Kikerülnek a Parlament honlapjára a képviselők vagyonnyilatkozatai. Kézzel írott, szkennelt bevallásaikkal honatyáink egy letűnt kor utolsó mohikánjai nem csak az Unióban, de lassan Európa innenső felén is. Nemcsak a gyakran nehezen olvasható sajtpapírok idézik az úri parlamentek szalonhangulatát, de az a felháborító tény is, hogy választott vezetőink arra hivatkozva, hogy Európa egyik legszigorúbb szabályozása van érvényben, rendre lesöprik a rendszer reformjára irányuló javaslatokat. Képviselőinknek nem kell elszámolniuk az igazolt jövedelmük és vagyonosodásuk ellentmondásaival. Rokonaik bevallásai nem nyilvánosak, az éves bevallásokat egy közülük választott bizottság érdemi ellenőrzés nélkül stócolja be 30 év vélhetően számos visszásságot rejtő dokumentuma mellé. Hab a tortán, hogy a kormány megszüntette a NAV által indítható vagyonosodási vizsgálatokat.

(Forrás: Flash&Bones)

Nem fogadhatjuk el, hogy ez így van!

Döntéshozóink számonkérhetőségét és az összeférhetetlenség jelentette mutyiveszély gátját egy valódi demokráciában a jól működő vagyonnyilatkozati rendszer biztosítja. Pártszimpátiától függetlenül a demokrácia alapelvének kellene tekintenünk, hogy a képviselők magánérdekeltségeinek és vagyoni helyzetének tisztázottsága a közbizalom szempontjából nélkülözhetetlen. Azért fogadjuk el, hogy 199 parlamenti képviselő a mindennapi életünket döntően befolyásoló döntéseket hoz, mert intézményi garanciák biztosítják, hogy ezeket a döntéseket a köz érdekére tekintettel, illetéktelen külső befolyástól mentesen hozzák meg. Ha ez a folyamat sérül, akkor a döntések elvesztik legitimitásukat. Márpedig az a tény, hogy az ezredforduló óta Magyarországon befagyott a döntéshozatal átláthatóságát biztosító intézmények fejlesztése úgy tartalmi értelemben, mint a digitalizációt illetően, nem segíti, hogy a sokszor éles politikai nézeteltérések ellenére legitimnek fogadjuk el a politikai ellenfelek pozícióját. Erre csak még egy lapáttal rátesz, hogy a "nemzetbiztonsági kockázat" jogi fogalmát annak intézményi garanciáitól függetlenül, bunkósbotként használják.

Ha elfogadjuk a politika normál működésének, hogy a szabályokat felülírják a politikai cirkusz rögtönzött kabarétréfái, akkor még a jogos vád is lepereg, a közpénzköltések számonkéréséért visszakézből jár a pofon és az arcátlanságból e perlekedések közepette versenyelőny lesz. Az Országgyűlés mára elvesztette a méltóságát, vitái már csak a nyilvánosságnak szánt politikai showműsorok, miközben a valódi döntések rajta kívül, a nyilvánosság szeme elől elrejtve születnek. 

Ebben a rendszerben valamilyen mértékig mindenki hiteltelen. Ahelyett, hogy a csodára, egy tisztességes, új politikai garnitúrára várunk, egyet kellene értenünk legalább abban, hogy a politikusainktól a jelenleginél magasabb jogi és etikai mércéket követelhetünk meg. 

Siránkozhatunk a "tények utáni politikán", de talán jobb volna, ha bizonyos kérdésekben ragaszkodnánk a szikár tényekhez, a szürke paragrafusokhoz a retorikai szellemeskedés helyett. A vagyonnyilatkozati rendszer az egyik olyan pont, ahol a politikai viták félremennek. Olyan ténykérdések, mint hogy van-e agrárérdekeltsége a földtörvény módosítását beterjesztő képviselőnek, felül kellene, hogy álljanak a politikai vitákon. Az értékelés a pártok feladata, de hiteles tényadatok nélkül mindez parttalanná válik. Tudnunk kellene, milyen társadalmi szervezetekben vállalnak szerepet a képviselők és kormánytagok, és azt, hogy a velük egy háztartásban élőkre hogyan hatnak azok a döntések, amiket meghoznak. Miközben az adóhatóság súlyosan bünteti azt az állampolgárt, akinek hiányos a bevallása, képviselőink gond nélkül megkerülhetik az ajándékozás, a lobbi, az önérdekkövetés, a foglalkoztatás és a rokonokkal kapcsolatos jogi és erkölcsi alapelveket.

 A nyilvánosságra kerülő adatok mindig rejtenek újdonságokat, de nem adnak valós képet a döntéshozókról. Nem csak az adatok torzításmentes mivoltában nem lehetünk biztosak (tényleg 742 ezer forintja van a miniszterelnöknek?!), de választópolgárként a képviselők életviszonyait, civil kötődéseit sem tudjuk megítélni, sőt a közpénzből kapott juttatásokról sem kapunk teljes képet. A jelenlegi nyilatkozattételi forma nyilvánosan megismerhető részének legfontosabb hiányosságai a következők:

• A dokumentumok nem kereshetők, nem összehasonlíthatók, sokszor nehezen olvashatók
• A nyomtatvány nem kérdez rá társadalmi szervezeteknél, testületeknél betöltött funkciókra
• A vagyonnyilatkozatnak csak az a része nyilvános, amit a képviselő jónak lát - minden mást teljesen jogszerűen elrejthet hozzátartozói nem nyilvános nyilatkozatában
• A képviselők és az állami vezetők hozzátartozóinak nyilatkozataiba csakis a Mentelmi, Összeférhetetlenségi és Mandátumvizsgáló bizottság tagjai tekinthetnek bele, és ők is csak egy esetleges, képviselő ellen folyó vagyonnyilatkozati eljárás során. Ilyenek pedig nincsenek
• A Bizottság képviselőkből áll, akiknek nincs sem szándékuk, sem kapacitásuk, sem valódi szakértelmük, hogy az adott esetben komplex ellentmondásokat feltárják
• A képviselőknek a legtöbb vagyonelem esetén nem kell azonosító adatokat megadniuk (például ingatlan esetén a helyrajzi számot vagy címet, hitelnél a felvétel időpontját, pontos összegét)
• 2011 előtti vagyonnyilatkozatok nem érhetőek el online állami oldalon
• A rendszer nem kezeli a forgóajtó-jelenséget, mandátumuk lejárta után a képviselőnek nem kell nyilatkozni
• Csak a szerzés jogcíméről kell nyilatkozni (pl. vétel, ajándék), de a finanszírozás hátteréről nem
• A szankció jelenleg csupán arra terjed ki, hogy feltöltsék, és a kibukó esetleges ellentmondások esetén javítsák a dokumentumot, így különösebb kockázat nélkül lehet benne véteni
• Ma már csak akkor folytatnak vagyonosodási vizsgálatot a politikai élet szereplői ellen, ha az ügyészség folyamatban lévő eljárásban ezt szükségesnek tartja 
• A vagyonnyilatkozati rendszer nem csak a képviselőkre terjed ki, máshol még súlyosabbak az itt felsorolt ellentmondások. A polgármesterek zárt borítékban adják le a nyilatkozatokat, az ritkán kerül nyilvánosságra.

Konkrét javaslataink vannak a rendszer reformjára!

Annak a kormánynak, mely az ellenzéket gazdasági érdekcsoportok illetéktelen befolyásának képviseletével vádolja és annak az ellenzéknek, ami a kormánypártok tagjait magánérdekek korrupt, közhatalmi érvényesítésével vádolja, ezeket a szabályokat már rég, nagy egyetértésben meg kellett volna hoznia. Ehelyett gumicsontokat dobálnak elénk, miközben az intézményeken nem javítanak! A K-Monitor nem most, a választások előtt, politikai szándékoktól vezérelve veti fel ezeket a szempontokat: kezdettől visszatérő témánk, 2014-ben is ugyanezeket a követeléseket fogalmaztuk meg. Minden évben, minden botrány után (legyen ellenzéki vagy kormánypárti az érintett: Rogán, Szijjártó, Simon Gábor) elmondjuk, mit kellene tenni. Ha eljönne a kegyelmi pillanat a változtatásra, külföldi jó gyakorlatok tucatjaival tudnánk segíteni a jogszabályalkotást.

Nem irreális vágyálom a számonkérhetőség!

Oroszországban civilek 6000 intézmény több, mint 50.000 döntéshozójának adatait mutatják be, ami nem volna lehetséges a magyarnál sok tekintetben átláthatóságpártibb szabályozás nélkül. Máshol állami adatbázisok üzemelnek, például Macedóniában vagy Ukrajnában, ahol API alapon civilek is lekérhetik és ellenőrizhetik az állami nyilvántartás adatait. Grúziában idén januártól történt nagy előrelépés: egy monitorozó bizottság állt fel, ami minden eszközt megkapott az érdemi ellenőrzéshez, benne pedig nem csak az állami szervek, de civilek és az akadémiai élet szereplői is helyet kaptak, a véletlen szelekció pedig lehetővé teszi, hogy ne a politikusok kézi válogatásával kerüljenek be a valódi kontrollban ellenérdekelt bábok. Ez a bizottság automatizált ellenőrzési mechanizmusokkal összeveti a bevallásokat az állami nyilvántartásokkal. Persze vannak a magyarnál rosszabb rendszerek is: Bosznia-Hercegovina az oknyomozók paradicsoma, ahol nincs vagyonnyilatkozati törvény, ami a 13 kormányzat több, mint 170 miniszterét színvallásra kényszerítené. Nem ez a követendő út. Azt, hogy nincs akadálya a változtatásnak, az is mutatja, hogy a Kúria tavaly átengedett egy népszavazás kezdeményezést ezzel a kérdéssel: 

"Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés írja elő a törvény alapján vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személyek vagyonnyilatkozataiban foglaltak helytállóságának rendszeres, kötelező, a hatósági nyilvántartásokban foglalt adatokkal való összevetéssel történő vizsgálatát?"

Sajnos az ügyben nem kezdődött meg az aláírásgyűjtés. Úgy tűnik, a szigorúbb szabályozást ma csak egy, a jelenleginél konszenzus-orientáltabb Parlamenttől várhatjuk, ahol a felek a működésképesség érdekében lemondanak a vagyonosodást politikai fegyverként használó technikáikról és a jog nyelvére fordítják a társadalom jogos elvárásait. Ez korrupt politikai-gazdasági viszonyaink kibillentésének arkhimédeszi pontja lehetne. A reformjavaslatok régóta az asztalon vannak, és 2014-ben még a Fidesz is pedzegette a rendszer átalakítását, de végül nem mondtak le a félhomály teremtette előjogaikról. Egy olyan helyzetben, ahol a kormánytöbbség már nem politikailag mindenható, vissza fog ütni, hogy a képviselőinkben a bankok mellett a legalacsonyabb a bizalom, miközben az a jó kormányzás alapvető feltétele lenne. Ha a tisztesség norma és a képviselő nem elöljáró, hanem a köz szolgája, az nem berekeszti a közpolitikai- és értékvitákat, hanem értelmes mederbe tereli. Amíg ez nincs, civil szervezetként nem tehetünk mást, mint kritikusak vagyunk a rendszer működésével, akár tetszik ez a kormánynak akár nem.

Miközben idén alig 3 hét alatt Mészáros összeszedte a tavalyi munkái harmadát, a Medián felmérése szerint számottevően – 31-ről 39 százalékra – nőtt azok aránya, akik nemcsak „elképzelhetőnek”, de „nagyon valószínűnek” tartják, hogy az oligarchaként számon tartott nagyvállalkozók valójában Orbán strómanjai. Túlnyomó többségben vannak azok is, akik a magyarországi korrupciót „felülről irányított, rendszerű tevékenységnek” minősítik. Úgy tűnik, a kommunikációs füstbombák ellenére az embereknek az bizonyosan feltűnt, hogy a klientúra eszeveszett hizlalásában nem lesz kampánycsend.

(fotó: Isza Ferenc)

A novemberi felmérés akár némi mértéktartásra is inthetné a választási kampányra készülő kormánypártokat, de ha csak az idei évet nézzük, akkor mértéktartásnak nyoma sincs: a nemzeti tőkések szűk klientúrarétegét olajozott gépezetként tömi megrendelésekkel a magyar államapparátus. Mészáros Lőrinc, akinek a legfrissebb összesítés szerint már 203 cégérdekeltségből áll a főként uniós forrásokra szakosodott portfóliója, az évből eltelt mindössze 18 nap alatt végösszegét tekintve a tavalyi év megbízásainak már a harmadát összeszedte. Még egyszer: Mészáros cégei alig 3 hét alatt körülbelül harmadannyi munkát nyertek el (önállóan vagy konzorciumi résztvevőként, másokkal együtt), mint a tavalyi év egészében. Nézzük a számokat!

Az Átlátszó számításai szerint Mészáros cégei tavaly 299 milliárd értékű állami munkába dolgoztak be, aminek 83%-a uniós forrást használt. Idén ehhez képest már 100 milliárdnál tartanak ugyanebben az összevetésben! Ez papíron nem mind Mészáros cégeihez érkezik be, de a pletykák szerint a Mészáros “baráti zónájában” lévő partnercégeknek nincs igazán sok önállósága. Olyan összegeket pedig, mint Mészáros eszéki focicsapatának állami pénzen történő kistafírozása, ebben az összevetésben fel sem tüntetünk, lévén nem közbeszerzés.

Ez 112,8 milliárd forintnyi tender. A központosított közpénzszivattyú működik, nem győzzük hangsúlyozni, hogy ezen cégek bevételének 80+%-a állami megrendelésekből származik. A Mészáros-Szíjj-Garancsi-Tiborcz féle tenderek pedig bizonyos ágazatokban felszámolták a piaci versenyt. Kimutatható, hogy a közbeszerzések kiírása és a tulajdonviszonyok átalakulása nyomán ezeken a tendereken az a helyzet áll elő, hogy a győztes cégeknek nem kell érdemben versenyezniük a munkákért, ezért magasabb árat mondhatnak, amit meg is tesznek. Ez jól látszik az osztalékkifizetésekből is. Ezek a cégek jóval az iparági átlag (a nem kormányközeli cégek jövedelmezősége) felett vesznek fel osztalékot, ezt a pénzt pedig tetszik - nem tetszik, a jelenlegi klientúrarendszernek köszönhetően, a közös kasszából tehetik át a saját zsebükbe.

Az, hogy jogos-e az emberek meglátása és strómanokról beszélhetünk, vagy bonyolultabb rendszerösszefüggés van a politikai és a gazdasági elitcsoportok között, fontos kérdés, de talán még fontosabb, ami magából a felismerésből következik: a Mészáros-félék gazdagodása maga a rendszer, amit nem hogy nem szégyellnek, de már a kampány kedvéért sem tesznek félre. Azt azonban talán már senki sem hiszi el, hogy Mészáros, Garancsi vagy Tiborcz, a kormányfő közeli, személyes ismerőseinek ügyei elintézhetők annyival, hogy a magyar tőke előnyt élvez a külföldivel szemben. Ha a vitatható üzleteken szerzett vagyonát a horvát futballba becsatornázó Mészáros Lőrinc és társai gazdagítása “a Fidesz legfőbb politikája”, akkor legyen bátorság ahhoz is, hogy Mészárosék dinamikus gyarapodását a kormány a sikerei között tüntesse fel. Legyenek a Mészáros-milliárdok az új rezsicsökkentés. Mosolyogjon ő a plakátról!

 Zavar a korrupció? Támogass minket, legyél a K-Monitor önkéntese!

A korábbi évekhez hasonlóan idén is összefoglaljuk, mivel foglalkoztunk az elmúlt évben. A 2017-ben elkészült eszközeinkre, adatbázisainkra és kutatásainkra azért is vagyunk különösen büszkék, mert végig erős ellenszélben dolgoztunk. A kormány pont egy éve hirdetett háborút a kritikus civilekkel szemben, amit olyan lépések követtek, mint Németh Szilárd eltakarítós szónoklata és a civilellenes törvény júniusi elfogadása, hazug módon arra hivatkozva, hogy a civilek gazdálkodása nem átlátható. Az alábbiakban megmutatjuk, hogy miket tettünk az elmúlt egy évben a közpénzek átlátható felhasználásáért és a korrupció visszaszorításáért.

Sokminden kering a kormány választási csodafegyverének és az önkormányzatok lecsitításának eszközéül is szolgáló Modern Városok Programról. Tény, hogy idegenforgalmi, sport- és egyéb fejlesztések tucatjai indultak már el és tagadhatatlan, hogy a kormány nem csak az amúgy is járó EU-s pénzekkel "pózol", de ezeken felül is komoly milliárdokig állja a cechet a megyei jogú városok olykor presztízsberuházásba hajló elképzeléseiért. Ha viszont valaki meg akarja tudni, mi épül, mennyiből, milyen finanszírozással és ütemezéssel, akkor csalódnia kell, pedig ép ésszel nehezen felfogható, miért nem rakja ki a listát az ablakba a kormány. Jelenleg azonban kormányrendeletekből és a kormány oldalára feltöltött szkennelt okiratokból lehet kisilabizálni, milyen fejlesztésekre költ milliárdokat az állam.

(kép: 24.hu)

Nemrég kikerült a kormány oldalára egy nagyobb adag ilyen szkennelt okirat, amit fel is vittünk az általunk szerkesztett interaktív térképre, hogy ha már a tárca nélküli miniszterrel megtámogatott Nagy Vidéki Költekezési Program nem átlátható, mi azért segítsük az eligazodást. Abból dolgozunk, ami az okiratokban szerepel, így csak azokat a beruházásokat találhatjátok meg, ami már elindult (aláírták az okiratot - ennél sokkal többről van már megállapodás), és nincsenek itt a nagy uniós infrastrukturális beruházások, amit ugyan hozzászámolnak a programhoz, de azokat nem az önkormányzatok bonyolítják. A legújabb frissítéssel közel 80 projekt tekinthető meg, kiemelve a költségek, ütemezés és felügyeleti szerv - de linkelve megtalálhatók maguk az okiratok is. 

Felmerülhet a kérdés: körüllengi-e mutyigyanú a Programot. Erről jelenleg nehéz átfogó képet adni: a közbeszerzéseket a megyi jogú városok külön-külön bonyolítják, arról tehát végképp nincs adatunk, az eddigi, MVP-hez kapcsolódó tendereken kik nyertek. Az igazán izgalmas közbeszerzések, pl. a debreceni Csokonai Színház közbeszerzése pedig még csak most jut el eredményhirdetésig, így erről hamarosan kiderülhet, vajon az ismert kormányközeli cégek győzelme-e az ár a nagyvonalú támogatásért, vagy helyben ismert vállalkozások győzhetnek. A Programról egyébként az már tudható, hogy a korábban általunk is megismert számok biztosan nem tarthatók, tehát 3388 milliárd nem lesz elég a beígért fejlesztésekre. Akárhogy is, nagyra értékelnénk, ha a miniszter úr hangsúlyt fektetne arra, hogy egy külön honlapon dokumentálja, a portfóliójába tartozó fejlesztésekről mit lehet tudni, például abban a tekintetben, hogy az Uniós költségvetés mekkora részben fizeti a kampánycélokra is felhasznált szalagátvágások árát. Az ugyanis mégsem járja, hogy több ezer milliárd forint állami pénz sorsáról csak a Magyar Idők "termelési jelentéseiből" lehet tájékozódni.

Köszönjük önkéntesünk segítségét a cikk elkészítésében! Jelentkezz te is a K-Monitorba önkéntesnek. 

A múlt héten Nagy-Britannia újabb komoly lépést tett a nyílt kormányzás felé. A december 14-én megjelent rendelet a közzétett kormányzati adatok listájának jelentős bővítését irányozza elő. Míg itthon a kormányzat gyakran titkolózik a közpénzek felhasználásáról és pénzt kér a polgáraitól a közérdekű adatokért, a britek egyre több és több mindent pakolnak fel az állami üvegzsebekbe. Céljuk az is, hogy ezek az adatok könnyen kereshetőek legyenek, felhasználható formátumban publikálják őket, ezzel elősegítve, hogy az üzleti és civil szféra szféra érdemi módon felhasználhassák az adatokat. Nem csoda, hogy a britek sokkal kevésbé érzik korruptnak az országukat, mint mi.

(fotó: rubylane.com)

A hazai viszonyokon edződve már a rendelet bevezetője is megdöbbenést kelt. Az iránymutatáshoz csatolt miniszterelnöki előterjesztésben maga Theresa May tesz hitet az átláthatóság fontossága mellett! Szerinte a bárki számára hozzáférhető adatok önmagukban fékként és ellensúlyként működnek, hozzájárulva a jó kormányzáshoz, mivel ezek megkövetelik a legmagasabb közéleti normákat. Továbbá, hatékonyan visszaszorítják a felesleges költekezéseket, így minden egyes adóként befizetett font jobban hasznosulhat. May arra is rámutat: a nyílt adatok rámutathatnak olyan felesleges költekezésekre is, amelyek eddig elkerülték a minisztériumok és kormányzati osztályok figyelmét - de az éber állampolgárokét nem. Az innovatív digitális technológiák használata a közszférában rengeteg pénzt takaríthat meg és megkönnyítheti a polgárok dolgát is, ahogy azt láthatjuk Észtországban. És itt nem olyan, nálunk kormányzati körökben vitatott, de a nyugati demokráciákban evidens dolgokra kell gondolni, mint a közbeszerzési szerződések egyszerű kereshetősége, vagy a kormányzati költekezések listája, amelyek hasznosságát már az előző cikkünkben kiveséztünk: Nagy-Britannia ennél sokkal több mindent pakol ki az asztalra: nők és férfiak közötti bérkülönbségről vezetett statisztika, kis összegű kártyás fizetések, forgóajtó (visszatérés az üzleti szférába a távozás után). Akit részletesen érdekel a most elfogadott minimum követelmény az adatok közzétételéről, itt találja angolul.

Azt hiszed, mindent tudsz a parlamentről és a képviselőkről? Töltsd ki a K-Monitor virtuális kocsmakvízét, és kiderül, mennyire vagy tájékozott! A kvízt arra az eseményre készítettük, ahol bemutattuk, hogyan lehet többet kihozni a parlamenti adatokból a jelenleginél. Kövess minket, és nézz be a kulisszák mögé! 

Ha érdekelnek az 1990 utáni parlamenti felszólalásokat elemző kvantitatív kutatásunk előzetes eredményei, kattints ide!

A korrupció elleni harc világnapján jelentette meg az Európai Bizottság a korrupcióval foglalkozó Eurobarométer felmérését. Az összes tagállamot érintő vizsgálatból kiderül, hogy korruptabbnak érezzük Magyarországot, mint három éve, és az unióban mi tarjuk a legkevésbé cikinek, ha valamilyen közigazgatási szolgáltatásért cserébe ajándékot, pénzt adunk vagy szívességet teszünk.

A magyarok nagy többsége (86%) szerint széleskörű probléma korrupció az országban, azonban nyolc tagállamban még rosszabbnak érzik hazájuk korrupciós helyzetét a megkérdezettek, a görögök egyenesen 96%-a gondolja úgy, hogy mindent elural a korrupció.

As part of the 2017 Global Legislative Openness Week K-Monitor did some experimenting with parliamentary data. Background: K-Monitor started to scrape data from the Hungarian Parliament's website to make it processable for researchers and easily searchable for citizens and journalists. The following is an English summary of the preliminary results, more to follow in spring.  

(Click on the picture to proceed to the project page - HU)

Az Országgyűlés működésének egyik legfontosabb követelménye a nyilvánosság. Egy demokratikus állam polgáraként jogunk van ahhoz, hogy a minket érintő legfontosabb döntések meghozataláról és a bennük részt vevőkről minden információhoz hozzájuthassunk. Ma már nem adja a TV a parlamenti üléseket, de az informatika fejlődése számos új lehetőséget kínál a törvényhozás sokdimenziós elemzésére. Ehhez a parlamenti adatok megnyitása szükséges: szkennelt oldalak helyett gépileg feldolgozható formában. A 2017-es Nyílt Jogalkotási Hét (GLOW) eseményeihez kapcsolódva a K-Monitor a magyar parlamenti adatok hasznosításával foglalkozó műhelykutatásának előzetes eredményeit mutatja be. 

(Kattints a képre a projekt oldalára való továbblépéshez)

FOR THE ENGLISH VERSION, PLEASE CLICK HERE!