A kormánypropaganda az elmúlt évekre elviselhetetlen méreteket öltött, a közpénzből lebonyolított, kék hirdetések uralta agitációs kampányok folyamatos elemévé váltak a kormánypártok politikájának. Mi a magunk eszközeivel ahhoz kívánunk hozzájárulni, hogy tisztább legyen a kép, mennyi közpénzt költött el a kormány tisztán politikai kommunikációra. Infografikán mutatjuk be, hogyan jutott el az Orbán-kabinet a közpénzből felturbózott önreklámtól a bevallottan politikai agitációt szolgáló kampányokig és a bárki által többször kitölthető álkonzultációkig. A kék hirdetések 5 éve és 45 milliárd forint közpénz története.
Nyáron az elmúlt időszak legnagyobb parlamenti háttéralkuja zajlott a plakáttörvény kapcsán: minden párt azt találgatta, mit nyerhet és veszíthet a köztéri plakátolás esetleges beszűkülésével. Mivel a párt- és kampányfinanszírozás érdemi megújítására nyilvánvalóan nincs szándék, a rendszer egyetlen elemének a reformja csak a taktikázásról szólt. Látni kell, hogy a "lex csicska" nem szól a tévé- és rádióhirdetésekről, a nyomtatott sajtóról, így megmosolyogtató, amikor Kósa Lajos a kampányfinanszírozási rendszer átfogó megújításáról beszél. Tetszett
Jellemző, hogy pont akkor nyúltak hozzá a plakátolás rendszeréhez, amikor mások is ráéreztek a keményebb üzengetésre. Sok sikertelen egyezkedés és egy 2/3-os próbálkozás után végül egy jogilag vitatható trükkel, feles törvénnyel nyomta át Fidesz a lex csicskát. Fontos látni a plakáttörvény kapcsán, hogy nem lehet a pártfinanszírozási rendszer és a korlátozott nyilvánosság egészének működésétől függetlenül szemlélni a politikai hirdetések korlátozását.
Nehéz előrevetíteni, hogy a törvény hatására hogyan alakulnának át a köztéri politikai hirdetések: ma még tartanak az utóvédharcok. Az biztosnak vehető, hogy a korlátlan erőforrásokkal rendelkező kormánynak nem lenne probléma az új szabályok szerint hirdetni, míg más szereplők aligha fognak tudni a korábbi évtizedek korrupt gyakorlata szerint plakáthelyeket boltolni: a Jobbik kísérletét úgy tűnik, az államhatalom el fogja tiporni. Az mindenképp beszédes, hogy állami hirdetések csak egy töredéke megy óriásplakátokra, (ha az állami hirdetések egészének volumenéről szeretnél képet kapni, javasoljuk a Mérték anyagát), az ellenzék számára viszont sokkal fontosabb kommunikációs csatornát jelentenek. Nem véletlenül lett volna hajlandó a Fidesz bevállalni az ilyen hirdetésék részleges tilalmát is a törvény korábbi verziójában.
A propaganda ötven árnyalata
Az elmúlt években azok számára is érzékelhető lett a kormány megnövekedett kommunikációs aktivitása, akik nem foglalkoznak politikával. A kék hirdetések az év egyre nagyobb részében borították el a köztéri felületeket, a szlogenek annyira ott vannak mindenhol, hogy már észre sem vesszük azokat. A romló tendencia nehezen tagadható: kezdetben csak "tájékoztattak a kormány intézkedéseiről" és "kikérték a választók véleményét". A propagandavonaton azonban nincsen fék: a kormánynak ma már külön minisztériuma van a kommunikációs offenzívák megtervezésére és a kormánypárti politikusok is egyre többször beszélnek arról, hogy egy szervezett nyilvánosság megteremtése a cél. Míg korábban az egyes minisztériumok máshonnan vették el a pénzt a kampányolásra és ez jelentett némi kontrollt, Rogán Antal biankócsekket kapott a stabil kormánytöbbséghez szükséges választói tömeg folyamatos megdolgozására. Ez biztosan nem tartozik egy demokratikus állam minisztériumának szokványos feladatai közé. Idén áprilisban egy kitöltött nemzeti konzultációra 2500 forint kormányzati hirdetés jutott, a kampányeszköz ráadásul nem csak egyre manipulatívabb, de teljesen hiteltelen is, az interneten bárki, bárhányszor kitölthette a konzultációs íveket.
A legújabb, jelenleg is futó kampány (kép forrása)
Összesítésünkben csak a kormányzati politikai giga-kampányokra fókuszáltunk: nem számoltunk a CÖF ismert-ismeretlen költéseivel, az olimpia melletti kampánnyal, a cégek pártsajtóra célzott hirdetéseivel, a közmédiával, az pártos önkormányzati lapokkal, az uniós programok PR-szagú hirdetéseivel vagy a Modern Városok turnéval, ahol a miniszterelnök politikai tőkét kovácsol az uniós források szétosztásából. Azokat a kormányhirdetéseket vettük csak számba, ahol a kormány közpénzből a saját álláspontját kívánja ráerőszakolni a társadalomra, olyan, általában faék-egyszerűségű üzenetekkel, amelyek nélkülöznek bármifajta közpolitikai tartalmat vagy közjogi relevanciát, amely ezeket a kérdéseket a demokratikus viták medrébe terelhetné. Ezek a technikák sokszor a jogszerűség határán egyensúlyoznak.
Nem ablakon kidobott pénz
A propagandán túl van egy másik fontos hatása ezeknek a reklámoknak, folyamatosan hizlalják kormányhoz közel álló, piaci alapon fenntarthatatlan baráti holdudvart. Ez egy jól bejáratott rendszer, a pénz több kézen folyik át: keresnek nemcsak a plakáthely-tulajdonosok, de a kampányok arculattervezői (pl. Longue Design), levezénylői (pl. Y&P, Trinity, Network) és a hirdetési helyeket áruló baráti cégek és a médiumok is. A propagandaipar eredményessége elképesztő, több milliárdnyi osztalék került már magánzsebekbe innen. Nincs vele annyi munka, mint az építkezésekkel, az eredmény is kevésbé maradandó, mégis húzóágazattá tudott válni a Fidesz-közeli cégek számára. Bőven lenne honnan visszavenni, ám csak egyre nőnek a költések.
|
Támogass minket, hogy ehhez hasonló írásokban deríthessük fel a közpénzek útját! ▶︎ Adományozz átutalással, vagy PayPalon: k-monitor.hu/tamogatas ▶︎ Legyél pártolói tagunk: patreon.com/kmonitor |
Mennyibe kerül mindez?
Azért számszerűsítjük a tisztán politikai propaganda költségeit, hogy megmutassuk, mennyire súlyos terhet jelent a politika-finanszírozásnak a kormányzati propaganda. Érdemes felidézni a 2014-es civil kampánymonitorozás adatait. A pártok összesen költöttek nagyjából 8 milliárd forintot a választási kampányra, amely normális esetben egy ciklus legfőbb politikai hirdetési időszaka. A mostani összesítés végösszege ennek a négy és félszerese. Összesítésünkben a Miniszterelnökség és a Miniszterelnöki Kabinetiroda lakossági tájékoztató kampányai (a kék hirdetések) szerepelnek, illetve a nemzeti konzultációk a 2012-es gazdasági konzultációtól kezdődően.
Az első levelezést még a Fidesz állta, a későbbi, Alaptörvényről szóló kérdőívet azonban már közvetlenül közpénzből fizettük. Ugyanez igaz a demagóg megszövegezésű, de még nem csupán lojalitást feltételező szociális konzultációra (2011) is. A 2012-es gazdasági konzultáció pedig tisztán a kormány politikájának igazolására szolgált, hiszen a benne szereplő kérdésekről már korábban megszületett a döntés. Látszik tehát, hogy amit mi tisztán politikai propagandának nevezünk, az csak hozzávetőleges képet ad a kormányhirdetésekről, és ez alapján egy merőben konzervatív becslésnek tekinthetjük. Nem vitatjuk: a kormány ennek az összegnek a többszöröséből működteti a propagandagépezetét. Azt azonban rögzítsük, hogy csak a fentiekre 2012 óta már biztosan elköltöttünk legalább 45 milliárd forintot, ahogy az a nyilvánosságra került adatokból is tudható. Ennek a pénznek a történetét dolgozza fel az alábbi infografikánk.
Ha utánaolvasnál a sztoriknak: az ábrák és szövegek nagy része kattintható, itt találod az alátámasztást.
Loading...
Végezetül egy rövid gondolatkísérlet arról, miért is vérlázító “a demokráciára elköltött pénzként” beszélni erről a több, mint 45 milliárd forintról. Szemléletes, hogy a civil társadalom immunrendszerét milyen mértékben volt képes erősíteni az a 460 projekt, amit a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásából - ennek az összegnek a tizedéből - megvalósítottak. De merjünk nagyobbat álmodni: mi lett volna, ha ezt a 45 milliárdot valóban a demokráciára költik? Képzeljük el, hogy egy felelősen gondolkodó kormányzat ebből a pénzből (pl. lengyel mintára) részvételi költségvetést indít Magyarország minden 15 ezer fő feletti településén. Ennek során 4 évig minden évben összesen 120 millió forintot a helyi lakosok oszthattak volna szét a demokratikus technikák gyakorlásával. Több százezer ember tanulhatta volna meg így a közpénzek transzparens, részvételi elköltésének fontosságát. Ez az, ami helyett a választópolgárokat hülyének néző plakátokkal visszahozták Magyarországra a XX. századra jellemző, felülről szervezett nyilvánosságot.
Szöveg, ábra: Merényi M.
Címkék: kampány kampányfinanszírozás timeline infografika
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
-
Hogy lehetne átláthatóbb a politika finanszírozása Magyarországon?
-
Lebőgtek a kamupártok, tapasztalt fideszesek csúsztak el a banánhéjon, a milliárdokról idén sem született elszámolás
-
Magyar abszurd: 3,7 milliárd közpénz ment el a népszavazásra, a Fidesz alig költött a médiakampányára
-
Kampánypénzszemle: Máshogy dolgozott a Fidesz és az ellenzék
-
Csúszdára ülteti az önkormányzatokat a Kormány - a haderőfejlesztés mögé szorul településeink működése
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2017.06.24. 03:23:46
"Már az is nagyon veszélyes, ha a kormányzat néha, mint Platón engedélyezte, hazudik. De mindinkább bizonyossá válik, nincs nagyobb veszély, mintha a kormányzat semmi egyebet nem tud, és nem tesz, csak hazudik, vagyis ha az egész államkormányzat a hazudozáson nyugszik." Hamvas Béla
