A hálapénzről szóló sorozatunk első részében áttekintettük az egészségügy egészét emésztő jelenséget, most a szülészeti ellátás felé fordulunk: hogyan zajlik ma egy átlagos kórházi szülés Magyarországon? Milyen szerepet játszik ebben az orvosoknak csúsztatott boríték?

A XX. században a szülészeti ellátás gyökeres változásokon ment át Magyarországon. Az évszázad elején a szülések 95%-át még bábák kísérték, otthon zajlottak. A szülőotthonok kialakításával és az intézményesítést támogató rendeletekkel elérték, hogy folyamatosan emelkedjen a kórházakban vagy szülőotthonokban világra hozott gyerekek száma, de még az ‘50-es évek elején is arányaiban több szülés történt intézményen kívül. A javuló életszínvonal, a higiéniás viszonyok és az orvosi technológia fejlődése mind hozzájárultak ahhoz, hogy a XX. században egyre csökkenjen az anyai és a perinatális (a terhesség 28. hetétől az újszülöttkor 6. napjáig tartó) halálozás. Az anyai halálozási arányszám kiszámítása és országok közötti összehasonlítása nem egyszerű feladat, mivel  minden olyan haláleset ide tartozik, ami a terhesség vagy a szülés alatt és a szülést követő 42 napos időszakban történik. Beavatkozásokhoz (vagy ezek elmulasztásához) direkt és indirekt módon is kötődhetnek, az okok sokszor nem egyértelműek, a bejelentési protokollok pedig országról országra változnak. Az egyes világszervezetek mint például a WHO, az UNICEF vagy a Világbank más és más adatokkal dolgoznak, azonban az általunk átnézett felmérések mind hasonló képet adtak arról, hogy Magyarországon ez az arányszám az EU átlagához képest magas. A Világbank adatai alapján 2017-ben a szomszédos országok közül kizárólag Romániában és Ukrajnában fordult elő több anyai halálozás - a magyarországi arányszám az Európai Unió átlagának kétszerese: 12 volt 100 000 szülésre vetítve. 2013-ban a WHO adatai szerint az uniós anyai halálozási arányszám 8, míg a magyarországi 14.

A megfelelő terhesgondozás és szülészeti ellátás hozzáférhetőségét vizsgáló tanulmányok (1,2) felhívják a figyelmet egy anomáliára: az anyai halálozás gyakori a közép-kelet európai országokban, így Magyarországon is, miközben a meghatározó makromutatókat tekintve jól szervezettnek tűnnek a szülészeti ellátórendszerek. Ilyen mutató például a képzett szakember jelenléte a szüléseknél (ez szinte mindig megvalósul), a terhesgondozásban részesülő nők aránya (a nők körülbelül 95%-a legalább egyszer találkozik várandósgondozást végző szakemberrel terhessége alatt) illetve a sürgősségi szülészeti ellátást biztosító intézményekkel való lefedettség (átlagban 4 intézmény jut 500 000 lakosra). Az európai uniós átlagnál jóval magasabb anyai halálozás okai után kutató elemzések szerint az ellátás minősége és a hozzáférés akadályozottsága jelenthet problémát. Az utóbbiak összefüggenek az előző bejegyzésben tárgyalt korrupciós gyakorlatok közül a kettős praxisok működésével és a hálapénzfizetéssel is.

A szülészeti ellátás minősége jelentős eltéréseket mutat kórházanként és szakemberenként, a nemzetközi ajánlásokat és a rendelkezésre álló magyarországi szülészeti adatokat összevetve kijelenthető, hogy nagy szükség lenne a rendszerszintű változásokra e téren:

• míg a WHO 10-15%-ban határozza meg a császármetszések ideális arányát (amely felett nem csökken sem az anyai, sem a perinatális halálozások gyakorisága), Magyarországon 2018-ban a szülések 41%-a történt császármetszéssel.
• a szülészeti beavatkozásokra vonatkozó mutatók kórházról kórházra jelentős eltéréseket mutatnak: míg például Egerben 22% a császárarány, addig a Honvédkórházban ez a szám 56% feletti.
• ugyan a Bababarát Kórház - címet jónéhány intézménynek sikerült megszereznie az elmúlt években, de egy sincs, amely megfelelne a Nemzetközi Szülészeti Kezdeményezés anyákra is kiterjedő, biztonságos és tiszteletteljes szülészeti ellátásról szóló kritériumainak. (Már csak azért sem, mert a cím elnyerésének feltétele az átlátható, hálapénzmentes ellátás is, ez pedig egyelőre egyetlen szülészeten sem biztosított Magyarországon.)

Ehhez kapcsolódóan kerül képbe az orvosválasztás (és következményeként a hálapénzfizetés): a K-Monitor Hálaadás projektjének egyik külső szakértője, Nicholas Rubashkin amerikai szülész-nőgyógyász és társai 2016-ban publikáltak egy kutatást a hálapénz és a szülészeti ellátás összefüggéseiről. Az adatgyűjtésük alapján a nők 79%-a szül fogadott orvossal. Hasonló eredményre jutott egy 2018-as, a teljes lakosságra reprezentatív felmérés is, eszerint a várandós nők kevesebb, mint egyharmada tervez fogadott orvos vagy orvos és szülésznő nélkül szülni. A fogadott orvos jelenléte szinte minden esetben hálapénzfizetéssel is jár: a szülész-nőgyógyászok természetesen nincsenek arra kötelezve, hogy az előre meghatározott munkaidejükön kívül is megjelenjenek egy szülésnél, ezért a hálapénz kvázi készenléti díjként is értelmezhető. (Viszont csak elvétve akad olyan szakember, aki ezt a díjtételt kiszámlázza azoknak a várandósoknak, akik őt választották.) 

Továbbá a fent már említett kórházak és az egyes szakemberek közötti, protokolláris és szemléletbeli különbségek járulnak hozzá a választott orvos - és hálapénzrendszer fennmaradásához, mivel ezek a tényezők alapjaiban határozzák meg az ellátás minőségét. A közérdekű adatigénylésen alapuló Szülészetválasztó alapján van olyan kórház, ahol nem lehet enni és inni a vajúdás alatt, míg máshol ez nem jelent problémát; van, ahol kizárólag ágyon fekve lehet szülni, máshol vízben vagy állva is. Ugyanígy ha egy nőnek volt már egy vagy több császármetszése, esetleg ikreket vagy farfekvésű magzatot vár és hüvelyi úton szeretné világra hozni a gyerekét, az egész terv sikeressége múlhat azon, hogy melyik kórházba megy és ki az orvosa. Ezt pedig az érintett nők lakóhelye és anyagi helyzete is erősen befolyásolhatja. A vidéki régiókban élőknek, ahol sokszor csak egy kórház van elérhető közelségben, korlátozottak a választási lehetőségei, ha nem engedhetik meg maguknak a terhesgondozás és szülés előnyben részesített helyszínére való utazás és a választott orvosnak járó terhesgondozási díj és hálapénz költségeit.

Új irányelv: nem tértek ki a hálapénzre

A szülészeti gyakorlat kórházak közötti eltérései többek között annak köszönhetők, hogy Magyarországon sokáig nem volt az egész országban érvényes általános szülészeti irányelv: mindenhol a helyi szokások szerint zajlik az ellátás. Ennek orvoslására lehetősége lenne a mindenkori kormányzatnak, azonban az Emberi Erőforrások Minisztériumának jelenlegi vezetői úgy nyúlnak ehhez a problémakörhöz, mint a mesebeli okos lány - foglalkoznak is vele meg nem is, változtatnak is meg nem is. 2018 novemberében Dr. Kásler Miklós emberi erőforrás-miniszter hajlandó volt találkozni a nőközpontú, bizonyítékokon alapuló szülészeti ellátásért dolgozó Másállapotot a szülészetben! mozgalom néhány tagjával. Aztán a találkozó során kijelentette, hogy a szülészetben nincsenek rendszerszintű problémák, a szülészeti ellátás minőségének kiszámíthatatlansága ellen pedig a jó orvos fogadását javasolta megoldásként. 

Ezt követően hirdették meg a Családbarát Szülészet Pályázati Programot, amely a kórházi infrastruktúra fejlesztésére és a dolgozók képzésére teremt lehetőséget. 2019 áprilisában kiderült az is, hogy új szülészeti irányelvet terveznek a minisztériumban. Sőt, a pályázaton való részvételhez a kórházaknak vállalniuk kellett a 2019 decemberében véglegesített új irányelv alkalmazását. “Az új, szakmával és az érintettekkel való széles körű egyeztetésen alapuló szülészeti irányelv, amelyben különösen nagy hangsúlyt kapott a bababarát, családbarát ellátás szempontjainak érvényesülése, figyelembe véve a WHO legfrissebb ajánlásait is” december 17-én az Egészségügyi Közlönyben jelent meg, online a Másállapotot mozgalom tette elérhetővé. A szöveg nem tér ki külön a hálapénz problémájára, pedig az alkalmazásra ajánlott Nemzetközi Szülészeti Kezdeményezés pontjai között szerepel a hálapénzmentes ellátás is. Az irányelv nem hozott változást az ellátórendszer tagjainak feladatköreit, alá-fölérendeltségi viszonyait illetően sem, amelyek a hálapénz kapcsán is fontosak: a szülészeti ellátás orvosközpontúsága is szerepet játszik a borítékokon alapuló kapcsolatok fennmaradásában. A kórházi szüléseknél az orvos a felelős személy, akitől az anyák az igényeik elfogadását, döntéseik tiszteletben tartását remélik és tőle várják az ellátás folytonossága (egyazon szakember kíséri végig az anyát a terhességen) miatti biztonságérzetet is.

Magyarországon a kórházi szülésznők nem dolgoznak autonóm módon, felelős személyként, ehelyett az orvosok alárendeltjeiként működnek. Ez annak ellenére van így a mai napig, hogy az alacsony kockázati csoportba sorolt nők esetében a jogszabályok megengedik (a WHO pedig kifejezetten ajánlja) az önálló várandósgondozást és szüléskísérést is szülésznőknek, ezt azonban csak az otthonszüléseket kísérő szakemberek használják ki. Kórházi szüléseknél szülésznő felfogadására legtöbbször csak akkor van lehetőség, ha orvost is fogad a nő. Ezért ha valaki azt szeretné, hogy ugyanaz a személy végezze a várandósgondozását, aki aztán jelen van a szülésnél is, kénytelen orvost is fogadni. Ebben az esetben viszont gyakran nem érvényesülnek az ellátás folytonosságának előnyei, amelyeket a szülésznők vezette terhesgondozás és szüléskísérés során figyeltek meg. A bábai gondozási modellben, amikor egy szülésznő (vagy egy praxisközösség) kíséri végig az anyát a terhességen, megismerhetik egymást, kialakulhat közöttük a bizalmi viszony. Ez pedig bizonyítottan jó hatással van a szülés kimenetelére is: kevesebb beavatkozásra van szükség, egészségesebbek az újszülöttek és összességében pozitívabb élményként élik meg a szülést a nők.

Rubashkin és társai tanulmánya alapján viszont a fogadott orvossal történő szülések gyakran épp ellenkező hatásmechanizmust jeleznek. A beavatkozások aránya ugyanis jóval magasabb volt fogadott orvossal, mint anélkül: császármetszést 45%-nál, szülésindítást 32%-nál, gátmetszést a hüvelyi úton szülők 75%-nál végeztek, míg ugyanezeket a beavatkozásokat ügyeletben csak a szülések 33, 19 illetve 62%-nál végezték el. Egyedül a tiszteletlen bánásmód elkerülésére volt jó hatással az orvosválasztás: a szakembert fogadók 42%-a, míg az ügyeletben szülők 62%-a tapasztalt ilyet. 

Miért fizetünk mégis?

A fenti tapasztalatok ellenére a nők nem állnak el a hálapénzfizetéstől: a vizsgálat szerint sem a tiszteletlenség, sem a beavatkozások nem csökkentették a fizetési hajlandóságot, egyedül a választott orvos távolmaradása esetén szorult vissza a hálapénzfizetés valószínűsége. Arra vonatkozóan, hogy a nők miért fizetnek az orvosszakmailag feleslegesnek tűnő beavatkozásokkal terhelt ellátásért, több magyarázat is született: 

• a nők nem ismerik a nemzetközi ajánlásokat a jó gyakorlatokról, ezért 
• a beavatkozásokat azonosítják minőségi ellátásként,
• a fogadott orvossal kialakított bizalmi viszony miatt feltétel nélkül megbíznak a javaslataikban,
• az ellátás folytonossága annyira fontos számukra, hogy ezért cserébe elviselik a beavatkozások magas arányát.

Emellett a hálapénzfizetéssel összefonódó fogadott orvosrendszer magukat a szakembereket is hajlamossá teheti bizonyos beavatkozások elvégzésére. Egy időzített császármetszés vagy szülésindítás kiszámíthatóvá teszi a munkavégzésük idejét, valószínűbbé teszi, hogy jelen lesznek a szülésnél, így biztosítva lesz a jövedelmük is. A hetvenes évek óta eljutottunk oda, hogy átlagosan 36,3 %-kal több gyerek születik munkanapokon, mint hétvégén vagy ünnepek alatt, mutat rá a G7 cikke. 

A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az egészségügyi korrupció megszüntetése nem lehetetlen, ennek mára a közép-kelet európai régióban Szlovénia és Csehország is sikeres példái (ezekre egy későbbi bejegyzésben fogunk kitérni). Ehhez azonban nem elég az egészségügyi dolgozók fizetésemelése, szükség van a mélyebben rejlő rossz gyakorlatok, problémák feltárására, orvoslására és a korrupció szankcionálására. A Cochrane nemzetközi szakmai szervezet ajánlásai szerint az egészügyben dolgozók megfelelő bérezésén túl egy olyan irányelv megalkotása is szükséges, amely szabályozza a gyógyszercégek és az orvosok kapcsolatát, és biztosítani kell, hogy minden állampolgárt érthetően tájékoztassanak az egészségügyi szolgáltatások áráról. Javaslataik között szerepel egy független korrupcióellenes ügynökség felállítása is. Rubashkin és társai a szülészeti ellátást érintő korrupció megszüntetéséhez elengedhetetlennek tartják az anyák megfelelő tájékoztatását és szemléletformálását, annak érdekében, hogy tisztában legyenek a szülészeti eljárással kapcsolatos tudományosan megalapozott tényekkel és a szülő nőket és gyerekeiket illető jogokkal. 

Egy szülés valódi ára - korrupció a magyar szülészeti ellátórendszerben (1. rész - az alapok)

Szerző: Kremmer Sarolta, a K-Monitor munkatársa

A K-Monitor és román partnerszervezete, a Funky Citizens tavaly májusban kezdte vizsgálni a szülészeti hálapénz jelenségét Magyarországon és Romániában. Tavaly már szerveztünk egy műhelybeszélgetést a témáról, most pedig blogposzt-sorozatba kezdünk, hogy felhívjuk a figyelmet a problémára és társadalmi hatásaira. Az első bejegyzésben körbejárjuk a hálapénzrendszer kialakulását, a másodikban pedig megvizsgáljuk, hogyan befolyásolja a korrupció a magyarországi szüléseket. 

Az egészségügyet érintő korrupció legismertebb megjelenési formája Magyarországon minden bizonnyal a hálapénz, melyet a betegek vagy hozzátartozóik a jobb minőségű ellátás, az emberséges hozzáállás reményében, vagy pusztán megszokásból fizetnek az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak. Korrupcióról beszélhetünk akkor is, amikor az orvosok és gyógyszergyártók viszonya hatással van arra, milyen receptet kap a beteg, vagy amikor az orvosok magánpraxisában is megforduló páciensek elsőbbséget élveznek az állami intézményekben azokhoz képest, akik csak a TB-finanszírozott ellátást veszik igénybe. Érdekes módon az egészségügynek pont az az egyik legkevésbé átlátható szegmense, amelyben jórészt egészséges emberekkel foglalkoznak: a szülészeti ellátórendszer.

A terhesgondozás, szülészeti ellátás során elmosódnak a magán- és az állami finanszírozású szektorok határai, szinte kimondatlan szabállyá válik, hogy a szülés után az orvosnak jár a boríték, de gyakran a szülésznők, csecsemős nővérek is részesülnek hálapénzben. Ez a gyakorlat annak ellenére tartja magát, hogy a magyar nők gyakran számolnak be tiszteletlen bánásmódról, a beleegyezésük nélkül végrehajtott beavatkozásokról. A hálapénz jövedelmi alapú egyenlőtlenségeket teremt, mivel hatással van az ellátás minőségére: egy 2017-es kutatás szerint azok a nők, akik fogadott orvossal szülnek és a legtöbb hálapénzt fizetik, nagyobb elégedettségről számolnak be. Másfelől viszont több orvosi beavatkozásban is részesülnek - érdekes módon a szülészetben olyan helyzet alakult ki, amelyben egészségügyi szempontból akár jobban is járhatnak azok, akik nem fogadnak orvost (és nem fizetnek hálapénzt). 

Milyen volt 2019 a K-Monitor szemével? A közpénzek átláthatóságáért és a korrupció ellen küzdő szervezetként hogyan láttuk az elmúlt évet és milyen megfontolások, célok szerint végeztük a munkánkat? Megköszönve a minket övező figyelmet és támogatást, összefoglaltuk, mit tettünk 2019-ben egy tisztességesebb, szolidárisabb és a közügyeket követő, azt alakító társadalomért, amiben mi élni szeretnénk. Közös ügyeinkben tetterős, boldog új évet kívánunk!

rajz: remarker.eu

Ugyan bizonyos politikai változások régiószerte jelezték, hogy "nem nőnek a fák az égig" a nacionalista, populista rezsimek számára, hazánkban közös dolgaink alakulása ugyanazon a vágányon haladt, mint a megelőző években. Miközben mindenki látja a szociális ágazat, az egészségügy és oktatásügy alulfinanszírozottságát és ezzel párhuzamosan az értelmetlen pénzszórást, az életszínvonal növekedése sokak számára hihetővé teszi azt a történelmi felemelkedésről szőtt víziót, amit a kormány minden lehetséges csatornán sulykol. A Nemzeti Együttműködés Rendszere érett korszakában van. A kézivezérelt, klientúraviszonyokkal átszőtt rezsim ugyan jól láthatóan képtelen saját kitűzött céljainak elérésére, legyen szó a demográfiai "fordulatról", az uniós vezérszerepről, az államosított közszolgáltatások és az autonómiájától megfosztott közintézmények sikeres működtetéséről, fociról vagy a külföldön is versenyképes nemzeti tőkésosztály létrehozásáról, az erősen központosított végrehajtó hatalom és az ideológiai hegemónia mégis biztosítják a politikai stabilitását. 

Az Ez a Minimum! átláthatósági vállalásai mellé a választások előtt 400 jelölt állt oda, közülük több, mint 200-an mandátumot is szereztek. Azóta tucatnyi önkormányzat tárgyalta az átláthatóság ügyét, néhány helyen az új SZMSZ-ben tűntek fel a minimumprogram szempontjai, máshol, mint az egyhangúlag megszavazott budapesti döntésnél az önkormányzatok határozatban köteleződtek el a nyitottság mellett és lefektették a szabályozási feladatok ütemtervét. Most itt az idő, hogy megszülessenek a kötelező erejű rendeletek, ehhez a kezdeményezők (a TI Magyarország, a K-Monitor és az Átlátszó) egy mintaszabályozást tettek le az asztalra, ami - szigorúan egyeztetendő, társadalmi vitára bocsájtandó vitaanyagként - segítséget nyújthat a rendeletalkotáshoz. Szóljatok hozzá ti is!

A mintaszabályozás itt tölthető le (pdf) / (docx)

A továbbiakban a K-Monitor kiegészítéseit olvashatjátok a közösen megfogalmazott szabályozás-tervezethez.

Fontos leszögezni, hogy az Ez a Minimum! program pusztán egy rendelet elfogadásával nem ültethető át a gyakorlatba. A megvalósításhoz rendeleti, belső szabályozást érintő és technikai megoldások (pl. holnapfejlesztés) kombinációja szükséges. A mintarendelet vázlata elsősorban a helyi szakmai és társadalmi vita megindítását szolgálja, nem azért készült, hogy önkormányzatok változtatás nélkül átvegyék, hiszen minden önkormányzat máshogy működik, más meglévő rendeleti joganyagra, eljárási, közzétételi gyakorlatokra épít. Elképzelhető, hogy egy területen az önkormányzat az általunk javasolt közzétételi szabályoknál már korábban megfogalmazott egy erősebb szabályt. Ezt nem szabad visszarontani, hanem be kell építeni az új szabályozásba, ehhez pedig a mintaszabályozással párhuzamosan érdemes áttekinteni a közzététel jelenlegi gyakorlatait. 

Az állami, önkormányzati eszközök és ingatlanok eladása nemcsak nálunk jelent egyet a pocsék ár-érték arányú, korrupciósgyanús üzelemmel. A poszt-szocialista régió lakóinak a "privatizáció" szó különösen fájón cseng. Ha csak az önkormányzati ingatlanvagyon ismert hazai elherdálására gondolunk, nem igényel sok magyarázatot a "vagyongazdálkodás" buktatóinak megértése. Általában a vagyon nyilvántartásával is gond van, a hasznosítás költség-haszon elemzését nem végzik el, a dokumentumok nem átláthatóak, és még ha indokolt is lenne egy vagyonelem értékesítése, akkor is általában egy szűk kör értesül csak a lehetőségről, így a közbevétel jóval az elérhető szint alatt marad. Ukrajnában az elmúlt években a borzasztóan nehéz helyzet ellenére sikeressé vált egy olyan eszköz, ami nagyrészt kiküszöböli a fenti buktatókat. Az ország közbeszerzési rendszerét forradalmasító Prozorro (Átláthatóan) platform mellett létrejött a ProZorro.Sale, amely igyekezett gátat szabni a privatizációs szabadrablásnak.

Hostellé alakított metrókocsi Kijevben. A helyi közlekedési társaság kb. 6 millió forintért értékesítette a nem használt eszközt egy online, átlátható kormányzati aukciós felületen.

Az eszköz a kontextus ismeretében élet-halál helyzetre született válaszul, és - lelőve a poén - már közel egymilliárd dollárnyi (250-300 milliárd forintnyi) bevétellel gyarapította a közös kasszát azzal, hogy felszabadította az állami eszköz-értékesítésekben rejlő rejtett potenciált. Egy olyan, a lehető legnagyobb transzparenciára törekvő árverési felületről van szó, melyen keresztül az állami szervek eladhatnak vagy bérbe adhatnak olyan eszközöket, amelyeket korábban nem, vagy csak alacsony hatékonysággal (nagy korrupciós kitettséggel) tudtak. Ukrajnában a Majdan után minden adott volt, hogy a befolyásos oligarchák a folyamatos eladósodás és csődök közepette szétlopják az állami vagyont, összejátszva a politikai szereplőkkel. Irtózatosan nehéz helyzetről van szó, és egy pillanatig sem szeretnénk azt sugallni, hogy a nemzetközi hitelezők által is kényszerített privatizáció minden esetben a helyi érdekeket szolgálta. A Prozorro.Sale bemutatásával mindössze arra szeretnénk rámutatni, milyen szempontokat érdemes figyelembe venni ahhoz, hogy ezek a tranzakciók ne fulladjanak a korrupció mocsarába.

Helyi együttműködések rendszere - Ötletek az önkormányzatiság megújításához címmel kiáltványjellegű tanulmányban foglaltuk össze, hogyan járulhat hozzá az átláthatóság és a részvételi demokrácia erősítése egy új politikai kultúra kialakításához helyi szinten. Nemzetközi példák sorát áttekintve nemcsak egy új szemléletmódot, de konkrét eszközöket is javasolunk az önkormányzati szféra számára a digitális eszközök és a helyben keletkező adatok használata, az átláthatóság, a konzultáció, a részvételiség, a bevonás játékosabbá tétele és a konszenzusteremtés területein. A kiadványt egy folyamatosan frissülő eszköztár egészíti ki, ahová az általunk megismert inspiráló példákat, háttéranyagokat gyűjtjük. 

Az Ez a minimum! civil átláthatósági kezdeményezés népszerűsége és eddigi eredményei reményre adnak okot azzal kapcsolatban, hogy a helyi politika átláthatósága nem marad üres kampányígéret, hanem akár konszenzusos alapnormája is lehet a XXI. századi magyar önkormányzati politizálásnak. A növekvő nyilvánosság azonban nem az út vége, hanem annak kezdete. Bevilágítja a gyakorlati működés szintjét, ahol ezek az adatok döntések és folyamatok eredményeként keletkeznek. A helyi közügyek az ott élők nyilvánossága előtt zajlanak, ahol a szakmai vagy erkölcsi bírálat mindig lehetséges, az önkormányzat így jobban teszi, ha becsatornázza ezeket a véleményeket, a döntések előkészítésétől kezdődően bevonja a korábban laikusként figyelmen kívül hagyott szereplőket. Az októberi választás pedig megmutatta, milyen erő van a helyi önszerveződésekben, civil csoportosulásokban, akik a bürokratikus kereteken túltekintve közösségszervezéssel és digitális eszközökkel meg tudták jeleníteni és be tudták csatornázni a polgárok változásra való igényét.

K-Monitor, investigative portal atlatszo.hu and TI Hungary organized a campaign called “This is the minimum!” prior to the Hungarian local elections held in October, asking candidates to commit themselves to six transparency measures if elected. Measures include improvements regarding the transparency of the budget, the decision making process, contracts and procurements, asset declarations and local government owned enterprises. These minimum commitments would not only ensure basic transparency standards, but have a strong anti-corruption effect, furthermore they would create the foundation for the introduction of participatory processes.

By the time of the elections, around 390 candidates pledged to implement the minimum program. 170 of them were elected as representatives, including 5 county representatives, 14 mayors, and Gergely Karácsony, the new mayor of Budapest.

Bő 60 millió forint: ennyit költöttek el az önkormányzati választáson induló jelöltek októberben a nyomtatott és elektronikus médiában politikai hirdetésekre az ÁSZ által közzétett, sajtótermékektől kapott információk alapján. Ez iszonyatosan pici összeg, ha figyelembe vesszük, hogy összesen 91 sajtótermék (76 nyomtatott és 15 elektronikus) juttatta el tájékoztatóját az ÁSZ részére az ország minden részéből - 18-an közülük végül nem közöltek politikai hirdetést. Összehasonlításul: a Facebook által közzétett adatok szerint ott nagyságrenddel többet, 366 milliót hirdettek el a pártok. Mutatjuk az adatokat!

Az általunk digitalizált adatokat a magyar médiaviszonyok átalakulásával összhangban kell értelmezni: a pártos sajtótermékek ugyan kampányüzemmódban működtek, de hivatalos hirdetést a KESMA-birodalom kormánypárti cégeiben alig helyeztek el, országos lapban a Fidesz-jelöltek hivatalosan nem is hirdettek, noha főbb kampányüzeneteiket épp ezekben az orgánumokban olvashattuk. (Az Origo például nem is küldött árlistát az ÁSZ-nak, ők elvben nem jelentettek meg politikai hirdetéseket. A versengő, demokratikus politikai piacra jellemző mintát, miszerint egy-egy nagy lapban minden oldal jelöltjei hirdetnek, országosan is alig látni. Az átlátható, nyomonkövethető hirdetések csak egy egyre szűkülő része a kampánypénzeknek, erről tudunk most adatokat közölni.

A fentiek elsőre egy szigorú, átlátható kampányfinanszírozási szabályozás részelemének tűnhet, de ez sajnos nincs így. Az önkormányzati kampánypénzekről nem készül átfogó elszámolás, a nyomtatott és elektronikus sajtóban történő költések átláthatósága pedig koránt sem mutatja teljesen meg, mennyi pénzt költenek valójában egy-egy jelölt vagy párt népszerűsítésére. Az itt bemutatott ÁSZ-adatokból nem látszik a nem jelöltként, jelölő szervezetként hirdetéseket vásárlók (kisebb részben a civilek, nagyobbrészt a kormányzat) aktivitása, illetve rejtve marad a magyar médiára egyre jellemzőbb pártos lakájmédia működése, ahol bizony nettó pártkampány zajlott a választások előtt is. A KESMA-birodalom, vagy más, kampánytevékenységet folytató revolverlapok tevékenysége így nem kerül az ÁSZ elé, nem vizsgálják, rajtuk keresztül valósul-e meg tiltott kampányfinanszírozás. Az önkormányzati kampány jellemző eleme volt az önkormányzati lapok propagandaszócsővé alakítása, ám az ÁSZ közzétételében természetesen ez sem látszik, hisz emögött nem volt lepapírozott kampánypénz-áramlás, hanem közpénzt költöttek kampányaktivitásra. Ezzel még nincs vége az adatokhoz fűzött széljegyzeteink, korlátozó megjegyzéseink sorának. Fontos azt is látni, hogy az ÁSZ a sajtótermékek által megküldött - és itt közzétett - tájékoztatók tartalmáért, jogszabályi előírásoknak megfelelőségéért felelősséget nem vállal, ők csak a sajtótermékek által közölt adatokat publikálják.

Az a tény, hogy papíron mindössze 61 millió forintot költöttek el a nyomtatott és elektronikus, helyi és országos orgánumokban kampányra, élesen mutatja a magyar nyilvánosság állapotát. Egy működő demokráciában, a politika és a médiát tulajdonló gazdasági csoportok tisztább viszonyrendszerében ez az összeg ennek a többszöröse kellene, hogy legyen, hiszen a kampány országosan milliárdokat emésztett fel. Az a pénz azonban jórészt nem tiszta, átlátható csatornákon folyik. Az adatokat mégis közzétesszük, hiszen az az ÁSZ oldalán szkennelt pdf-ekben érhető el, így van hozzáadott értéke, hogy mi ezeket a dokumentumokat digitalizáltuk. Másrészt - jelezve, hogy itt bizony egy igen részleges, torz prizmán át látjuk a politika és a média viszonyát - fontosnak tartjuk, hogy az állampolgárok megismerhessék, kik és mennyi pénzből küzdenek a szavazataikért. Óvnánk azonban mindenkit attól, hogy az alábbi diagramokból azt a következtetést vonják le, hogy a magyar médiában az ellenzék volt fölényben. A kampány intenzitásának értékeléséhez, kormány és ellenzék lehetőségeinek összehasonlításához további kutatásokat (lett volna) szükséges végezni.

Részletes kereső az ÁSZ-adatokhoz:

Oszlopdiagram a közzétett hirdetési összegek területi eloszlásához: Hihető? Országos sajtótermékekben a Fidesz nem hirdetett szerződés alapján. Megyei, helyi lapokban is csak Csongrád megyében nyúltak érdemben ehhez az eszközhöz. Más kérdés, hogy a megyei lapok már rég a párt szócsöveinek számítanak. Másfelől, az ellenzéki jelöltek költései is csak ehhez képest tűnnek nagynak, az ő teljesen pártos médiájuk valamivel kisebb, így nem csoda, hogy mélyebben a zsebükbe kellett nyúlniuk, ha független orgánumokban is meg akartak jelenni a hirdetéseikkel. (teljes nézet)

A teljes adatbázist itt töltheted le.

Támogass minket, hogy tovább monitorozhassuk a közpénz-költéseket, tovább dolgozhassunk a kampánypénzek nyilvánosságáért, és egy tisztességes kampányszabályozásért! 

A K-Monitor Független Közpénzfigyelő Iroda határozatlan idejű (félállású) munkaviszonyra irodavezetőt keres decemberi kezdéssel. Olyan embert keresünk, aki az iroda működtetése és a szervezet pénzügyi adminisztrációja mellett talpraesett, proaktív és elkötelezett a szervezet missziója és értékei iránt.

Főbb feladatok: