaks-üggyel és az egész szivárogtatás-mizériával kapcsolatban pro és kontra. Sok sarkos és érthető módon jóval kevesebb árnyaltabb véleményt lehetett hallani arról, hogy mi a probléma azzal, ha valaki kiteregeti a nemzetközi diplomácia - híresen kétarcú - szennyesét, mi a teendő, ha az információ szabadsága és a magánélet védelme egymásnak feszül, illetve, hogy mi köze a szexuális zaklatásnak a nemzetbiztonsághoz. (Erre a kérdésre egyébként máig nem kaptunk kielégítő választ.)

Vannak azonban felettébb kínos momentumai az egész WikiLeaks sztorinak, amelyekről kevesebb szó esik, és ezek közül csak az egyik, amikor Vlagyimir Putyin kéri rajtunk számon a sajtószabadságot. Ennél nehezebben emészthető, hogy az egész eljárás (egy szervezet ellehetetlenítése különböző, ha nem is mondvacsinált, de az eset szempontjából mindenképp irreleváns vádakkal, az alvállalkozók és szolgáltatók megvásárlásával/megfélemlítésével) egyelőre egyetlen befolyásosabb személyiségnél vagy nagyobb szervezetnél sem verte ki a biztosítékot.

Mert lehet kevéssé szimpatikusnak találni a világ megmentésére minden jel szerint egyedül önmagát alkalmasnak tartó Julian Assange-t (bár nem nehéz észrevenni azt sem, hogy Assange negatív tulajdonságait a nemzetközi média hónapok óta módszeresen sulykolja belénk), mindennek azonban semmi köze ahhoz, hogy a WikiLeaksre - és a hozzá hasonló szervezetekre - óriási szükség van. És nem azért, mert az afrikai diktátorok kényszerbetegségeiről vagy európai kancellárok kevéssé elegáns politikai trükkjeiről feltétlenül tudomást kéne szereznünk ahhoz, hogy boldogulni tudjunk az életben, vagy, mert kevesebb lesz a háború és nagyobb a GDP, ha eldugott kínai falvakban is ismerik a diplomáciai apparátus éles nyelvét.  A WikiLeaks azért megkerülhetetlen szervezet, mert tevékenységének hála olyan disznóságokra is fény derülhet, amelyeket az államgépezet változatos és ellenőrizhetetlen kifogásokkal (nemzetbiztonsági érdek, államtitok, üzleti titok, stb.) egyébként rendre elfed előlünk.

Az információszabadságért küzdő szervezeteknek köszönhetjük ugyanis, hogy az amerikai katonák háborús túlkapásai napvilágot láthatnak. Vagy kicsit közelebbi példával élve, a közérdekű bejelentések miatt derülhet fény a legnépszerűbb fogyasztási cikkek árát illegálisan magasan tartó ágazati kartellekre, és a szivárogtatás jól-rosszul működő rendszerei teszik lehetővé, hogy nyilvánvalóvá váljanak az államilag támogatott beruházások körüli huncutságok, illetve a titkosított kormányzati megrendelések mögött megbúvó pénzmosási szisztémák. (Csak hogy egyetlen magyar történetet említsünk a sok közül, az Eclipse Zrt. azóta elhíresült eredetvizsgálatos ügyében a K-Monitor és a TASZ még tavaly kérte az adatvédelmi ombudsmant, hogy vizsgálja meg a cég állami intézményekkel kötött minősített szerződéseit, illetve a közbeszerzési eljárások nyakló nélküli titkosítására lehetőséget adó 143/2004-es kormányrendeletet. Az Eclipse Zrt. vezetőit időközben előzetes letartóztatásba helyezték, a kormányrendelet még mindig hatályos.)

Meggyőződésünk, hogy a jelenkori demokráciákban az információ szabadsága az egyik leghatásosabb fegyver a hatalom gyakorlóinak kordában tartására, amennyiben a civilek (és ez alatt koránt sem csak a civil szervezetek értendők) okosan és bátran tudnak élni a birtokukban lévő adatokkal, dokumentumokkal, történetekkel. Nem nehéz azonban megjósolni, hogy ha a hatóságokat a visszaélések felderítésénél rendre jobban izgatja a szivárogtatók, újságírók és bejelentők meghurcolása, soha senki nem fog személyes integritását és egzisztenciáját sutba dobva közérdekű információkat nyilvánosságra hozni. Sem Amerikában, sem Magyarországon, sem sehol máshol a világon.

 A K-Monitor rendszeresen készít interjút különböző szakemberekkel (jogvédőkkel, munkajogászokkal, kriminológusokkal) korrupcióval kapcsolatos témákról. Múlt héten Simon Évát, a TASZ politikai szabadságjogok programvezetőjét faggattuk nyilvánosságról, sajtószabadságról, az új médiatörvényről és a WikiLeaks szivárogtatásáról.

Simon az interjúban először azt részletezi, hogy hol és milyen helyzetben mondhatjuk azt egy politikusról vagy közéleti személyiségről, hogy korrupt. Ha például valakiről jogerős ítélet mondja ki, hogy korrupciós bűncselekmény részese volt, azt bármikor világgá kürtölhetem, ha azonban csak a gyanúja merül fel, hogy valamelyik politikusunk mutyiba keveredett (például mert egy kiszivárogtatott információnak egy oknyomozó utánajárt), könnyen lehet, hogy én is bíróság elé kerülök rágalmazásért akár egyszerű mezei bloggerként is. Az ítélet pedig javarészt a bíró progresszivitásán és jóindulatán múlik majd - érdemes tehát óvatosan bánni a súlyosabb jelzőkkel. (A K-Monitor hasonló eseteiről egy későbbi bejegyzésben részletesebben is mesélünk majd.)

Simon Éva az interjúban beszél a szabad véleménynyilvánítás határairól és a személyiségi jogok megsértéséről, illetve nemzetközi összehasonlításban is értékeli a vitatott magyar média-szabályozást. A TASZ jogásza szerint az új médiaszabályok jelentős visszalépést jelentenek a meglévő szólásszabadság-szintünkhöz képest, hiszen az eddigi szigorú, a televízióra és a rádióra vonatkozó szabályok egy részét a törvényhozó kiterjeszti a nyomtatott és az internetes sajtóra is. Simon megállapításával alapvetően egyet tudunk érteni, hiszen számos jel utal arra, hogy a januártól életbe lépő rendszer nem csak hivatásos médiumokat, de akár fél-profi blogokat is súlyos pénzbüntetésekkel szankcionálhat bármilyen, az új médiahatóságnak nem tetsző tartalom esetén. A jogalkotó ráadásul adós marad a közérdek vagy a közerkölcs definiálásával is, annak ellenére, hogy az új rendszer szervesen épít a fogalmakra és jelentős szerepet szán nekik. Mindemellett mi továbbra is abban reménykedünk, hogy az új média-szabályozásnak nem az ellenzéki sajtó letámadása a fő célja (még ha az új hatóságnak innentől kezdve minden eszköze meg is van a neki nem tetsző médiumok ellehetetlenítésére), hanem a bulvár tartalmak visszaszorítása.

Problémás lehet még a szabályozásban a forrásvédelem korlátok közé szorítása, pedig paradox módon a törvény eredetileg erre a kérdésre lett volna hivatott megoldást találni. Az adatok titkosításának lehetősége rettentő széleskörű, ráadásul a forrás titokban tartásának feltétele, hogy az információ közzétételéhez közérdek fűződjön, illetve, hogy már publikálják azt, vagyis a törvény alapján megjelenés előtt nem is beszélhetünk forrásvédelemről. Mindez pedig sajnos könnyedén kinyírhatja a whistleblowing (közérdekű bejelentés) Magyarországon egyedül működő formáját: az újságíróknak történő szivárogtatást, úgy, hogy a közérdekű bejelentőket védő áprilisi törvény semmilyen tényleges védelmet nem nyújt cserébe.

Simon Éva az interjúban beszél még az új izlandi médiaszabályozásról (amely a magyarországi gyakorlattal homlokegyenest ellenkező irányt mutat), arról, hogy miért fontos a WikiLeaks tevékenysége, mi az a rágalmazás-turizmus és milyen irányba kellene fejlődnie a magyar médiának. Ezekre a későbbi blog-bejgyezéseinkben fogunk reagálni. A Simon Évával készült interjúnkat teljes terjedelmében a K-Monitor honlapján olvashatjátok.

Bepereltük az MVM-et, mert a társaság nem adja ki a Pintér Sándor volt biztonsági cégével (CBSZ Zrt.) kötött szerződésének adatait.

A K-Monitor még augusztusban fordult a Magyar Villamos Művek Zrt.-hez azzal a kéréssel, hogy az MVM adja ki a társaság ingatlanjainak őrzés-védelmére kiírt pályázat anyagát, valamint a korábban Pintér Sándor belügyminiszter tulajdonában lévő Civil Biztonsági Szolgálat (CBSZ) Zrt.-vel kötött szerződést. Az MVM mellett az elmúlt hónapokban több állami tulajdonú vagy közpénzből gazdálkodó intézményről (Magyar Fejlesztési Bank, Szerencsejáték Zrt., Terror Háza Múzeum) is kiderült, hogy az új kormány megalakulása után kötöttek szerződést a CBSZ-szel, amelyet Pintér Sándor belügyminiszter a választások előtti napokban adott el. A K-Monitor az összes cégtől kérte a biztonsági céggel kötött szerződéseik nyilvánosságra hozatalát (az MFB ezt megtette), az MVM azonban elutasította az adatkérésünket arra hivatkozva, hogy a társaság nem lát el közfeladatokat, a szerződés üzleti titkot képez, valamint, hogy a szerződés nyilvánosságra hozatala nagymértékben veszélyeztetné az MVM biztonságos és zavartalan működését.

Az MVM válasza elfogadhatatlan. A hatályos magyar jogszabályok közfeladatot ellátó szerv számára nem adnak lehetőséget arra, hogy a „biztonságos és zavartalan működésnek” vagy „az ország zavartalan villamosenergia-ellátásának veszélyeztetésére” hivatkozva kibújjanak a közérdekű adatok nyilvánosságának követelménye alól. Ráadásul nem csak az állami tulajdonú cégekről általában, de konkrétan az MVM Zrt.-ről jogerős bírói ítélet állapította meg, hogy közfeladatot ellátó vállalat.

A K-Monitor Független Közpénzfigyelő Iroda éppen ezért beperelte a Magyar Villamos Művek Zrt.-t és kérte a Fővárosi Bíróságot, hogy kötelezze a szerződés kiadására a vállalatot. A per első tárgyalására 2010. december 9-én 8.30 órakor kerül sor a Fővárosi Bíróság Markó utcai épületében (Bp. V. Markó utca 27., II. em. 43.) A K-Monitor jogi képviseletét a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogsegélyszolgálata látja el.

Az athéni ügyészség információi szerint elmenekült Görögországból Volker Jung, a Siemens egykori vezetője. Jung 17 hónapja nem hagyhatná el Görögországot, mivel korrupciós vádak miatt nyomoznak ellene. A német sajtó szerint az üzletember annak ellenére visszatért Münchenbe, hogy az athéni ügyészség néhány hónapja másodszorra is elutasította Jung kiutazási kérelmét. A görög hatóságok nemzetközi elfogatóparancs kiadását tervezik.

Jungot azzal gyanúsítják, hogy tudott a Siemens Hellas kenőpénzfizetési gyakorlatáról. A német cég leányvállalatánál a gyanú szerint 1997 és 2007 között legalább 100 millió euró kenőpénzt fizettek ki görögországi pártoknak, minisztereknek és katonai vezetőknek. Jung 2003-ig tagja volt a Siemens Hellas vezetőségének, konkrét bizonyítékokat viszont egyelőre nem találtak ellene és tagadja a vádakat. A Sueddeutsche Zeitung szerint a görög nyomozószervek valójában túszként tartották fogva Jungot, hogy ezzel kikényszerítsék a Németországba menekült Michael Christoforakos egykori athéni Siemens-vezér kiadatását.

(Forrás: Der Spiegel, Sueddeutsche Zeitung)

A Transparency International Magyarország, a Társaság a Szabadságjogokért, a K-monitor, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet levélben kérte az Európa Tanács Velencei Bizottságának állásfoglalását az Alkotmánybíróság jogörét érintő alkotmánymódosítással kapcsolatban.

Mivel a korrupció elleni küzdelem csak jogállami és demokratikus keretek között értelmezhető, valamint arra, hogy a Velencei Bizottság küldetése a jogállami normák érvényesülésének felügyelete, a szervezetek nemzetközi fórum véleményét kérik a tervezett törvénymódosítással kapcsolatban azzal a céllal, hogy a Magyarországra vonatkozó nemzetközi kötelezettségek értelmezése révén segítsük az országgyűlési képviselők munkáját.

A Wired.com értesülései szerint kisebb lemondási hullámhoz vezetett a WikiLeaks-en belül az alapító, Julian Assange azon döntése, hogy az iraki háborúval kapcsolatos mintegy 392.000 titkosított amerikai dokumentumot a szervezet már október 18-án közzétegye. A WikiLeaks munkatársai túl korainak tartják a dátumot: ennyi idő alatt ugyanis szerintük nem lehet úgy megszerkeszteni az – amerikaiakkal együttműködő személyek és informátorok neveit is tartalmazó – dokumentumokat, hogy azok semmiféle visszaélésre ne adjanak lehetőséget.

A szervezet működésében kulcsszerepet vállaló munkatársak jelentős részét már az is felháborította, hogy Assange a múlt hónapban számos újság számára titkos hozzáférést biztosított az adatbázis egy részéhez, hasonlóan ahhoz a megállapodáshoz, amelyet a szervezet még júliusban kötött három médiummal az afganisztáni háborúról szóló, nagyjából 92.000 dokumentum közléséről. A júliusban kiszivárogtatott anyagokban szereplő informátorok neveinek megszerkesztése a közreműködők szerint nem volt kellően alapos, adataik nyilvánosságra hozatala pedig komoly veszélybe sodorhatja az érintetteket.

A titkos megegyezés hatására mintegy féltucatnyi WikiLeaks-munkatárs nyújtotta be lemondását az utóbbi hetekben, köztük a szervezet Daniel Scmidt álnéven ismert szóvivője, Daniel Domscheit-Berg is. Miután Schmidt számon kérte Assange-on a megállapodást, az alapító azzal vádolta meg a kommunikációs szakembert, hogy információt szivárogtat ki a szervezeten belüli ellentétekről a Newsweek számára.

(Forrás: Wired.com)

Hamid Karzai afgán elnök ismét támogatásáról biztosította az Egyesült Államok által felkarolt korrupcióellenes rendőri egységek munkáját. A két egységre egyébként éppen az elnöki hivatal gyakorolt politika nyomást, miután letartóztatták az államfő egy közvetlen munkatársát - írja a Washington Post.

Karzai előzőleg találkozott John F. Kerry amerikai szernátorral, a szenátus külügyi bizottságának vezetőjével, aki azért utazott - egy héten belül másodszor - Afganisztánba, hogy tájékoztassa az elnököt Washington aggodalmairól az antikorrupciós egységek tevékenységének állítólagos politikai akadályozása miatt. Az amerikai törvényhozásban ezúttal alighanem az verte ki a biztosítékot, hogy a hírek szerint Karzai elnök közvetlen beavatkozására már letartóztatása napján elengedték egyik vezető biztonsági emberét, Mohammed Zia Salehit, akit többek között kenőpénzek kifizetésével kapcsolatos kijárással gyanúsítanak. Karzai környezetében természetesen tagadják, hogy az elnök közbenjárt volna az ügyészi jóváhagyással letartóztatott munkatárs kiszabadításáért, a Washington Post tudósítóinak azonban több forrás is megerősítette az elnöki beavatkozást. Salehit, az afgán nemzetbiztonsági tanács munkatársát azért tartóztatták le, mert azzal gyanúsítják, hogy kenőpénzt követelt egy politikai kapcsolatokkal rendelkező vállalkozás ügyében indult vizsgálat lezárásáért. Mindemellett nyomozás indult ellene luxusautók törvényellenes kiutalása miatt is.

(Forrás: Washington Post)

 A közérdekű bejelentők, más néven whistleblowerek védelme egyre fontosabb eszköz a korrupció elleni küzdelemben. A kelet-közép európai térségben viszont csak korlátozottan léteznek a bejelentők védelmét szolgáló szabályozások.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a K-Monitor ezért egy virtuális konferencia keretében kívánta megvizsgálni, hogy milyen jogszabályok védik a térség egyes országaiban a közérdekű bejelentőket, melyek a – leginkább elszórtan, különféle törvényekben – létező szabályozások hiányosságai, és milyen gyakorlati jellemzőkkel lehet leírni ezeket a rendszereket.

A konferencia helyszínéül szolgáló angol nyelvű weboldalon (www.whistleblowing-cee.org) megtalálható a hét vizsgált ország (Bosznia Hercegovina, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Moldávia, Szerbia és Szlovénia) szakértőinek részletes tanulmánya, a releváns jogszabályok, kapcsolódó hírek, illetve Hüttl Tivadar (TASZ) és Léderer Sándor (K-Monitor) összefoglaló elemzése az ország-tanulmányok alapján.

A korrupció visszaszorulására számít Spanyolországban az El Pais című balliberális napilap kommentátora annak kapcsán, hogy hírek szerint Madrid törvényt készít az információszabadságról. A törvény nagyobb átláthatóságot teremtene az állami intézmények munkájában, a polgároknak joguk lenne betekinteni a közpénzek elköltését dokumentáló papírokba, az állami megrendelésekbe, a közbeszerzési szerződésekbe, stb. A spanyol lap reményei szerint a törvény hatására felszáll majd a közhivatalokat és a spanyol politikusokat körüllengő lila köd és mostantól nem arra koncentrálnak majd a hatóságok egy-egy botrányosabb ügy kapcsán, hogy ki volt a kiszivárogtató. Az Európai Unió 27 tagországa közül csak Spanyolország, Görögország és még néhány kisebb állam nem rendelkezik az információszabadságot szabályozó törvénnyel.

(Forrás: El Pais)