A kormányzati nyílt adatok használatáról szervezett önkormányzati fókuszú nemzetközi műhelykonferenciát a Pázmányon a Magyary Egyesület és a K-Monitor. A csütörtökön megtartott esemény a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács szakmai együttműködésével és a Holland Nagykövetség támogatásával jött létre. A rendezvényen kiderült, mitől lesz valami nyílt adat, hogyan hasznosíthatóak kreatívan a társadalom javára a nagy kormányzati nyilvántartások, adatbázisok, kataszterek, és az is, milyen jogalkotási és felfogásbeli nehézségeket kell leküzdeni ahhoz, hogy egy országban vagy településen szárba szökkenjen az adatgazdaság. Miközben az adatforradalom az egyéni kreativitásra és a vállalkozó szellemre épít, a holland okos városok sikerei arra is rávilágítanak: a központi kormányzat eltökéltsége és tudatos fejlesztései nélkül nincs adatrobbanás, csak jobban-rosszabbul sikerült települési kísérletek. Egy átlátható, nyílt adat-ökoszisztémában viszont közepes méretű városok is képesek digitális megoldásokat találni a helyben felmerülő problémákra, igényekre.

Papíron már négy éve megteremtődtek Magyarországon a közadatok újrahasznosításának jogi feltételei, elvi szinten tehát nem lenne alaptalan a nyugati adatrobbanás megérkezésére várni. Sajnos a vonatkozó Uniós irányelv átültetésén túl nem sok minden történt, 2012 óta még a végrehajtási rendeleteket sem sikerült megalkotni, pedig mindenki elismeri, hogy mára a nagy adatbázisok kezelése és hasznosítása fontos versenyképességi tényezővé vált. Részben ez az oka annak, hogy sem az állami intézmények, sem az önkormányzatok nem jeleskedtek eddig adatbázisaik megnyitásában. Az üzleti felhasználás néhány területre korlátozódik, mint például a cégtár vagy törvénytárak továbbértékesítése. Valódi adatiparról tehát nem beszélhetünk, a konferenciát záró magyar önkormányzati szekció megszólalásai is erről tanúskodtak. Ugyan keresik a megoldásokat saját nyilvántartásaik hasznosítására, de nem tudják kiaknázni azokat a szinergiákat, amelyeket egy jól működő adatiparban a magánszektor szerepvállalása generál.

A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács szakmai vezetésével azonban elkészült egy Fehér Könyv a nemzeti adatpolitikáról, és várhatóan hamarosan megkezdődik a tanulmány közigazgatási egyeztetése és társadalmasítása is. A közadatok újrahasznosításához kapcsolódó kormányzati szándék megjelenik a Digitális Jólét Programban is, hiszen a programról szóló 2012/2015. (XII. 29.) kormányhatározat feladatként határozza meg a közadat-vagyon teljes körű felmérését, valamint a közadat-kataszter elkészítését, így a tervek szerint a közeljövőben kiemelt hangsúlyt kap a nemzeti adatpolitika. A konferencia megszervezése számunkra azért is bírt kiemelt fontossággal, hogy felhívjuk a figyelmet a gyors cselekvés szükségességére.

A konferencia talán legfontosabb üzenetét Phil Archer, a W3C konzorcium adatpolitikai vezetője fogalmazta meg, amikor azt hangsúlyozta: a nyílt kormányzati adatok olyan nyilvános adatok, amelyet a kormányzat állít elő vagy gyűjt, és digitális formában közzétesz, méghozzá ingyenesen, bárki számára egyenlően és könnyen hozzáférhető, digitális formában, mindenfajta szerzői jogi korlátozás vagy célhoz kötöttség nélkül. Az állam és az önkormányzatok ugyanis sokkal többet is kihozhatnak abból a rengeteg bürokratikus eljárásból, amit nyilvántartásaik fenntartásáért elvégeznek.

Archer előremutató kezdeményezésként emelte ki a budapesti közösségi közlekedés nyilvános és hiteles menetrendi adatbázisát, amely számos nyugati városban sem érhető még el ebben a formában. A közadatok újrahasznosításához azonban a ma is keletkező adatcunami helyett rengeteg naprakész, friss, szabványosan kibocsátott adatbázisra lenne szükség, ezzel a hiányossággal küzd a K-Monitor is, amikor a közpénzek felhasználásának átláthatósága érdekében megpróbálja kezelhető formára hozni a kiperelt pdf-eket, táblázatokat.

Péterfalvi Attila NAIH elnök is utalt arra, hogy Magyarországon az információszabadság szabályozása képezi az adatátadási eljárás kiindulópontját, ezt egészíti ki a közadatok újrahasznosítása, amely alapján a közadatok költségalapú árazással kerülhetnek üzleti célú továbbadásra. A végrehajtási rendelet megalkotásnak szükségessége mellett hangsúlyozta, hogy nem egyedül a jogszabályi változás az előrelépés kulcsa, sokkal inkább az, ha a szolgáltatók felismerik, milyen társadalmi-politikai haszna van a PSI komolyan vételének. A “visszaélésszerű adatigénylőkre” való hivatkozás és a monopol helyzetű adatvásárlókkal való üzletelés helyett el kell jutni oda, hogy a piaci szereplők gazdasági érdekei egyszerre érvényesülhessenek az állam hatékonyságának, átláthatóságának növekedésével..

Geekek a városházán

A konferencián bemutatott “jó gyakorlatok” alapján két kulcstényező azonosítható. Az első a programozók, startupperek bevonása az adatgazdálkodásba. Az EU-elnökséget is betöltő Hollandia nagykövetsége büszkén mutatta be az ország adatgazdálkodását, amelyben helyi szinten kis, horizontális, kreatív szervezetek kapnak szabad kezet, sőt, kifejezetten támogatják is őket abban, hogy unalmasnak tűnő városi közszolgáltatások kapcsán a nyílt adatokkal hackeljenek. Gallyas Katalin, aki Amszterdam tech-tanácsadója arról számolt be, hogy a város 664 nyílt adatbázist tart fenn a honlapján, 10 témában (ebből 45 szól átláthatóságról, demokráciáról). Ezekkel bárki dolgozhat, ha úgy tartja kedve. Mindebből nem csak a gyerekes családok kényelmét szolgáló játszótér-appok születhetnek, de a helyi demokrácia felfrissítésére alkalmas fejlesztések is. A nyílt adat-nagyhatalom Helsinki például már minden olyan adatot API formában ad közre, ami ahhoz szükséges, hogy a polgárok a városházi döntéshozatallal párhuzamosan követhessék az ügyeket. (Itthon néhány nagyváros még a testületi ülések előterjesztéseit sem hajlandó előre beszkennelni és a honlapjára feltenni).

Az a félelem, hogy az önkormányzati adatokra nincs valódi igény, a másik kulcstényezőre mutat rá: miközben egy magyar önkormányzat 2-300 adatbázist vezet, ma már gyakran korszerű eszközökkel - ezek a széttagolt, helyi adatbázisok aggregáltan nem érhetők el, gyakran több adatgazdától kérhetők csak be különböző formában, sztenderdizálás nélkül. Pedig a holland modell alapját pont a nagy nemzeti kataszterek sztenderdizálása képezte, amelyekhez ma már bárki hozzáférhet egy központi nyilvántartásból.

A konferencia szlovák és cseh résztvevői a magyarhoz hasonló környezetben kísérleteztek ki innovatív megoldásokat, a helyzet tehát nem reménytelen. Jiri Ulip kalózpárti képviselő Brnoból arról számolt be, hogy mióta civilekkel együtt átvették a város vezetését, az ad-hoc adatkérések után már elindultak a nyílt adat katalógusok irányába, és rövid idő alatt jelentős előrelépést értek el. Álláspontja szerint az adatok megnyitása leginkább akarat kérdése. Mariana Hurna és Martin Tuchyna Eperjes példáján arra mutattak rá, hogy egy kisebb város is lehet a nyílt adatok élharcosa, nem csupán nyugat-európai metropoliszok. Térinformatikai fejlesztéseik népszerűek, és a kötelező szlovák és cseh közpénzes szerződés-regisztereket is egyre többen használják. A holland volumenű adatrobbanás ugyan még ennél is távolibbnak tűnik, ám bele kell húznunk a nyílt adatok ügyében, ha nem akarunk versenyhátrányba kerülni a térség országaival szemben. Az önkormányzati felhasználás pedig arra mutat rá: nincs értelme digitális jólétről beszélni mindaddig, amíg a nyílt adatokban rejlő lehetőségeket nem használjuk fel a helyi problémák megoldására, kaput nyitva az egyéni kezdeményezéseknek.

Az adatrobbanás-konferencia szerves folytatásaként tavasszal itthon is szerveződik egy olyan programozói verseny (Hackathon), amelyen a résztvevők – első sorban a hazai önkormányzati adatokra építve – helyi lakossági és vállalkozási igények kielégítésére mindössze 24 óra alatt hoznak majd létre szoftveres alkalmazásokat. Úgy gondoljuk, az ilyen konkrét projektek tudják leginkább meggyőzni a döntéshozókat a nyílt adat értelméről, márpedig a magyar panel résztvevőinél a jó, belső adatbázisokra támaszkodó e-közigazgatási felületnél és az elektronikus dokumentumkezelésnél (jelenleg) véget érnek az adatrobbanással kapcsolatos várakozások.