háló

Közpénz nem vész el, csak átalakul. A K-blog ezt a különös fizikai jelenséget vizsgálja.

pokhalo_ado_2_b_kicsi.jpg

EU hírek

EU hírek

ms-kitek.png

Infografika

Átláthatóság

Modern városok

English materials

legyel_az_onkentesunk.png

Hírek

  • Nincs megjeleníthető elem

Címkék

1% (3) 2014 (1) 2018 (1) adatigénylés (49) adatok (64) adatozz okosan (22) adatsprint (3) adatvédelem (4) adatvédelmi (1) Áder János (1) adócsalás (1) afganisztán (1) afrika (3) agrártámogatások (12) ajándék (1) algoritmusok (1) alkotmánybíróság (3) alkotmányozás (1) állami szféra (4) állás (4) amsterdam (1) antikorrupció (38) anti korrupció (27) asp (3) ÁSZ (4) átlátható (1) átláthatóság (177) atomenergia (1) atomerőmű (2) ausztria (1) Azerbajdzsán (2) a szomszéd kertje (2) Bahrein (1) balkán (1) ballmer (1) bánkitó (1) bell and partners (1) berlusconi (1) bíróság (1) bizottság (2) biztos (1) bkk (1) bolívia (1) bosznia hercegovina (1) bővítés (1) btk (1) budapest (8) bulgária (1) bunda (1) cégek (2) cenzúra (3) chile (1) chilecracia (1) ciklusértékelő (1) civilek (10) civilzseb (3) civil kapocs (1) CÖF (2) compr (4) conspiracy for democracy (2) crowdfunding (4) crowdsourcing (3) csalás (2) csányi (7) csatorna (1) Csehország (1) daimler (1) databoom (1) dél-korea (1) demokrácia (3) direkt36 (1) dk (2) e-government (1) egészségügy (7) egyesült (2) egyesült királyság (2) egyiptom (1) együtt (1) együtt2014 (1) ekd (2) elnökség (1) english (15) ensz (2) eötvös károly közpolitikai intézet (1) építőipar (7) érdekérvényesítés (1) erzsébet (2) esemény (2) észtország (1) eu (36) EU (1) eurobarometer (2) európai (2) eu elnökség (1) évvégi (6) exszabi (1) ezaminimum (12) e governance (1) facebook (2) fehér könyv (1) felcsút (3) felejtéshez való jog (1) fidesz (4) fizetések (1) flier (3) földbérlet (1) forgóajtó (1) fotó (1) franciaország (1) futball (1) garancsi istván (1) geodézia (1) goldenblog (1) görögország (2) GRECO (1) gruevszki (1) Grúzia (3) gyógyszergyártás (1) gysev (1) hackathon (4) hacks hackers (1) hálapénz (8) hamburg (2) helsinki bizottság (1) heves (1) hillary clinton (1) hírlevél (2) hódmezővásárhely (1) honlap (1) honvédelmi (1) Horváth András (1) horvátország (1) Hungary (1) idegenforgalom (3) igazságszolgáltatás (1) ígyszültem (1) infografika (56) információszabadság (44) ingatlan (4) integritás (1) international (3) internet (4) internetpenetráció (1) IPI (1) izland (3) játék (1) jobbik (2) jogalkotás (20) k-monitor (17) k-teszt (4) kalifornia (1) kampány (18) kampányfinanszírozás (30) kamupártok (7) kdnp (1) KEHI (2) kenőpénz (1) képviselő (3) képzés (1) kerényi imre (1) kincstár (1) királyság (2) költségvetés (9) konzultáció (3) kormányzati adatok (1) koronavírus (3) korrupció (27) korrupciófigyelő (2) korrupciós séta (2) közadatok (4) közbeszerzés (45) közérdekű (3) közérdekű bejelentő (3) közgép (10) Közgép (2) közpénz (30) külföld (57) kultúra (3) k monitor (51) Lázár János (4) légifotó (1) leisztinger (7) lengyelország (6) libéria (1) liget (1) lmp (2) lobb (1) lobbi (8) macedónia (1) magánszektor (2) magyarország (66) mahir (2) MÁK (6) máv (2) media (2) média (8) meetup (3) mentelmi bizottság (1) mészáros lőrinc (10) mezőgazdaság (11) microsoft (1) miniszterelnökség (3) minisztérium (2) mnb (2) MNV (2) mobilapp (3) modern városok (8) moldávia (2) montenegró (1) mozgaskorlatozott (1) mszp (2) mtva (1) munkaerőpiac (1) mvh (2) NAIH (5) NAV (3) navalnij (3) NCTA (3) németország (6) nemzetbiztonság (1) nepotizmus (1) népszavazás (1) nerhotel (5) new york (1) ngm (1) nhit (1) NIF (1) nkoh (2) nyerges (6) nyílt adat (2) nyílt kormányzás (19) obama (2) OGP (21) OGP16 (1) OHÜ (2) OKFN (5) oktatás (1) olaszország (1) olimpia (1) önkéntes (3) önkormányzat (40) opencorporates (1) Open Knowledge (3) Orbán Ráhel (1) orbán viktor (6) oroszország (9) országgyűlés (3) összeférhetetlenség (2) ösztöndíj (1) pakisztán (1) paks (2) PallasAthene (1) párbeszéd magyarországért (1) parlament (6) pártfinanszírozás (13) pártok (9) pénzmosás (1) pénzügyminisztérium (1) per (5) politika (2) politikusok (1) porto alegre (1) portugália (1) posta (1) prestige media (1) privacy (1) privatizáció (2) program (2) psi (2) publimont (1) putyin (1) rágalmazás (1) red flags (3) RekonstrukceStatu (1) rendelet (1) replicationsprint (1) részvétel (26) revolving door (1) right to know (1) rogán cecília (1) rokonok (1) rólunk (1) románia (4) rospil (1) sajtószabadság (5) sarka kata (1) school of data (2) siemens (1) simicska (20) Simon Gábor (1) smart city (3) sopot (1) spanyolország (3) sport (8) strabag (1) sunlight (1) századvég (1) szerbia (2) szerzői jog (1) Szijjártó Péter (1) szlovénia (1) szólásszabadság (2) szponzoráció (1) Tactical Technology Collective (1) takarítás (1) támogatás (15) tasz (12) térkép (12) teszt (1) thales (1) theengineroom (1) timeline (1) titkosszolgálat (1) törvényhozás (4) trafikmutyi (2) transparency (5) trócsányi (1) TTIP (1) tulajdonos (2) tunézia (1) ud (1) ügyészség (2) új nemzedék központ (1) ukrajna (2) uncac (2) unió (1) usa (18) usaid (1) utalvány (1) utazás (7) vagyonnyilatkozat (29) Vagyonnyilatkozatok Hajnala (8) választások (13) vám (1) várhegyi (2) varsó (2) vasút (2) vesztegetés (6) vietnam (1) vitorlázás (1) vizes vébé (2) vizuális (3) Voksmonitor (5) whistleblowing (14) wikileaks (4) workshop (3) young and partners (1) zambia (1) zmne (1) zrt. (1)

Uniós pénzek: kik ülnek a monitoring bizottságban?

MerényiM // 2021.04.07.

Címkék: támogatás civilek EU

Olyan korszakot élünk a magyar történelemben, ahol az uniós pénzek ésszerű vagy hanyag felhasználása hosszú távon meghatározza hazánk fejlődési pályáját. Amíg a pénzcsapok nyitva vannak, a források közvetlenül alakítják a társadalmi-politikai berendezkedést nemcsak a kormányfő körüli erőközpontban, de helyi szinten is. A tagadhatatlan vívmányok mellett az uniós pénzek elosztása a korrupció melegágya lett, az elosztás központosítása pedig csak még központosítottabbá tette a hazai rezsimet. A visszaélésekről olvasva joggal merülhet fel a kérdés: ellenőrzi-e valaki ezeket a programokat, hogy arra költenek-e, amire az unió adta a pénzt? A bonyolult pályázati rendszert közérthetően bemutató sorozatunk második részében bemutatjuk, milyen szervek felügyelik és monitorozzák a források elosztását. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a monitoring bizottságokban civil tagok is vannak, illetve javaslatokat fogalmazunk meg, hogyan lehetne a monitoring-eljárás több látszatintézkedések soránál.

 1-2_1.jpg

 

Nemrég írtunk arról, hogy az új uniós költségvetési ciklus kezdetén vagyunk, 2021-2027 között a strukturális és kohéziós alapoknak köszönhetően közel 9 ezer milliárd forintot költhet Magyarország fejlesztésekre. Ezt egészíti ki az újonnan bevezetett uniós Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből származó mintegy 5,8 ezer milliárd forint. Ez hatalmas összeg: 

A magyar kormány közzétette ugyan a stratégiai dokumentumok első verzióit 2020 végén, ezeket azonban nem találtuk vitára alkalmasnak. Indoklást, megalapozást nélkülöző rövid felsorolások pénzügyi keretek nélkül - nincs információ arról, hogy melyik programelemre mennyit akar költeni a kormányzat. Hiányoznak a számszerűsített eredménycélok is, amik választ adhatnának arra a kérdésre, hogy mit akarunk elérni a 7 éves ciklus végére ebből a rengeteg pénzből. Sajnos ez azóta sem változott, ugyanazok a vázlatok érhetőek el, miközben az uniós források felügyeletét az ITM-ből a Miniszterelnökséghez szervezték át

agosthazy.jpgA magyar nyilvánosság számára lényegében láthatatlanul végzik munkájukat az ún. monitoring bizottságok, melyeket uniós előírásra kell felállítani minden fejlesztési ciklusban. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogy mi a feladatuk, kik a tagjaik és hogyan végezték a munkájukat 2014-2020 között. Néhány javaslatot is megfogalmazunk arra vonatkozóan, hogyan lehetne eredményesebbé és láthatóbbá tenni a monitoring bizottságok munkáját. Ezeket Dr. Ágostházy Szabolcsnak, a Miniszterelnökség európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkárának is eljuttatjuk. 

Kik az uniós pályázati rendszer kulcsszereplői?

Egy-egy operatív program (OP) végrehajtásában több hazai szervezet is részt vesz. Monitoring bizottságról, irányító hatóságról, közreműködő szervezetről, igazoló hatóságról és audit hatóságról uniós jogszabály is rendelkezik. A szervezetek feladatait hazai jogszabály részletezi. Röviden bemutatjuk a fő feladataikat és a magyar államigazgatáson belüli helyüket. 

Kormány: jóváhagyja az operatív programok tervezetét, és felhatalmazást ad az OP-k Európai Bizottság számára történő benyújtására, a hivatalos egyeztetések megkezdésére. Rendelet vagy határozat elfogadásával kialakítja a fejlesztéspolitikai tevékenység irányítási, finanszírozási, intézményi és szabályozási rendszerét.  Elfogadja az éves fejlesztési keretet, ami az adott év pályázati kiírásainak és kiemelt projektjeinek főbb paramétereit rögzíti. Jóváhagyja az EU-nak benyújtandó nagyprojekteket. A kormány fejlesztéspolitikai döntéseit előkészítő, érintett minisztereket, államtitkárokat tömörítő testület minden ciklusban létezett, ezt most Fejlesztéspolitikai Koordinációs Bizottságnak hívják. 

Központi Koordinációs Szervezet: Magyarország EU csatlakozása óta van, hiszen a különböző szaktárcákhoz tartozó operatív programok tervezését, végrehajtását, kommunikációját, az Európai Bizottsággal való tárgyalásokat célszerű koordináltan megvalósítani. Emellett vannak olyan feladatok, amiket nem érdemes operatív programonként végezni, ilyen például a monitoring és információs rendszer fejlesztése és működtetése, vagy az értékelések megrendelése. A központi koordináció sokáig az ITM-ben volt, nemrég azonban a Miniszterelnökség EU-s fejlesztésekért felelős államtitkárságához került.  

Irányító hatóság (IH): felelős azért, hogy az operatív program forrásait eredményesen, hatékonyan, szabályszerűen és teljes körűen használja fel az ország. Programszintű feladatként nyomonköveti az OP szakmai és pénzügyi előrehaladását, kapcsolatot tart az Európai Bizottsággal, működteti a monitoring bizottságot. Projektszinten pedig projekt kiválasztási rendszert működtet, azaz értékeli a projekteket és dönt, támogatási szerződést köt, kifizetési kérelmeket, projekt előrehaladási jelentéseket vizsgál, előleg és számla alapú kifizetéseket teljesít, helyszíni ellenőrzéseket végez. A 272/2014-es kormányrendelet 2. melléklete alapján 2014-2020-as irányító hatóságok az alábbi minisztériumokban kaptak helyet: EFOP és az RSZTOP az EMMI-ben; a GINOP, a TOP és a VEKOP a Pénzügyminisztériumban; az IKOP és a KEHOP az ITM-ben; a KÖFOP a Miniszterelnöki Kabinetirodán, míg a VP és a MAHOP az Agrárminisztériumban. 

Közreműködő szervezet: az irányító hatóság feladatai egy részét közreműködő szervezetre (KSz) delegálhatja. 2014-2020-as költségvetési ciklusban csak a TOP, VEKOP és a MAHOP esetén van KSz, mindhárom esetben a Magyar Államkincstár. A többi O minden feladatát a minisztériumokban lévő irányító hatóságok látják el. Korábbi ciklusokban elterjedt volt államigazgatási háttérintézmények és állami tulajdonú cégek KSz-ként való bevonása a projekt szintű feladatok ellátásába. 

Szakpolitikai felelősök és konstrukció felelősök: az OP-k végrehajtásában szakpolitikai szempontokat érvényesítenek. Elkészítik a pályázati felhívások szakmai koncepcióját, nyomonkövetik a kiemelt projektek szakmai előrehaladását. A 272/2014-es kormányrendelet 2. melléklete rögzíti, hogy mely prioritás, konstrukció esetén mely miniszter vagy országos hatáskörű szerv vezetője a szakpolitikai illetve konstrukció felelős. 

Monitoring bizottságok: évente 2-3 alkalommal ülésező, kormányzati és nem kormányzati szereplőket tömörítő, 20-40 tagot számláló bizottság, mely az operatív program előrehaladását tekinti át. 

Igazoló hatóság: az EU-val való pénzügyi elszámolásért felelős szerv. Feladata az átutalás igénylések benyújtása az Európai Bizottsághoz és az érkező uniós források fogadása. Az EU-nak nem kell benyújtani az összes számlát, hiszen ez milliós nagyságrendű bizonylatot jelentene, az igazoló hatóság sem nézi át a számlákat egyesével, munkáját alapvetően a monitoring és információs rendszer alapján végzi. Az igazoló hatósági feladatokat a Magyar Államkincstár látja el.

Audit hatóság: elkészíti az audit stratégiát, elvégzi a rendszerellenőrzéseket, elvégzi a projektek mintavételes ellenőrzését, ellenőrzést végez az Európai Bizottság felkérése esetén, nyomon követi az ellenőrzési jelentések megállapításait, javaslatok hasznosulását, az intézkedési tervek végrehajtását. Az audit hatósági feladatokat a Pénzügyminisztérium költségvetési fejezetén belül önállóan működő központi költségvetési szervként működő Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság (EUTAF) látja el.

 

Mi az a monitoring bizottság?

A 2021-2027-es uniós költségvetési időszak kereteit rögzítő jogszabály (egyelőre tervezet) 33-35. cikke szól a monitoring bizottságokról. Legfontosabb pontjai ezek: 

  • Az operatív programok (OP) elfogadását követő 3 hónapon belül fel kell állítani a monitoring bizottságokat. 
  • Monitoring bizottságok szerveződhetnek operatív programonként, de egy monitoring bizottság több OP-t is felügyelhet. 
  • A monitoring bizottság évente legalább egyszer ülésezik (a gyakorlatban évi 2-3 alkalommal szokott), és áttekinti mindazokat a problémákat, amelyek befolyásolják a program célkitűzéseit, előrehaladását. 
  • A monitoring bizottság ügyrendjét, tagok névsorát és a bizottsággal megosztott összes dokumentumot, információt nyilvánosságra kell hozni egy központi weblapon. A 2014-2020-as monitoring bizottságok taglistája itt található, dokumentumai regisztráció után itt érhetőek el.
  • A monitoring bizottság összetételéről a tagállam határoz. Biztosítani kell a kormányzati szervek, egyéb releváns területi és állami hatóságok, gazdasági és szociális partnerek, valamint a civil társadalmat képviselő szervezetek kiegyensúlyozott képviseletét. Az Európai Bizottság szavazati jog nélkül, tanácskozási joggal vesz részt a monitoring bizottságok munkájában. 

 

Feladatukat tekintve, a monitoring bizottságok:

  • áttekintik a programok előrehaladását, a célok teljesülését, illetve az esetleges problémákat és azok megoldása érdekében megtett intézkedéseket,
  • megvitatják az értékelések eredményeit, nyomonkövetik az azokban szereplő megállapítások, javaslatok megvalósulását, 
  • jóváhagyják a programok közötti forrásátcsoportosítást. 

 

Évi néhány ülés természetesen nem elegendő ahhoz, hogy operatív felügyeletet is ellássanak ezek a bizottságok, ilyen döntésekbe értelemszerűen nem tudnak beleszólni. A monitoring bizottságok ugyanakkor tagjai be tudnak kapcsolódni az uniós források elköltésének stratégiai nyomonkövetésébe. Kérdéseket tehetnek fel, válaszokat csikarhatnak ki és minderről a tagságukat, illetve a szélesebb közvéleményt is informálhatják. Az operatív programok folyamatos, éveken át tartó nyomonkövetése olyan tudás és információk birtokába juttatja a tagokat, ami a szélesebb közvéleménynek és sajtónak nem adatik meg - annak ellenére, hogy a monitoring bizottsági dokumentumok nyilvánosan is elérhetőek. Így fontos kérdés az, hogy mely civil szervezeteket vonja be a kormány a bizottságok munkájába, és ezek a szervezetek hogyan kapcsolódnak be ebbe a munkába. 

 

Monitoring bizottságok tagjai és működése a 2014-20-as időszakban

A monitoring bizottságok tagjainak listája nyilvános ezen a linken érhető el. Mely civil szervezetekkel dolgozik együtt a kormányzat, kiket vont be a 2014-2020-as monitoring bizottságok munkájába?

Tavaly mi is felhívtuk a figyelmet arra, hogy Simoka György országgyűlési képviselő létére civil delegáltként vesz részt a TOP monitoring bizottság munkájában. A sajtóban számos, kifejezetten a TOP-al és más uniós programokkal összefüggésben felmerült visszaélésről tudósítottak, melyeknek többek között Simonka és rokonai érdekeltségei voltak a haszonélvezői. Levelet írtunk a Pénzügyminisztériumnak, hogy miközben az európai uniós források szabálytalan felhasználásával összefüggésben indult büntetőeljárás Simonkával szemben, ő civil delegáltként még mindig tagja a monitoring bizottságnak. Ma Simonka már nem monitoring bizottsági tag. 

Az oktatással kapcsolatos EFOP monitoring bizottság korábbi taglistáján Csizmadia Lászlót találjuk civil tagként, a Nemzeti Együttműködési Alap Tanácsa delegáltjaként. Csizmadia a Civil Összefogás Fórum (CÖF) alapítójaként és a Békemenet szervezőjeként vált ismertté. 2012 januárjában az akkoriban megingó népszerűségű Orbán-kormány mellett százezres felvonulást szervező Csizmadia kormánypárti elköteleződése aligha vitatható. Csizmadia azóta visszavonult, a NEA dr. Kondra Laurát delegálta a monitoring bizottságba, aki a Magyar Államkincstár mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokért felelős elnökhelyettese is egyben. Így mindenesetre furcsa, hogy a civil oldalon ül a monitoring bizottságban. 

A romákat Országos Roma Önkormányzat, ami sokáig a Fidesz-szövetséges Farkas Flórián illetve a Lungo Drom kontrollja alatt volt, illetve a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat, vagy a Roma Szakkollégiumok Egyesülete képviseli, amelyek szintén kormánypárti kötődésűek. A munkavállalókat a kormány stratégiai partnereként számon tartott Munkástanácsok Országos Szövetsége képviseli három operatív programban. Méretük és súlyuk alapján aligha ők a legjelentősebb képviselői a munkavállalói oldalnak. Több monitoring bizottságban is megjelenik a Magyar Nők Szövetsége, mely talán a női érdekeket hivatott reprezentálni, de valódi társadalmi súllyal nem bír. Érdekes kivételként jelenik meg a Transparency International a KÖFOP monitoring bizottság tagjai között, akiket - elmondásuk szerint - az Európai Bizottság külön kérésére vettek be. 

A monitoring bizottságok működéséről a jegyzőkönyvekből lehet képet kapni, videófelvétel nem készül. Példaként az Emberi Erőforrás Fejlesztési operatív program (EFOP) monitoring bizottságának 2019-es jegyzőkönyveit tekintettük át. A jegyzőkönyvek kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy ezek az ülések tartalmi összefoglalói csupán és nem szó szerinti jegyzőkönyvek: nem tudjuk, hogy mi maradt ki belőlük, zajlanak-e viták a lejegyzetteken túl. 2019-ben kettő monitoring bizottsági ülést tartottak. Az üléseken a program előrehaladásáról, az éves jelentésről, az értékelési tervről, az elkészült értékelésekről, a kommunikációs tervről tartottak prezentációt az irányító hatóság, vagy a központi koordináció munkatársai. Egyik ülést Pécsett tartották és a délután folyamán a Tudományegyetem egyik projektjét is meglátogatták. Leginkább az Európai Bizottság szavazati joggal egyébként nem rendelkező képviselői szóltak hozzá, tettek fel kérdéseket és fogalmaztak meg kritikákat. A kormányzati szereplők helyettes államtitkári, tehát alapvetően politikai szinten vettek részt, és válaszoltak az Európai Bizottság képviselőinek kérdéseire. Emellett egy-egy részterületet az illetékes főosztályvezetők mutattak be. A résztvevő civilek passzívnak bizonyultak a nem szó szerinti jegyzőkönyvek alapján.

 

tobbszem_cover_1.png

 

Javaslataink az új operatív programok monitoring bizottságaihoz

A civil szervezetek monitoring bizottsági tagsága és munkája fontos akkor is, ha a bizottsági többséget a kormányzati és kormányhoz kötődő, kevésbé kritikus tagok könnyen összeadják. A civil tagok felhívhatják a figyelmet a problémákra az üléseken a Bizottság képviselői előtt, a tagságuk körében és a nyilvánosságban is. Ahogy cikkünk elején írtuk, az operatív programok folyamatos, éveken át tartó nyomonkövetése olyan tudás és információk birtokába juttatja a tagokat, amivel a közvélemény és a sajtó nem rendelkezik.

 

A civil tagok kiválasztásánál az alábbi szempontokat tartjuk fontosnak: 

Olyan civil szervezeteket vonjanak be a monitoring bizottságokba, akiknek a költségvetésében nincsen többségben a kormányzati források, a kormányzati szereplők révén kapott támogatások aránya, illetve nem állnak kormányzati irányítás alatt. Kerüljék a politikai döntéshozók civil szerepben való meghívását! 

Azon területek esetén, ahol nincsen a civileknek érdekképviseleti ernyőszervezete, nyílt pályázat alapján, civileket a döntésbe bevonva válasszák ki a monitoring bizottsági tagokat. Tekintettel arra, hogy jelen tervek alapján 7 operatív program lesz a 2021-2027-es időszakban, egy terület több civil szervezete is monitoring bizottsági taggá válhat, más-más operatív programban. Fontos szempont, hogy egy kis méretű civil szervezet egy operatív programnál több programban ne legyen tag, hiszen nincs elegendő kapacitása a munka eredményes elvégzéséhez. 

Ahol vannak ernyőszervezetek, ott ők delegáljanak, de esetükben is világos szempontok alapján történjen ez. Fontos kérdés, hogy mely szevezet tekinthető ernyőszervezetnek, a cikkben már említett Országos Roma Önkormányzat például nem tekinthető annak. A kisebbségi önkormányzatokat nemzetiségi kulturális ügyekre hozták létre, míg az uniós források a romák társadalmi egyenlőtlenségét kellene, hogy csökkentsék.

 

A monitoring bizottságok működésével kapcsolatban az alábbi szempontokat tartjuk megfontolandónak: 

A monitoring bizottságok civil tagjainak legyen kötelessége az ülések előtt konzultálni az általuk képviselt terület más szereplőivel, az ülés után pedig tájékoztassa az érintetteket és a nyilvánosságot a honlapján, blogján, közösségi média felületén. A civil tagok évente, vagy kétévente egyszer számoljanak be arról, hogy az általuk képviselt terület (környezetvédelem, nők és férfiak egyenlősége, romák, fogyatékosok, vagy éppen a közpénzek átláthatósága, mint horizontális szempont) hogyan érvényesült az uniós források felhasználásában és hogyan érvényesülhetne jobban.

Évi 2-3 ülésen és néhány írásbeli szavazáson a problémákat nem lehet részleteiben megvitatni, hiszen egy-egy operatív program sokféle ágazat fejlesztési forrásait tömöríti. 2021-2027-es tervezett operatív programok nevei is árulkodóak lehetnek ebből a szempontból, pl. "digitális megújulás", "mobilitás", "versenyképesség", "zöld infrastruktúra". Tematikus albizottságok foglalkozhatnának egy-egy szakterület támogatásaival (külön társadalmi felzárkózás, közoktatás, felsőoktatás, stb.). Ezekben a kormányzati szereplők is lehetnének főosztályvezetők, akik a szakmához közelebb, a politikától távolabb vannak, a monitoring bizottságokon jelen lévő államtitkárok és helyettes-államtitkárok helyett. Az ülések lehetnének gyakrabban, ahol a tervezett pályázati felhívások és a kiemelt projektek az érdemi vitájára is sor kerülhetne. 

Örök kérdés, hogy a monitoring bizottsági tagok milyen segítséget kapnak a munkájukhoz. Az uniós források központi koordinációs egysége időről időre szervez képzéseket, ami fontos, szükséges, de talán nem elégséges támogatása az eredményes munkavégzésnek. Magyarországon egyelőre nem merült fel, hogy a civil tagok tiszteletdíjat kapjanak a munkájukért, annak ellenére sem, hogy ez az összeg az operatív program technikai segítségnyújtás forrásaiból elszámolható lenne. Logikus lenne, hogy érdemi szakmai munkát akkor lehet elvárni a civil szervezetektől, ha tudnak kapacitást allokálni erre a feladatra. Valamelyest analóg az önkormányzati szférában a közgyűlés, képviselő-testület bizottságainak működése, amelyben a külsős bizottsági tagok tiszteletdíjat kapnak a munkájukért. Tiszteletdíjért el lehet várni a civil szervezetektől a részvételt, az aktivitást és az intenzívebb munkavégzést akár a fent javasolt albizottsági struktúrában is. Aki pedig nem végzi el a munkát (nem vesz részt az üléseken), azt a ciklus során le lehet cserélni.

A monitoring bizottságok munkájának átláthatóságát egyéb, adminisztratív eszközökkel is növelni kellene. Fontosnak tartjuk, hogy az ülésekről készüljenek szószerinti jegyzőkönyvek, és vágatlan videófelvételek, amik legyenek elérhetőek nyilvánosan is. A monitoring bizottságok anyagait rendszerezettebb, követhetőbb struktúrában kellene a honlapon megjeleníteni, mert jelenleg nagyon nehéz eligazodni a strukturálatlan anyagdömpingben. 

 

Azért dolgozunk, hogy erősebb legyen a kontroll a közpénzek elköltése felett. Ezekkel a témákkal napi projektjeink mellett, önkéntesen foglalkozunk. Támogasd a K-Monitort adód 1%-ával!


2 komment

Ellenfél vagy szövetséges? - Helyi érdekvédők és önkormányzatok együttműködése

MerényiM // 2021.04.01.

Címkék: magyarország románia lengyelország civilek részvétel

Birtokba vett helyi önkormányzás - ez a címe annak a kutatásnak, amelyben feltérképeztük, milyen együttműködések léteznek helyi érdekérvényesítő csoportok és az önkormányzatok között Magyarországon, Lengyelországban és Romániában. Az eredetileg angolul megjelent tanulmány, melynek most közzétesszük a magyar fodítását, három olyan régiós civil szervezet munkájának eredményeként jött létre, amely saját országában az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az részvétel erősítésével foglalkozik. A kutatás 65 magyar, lengyel és román aktivista és önkormányzati munkatárs tudását, tapasztalatát gyúrja egybe, hogy egy új megközelítést kínáljon a civil-önkormányzati viszony eredendően konfliktusos, politikai természetét semlegesítő partnerségi retorikával szemben. Célunk a civil-önkormányzati viszonyra nehezedő nyomás összetevőinek nyílt feltárásával és az érintettek hangjának felerősítésével egy olyan reális helyzetkép megalkotása volt, amely segít közösen gondolkodni arról, hogyan lehet a helyi önkormányzás régiónkban a demokrácia megújításának terepe.

 

nevtelen_masolata.png 

 

A kutatás a szűken vett, fejlesztéspolitikai értelmű partneri viszonyok makroszintű, szabályozásközpontú elemzése helyett az aktivisták és döntéshozók egyedi helyzetekben létrejött helyi interakcióit vizsgálta. Olyan eseteket dolgoztunk fel, ahol a felek számára egyaránt kínálkoznak a kompromisszumkötés és a konfliktus felvállalásának különböző stratégiái. Nem tartoztak a kutatás fókuszába ugyanakkor a civil szférának kiszervezett közszolgáltatások, a pályázatok vagy egyéb külső játékszabályok révén determinált, illetve az egyszeri, rövid távú együttműködések. 2020 májusa és júliusa között összesen 64 félig strukturált mélyinterjút végeztünk 35 szervezet képviselőjével, ezen belül aktivistákkal és helyi önkormányzatok munkatársaival, tisztségviselőivel. A kutatási jelentés egy, az eredményeket szintetizáló jelleggel összefoglaló régiós fejezetből és három országfejezetből épül fel. Utóbbiakhoz egyenként négy-négy esettanulmány is tartozik. 

 

A magyar fejezet esettanulmányai: Budapest "részvételi fordulata" és ennek nehézségei 2019 után; a C8 részvétele a józsefvárosi önkormányzati kampányban, és az ezt követő szerepdilemmák;az Utcáról Lakásba Egyesület és Kőbánya együttműködése és a pécsi civilek küzdelme a korábbi (kormánypárti) és a jelenlegi (ellenzéki) városvezetéssel a párbeszéd intézményesítésére. A lengyel esettanulmányok négy különböző stratégiát mutatnak be önkormányzat és civilek viszonyában, a román esetek pedig a helyi együttműködéseket elősegíteni képes különböző tényezőket: a hivatali koordinációt végző városmenedzsereket, a közösségi alapítványokat, a részvételi költségvetést, továbbá a bukaresti civilek sajátos viszonyát a korábbi, az együttműködéstől elzárkózó bukaresti városvezetéssel. 

 

Fő célunk interjúalanyaink saját, együttműködésekkel kapcsolatos gondolkodásmódjainak megismerése volt. Arra voltunk kíváncsiak, milyen értelmezési keretekbe illesztik maguk a megkérdezettek a felmerülő nehézségek meghaladására tett kísérleteiket, különös tekintettel az összeférhetetlenségi helyzetekre, illetve az általuk játszott szerepekkel és az általuk megfogalmazott követelésekkel kapcsolatos dilemmáikra. A résztvevők elbeszéléseinek megértése azért különösen releváns ma a régiónkban, mert a számos kutatás által leírtdemokratikus visszacsúszás” és „szűkülő civil tér” rendszerszintű jelenségei, az állampolgári mozgástér bezáródása nem olyasmi, aminek a helyben dolgozó szereplők egyszerűen áldozatául estek. Az elmúlt évek negatív folyamatai, strukturális változásai elmozdulásokat eredményeztek a civil társadalom attitűdjében és a felhasznált stratégiáiban, eszközeiben is, erre a közvetett hatásra azonban az összehasonlító igénnyel fellépő régiós kutatások és válságnarratívák gyakran kevés figyelmet fordítanak.

letoltes_1_1.jpgA kutatás keretében vizsgált helyi együttműködések az erősödő politikai feszültségek közepette az összehangolt cselekvés és az intézményesített bizalmatlanság bizalomépítő erejének az újrafelismerését hozták magukkal. Az együttműködésen alapuló, pártpolitikától nem áthatott demokratikus színterek kiépítése a benne résztvevők és ezen keresztül a tágabb közösség átalakításának az ígéretét is hordozza. Ugyanakkor a globalizáció és a nemzetállami kormányok központosító törekvései következtében az önkormányzatoknak egyre több társadalmi és gazdasági feszültséggel kell szembenézniük. Ez a legtöbb esetben inkább vezetett bezárkózáshoz, mint a helyi demokrácia kiteljesedéséhez. A helyi civilek és önkormányzatok gyakran valószínűtlennek tűnő együttműködési történeteit vizsgálva mégis sokat tanulhatunk a civil társadalomnak az elszigetelődést és a végletes politikai polarizációt megelőző, a demokratikus párbeszédet ügyek mentén elősegítő, a rendszerszintű kényszereket áthidaló erejéről.

 

Partnerségi retorika és új lokalizmus

A pozitív fejlemények ellenére rendszerszinten korántsem beszélhetünk általánosan a régióban 30 éve lezajlott rendszerváltások nagy vívmányának, a helyi önkormányzásnak a birtokbavételéről és megerősödéséről. Miközben az elmúlt évtizedekben a civil kapcsolatok professzionalizálódtak, a civilek intézményi kapacitásai bővültek, a kutatás fókuszában álló érdekérvényesítő szervezetek csekély száma is jól mutatja, hogy a helyi szinten aktív civil társadalom autonómiája nem erősödött ezzel párhuzamosan. A szektorok közötti egyenrangú partnerség inkább volt fikció, mint valóság: a politikum befolyása és a tőle való függés idővel egyre meghatározóbbá vált. A széleskörű konszenzust élvező modernizációs célok elérése érdekében kötött partnerségek a 2000-es évektől megszokott formái lettek az állam és a civil társadalom viszonyának, megkönnyítve a közfeladatok és közszolgáltatások ellátásának civil szervezetek részére történő kiszervezését.

A magánjellegű, piaci viszonyokra emlékeztető, gyakran alapvetően informális egyeztetések eredményeként kötött feladatellátási szerződések révén a civil társadalom és az önkormányzatok formálisan egyenlő partnerekként osztották meg erőforrásaikat a közös fejlesztési célok elérése érdekében. Ám ezek a nemzetközi programok által is propagált partnerségek a valóságban inkább szolgáltak a civilek megszelídítésére. Egyfelől, a helyi szintű szereplők a helyi nyilvánosság fejletlensége okán a legritkább esetben voltak képesek önálló igényekkel fellépni a folyamatok demokratikus legitimációjára és szakpolitikai tartalmára vonatkozóan. Másfelől, az önkormányzatok partnerségi döntéseit nem elsősorban a „szektorsemleges” hatékonyság vezérelte, hanem gyakran a helyi és országos klientúraépítés, vagy egyéb, változó politikai szempontok. A „partnerségi retorika” elfedte az együttműködések valódi természetét, miközben sok civil kezdeményezést kockázatkerülőbb stratégiák és tevékenységek irányba tolt el a rendszerszintű hiányosságok politikai bírálata helyett. A partnerségek efféle keretezésével az önkormányzatok alkalmatlannak nyilváníthattak és kizárhattak az együttműködésekből olyan informális csoportokat, akikkel a kapcsolatuk nem volt eléggé bejáratott.

Vitatkozz velünk! Írd meg a véleményed kommentben, küldd el az info@k-monitor.hu-ra, vagy írj recenziót, ismertetőt, bírálatot a kutatásról! Ha érdekel, milyen javaslataink vannak konkrét részvételi formákra, blogunk #RÉSZVÉTEL témájú bejegyzéseit ajánljuk.

critical-mass-budapest.jpgAz interjúinkban ez a retorika negatív vonatkoztatási pontként jelenik meg, amikor a civil szereplők a helyi demokrácia működésének hiányosságait ecsetelik. A 2010-es évektől kezdődően számos aktivista csoport megpróbált elmozdulni a kizárólagosan önkormányzatokkal való partnerségekre épülő működésmódtól és kezdett inkább helyi beágyazottságuk elmélyítésén dolgozni. Mindez szoros összefüggésben áll a helyi közügyek és a városi aktivizmus iránti megnövekedett érdeklődéssel, amelynek köszönhetően olyan civil ellenőrző technikák is elterjedtek a régióban, mint az állampolgári újságírás, a közösségszervezés, a közérdekű adatigénylés és bejelentés. Ez az „új lokalizmus” sokhelyütt a helyhatóságok nyitottabb hozzáállását is magával hozta. Egyes önkormányzatok ugyanis ráébredtek, hogy a divatossá váló digitális eszközök használata, a konzultáció és közösségi részvétel lehetőségeinek a kibővítése civil partnerséggel vagy anélkül növelheti a városvezetés legitimitását. A civil-önkormányzati partnerségek feladatellátás körül forgó, pénzügyi fókuszú megközelítésével szemben kutatásunk a helyi civil ökoszisztémák fejlesztésére irányuló, transzformatív érdekérvényesítés feltételeire irányít jelentősebb figyelmet.

A civil kezdeményezések itt nem közvetlen feladatátvállalással, hanem a részvétel, a képviselet és a nyilvános tanácskozás (deliberáció) egymással szorosan összefüggő gyakorlatain keresztül fejtenek ki hatást a helyi politikára, összekapcsolva a konkrét ügyekben végzett érdekérvényesítő munkát a helyi demokrácia működésére vonatkozó igényekkel.  A civil szervezeteken keresztül megvalósuló társadalmi részvételre és a választások révén megvalósuló, semleges és magától értetődő politikai képviseletre a két szektor elkülönülő alaplogikájaként szokás gondolni. Kutatásunk során azonban úgy találtuk, hasznosabb a civil és önkormányzati szerepek elméleti elkülönítése helyett arra a folyamatra koncentrálni, melyben ez az elkülönítés végbemegy, melynek során az állampolgári részvétel új módszereinek intézményesítése és a politikai képviselet hiányosságaira való figyelemfelhívás kölcsönösen hatnak egymásra. A konkrét helyi problémák megoldására törekvő aktivisták nem csak mozgósítják a résztvevőket az ügyek mentén, de a helyi önkormányzás elvont vízióját a helyi problémák valóságával összekötve maguk is képviseleti igényekkel lépnek fel. Ez csak az esetek kisebb részében jelenti azt, hogy egy civil szerveződés belép a politikai arénába. Gyakrabb, hogy egyszerűen magával a képviseleti folyamattal kapcsolatos igénybejelentésekről és ehhez kapcsolódó közösségépítő gyakorlatokról van szó, amit a hétköznapi elégedetlenségek katalizálnak.

20121216-diaktuntetes-2006-tiltakozas-a-tandij7.jpgAz igények bejelentésének hagyományos formáival szemben az érdekérvényesítő csoportok képviseleti igényei azért alapvető jelentőségűek, mert lehetővé teszik a helyi szereplők számára, hogy a helyi közpolitika alakításába a politikusok jóindulatától függetlenül is bele tudjanak szólni. Ezen igények befogadásával civilek és helyhatóságok közösen tudnak olyan hibrid intézményeket, együttműködéseket teremteni, amelyek a helyi közösség kezdeményezéseit valós hatalommal ruházzák fel. Ezzel a helyi önkormányzatok korábbi, irányításra és ellenőrzésre épülő működésmódjukat a részvételi politikai kultúrával összhangban lévő, közvetítői-kapacitáló vezetésre cserélik. Ahol ez így történik, ott több lehetőség van arra is, hogy a helyi önkormányzásra helyeződő egyre növekvő nyomást, és az ebből fakadó kölcsönös egymásra utaltságot is jobban tudatosítsák a szereplők. Ahogy egy lengyel interjúalanyunk fogalmazott, lehetnek viták, de ha nincs önkormányzatiság, együttműködésre sem fog sor kerülni.

 

Helyi önkormányzás nyomás alatt 

Magyarországon a civil társadalom ’90-es évekbeli térhódítását a helyi együttműködési gyakorlatok tökéletlen intézményesülése követte, melynek során a civil szervezetek egyre inkább gazdasági és politikai függésbe kerültek. A partnerségek elterjedését elsősorban a társadalom „nyugatias” átalakításának elképzelése vezette az uniós csatlakozás idején. A bürokratikus irányítás és projektalapú támogatások azonban kevés szereplő számára tették lehetővé a status quo megkérdőjelezését, és ez a 2000-es évek végére beszűkítette a civilek stratégiai lehetőségeit. A partnerségi modell hátteréül szolgáló illúziók gyengülése és a 2010-ben bekövetkezett politikai változások nyomán a magyar civil társadalomban új típusú stratégiák erősödtek meg. Az Orbán-kormány újraközpontosítással terjesztette ki a hatalmát a civil szektorra, még jobban szűkítve az amúgy is csekély mozgásteret. A civil szervezetek ebben a politikailag polarizált környezetben új szövetségekkel igyekeztek magukat minél jobban beágyazni a helyi közegükbe, így válva relevánsabb szereplőkké a helyi politikában, ahol az érdekérvényesítés útjai még nem zárultak el teljesen. A 2019-es helyhatósági választásokon győztes ellenzéki politikusok a civil társadalom döntéshozatalba történő szélesebb körű bevonására tettek ígéretet, a rendszerszintű változás azonban nem történt meg egy csapásra. Az aktivisták tovább küzdenek a helyhatóságok technokrata attitűdjének és gyenge együttműködési kultúrájának megváltoztatásáért, ami gyakran elvezet az újonnan megválasztott vezetőkkel kötött kimondott vagy kimondatlan szövetségek felmondásához.

A magyar országfejezethez tartozó esettanulmányok bemutatják a pécsi civilek azóta is tartó küzdelmét azért, hogy szociális területen bevonják őket a közpolitikaalkotásba. Külön esettanulmány szól a Főváros 2019 utáni "részvételi fordulatáról" és annak előzményeiről a részvételiség elmélyítéséért dolgozó civilek (Járókelő, VaLyo, Mindspace) szempontjából. Egy sajátos együttműködést mutat be a hajléktalan emberek lakhatásáért dolgozó Utcáról Lakásba Egyesület és a Kőbányai Önkormányzat viszonyát bemutató esettanulmány. Végezetül a józsefvárosi C8 történetét bemutató tanulmány arra ad példát, milyen  dilemmákat jelent egy helyi civil mozgalom számára, ha belép a politikai arénába. 

A jelentés Lengyelországról szóló fejezete a sikeres együttműködés megvalósításának legfontosabb előfeltételeit és kihívásait igyekszik azonosítani. A kutatás az átláthatóságot, a nyílt adatok használatát, valamint a társadalmi részvételt támogató civil szervezetekre fókuszál, az esettanulmányok pedig a helyi önkormányzatok és civilek viszonyának négy lehetséges mintázatát mutatják be. Az első esetben a civil szervezet úgy dönt, hogy az önkormányzatnak fog dolgozni és belülről fog vele együttműködni. A második esetben a civil szervezet politikai ellenzékként viselkedik, és politikai szereplőként igyekszik viszonyt létesíteni a helyi hatóságokkal. A harmadik esetben egy már régebb óta működő szereplő dönt úgy, hogy több sikertelen próbálkozást követően másik településre viszi a tevékenységét. Végezetül a negyedik eset a civilek külső, őrkutya (watchdog) típusú tevékenységeit mutatja be.

Romániában az önkormányzatokra nehezedő modernizációs nyomás különösen nagy volt, ezért többnyire a progresszív önkormányzatok belső reformjai vezettek a civil társadalommal való együttműködések új formáinak a kialakításához. A részvételi kormányzás ideája és szlogenjei az elmúlt években egyre inkább teret nyertek az országban. Miközben a hatékonyság szempontjából ez pozitív eredményekkel járt (lásd a városmenedzserekkel kapcsolatos romániai esettanulmányt), a valóságban ritkán járul hozzá a demokratikus működésmód terjedéséhez. A felülről kezdeményezett részvételi mechanizmusok komoly nehézségekkel szembesülnek, amikor a helyi civil társadalmat kell mobilizálniuk és hatalommal felruházniuk. Az önkormányzatok annak ellenére törekszenek a partnerségre, hogy a helyi kezdeményezések híján vannak azoknak a használható narratíváknak és szükséges erőforrásoknak, amelyek segítségével igényeket tudnának megfogalmazni az alapvetően technokrata, bürokratikus, az emberektől túlságosan eltávolodott adminisztrációval szemben. A romániai civil szféra erőteljes hatása és kreatív ereje éppen ezért nem itt, hanem például az országos politika olyan kritikus pillanataiban válik láthatóvá, amikor nagyszabású tömegtüntetésekre kerül sor.

 

A kutatási projektet a National Endowment for Democracy nagylelkű támogatása tette lehetővé. A jelentésben kifejtett nézetek és vélemények a szerzőktől származnak, és nem szükségszerűen tükrözik a National Endowment of Democracy hivatalos álláspontját vagy véleményét.

Szerzők: Bródy Luca Sára, Merényi M. Miklós (Magyarország - K-Monitor), Justyna Kościńska (Lengyelország - ePaństwo), Alis Socea, Laura Burtan (Románia - Funky Citizens), Merényi M. Miklós (Összegzés, szerkesztés) 

Fordítás: Pintér Ádám, Merényi M. Miklós

 

tobbszem_cover_1.png

 

 

Számvevőszék vs. valóság - reakciónk az ÁSZ elnökére

tangentopoli // 2021.03.23.

Címkék: pártfinanszírozás kampányfinanszírozás ÁSZ kamupártok

Magyar civilek - köztük a K-Monitor - az EU jogállamisági jelentésének elkészítését megelőző konzultáció során közös, nyilvános szakmai anyagot készítettek a magyar jogállamiság helyzetét érintő problémákról. Más témák mellett foglalkoztunk a párt- és kampányfinanszírozás kérdésével is, amely harminc éve a magyarországi korrupció egyik elsőszámú forrása, és amellyel egyetlen kormány sem tudott vagy akart megbirkózni. Ennek kapcsán írtunk az Állam Számvevőszék (ÁSZ) szerepéről is, amely a pártok gazdálkodásának legfőbb ellenőre. Beadványunkra az ÁSZ elnöke kioktató közleményben reagált, az alábbiakban az általa írtakat fogjuk megcáfolni. 

 

1146508_712602355427304_2051071826_n.jpg

 

Legyél a munkatársunk! - Projektvezetőt keres a K-Monitor

pite e // 2021.03.01.

Címkék: állás k-monitor

Projektvezetői munkakörbe, határozatlan időre, hosszú távra keressük új kollégánkat!

Bővülni fogunk! Olyasvalakit szeretnénk új csapattagként korrupcióellenes közösségünkbe, aki aktívan részt vesz új projektek kidolgozásában és a K-Monitor szakmai munkájában - emellett talpraesett, kezdeményező és elkötelezett a szervezet missziója és értékei iránt. A K-Monitor olyan politikai, gazdasági és társadalmi környezetet megteremtéséért dolgozik, ahol az állampolgárok elutasítják, a hatóságok pedig hatékonyan feltárják és szankcionálják a korrupciót. Legyél te az, aki tenni tud ezekért!

 

dolgozz_velunk.png

 

A K-Monitor egy korrupcióellenes civil szervezet, amely egy olyan demokratikus társadalmi környezetet megteremtéséért dolgozik, ahol az állampolgárok elutasítják, a hatóságok pedig hatékonyan feltárják és szankcionálják a korrupciót. Hiszünk abban, hogy az információs technológia fejlődése hozzájárulhat egy nyíltabb, átláthatóbb és demokratikusabb kormányzás létrejöttéhez, ezért olyan adatbázisokat és online eszközöket fejlesztünk, amelyek segítségével nyomon követhetőek a közpénzköltések és az állampolgárok részt vehetnek az őket érintő döntések meghozatalában.

Szervezetünk működési alapelvei a nyitottság, függetlenség és a kritikai szemléletmód.

A K-Monitor kollektívája munkatársat keres hosszú távra, határozatlan időre, projektvezetői munkakörbe. Mivelmunkánk számos területet átfog, a legkülönfélébb háttérrel és képességekkel is alkalmas lehetsz a feladatra, amennyiben tudásod és tapasztalatod illeszkedik a szervezet céljaihoz és futó projektjeinkhez. Csapatunk ideális új tagja hosszú távon aktívan részt vesz K-Monitor szakmai munkájában, emellett felelősséget vállal a szervezet fejlődése és fejlesztése iránt is.

Részletesebb információt szervezetünkről a K-Monitor.hu-n, itt a K.blogon, vagy a facebook oldalunkon találsz. Mindenképpen ajánljuk, hogy olvasd el tavalyi évünkről szóló összefoglaló blogposztunkat is.

 

Helyi önkormányzás nyomás alatt: marad hely a civileknek?

MerényiM // 2021.02.23.

Címkék: magyarország önkormányzat részvétel k-monitor

Önkormányzatok és civilek viszonyát mindig is meglehetős érzékenység és változékonyság jellemezte Magyarországon. A következőkben áttekintjük, hogyan alakult a helyi szintű civil-önkormányzati együttműködések feltételrendszere a rendszerváltás óta. Érdeklődésünk homlokterében a nagyobb strukturális változások előidézésére alkalmas, átláthatóbb és élénkebb helyi közéletet teremtő demokratikus mechanizmusok állnak. 2020 tavaszán huszonegy félig strukturált interjút folytattunk le – négyet szakértőkkel, hetet önkormányzati alkalmazottakkal, tizenegyet pedig civil szervezetek képviselőivel Alsónémediben, Budakalászon, Egerben, Gyálon, Pécsett és Budapesten, fővárosi és kerületi szinten egyaránt. Ez a szöveg egy angolul már elérhető magyar-lengyel-román régiós kutatás magyar országfejezetének átdolgozott változata. A teljes kutatási jelentés márciusban lesz elérhető magyarul.

 A teljes kutatás a magyar esettanulmányokkal itt érhető el.

20191105_alakulo_ules_328.jpg

A Fővárosi Közgyűlés alakuló ülése, 2019 (budapest.hu)

 



süti beállítások módosítása