Célunk egy nyilvánosan hivatkozható, etikai alapokon nyugvó szempontrendszer összeállítása azoknak az országgyűlési képviselőjelölteknek és jelöltet állító szervezeteknek, akik egyúttal közhivatalt is betöltenek, vagy más módon hozzáférnek állami illetve önkormányzati forrásokhoz. Az útmutató nem helyettesíti a jogi tanácsadást, és nem kizárólag jogsértő magatartásokra figyelmeztet – sokkal inkább azt a demokratikus mércét igyekszik meghatározni, amely a választói bizalom szempontjából is elvárható.

Az országgyűlési képviselőjelöltek között számos közhivatalt betöltő személy indul. Az útmutató kifejezetten a kettős szerepben lévő köztisztviselőkre és politikusokra fókuszál, két fő kategóriát megkülönböztetve:

• Közhivatalt betöltő jelöltek: Azok a személyek, akik a végrehajtó hatalomban (például miniszterek, államtitkárok, miniszteri biztosok), kormányhivatalok élén (főispánok), vagy önkormányzati pozícióban (polgármesterek, alpolgármesterek) dolgoznak, és egyúttal képviselőjelöltként is indulnak a választásokon.
• Korteskedő közszereplők: külön foglalkozunk azokkal a közhivatalt betöltő, közhatalmat gyakorló személyekkel, akik maguk ugyan nem indulnak jelöltként a választáson, de hivatali pozíciójukból fakadó nyilvánosságukat, illetve az általuk irányított intézményi erőforrásokat felhasználva kampányolnak egy adott jelölt vagy jelölő szervezet mellett.

Mindkét csoport esetében alapvető demokratikus elvárás a hivatali (állami/önkormányzati) és a pártpolitikai kampánytevékenység elkülönítése, amellett természetesen, hogy minden jelöltet megillet a szólás- és véleményszabadság, azaz nem várható el, hogy a kampány során ne reagáljanak az őket ért kritikára, ne támogassák az őket jelölő szerveket vagy ne hivatkozzanak a közhivatal viselése során elért eredményeikre.

A választások tisztaságának és az egyenlő esélyeknek az alapfeltétele lenne az állam semlegessége. Az Európa Tanács Velencei Bizottsága és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) 2016-ban közös iránymutatást adott ki az adminisztratív (állami) erőforrásokkal való kampánycélú visszaélések megelőzéséről (Joint Guidelines for Preventing and Responding to the Misuse of Administrative Resources during Electoral Processes). A nemzetközi sztenderdek szerint az állami intézményeknek és a tisztségviselőknek pártatlan, semleges magatartást kell tanúsítaniuk a választási időszakban. A közforrások kampánycélú felhasználása (misappropriation of public funds) – legyen szó pénzügyi, emberi, technikai erőforrásokról vagy állami adatbázisokról – összeegyeztethetetlen az egyenlő verseny elvével. Az iránymutatás kiemeli, hogy a hivatalban lévő politikusok nem használhatják fel hivatali pozíciójukat arra, hogy a választókban olyan képzetet keltsenek: a közpénzből finanszírozott állami szolgáltatások vagy fejlesztések egy adott párt vagy jelölt érdemei.

Kép forrása: Tilki Attila Facebook / Átlátszó.hu 

A nemzetközi ajánlásokhoz képest a hazai szabályozás és joggyakorlat eltérő, sok esetben megengedőbb képet mutat. A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) 2. § (1) bekezdése rögzít olyan alapelveket, amelyeket a jogalkalmazás során érvényre kell juttatni, ilyen a választás tisztaságának megóvása, az esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás. Ugyanakkor 2018 óta a választási törvény 142. §-a rögzíti azt is, hogy nem minősül kampánytevékenységnek az állami és helyi önkormányzati szervek jogszabályban meghatározott feladatuk során végzett tevékenysége. Ez az esélyegyenlőséget érintő egyik legjelentősebb kihívás, mivel az e körbe eső tájékoztatási tevékenység és a jelölt vagy jelölő szervezetek érdekében végzett kampány között gyakran igen nehéz éles határvonalat húzni. Ez az értelmezés gyakran háttérbe szorítja az esélyegyenlőség elvét, hiszen a közhatalom birtokosai intézményi erőforrásokkal és médiafölénnyel rendelkeznek a többi jelölttel szemben.

Ráadásul a magyar választási szervek (a Nemzeti Választási Bizottság és különösen a Kúria) joggyakorlata a jelöltek és a mellettük korteskedő szereplők (köztük a közhivatalt betöltő személyek) véleményszabadságát is meglehetősen tágan értelmezi: kampányidőszakban könnyebben továbbengednek “véleményként” olyan állításokat, amelyekbe bőven belefér az igen erős negatív kampány, a komoly túlzások (sőt, gyakran igencsak elmosódik a tényállítás és a vélemény közötti különbség). Ennek bizonyos korlátai azért vannak, például a következetes joggyakorlat szerint a közpénzből fenntartott médiában (legyen az állami vagy önkormányzati média) a szerkesztői szabadság bizonyos korlátok közé van szorítva (az újabb joggyakorlat alapján ez igaz a médiaszolgáltatók szerkesztett facebook-oldalaira is).  Ezeknek a közpénzből fenntartott intézményeknek ugyanis biztosítaniuk kell az esélyegyenlőséget. Fontos, hogy ez a követelmény magukra a jelöltállító szervezetekre és a jelöltekre viszont nem vonatkozik.  

Kép forrása: Koncz Zsófia Facebook / Átlátszó.hu 

Az esélyegyenlőség sérelmét orvosolni hivatott hazai választási intézményrendszer mozgástere korlátozott. A hivatalos választási kampány mindössze a szavazást megelőző 50 napra korlátozódik. Ebben az időszakban a választási bizottságok rendkívül rövid, gyorsított határidőkkel dolgoznak. Az eljárások formalizáltak: a bizonyítási teher a beadványozón van, és a legkisebb technikai, alaki hiba is a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítását vonja maga után. A 2026-os tavaszi kampány jogorvoslati gyakorlata ráadásul tökéletesen rávilágított egy rendszerszintű problémára: a nyilvánvaló hivatali és közpénzes visszaéléseket a hatóságok az esetek jelentős részében formai okokból érdemi vizsgálat nélkül utasítják el.

• Ha egy helyi polgár amiatt fellebbez, mert a polgármester az önkormányzati zarándokházban vagy a parkolóátadón a kormánypárti jelölttel kampányol, a választási szervek lesöprik az ügyet azzal, hogy a polgárnak „nincs közvetlen jogi érintettsége”
• Ugyanígy érdemi vizsgálat nélkül bukik el az ügy, ha valaki elfelejti megadni a személyi számát.

Ezért a közhivatalt betöltő jelöltek nem hivatkozhatnak arra, hogy „a bizottság nem büntetett meg, tehát etikus volt, amit tettem” – a jogi elutasítás sok esetben csupán egy adminisztratív kiskapu eredménye. 

További alapvető nehézséget jelenthet  a hatáskörök széttagoltsága. A választási bizottságok szinte kizárólag a választási eljárási törvény (Ve.) megsértését vizsgálják. Számos olyan cselekmény, amely érdemben befolyásolja a kampány tisztaságát, kívül esik a választási szervek hatáskörén, ilenek például a 

• Kampányfinanszírozási és átláthatósági kérdések: Bár a kampányköltési plafont a jogszabályok eltörölték , a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény továbbra is tiltja, hogy a pártok jogi személyektől (cégektől) vagy külföldi szervezetektől, állampolgároktól fogadjanak el vagyoni hozzájárulást. A tiltott kampányfinanszírozás és a költések átláthatóságának vizsgálata nem a választási bizottságok, hanem az Állami Számvevőszék (ÁSZ) hatásköre, amely szervezet jellemzően csak jóval a választások lezárulta után folytatja le ellenőrzéseit, ráadásul aki ezzel kapcsolatos problémát észlel, az legfeljebb közérdekű bejelentéssel élhet.
• Személyes adatokkal való visszaélés (GDPR): Ha egy közhivatalt betöltő jelölt vagy korteskedő tisztségviselő állami, illetve önkormányzati adatbázisokat (pl. szociális juttatásban részesülők listája, önkormányzati regisztrációk) használ fel célhoz kötöttség nélkül, politikai mozgósításra, a választási bizottság hatásköre hiányára hivatkozik. E jogsértéseket a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) jogosult vizsgálni.
• Büntetőjogi tényállások: A közpénzek, az állami infrastruktúra és a munkaidő rendeltetésellenes, kampánycélú felhasználása kirívó esetekben kimerítheti a Büntető Törvénykönyv (Btk.) bizonyos tényállásait (pl. hivatali visszaélés, hűtlen kezelés), amelyek feltárása a nyomozó hatóságok feladata.

Ez azt is jelenti, hogy a hivatalos választási szervek egy adott cselekményt jóváhagyó, vagy érdemi vizsgálat nélkül elutasító döntése nem jelenti feltétlenül azt, hogy az adott magatartás megfelel a jogrendszer egészének, vagy a nemzetközi etikai és demokratikus normáknak. Jelen útmutató éppen azért jött létre, hogy a szigorúan vett, ám hiányos választási joggyakorlaton túllépve, az állami erőforrások tisztességes alapul véve adjon iránymutatást.

 Közpénzből kampányolnak? írd meg nekünk az info@k-monitor.hu-címre!

Az etikus kampányolás alapja a szerepek és a pénzügyek éles szétválasztása. Egy tisztességes, közhivatalt betöltő jelölt (vagy a mellette korteskedő tisztségviselő) a politikai versenyt saját teljesítményére, a pártja programjára és a legálisan gyűjtött kampányforrásokra építi, nem pedig az állami gépezet nyújtotta behozhatatlan előnyökre. 

1. Tárgyi eszközök és infrastruktúra

Amikor egy jelölt kampányol, azt jó esetben a saját vagy a pártja pénzéből finanszírozza. A jó gyakorlat az, ha a jelölt a saját kampányszámlájáról bérel autót a vidéki körútjához, a saját zsebéből fizeti a szórólapok nyomtatását, és a piacon, mindenki más számára is elérhető feltételekkel vásárol plakáthelyeket. Ezzel szemben szigorúan törvénysértő a hivatali nyomtatók, vagy épp a hivatalos állami és önkormányzati e-mail-címek használata a kampány logisztikájához. Tisztességtelen az állami gépjárművek, hivatali sofőrök bevetése a kampányutazásokra, vagy a szabályok olyan trükkös megkerülése, amikor papíron „bérbe adják” a városüzemeltetés autóját a plakátoló munkatársnak.

2. Helyiségek használata

A középületek a közösséget szolgálják, nem pedig a pártok bázisai.  A jó gyakorlat az, ha egy önkormányzat, a közgyűlési párttöbségtől függetlenül  nyilvánosan elérhető, azonos feltételek mellett biztosít termeket és felületeket minden induló jelölt számára (különösen a kisebb településeken, ahol nincs is más közösségi tér). A vörös vonalat már ott átlépik, amikor a kampánystáb rendszeresen a “szimpatizáns” polgármester hivatalában vagy egyenesen a minisztérium tárgyalóiban tartja a megbeszéléseit, de az is jogszabályba ütközhet, ha az orvosi rendelőkben vagy a hivatali várótermekben osztogatják a jelölt szórólapjait. Kampányplakátot elhelyezni állami vagy önkormányzati épületen, illetve kampányolni az iskolákban és óvodákban pedig egyenesen törvénysértő.

3. Emberi erőforrások a kampányban

A hivatalban dolgozók a közösségért dolgoznak, nem a hivatalvezető politikai túléléséért. A jó gyakorlat az, ha a vezető tiszteletben tartja a hivatal semlegességét, nem vár el politikai lojalitást a beosztottaktól, és egyértelművé teszi, hogy a kampányból való kimaradásnak semmilyen munkahelyi következménye nem lesz. Törvénysértő viszont, ha a munkatársakat munkaidőben szórólapozásra vagy a jelölt közösségi oldalának kezelésére utasítják, vagy ha a hivatali büdzséből fizetik azokat az alkalmazottakat, akik valójában a kampánystáb operatív feladatait látják el. Az pedig minden határon túlmegy, ha a kiszolgáltatott  közfoglalkoztatottakkal végeztetik el a piszkos kampányymunkát.

4. Döntések, fejlesztések, gazdálkodás és eredménykommunikáció

A kampányhajrában hirtelen megszaporodnak az átadók és a juttatások. Jó esetben az állami vagy önkormányzati beruházásokat akkor adják át, amikor azok szakmailag és műszakilag ténylegesen elkészülnek, a politikus pedig a saját pénzből fizetett kampánykiadványaiban számol be az eredményekről. Az is legalábbis gyanús, ha a az állami intézmények és gazdasági társaságok épp a választás heteiben kezdenek giagapénzből eredménykommunikációba, különösen ha a kormánypártok szlogenjeivel igencsak összecsengenek üzeneteik. Az sem tisztességes, ha a jelöltek az  alanyi jogon vagy pályázat útján járó közpénzes juttatásokat – például ingyenes laptopokat, babacsomagokat vagy szociális tűzifát – úgy kiosztani, mintha az a tisztségviselő személyes ajándéka lenne.

5. Adatbázisok, személyes adatok kezelése

A választópolgár adatai felett csakis ő maga rendelkezik, nem a pártközpont. A tiszta kampány alapja, hogy a stáb kizárólag a GDPR szabályainak megfelelően, önkéntesen és kifejezetten politikai célra megadott adatbázisokból dolgozik. Ezzel szemben törvénysértő a szociális nyilvántartások, a hivatali ügyfélkapuk vagy az intézményi hírlevelek feliratkozói adatainak engedély nélküli felhasználása kampány-SMS-ek és hívások céljára. Nem tekinthető etikusnak, ha egy párt társadalmi célú felmérésnek álcázott kérdőívekkel gyűjt adatokat a későbbi mozgósításhoz.

6. Levél, tájékoztatás, közvetlen megkeresés

A postaládánk sok mindent elbír, de az állami tájékoztatás nem válhat burkolt propagandává. A jó gyakorlat az, ha a választókat megszólító politikai leveleket a jelölt a saját nevén, a saját kampányarculatával küldi ki, a postaköltséget és a nyomdát pedig a kampánybüdzséből állja. Törvénysértő hivatali, címeres, fejléces papíron, közpénzből nyílt kampánylevelet feladni. Hasonlóan tisztességtelen a „kormányzati vagy önkormányzati tájékoztatásnak” álcázott, valójában azonban a hatalmon lévők újraválasztása mellett érvelő, manipulatív tömeges levelezés vagy az ál-konzultációs kérdőívek sora.

7. Média – állami, kormányzati és önkormányzati felületek

A közpénzből működő média mindenkié, nem lehet a regnáló hatalom helyi vagy országos PR-ügynöksége. A tisztességesen működő  közszolgálati és a helyi, önkormányzati média minden hivatalosan nyilvántartásba vett jelöltnek azonos terjedelmű és objektív bemutatkozási lehetőséget biztosít. Kirívóan törvénysértő az a gyakorlat – és a hazai joggyakorlat szerint ez már a szerkesztett intézményi Facebook-oldalakra is vonatkozik –, amikor a hivatalban lévő jelöltet folyamatosan futtatják, miközben a kihívókat elhallgatják, vagy kizárólag negatív, rágalmazó kontextusban jelenítik meg.

8. Gyűlések, kampányesemények

A nemzeti ünnepek és a közterek nem válhatnak egyetlen párt játszóterévé. A helyes út, ha az állami megemlékezéseket semleges, a történelmi eseményre fókuszáló formában tartják meg, a jelöltek pedig magánemberként, kampánykellékek nélkül vesznek részt rajtuk. Elfogadhatatlan az ünnepek kisajátítása, amikor a polgármester vagy a miniszter a közpénzből állított színpadról tart kampánybeszédet. Szintén a tiszta versenyt torzítja, ha az önkormányzat a kampány idejére a település összes frekventált terét „lefoglalja” saját rendezvények céljára, vagy ha mondvacsinált indokokkal (például fiktív útépítésekre hivatkozva) tiltják be a riválisok kitelepülését.

+1 Adománygyűjtés és kampányfinanszírozás

Egy kampány tisztasága valójában a finanszírozásnál kezdődik. A proaktív átláthatóság jegyében a tisztességes jelöltek nemcsak a kötelező papírmunkát tudják le az ellenőrző szervek felé, hanem a nyilvánosság számára is önkéntesen, közérthetően publikálják, hogy kitől mennyi támogatást kaptak, és azt pontosan mire költötték. Törvénysértő a külföldi, céges vagy névtelen adományok elfogadása. Ugyanígy tisztességtelen a kampányköltések eltitkolása olyan átláthatatlan hálózatokon, "álcivil" proxy-szervezeteken és közösségi médiás csatornákon keresztül, amelyekkel rendszerszinten kerülik meg az esélyegyenlőséget és a kampányfinanszírozási korlátokat.

💡 Kíváncsi vagy a konkrét jogesetekre és a részletes értékelési szempontokra?

Olvasd el a K-Monitor teljes, részletes útmutatóját!

A K-Monitor Adatbázisának 2025-ös statisztikái nemcsak azt teszik láthatóvá, hogy mennyi cikk született a korrupcióról és a kétséges közpénzfelhasználásról, hanem azt is, hogy kik, mely intézmények és mely ügyek köré szerveződik a közfigyelem. Böngészhető vizualizációkkal tarkított összefoglalónkban bemutatjuk, hogyan nézett ki 2025 a magyar sajtó korrupciós térképén számokban és összefüggésekben.

A sajtóadatbázisban 2026. elején 2839 darab olyan cikk található, ami 2025-ben jelent meg a magyar sajtóban. Ez kicsivel (137-tel, azaz mintegy három hétnyi terméssel) több, mint az egy évvel ezelőtti elemzésünk alapja, így továbbra is hozzávetőlegesen napi 8 új cikket katalogizáltunk. A három legtöbbet szemlézett lap a 24.hu (400), Telex (390) és a HVG (305) voltak. Ugyanakkor az ábra „hosszú farka” is beszédes: közelmúltbeli fejlesztésünknek hála, egyre több kisebb elérésű lap, regionális vagy szakmai médium járul hozzá ahhoz, hogy ezek az ügyek ne tűnjenek el, hanem újabb és újabb nézőpontokból kerüljenek felszínre.

Döntéselőkészítő adat, hatósági eljárás iratainak védelme, új adat előállítása – állami intézmények többek között ezekkel az indokokkal tagadnak meg rendszeresen közérdekű adatigényléseket, elrejtve ezzel számos olyan információt, amely egyértelműen a nyilvánosságra tartozna. A K-Monitor január végén információszabadság-workshopot szervezett újságíróknak. A független médiumok munkatársaival megvitattuk az információszabadság aktuális kérdéseit, valamint átbeszéltük azokat az adatkezelői gyakorlatokat, amik megnehezítik az újságírók munkáját. A workshopon igyekeztünk megoldásokat is találni az adatkezelői trükközésekre.

Az Országház elsötétített épülete a Halászbástyáról, fotó: MNF

For the seventh year in a row, K-Monitor is contributing to the European Commission’s annual Rule of Law Report in coordination with other Hungarian human rights and anti-corruption CSOs in the framework of the stakeholder consultation launched by the European Commission.

Once again, Amnesty International Hungary, the Hungarian Civil Liberties Union, the Hungarian Helsinki Committee, K-Monitor, Mertek Media Monitor, Ökotárs – Hungarian Environmental Partnership Foundation, Political Capital, and Transparency International Hungary teamed up to provide an overarching assessment of the rule of law situation in Hungary.

The compilation of the contributions of the above civil society organisations to the 2026 Rule of Law Report covers all four pillars of the Rule of Law Report: the justice system, the anti-corruption framework, media pluralism and media freedom, and other institutional issues related to the system of checks and balances. The contributions shows that the Hungarian authorities have not implemented any of the recommendations put forth by the European Commission’s Rule of Law Report in 2025, and in certain areas the situation has deteriorated even further.  

Key deficiencies include but are not restricted to the following:

• Despite amending justice-related laws once again in 2025, no measures were introduced to improve the transparency of case allocation systems at lower instance courts or tackled the systemic deficiencies related to judicial remunerations. Judges speaking out in defence of judicial independence continue to face pressures, and Hungary’s top court aims to use domestic procedures to block the direct effect of EU law.
• In the field of anti-corruption, Hungary failed to advance on repeated recommendations to put forward comprehensive reforms on lobbying and revolving doors and to improve the system of asset declarations. Authorities continue to lack a robust track record in investigating and prosecuting high-level corruption: for example, the most significant corruption case in 2025, the alleged misappropriation of public funds linked to the Central Bank’s former leadership, has seen limited investigative progress and no meaningful asset recovery efforts.
• Media freedom remains under significant pressure. Hungary has not implemented the European Media Freedom Act, prompting an infringement procedure by the European Commission. The independence of the media regulatory authority has not been enhanced, state advertising continues to distort the media market, and the public service media’s governance and editorial independence has not been strengthened. The freedom of information framework continues to hinder access to public interest information.
• The situation of civil society has further deteriorated. Rather than removing obstacles, a new law was proposed that could enable blacklisting, funding bans, and ultimately the dissolution of civil society organisations and media outlets. Together with intensified hostile political rhetoric and stigmatisation, this has created a chilling effect on civic participation. Constitutional and legislative changes led to the banning of Pride events, with organisers facing criminal charges. Institutional checks and balances remain weak, while the law-making process lacks transparency and inclusivity.

In sum, the lack of progress and new developments show continued and severe disrespect for EU values, EU law, and the judgments of the Court of Justice of the European Union.

The compilation of the contributions of the eight civil society organisations above on the rule of law in Hungary is available here:

Contributions of Hungarian CSOs to the European Commission’s Rule of Law Report (January 2026)

Annak, aki követi a kormányzat kommunikációs tevékenységét, nem újdonság, hogy évente százmilliárdnyi közpénz megy el olyan kampányokra, amelyek nyilvánvalóan hamis állításokat, a politikai ellenfeleket lejárató üzeneteket közvetítenek. A propagandacélú közpénzfelhasználást azonban jogi eljárásban eddig érdemben nem vizsgálták. A K-Monitor felülbírálati indítványa alapján a bíróság most kimondta, hogy a nyomozó hatóság nem utasíthatja el a kormányzati kommunikáció tényleges jellegének vizsgálatát arra hivatkozva, hogy a megrendelt hirdetések a kormányzati irányvonalat követik.

A Budai Központi Kerületi Bíróság felülbírálati indítványunknak helyt adó döntése egy feljelentést elutasító rendőrségi határozatot helyezett hatályon kívül. A feljelentés lényege az volt, hogy az állami hirdetések költéseit ‒ amelyek jogi keretét a Rogán Antal vezette Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztüli megrendelések adják ‒ a választói felhatalmazással ellentétesen, “nyilvánvaló hazugságokra” költi a kormányzat, amivel hűtlen kezelést követ el. Ilyenek voltak például a 13. havi nyugdíj „megvédése” érdekében az írott és az elektronikus sajtóban, óriásplakátokon terjesztett hirdetések, amelyekben a kormányzat az Európai Unió Parlamentjét, a magyar ellenzéket és Magyar Pétert azzal vádolta, hogy el akarják venni a 13. havi nyugdíjat és a nyugdíjkorrekciót.

A kép forrása: 444.

K-Monitor has sued the Prime Minister's Office to make public which government decisions are classified as "state secrets." The case is currently before the court and the National Authority for Data Protection and Freedom of Information. However, it is quite possible that Minister Antal Rogán, heading the Prime Minister’s Office, will decide the matter.

Változó pártpolitikai erőviszonyok, civilellenes kormányzati lépések, pattanásig feszült közhangulat – és KORRUPCIÓ! A K-Monitor kollektívája a szervezet megalakulásának 18. évében is bővelkedett tennivalókban. Monitoroztuk a közpénzek elköltését és kormányzati körök érdekeit szolgáló jogalkotást, pereket indítottunk eltitkolt információk nyilvánosságra hozataláért, digitális eszközeinkkel támogattuk a demokratikus részvételt, valamint a politikai folyamatok közérthetőségét és átláthatóságát. Összefoglaló a K-Monitor 2025-ös tevékenységéről. 

Boldog új évet kívánunk!

2025 számos érdekes ellentmondást hozott a magyar közéletbe. Míg az Állami Számvevőszék kiszivárgott jelentése szerint több százmilliárd forintnyi érték szívódott fel a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak kezei közül, az orosz–ukrán háború következtében a kormány mégis bebizonyította elköteleződését a jegybanki vagyonok megvédése iránt – már amennyiben azok az orosz jegybankhoz tartoznak. Bár az év elején a miniszterelnök háborút hirdetett az „áttelelt poloskákkal” és a Pride-dal szemben, pár hónapra rá lekerült a napirendről a civilellenes törvénytervezet, és a júniusban megrendezett Budapest Büszkeség menete a harmadik magyar köztársaság egyik legnagyobb közéleti rendezvénye lett. A miniszterelnök ideológiai fejlődése is rendkívül ambivalensen alakult: Orbán évindító hawaii-inges luxusnyaralását a szocializmus dél-kelet ázsiai központjában, Keralában töltötte, bő egy hónapra rá viszont már Alice Weidelt, a német szélsőjobb prominens alakját fogadta vendégül az országban. Az év legszembetűnőbb ellentmondása viszont idén is a gyakorlatilag összeomlott gyermekvédelmi rendszerhez köthető; a kegyelmi botrány után ígért széleskörű átvilágítás ellenére sorra kerülnek elő az ország gyermekotthonaihoz és javítóintézeteihez fűződő botrányos ügyek, melyekben rendszeresen felmerül kiskorúak ellen elkövetett vétségek sora – még ha a kormány ezt vehemensen tagadta is.

A Fővárosi Közgyűlés döntései minden budapesti életét befolyásolják, legyen szó akár közlekedési kérdésekről, lakhatásról, zöldfelületekről vagy a város fejlesztéséről. De vajon kinek az álláspontja áll a legközelebb a tiédhez ezekben város életét érintő fontos kérdésekben? Ezt segít megmutatni a Voksmonitor legújabb verziója, amelyet a K-Monitor és a KohoVolit.eu közösen fejlesztett ki.

Mi az a Voksmonitor?

A Voksmonitor egy online alkalmazás, amely összehasonlítja a véleményedet a Fővárosi Közgyűlésben dolgozó frakciók és képviselők álláspontjaival.
A cél egyszerű: hogy a választók ne csak kampányüzeneteken és sajtónyilatkozatokon keresztül találkozzanak a politikával, hanem megismerhessék, hogyan döntöttek a képviselők fontos várospolitikai ügyekben, ezen keresztül pedig azzal is megismerkedjenek, hogy milyen ügyekről születnek döntések a Fővárosi Közgyűlésben.

December 17-én elfogadta a Fővárosi Közgyűlés Budapest 2026-os költségvetését és úgy tűnik, a fővárosi képviselőknek évi 1 milliárd forint túl nagy ár a hazai demokratikus kultúra fejlesztésére. A 2020 óta öt ciklust megélt Közösségi Költségvetés (KK) 2026-os meghirdetését bizonytalan időre "felfüggesztik". Az ígéret szerint az ötletbeadás meghirdetésre kerül, amint a Főváros kiegyensúlyozott gazdálkodása biztosított, de nem világos, ezt milyen feltételek teljesülése esetén lehet majd kijelenteni. Sőt, inkább úgy tűnik, hogy az elmúlt évek legnagyobb innovációjának számító KK mögül inkább a képviselők és városvezetés támogatása fogyott el és vált kompromisszumok áldozatává. 

2025 utolsó Fővárosi Közgyűlésének napirendjén a legfontosabb pont a 2026-os költségvetés elfogadása volt. Az eredeti előterjesztésben az egyik határozati pont a 2026-os közösségi költségvetés meghirdetése volt a szokásos 1 milliárd forintos keretösszeggel. A december 15-i Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottság viszont két olyan előterjesztést is tárgyalt, ami alapvetően megváltoztatta a KK kilátásait. A villamosgyorsításról szóló előterjesztés már megszavazott projekteket érintett, a másik javaslat pedig a közösségi költségvetésről szóló határozati pont módosítását javasolta. Az alábbiakban kifejtjük, hogy a K-Monitor véleménye szerint miért veszélyeztetik ezek a megszavazott javaslatok az elmúlt ciklus legfontosabb demokratikus innovációjának a jövőjét... 

Bepereltük a Miniszterelnöki Kormányirodát, hogy nyilvánosságra kerüljön, a Kormány milyen döntéseit tekinti “államtitoknak.” Az ügy jelenleg a bíróság és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság előtt áll, de könnyen lehet, hogy Rogán Antal miniszter dönthet az egészről.