Egy választás után nyilván nem lehet mindenki boldog, de idén áprilisban, miután a választók nagy része legalább a kormány-ellenzék valamelyikét le kívánta váltani, nem volt meglepő a csalódás és a düh. Már a voksolás előtt, az országos listák összeállításánál eldőlt, hogy az ellenzék továbbra is a Fodor-szindrómával küzd, a Fidesz-KDNP jelöltjei között pedig továbbra is helyet kapnak a párt elutasított, korrupciós ügyekbe keveredett politikusai (pl. Simonka György, Farkas Flórián, Rogán Antal). A pozíciójukat őrző pártelitek hatalma azonban nem szükségszerű: a világ számos országában maga a választási rendszer tartalmaz intézményi megoldást, ami lehetőséget ad a polgároknak, hogy nemet mondjanak az őket zsaroló pártoknak. Ha már maguk a pártok nem állnak elő hitelesítő technikákkal.

A következőkben bemutatjuk a preferenciális szavazást, ami megoldást jelenthet a népszerűtlen, de háttéralkukkal mégis mandátumhoz jutó politikusokkal szemben. A jelöltek sorrendjébe való beleszólással a választópolgárok megakadályozhatják, hogy pártjaik csirkefogókat nyomjanak le a torkunkon ahelyett, hogy a népszerűbb, tisztább jelölteknek adnának esélyt. 

"Hajítsuk ki a gazembereket!" (fotó: Dan Houston / Getty)

Utoljára 2011-ben volt a tavalyinál is alacsonyabb a valódi versenyt biztosító nyílt közbeszerzések száma a nemzeti eljárásrendben. A nemzeti eljárásban lefolytatott több mint 7200 közbeszerzésből alig 200 (2,8%) zajlott teljesen nyílt eljárás szerint. Az uniós értékhatár felett sokkal jobb az arány, de a nemzetközi összehasonlítás és az egyindulós eljárások magas száma ott is jócskán árnyalja a képet. Bemutatjuk a Közbeszerzési Hatóságtól kapott adatokat.

forrás: Getty Images/CNN

A közbeszerzési rendszer célja, hogy az állami szereplők, olyan módon szerezzenek be árukat, szolgáltatásokat, vagy rendeljenek meg építési beruházásokat, hogy eközben a lehető leghatékonyabban költsék a közpénzeket. Aki olvas híreket, az tudhatja, hogy ez nem mindig sikerül. Ennek sok oka lehet, a leggyakrabban a hozzáértés hiánya vagy korrupt befolyásolás okozza a közérdek sérelmét. Az állam feladata az volna, hogy ezt a két tényezőt próbálja meg amennyire csak lehet visszaszorítani, jó szabályokkal, képzéssel, átláthatósággal. A cél, hogy ezáltal valódi versenyt teremtsen, és ebben a versenyben válassza ki a legjobb ajánlatokat. Ezért szeretjük, amikor a közbeszerzéseket sok résztvevő mellett nyílt eljárásokban bonyolítják. A közbeszerzési rendszeren keresztül persze lehet támogatni bizonyos közpolitikai célokat is - környezetvédelem, foglalkoztatottság, innováció, fenntarthatóság - de csakis világos szabályok szerint.

A Rogán-minisztérium által vezérelt Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) közzétette a választások előtti 3 hónapban lefolytatott tenderei eredményét. Az NKOH itt különböző állami szerveknek, hivataloknak, állami vállalatoknak folytat le a kommunikációs tendereket úgy, hogy egy korábbi szerződésben már kiválasztott három cégcsoportot, akik aztán minden egyes munkáért külön "versenyeznek". A három klientúrabajnok, Balásy Gyula, Kuna Tibor és Csetényi Csaba közül utóbbi kettő érdekeltségei lemaradtak, az állami kommunikációs feladatokat pedig sorra Balásy cégei, a New Land és a Lounge viszik el. Az állami propagandakampányokért is felelős cégek a december vége és május vége közti időszak összesen 11,4 milliárd forintos különböző munkáinak 84%-át nyerték el.

Jelentős összeget szórtak ki az éve elején is abban a keretszerződésben, ahol korábban már kiválasztották azt a néhány klientúracéget, akik a legzsírosabb állami munkákért egyáltalán "versenyezhetnek". A Balásy Gyula-féle New Land Media, a Lounge Design a Csetényi-féle Network360 és Affiliate Network és természetesen Szijjártó barátja, Kuna Tibor cégei, a Young&Partners és a Trinity és a Sprint Nyomda. A munka: videógyártás, tanácsadás, PR, marketingfeladatok, grafikai és nyomdai szolgáltatások, jó drágán, hiszen a bebetonozott haveri cégek között vélhetően nincs élet-halál küzdelem, melyik munkát ki visz el. A költések nagy része már szerepelt a hírekben, de az így egyben látható jól, hogyan működik a NER Pareto-elve: nem elég, hogy kiemelnek 3 céget, akikhez a megbízásokat pumpálják, de közülük is van egy, ami elviszi a munkák 80%-át. Mára Balásy cégei szinte minden értékesebb munkát elnyernek, Kunának néhány bejáratott partner megbízásai jutnak (az MVM-kapcsolatról itt írtunk), a Rogán-szomszéd Csetényi Csaba pedig ugyan ott forog a politikusok környékén a stadionok díszpáholyában, a NKOH tenderein azonban hiába indult el 26-szor, mindössze egyetlen apróbb munkát sikerült elcsípnie. Ebből talán még a folyamatos pályázás költségei sem igazán vannak lefedezve, de a Csetényi-cégek indulása is kell ahhoz, hogy a verseny látszata fennmaradjon.

Hatodik éve dolgozzuk fel az agrártámogatások adatait, hogy a közvélemény is tájékozódhasson arról, kik Magyarország legnagyobb zöldbárói és hogyan alakulnak az erőviszonyok az agráriumban. A legtöbb támogatást kapó 10 százalék tavaly is elvitte az 560 milliárdos támogatási összeg bő háromnegyedét, a legzsírosabb nagygazdák a politikai-gazdasági széljárást kihasználandó a céghálójuk toldozásával-foldozásával próbáltak minél nagyobb részt kihasítani a 2015 óta csökkenő uniós agrárkasszából. Zöldbáróink ügyesen matekoztak: a nagybirtokosokat eddig leginkább hizlaló területalapú támogatások visszaszorulása ellenére alig csökkent az általuk felmarkolt támogatások végösszege. Bemutatjuk, hogy néznek ki a Csányinak, Mészárosnak, Leisztingernek és társaiknak tejelő agrárbirodalmak, amelyek milliárdos tulajdonosait a támogatási rendszer tovább gazdagítja.

10-15 éve, amikor még erősen kétpólusú volt a pártrendszer, elképzelni sem tudtuk a magyar médiát a jobb és a baloldal politikai állásfoglalásként járatott, nagy napilapjai, a Magyar Nemzet és a Népszabadság nélkül. Főleg úgy, hogy közben a Fidesz és az MSZP velünk marad. Ahogy 2016 őszén a Népszabadságnál, most a Magyar Nemzetnél is megnéztük, milyen tényfeltáró cikkekkel szerepelt a lap korrupciós-közpénzes sajtóadatbázisunkban. Revolvermédia volt vagy sem, adatbázisunk 10%-át adja a Nemzet - olyan ügyeket indítva el, mint a D-209, a Mucuska-Gate, Sukoró, K.G. Béla, Simon Gábor vagy a G-nap után a letelepedési kötvénybiznisz és legutóbb Kósa kavarása az örökséggel. A lap értékes forrása a közelmúlt magyar politikatörténetének, reméljük nem tűnik el nyomtalanul az éterből. Reméljük azt is, hogy a nyilvánosság felismeri, milyen veszélyekkel jár a politikától függő Simicska-modell a média szabadsága tekintetében és jobban vigyáz azokra az értékekre, amit egy 80 éves napilap vagy éppen egy független, termékeny és az átlagnál sokszínűbb szerkesztőség jelent.

Az újabb Fidesz-KDNP kétharmad után talán kisebb meglepetést keltett a Népszabadság egyik napról a másikra történő kicsinálásánál, hogy a korábbi Fideszes oligarcha, aki 3 éve egy februári napon "kiszánkózott" a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből, szóval Simicska Lajos kapitulál és leépíti a médiabirodalmát. A több fronton is defenzívába szorult Simicska számára már nem éri meg, hogy újabb 4 évig finanszírozzon egy olyan lapot, amitől a magyar hirdetési piacon mindenható magyar állam megtagad minden reklámot, előfizetést és egyre növekvő médiabirodalommal csábítgatja a mérsékelt jobboldali olvasótábort. Simicska médiaháborúját és annak tulajdonképpeni kudarcát nem érdemes hosszasan taglalnunk, de az tagadhatatlan, hogy az elmúlt hetek néhány, szerző nélküli, kétes hitelű cikke ellenére a Magyar Nemzet az elmúlt 2 évben fontos ügyeket tárt fel a politikai elit legdurvább stiklijei közül. Büntetőjogi felelősségre vonás híján sovány vigasz, de Wiedemann Tamás (aki azóta a G7-hez igazolt) a Magyar Nemzet hasábjain rántotta le a leplet a letelepedési kötvények ügyéről, amivel százmilliárdokat húztak ki láthatatlanul az adófizetők zsebéből.

A 2006-ban azért robbant akkorát az őszödi beszéd, mert a regnáló kormány titkolózott és hamis költségvetési adatokkal etette a közvéleményt a választások előtt. Az "igazság pillanata" csak a megnyert voksolás után jött el és mivel a választók jobbnak gondolták a gazdaság állapotát, mint amilyen valójában volt, nem vették jó néven a megszorításokat. A 2018-as választások előtt is feltehetjük a kérdést: reális-e a nyilvánosságban az országról festett kép? 2010 óta ugyan csorbult az információszabadság, romlott a közügyek átláthatósága, mégis brutális mennyiségű tényfeltáró cikk született a politikai elit és a kormányközeli klientúra zűrös ügyeiről. Mindent tudunk tehát? A mi ízlésünkre, ítéletünkre van bízva, kit segítünk hatalomhoz? Sajnos távolról sem! 2006 óta messzebbre kerültünk attól, hogy tényadatokról és pártprogramokról szóljon a közélet - és nem csak a média növekvő átpolitizáltsága miatt. A választásokra készülve több fajsúlyos, az ország jövőjét alapjaiban meghatározó ügyben is sötétben kell tapogatózzunk. Összeszedtünk a 10 legnagyobb rejtélyt, amit sikerrel titkoltak el előlünk!

Április 8-án vasárnap - miután mérlegelted, melyik párt és jelölt áll hozzád a legközelebb, beazonosítottad, hol szavazol és nem felejtetted otthon a személyit és a lakcímedet igazoló okiratot, két szavazatot adhatsz le. Az egyiket a (hivatalos) lakóhelyed szerinti egyéni képviselőre, a másikat az országos listát állító pártok valamelyikére. Nincs második forduló, ha minden rendben megy, hétfőre tudni fogjuk az új Parlament összetételét. De hogyan lesz a szavazatainkból mandátum?

Az egyéni képviselőre leadott szavazat

106 egyéni választókerületre van osztva az ország. Ezekben a kerületekben az a jelölt nyeri a képviselői mandátumot, aki a legtöbb érvényes szavazatot szerzi. Nem számít mennyien mennek el, nem számít mennyivel nyer (tehát nyerhet akár 30% körüli szavazataránnyal), a győztes országgyűlési képviselő lesz. Ha csak egyéni kerületek lennének, a kis pártok nem juthatnának mandátumhoz és az eredmény nagyon aránytalan lenne. Mivel a magyar rendszer arányos, ezt bizonyos mértékig az országos listán megszerezhető mandátumok elosztása kompenzálja. 

Hamarosan választ az ország. Az egyéni körzetekben a visszalépések miatt még nem végleges az indulók névsora, a pártok országos listái azonban már ismertek. Korrupciós-közpénzes sajtóadatbázisunk alapján összeszedtük, hogy a bejutásra esélyes pártok (némileg felülbecsült) befutó helyein kik vannak és hány esetben írtak róluk közpénzzel, közhatalommal való visszaélések kapcsán. Adatbázisunk a legfontosabb online sajtóorgánumok elmúlt tíz évének 46 ezer cikkét tartalmazza, így ha a jelölt nevére kattintasz, jó eséllyel minden napvilágra került kínos ügyéről információt találsz. Mivel a sajtó a saját logikája szerint foglalkozik ügyekkel és emberekkel, természetesen nem mondható, hogy az említések száma jó mércéje lenne annak, hogy egy jelölt mennyire korrupt. A róluk szóló cikkek (vádak és cáfolatok) áttekintése azonban segíthet téged abban, hogy meggyőződj az illető hitelességéről és integritásáról. A pártválasztás persze ennél többről szól: Voksmonitor nevű alkalmazásunkkal elhelyezheted saját álláspontodat a pártok programjához képest a legfőbb szakpolitikai témákban. Legyél tájékozott és menj el szavazni!

Egy hét van már csak a választásokig, de sokan még mindig nem tudják, hogy melyik pártra szavazzanak. Persze ráér eldönteni jövő vasárnapig, de fontos, hogy menjünk el szavazni! A Voksmonitor nevű alkalmazásunk célja, hogy a választók a politikával ne csak a pártok kommunikációján keresztül találkozzanak – hanem megismerjék a különböző pártok konkrét programját és álláspontját a legfontosabb szakmai-politikai kérdésekben. Reméljük, a program segít annak eldöntésében, hogy melyik pártlista mellett tegyük le a voksunkat!

Az alkalmazás úgy működik, hogy a válaszadóhoz rendeli azt a pártot, amely a válaszok alapján legközelebb áll értékrendjéhez. A kérdéseket az alkalmazás elkészítése előtt eljuttattuk a legesélyesebb pártok képviselőihez. Az Együtt, a Momentum, a DK, az MSZP-P és az LMP tisztelt meg minket a válaszok kitöltésével, míg a Fidesz-KDNP és a Jobbik nem reagáltak megkeresésünkre. Közvetlen válaszok hiányában a K-Monitor a pártok programját és kommunikációját – illetve a kormánypártok esetében írott választási program híján a meghozott intézkedéseket – vette alapul a válaszok kialakításánál. Ez természetesen felveti annak lehetőségét, hogy a pártok hivatalos álláspontjától eltérhetnek a válaszok, ugyanakkor a K-Monitor minden, az alkalmazásban szereplő politikai erőnek megadja a lehetőséget ezek korrigálására. A Voksmonitor az ezen a linken a teljes böngészőablakban, vagy az alábbi felületen keresztül is kitölthető:

Ha te is beágyaznád a Voksmonitort a blogodra, vagy honlapodra, itt megtalálod az ehhez szükséges kódokat.

Ha még több választási kalkulátort kipróbálnál, látogass el a Vokskabint vagy a Kireszavazz oldalakra. Az alábbi képre kattintva elolvashatod összefoglaló anyagunkat a pártok országos listáiról, például arról, kiket emleget leggyakrabban korrupciós-közpénzes sajtóadatbázisunk, hol van a legtöbb női jelölt, kik a legfiatalabbak és hány volt képviselő van az egyes országos listákon. Április 8-én pedig mindenképp menj el szavazni! 

Hamarosan választ az ország. Az egyéni körzetekben a visszalépések miatt még nem végleges az indulók névsora, a pártok országos listái azonban már ismertek. Korrupciós-közpénzes sajtóadatbázisunk alapján összeszedtük, hogy a bejutásra esélyes pártok (némileg felülbecsült) befutó helyein kik vannak és hány esetben írtak róluk közpénzzel, közhatalommal való visszaélések kapcsán. Adatbázisunk a legfontosabb online sajtóorgánumok elmúlt tíz évének 46 ezer cikkét tartalmazza, így ha a jelölt nevére kattintasz, jó eséllyel minden napvilágra került kínos ügyéről információt találsz. Mivel a sajtó a saját logikája szerint foglalkozik ügyekkel és emberekkel, természetesen nem mondható, hogy az említések száma jó mércéje lenne annak, hogy egy jelölt mennyire korrupt. A róluk szóló cikkek (vádak és cáfolatok) áttekintése azonban segíthet téged abban, hogy meggyőződj az illető hitelességéről és integritásáról. A pártválasztás persze ennél többről szól: Voksmonitor nevű alkalmazásunkkal elhelyezheted saját álláspontodat a pártok programjához képest a legfőbb szakpolitikai témákban. Legyél tájékozott és menj el szavazni!