Az állam többször is úgy módosította az adásvételi szerződést, hogy azzal a kerület és az állam is rosszul járt, a Balázs Attila cége viszont jól. Még tízmilliárd forintot is rádobtak az eredeti 244 milliárd forintos vételárra, így 255 milliárd lett a zuglói irodakomplexum végleges ára. A választás előtt még gyorsan elutaltak 90 milliárdot is Balázs Attila cégének.

Fotó: Zugló Online

A Fidesz-kormány 40 milliárdos állami garanciával segítette a Bosnyák téri irodakomplexum építését. A Tiborcz István üzlettársaként elhíresült Balázs Attila cége, a Zugló-Városközpont Ingatlanfejlesztő Kft. ugyanis 50 milliárd forint értékben kötvényeket bocsátott ki a beruházás finanszírozására. A kötvénykibocsátásra az állami Start Garancia Zrt. pedig 40 milliárd forintig garanciát vállalt. Minderre 2022 márciusában került sor, ami azért érdekes, mert az állam csak egy évvel később vette meg a zuglói irodakomplexumot. Igaz, a zuglói beruházás ekkor már megkapta a nemzetgazdaságilag kiemelt státuszt, és az akkor Varga Mihály gazdasági miniszter alá tartozó Start Garancia feladata épp az ilyen beruházásoknak nyújtott állami kezességvállalás volt.

Intenzív parlamenti munka követte az áprilisi választásokat. Az Országgyűlés az alakuló ülése óta 21 napot ülésezett, és két és fél hónap alatt 29 törvényről szavazott. A miniszterelnök 112 felszólalás során összesen 15 óra 39 percet beszélt. Az ellenzéki képviselők közül Toroczkai László (Mi Hazánk; 41 felszólalás, 4 óra), Apáti István (Mi Hazánk; 41 felszólalás, 3 óra 48 perc) és Rétvári Bence (KDNP; 51 felszólalás, 3 óra 45 perc) használta fel a legtöbb beszédidőt. 2010-ben ugyanebben az időszakban, több mint 50 törvényről szavazott az Országgyűlés. A 2026-ban megválasztott 199 képviselőből 182-en szólaltak eddig fel. A legkevesebb alkalommal szavazó képviselő Lázár János volt, aki a szavazások csupán 19%-án vett részt.

Ezek a kimutatások a K-Monitor új, kísérleti alkalmazásából, a Parlamonitorból származnak, amely a parlament.hu nyilvános adatainak egy részét dolgozza fel és közli újra könnyebben áttekinthető, kereshető és összehasonlítható formában.

A K-Monitor indítványának köszönhetően nyomozni kell a Balásy Gyula cégeinek kiszervezett 2025. októberi “Nemzeti Konzultáció” ügyében, amit az Orbán-kormány a Tisza Párt állítólagos adóemelési programja miatt indított. A közérdekű kormányzati kommunikációnak áltcázott kampányfinanszírozás 12 milliárd Forintba került az adófizetőknek.

2026. június 19-én közös szakmai műhelybeszélgetést tartott a K-Monitor és az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Kriminológiai Tanszéke. A rendezvény két, egymáshoz szorosan kapcsolódó témát érintett: a korrupciós cselekmények sértettjeinek helyzetét, valamint a kiegészítő pótmagánvád intézményét. Beszámolónkban összefoglaljuk a szakmai műhelybeszélgetés során elhangzottakat.

Fotó: Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának épülete, Thaler Tamás/Wikipedia

Az elmúlt években Magyarországon a társadalmi egyeztetés sokszor inkább formális kötelezettség volt, mint valódi párbeszéd. A jogszabálytervezetek véleményezésére gyakran rövid határidő áll rendelkezésre, a beérkező észrevételek sorsáról pedig ritkán kapnak visszajelzést az érintettek. Eközben világszerte egyre több ország kísérletezik olyan digitális részvételi platformokkal, amelyek nemcsak véleményeket gyűjtenek, hanem átláthatóbbá és követhetőbbé teszik a döntéshozatali folyamatot is.

A kép természetesen MI segítségével készült

Ebbe a nemzetközi trendbe illeszkedhet az a kezdeményezés is, amelyet a kormány a napokban jelentett be. Ha megfelelő garanciákkal működik, egy ilyen rendszer valóban javíthatja a társadalmi egyeztetés minőségét. Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok azt is megmutatják, hogy a technológia önmagában nem elég: a platform sikerét végső soron az dönti el, hogy a döntéshozók mennyire hajlandók figyelembe venni a beérkező javaslatokat, és ezt mennyire átlátható módon teszik.

Cikksorozatunk korábbi részeiben szakértői interjúk alapján vizsgáltuk, milyen jogi és gyakorlati akadályok nehezítik a bűncselekményekből származó vagyon visszaszerzését Magyarországon. A vagyonvisszaszerzés a büntetőeljárás azon eleme, amelynek célja nem az elkövető felelősségre vonása, hanem a bűncselekményből származó vagyon felkutatása és elvonása — attól függetlenül, hogy az adott vagyon éppen kinek a kezében van. Ez egy többszakaszos folyamat: a vagyon azonosításától és felkutatásától a biztosításán (lefoglalás, zár alá vétel) át egészen a végleges elvonásig (elkobzás, vagyonelkobzás). 2018 óta ez a büntetőeljárás kifejezett alapfeladata, nem csupán másodlagos, az elkövető megbüntetése mellett esetlegesen elvégzett tevékenység.

Ebben a bejegyzésben a számokra fókuszálunk: közérdekű adatigényléseink és a hivatalos évkönyvek adatai alapján elemezzük a 2018 és 2025 közötti időszakot. Fontos egy dolgot előre tisztázni: hamarosan az Országgyűlés elé kerülhet a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról (NVVH) szóló törvényt. Ez egy új, a kormánytól függetlenül működő, kizárólag az Országgyűlésnek felelős szerv, amelynek elsődleges feladata kifejezetten a közvagyont (állami és önkormányzati vagyont) érintő, feltételezett visszaélések feltárása és a jogellenesen kikerült vagyon visszaszerzése lesz. Ez egy más, részben szűkebb  hatáskör, mint amit ez a poszt tárgyal: az NVVH semmiképp azonos az alább bemutatott Vagyon-visszaszerzési Hivatallal (VVH), amely az általános, nem kifejezetten közvagyoni bűnügyi vagyonvisszaszerzésért felel (kábítószer-kereskedelem, korrupció, csalás és más vagyont generáló bűncselekmények is ide tartozhatnak). 

Az adatok

Három, egymástól független forrásból származnak az adatok.

Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) saját, teljes rendőrségi szervezetre kiterjedő nyilvántartása (NOVA-Kajtár), amely minden olyan ügyet összeszámol, amelyben bűncselekmény miatt bármilyen vagyoni kényszerintézkedésre sor került:

A NAV évkönyveiből és statisztikáiból az alábbi adatok váltak ismertté (a „biztosított vagyon” alatt az adott évben elrendelt lefoglalást, zár alá vételt és az akkor teljesített önkéntes megtérítést is érteni kell):

Harmadik forrásunk a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Vagyon-visszaszerzési Hivatalától (VVH) származik — attól a szervtől, amelynek a Be. 353. § (2) bekezdése alapján hatásköre a szűken vett, jogi értelemben vett vagyonvisszaszerzési eljárás lefolytatása:

Mit mérnek valójában ezek a számok?

Mielőtt a tendenciákra rátérnénk, érdemes tisztázni, mit néznek meg egyáltalán az adatsorok.

A vagyonvisszaszerzéssel kapcsolatos adatokat Magyarországon legalább négy különböző szervezet vezeti párhuzamosan, egymástól nagyrészt függetlenül: a rendőrség helyi és megyei szervei, a NAV nyomozó szervei, az ügyészségi nyomozó szervek, és a VVH. Ezen felül létezik egy ötödik, „hivatalos” adatforrás is: az Egységes Nyomozó Hatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENyÜBS), amely azonban  követő jellegű rendszer: az adatokat nem a bűncselekmény elkövetésének vagy a kényszerintézkedés elrendelésének időpontjában, hanem az ügyészségi feldolgozás időpontjában rögzíti. Ez azt jelenti, hogy egy adott év ENyÜBS-adatai valójában korábbi évek eljárásainak lezárását tükrözik, nem az adott év tényleges tevékenységét.

Ehhez kapcsolódik, hogy a vagyonvisszaszerzési tevékenység nem önmagában létezik, hanem mindig egy másik, ún. alapeljáráshoz kapcsolódik: ahhoz a nyomozáshoz, amely magának a bűncselekménynek — jellemzően kábítószer-kereskedelemnek, korrupciónak, csalásnak, sikkasztásnak — a felderítésére és bizonyítására irányul, amit — hatáskör függvényében — a rendőrség, a NAV vagy az ügyészség végez. A vagyonvisszaszerzés elméletileg ezzel párhuzamosan fut, a nemzetközi szakirodalom ezért „párhuzamos pénzügyi nyomozásnak” nevezi: nem a tényállás tisztázása a célja, hanem kizárólag a bűncselekményből eredő vagyon felkutatása és biztosítása.

Ez azért fontos itt, mert a VVH-tól kapott fenti adatsor kizárólag azt méri, hogy a Be. 353. § (2) szerinti eljárásokban mennyi, az elkövetőktől elvonható vagyont sikerült biztosítani. Nem azt mutatja meg, mennyi kár keletkezett az adott bűncselekményekkel, és nem azt sem, hogy a sértettek mekkora hányadhoz jutottak vissza — ezekről a kármegtérülésről szóló, külön statisztika (és a hozzá kapcsolódó polgári jogi igények) adnának képet, amelyeket a rendőrség és a VVH nyilvántartásai nem tudnak megbízhatóan, egységesen mérni. A Be. 353. § (2) bekezdése szerint azonban a VVH bevonása nem kötelező: az ügyészség vagy a nyomozó hatóság megkeresésére vehet részt a vagyonfelderítésben — vagyis az alapügyben eljáró szerv dönti el, hogy egyáltalán bevonja-e. 2018-tól egy kétszintű rendszer is kiépült: az egyszerűbb ügyekben a helyi/megyei nyomozó hatóságok (és a NAV, az ügyészség) saját maguk is végezhetnek vagyonfelderítést, önálló, VVH-n kívüli egységekkel. A VVH-hoz jellemzően csak a speciális szaktudást igénylő ügyeket terjesztik fel.

Ez azt jelenti, hogy a fenti VVH-adatsor nem fedi le a teljes hazai vagyonvisszaszerzési tevékenységet — csak azt a részét, amelyben a VVH-t ténylegesen bevonták. Ha egy alapügyben eljáró hatóság maga is el tudja végezni a vagyonfelderítést, az az ő saját statisztikájában jelenik meg, nem a VVH-éban.

Ez a bizonytalanság a NAV-hoz kapcsolódó adatoknál igazolhatóvá is válik. A NAV saját évkönyvi adatai ugyanis fontos ellenpróbát adnak: miközben a VVH nyilvántartásában 2021 óta minden évben nulla, kifejezetten NAV-alapeljáráshoz kötődő vagyonvisszaszerzési eljárás szerepel, a NAV saját, évkönyveiben közölt „biztosított vagyon” összege ugyanebben az időszakban folyamatosan, sőt gyorsulva nőtt: 78 milliárd forintról (2021) 130,8 milliárd forintra (2025) — vagyis több mint 67 százalékkal. Ha a NAV ténylegesen leállt volna a vagyon biztosításával kapcsolatos tevékenységével, ennek az összegnek csökkennie kellene, nem majdnem megduplázódnia. 

Ehhez társul, hogy nincs egységes jogszabályi előírás arra vonatkozóan, milyen tartalommal, milyen fogalmi bontásban kell ezeket az adatokat vezetni. Az egyik korábbi posztunkban idézett szakértői vélemény szerint enélkül a hatóság hajlamos a számára kedvező adatokat kidomborítani. Ennek nyoma a fenti ORFK-táblázatban is tetten érhető: 2018–2020 között a „bűnösen szerzett vagyon” nem is szerepel önálló sorként (a kárban van elszámolva).

Tendenciák

1. 2025 törésnek tűnik. A 2020 óta 27 és 81 között ingadozó éves eljárásszám 2025-ben 31-re esett — ez a valaha mért második legalacsonyabb érték, csak a COVID-időszak (2020–2021) mélypontjánál magasabb. A VVH teljes portfóliójának biztosított vagyona egy év alatt majdnem a felére csökkent: 13,70 milliárd forintról 6,83 milliárdra. Hasonló  visszaesés az ORFK tág, teljes rendőrségi adatsorában is látszik — a NAV évkönyvi adataiban azonban nem: ott 2025 a vizsgált időszak legjobb éve.
2. A NAV öt éve gyakorlatilag hiányzik a VVH-n keresztül vezetett eljárásokból. A NAV alapeljárásaihoz kapcsolódó, VVH által lefolytatott vagyonvisszaszerzési eljárások száma folyamatosan csökkent — 18 (2018), 16 (2019), 2 (2020) —, majd 2021-től minden egyes évben nulla lett, egészen 2025-ig. A VVH ezt saját dokumentumában rendszerszintű hibaként nevezi meg — ugyanakkor, mint fentebb bemutattuk, a NAV saját évkönyvi adatai inkább arra utalnak, hogy a NAV egyre inkább saját hatáskörben, VVH-megkeresés nélkül végzi a vagyonfelderítést, nem pedig arra, hogy ez a tevékenység ténylegesen megszűnt volna.
3. Súlypontáthelyeződés a gazdasági bűnözésről a kábítószer-bűnözésre.

A VVH adataiban a gazdasági bűnözéshez köthető ügyek aránya 2018 és 2022 között 49 százalékról 4 százalékra zuhant. 2025-ben a korrupciós ügyek aránya (35%) a valaha mért legmagasabbak egyike — ez érdemi elmozdulás lehet, de a nagyon alacsony abszolút esetszám (31 ügy) miatt egy-két eset is jelentősen mozgatja az arányokat.

4. Csökken az egy eljárásra jutó biztosított vagyon. 2018-ban egy vagyonvisszaszerzési eljárásra átlagosan mintegy 90 millió forint biztosított vagyon jutott, 2019-ben és 2024-ben ez 30 millió forint körülire esett vissza — a köztes években pedig ismét magasabb volt. A mintázat nem monoton, de a visszatérő alacsony fajlagos érték arra utalhat, hogy a szűk értelemben vett eljárás alá egyre inkább kisebb tételek kerülnek.
5. Nemzetközi vagyonfelderítés: több ügy, kevesebb azonosított vagyon. 2024-ről 2025-re az ügyszám 18 százalékkal nőtt (203-ról 239-re), az azonosított vagyonelemek értéke viszont 35 százalékkal csökkent (4,1 milliárdról 2,67 milliárd forintra).

Amit a számok önmagukban nem mondanak el

Ezek a tendenciák — a NAV VVH-n keresztüli eltűnése, a gazdasági bűnözés súlyvesztése, a csökkenő fajlagos vagyonérték, a nemzetközi olló-effektus, a 2025-ös törés — mind rendszerszintű mintázatok, amelyekre a puszta statisztika nem ad magyarázatot. Korábbi, szakértői interjúkra épülő posztunkban ugyanakkor pontosan ezekre a jelenségekre kaptunk konkrét, gyakorlati okokra visszavezethető válaszokat: a bonyolult gazdasági és korrupciós ügyek bizonyítási nehézségeire, a vagyonkezelés intézményének hiányára, valamint a nemzetközi együttműködés töredezettségére és önkéntes jellegére.

Az Európai Parlament és a Tanács 2024/1260 irányelve 2026 novemberéig egységes, uniós szintű statisztikai nyilvántartás bevezetésére kötelezi a tagállamokat — ez a vagyonvisszaszerzés eredményességének évek óta hiányzó, megbízható mérőeszközét adhatná meg, feltéve, hogy a hazai jogalkotás nem szelektíven ülteti át az irányelv rendelkezéseit.

Az elemzés alapja: az ORFK Hivatalának és a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Vagyon-visszaszerzési Hivatalának közérdekű adatigénylésre adott válaszai, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal évkönyvei, valamint a Korrupcióellenes Munkacsoport adatkéréseire adott tájékoztatás.

Ez a tevékenység a Transatlantic Foundation PROTEUS projektjének támogatásával, az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg.

A kormány társadalmi egyeztetésre bocsátotta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrehozásáról szóló törvény tervezetet, amelyhez a K-Monitor is elküldte az észrevételeit. Részletes álláspontunk itt érhető el.

Álláspontunk szerint helyes az a jogalkotói koncepció, amely nem egy teljesen új, minden más szervet kiváltó szuperhatóságot kíván létrehozni, hanem olyan intézményt, amely épít a meglévő hatóságok szakmai tapasztalataira, miközben képes lehet áttörni azokat az intézményi dinamikákat, amelyek eddig akadályozták a hatékony korrupcióellenes fellépést. A K-Monitor pozitívumként értékeli a Hivatal köré tervezett függetlenségi garanciákat, az összeférhetetlenségi szabályokat és a tervezet több innovatív megoldását is, különösen a közvagyonvédelmi vizsgálatok, a saját hatáskörbe vonható büntetőügyek és a közbeszerzésfüggő gazdasági szereplők felügyelet alá vonásának lehetőségét. Ugyanakkor számos olyan koncepcionális és részletszabályozási kérdésre nem ad választ a törvénytervezet, amelyek tisztázása nélkül a Hivatal működésének hatékonysága, átláthatósága és számonkérhetősége korlátozott maradhat.

Solt - Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A K-Monitor Közhasznú Egyesület irodavezető - pénzügyi asszisztens munkatársat keres, aki talpraesett, proaktív és elkötelezett a szervezet missziója és értékei iránt.

 Forrás: Fortepan

A választások előtt egy összegző írásban tettünk kísérletet arra, hogy bemutassuk azokat a csatornákat és módszereket, amelyeket az azóta megbukott kormánypárt alkalmazott annak érdekében, hogy az állam erőforrásait a saját kampánytevékenységére használja fel. Ennek keretében ismertettük az Alapjogokért Központ, a Batthyány Lajos Alapítvány, a Városi Civil Alap működését és finanszírozását, érintettük a volt kormánypárti politikusok és állami tisztségviselők öncélú közösségi média-használatát, bemutattunk ál-szociális intézkedéseket, amelyek gyermekotthonban élő kiskorúakat használtak fel egyes politikusok népszerűségének növelése érdekében (mint utóbb kiderült, jócskán túlárazva), valamint foglalkoztunk az azóta könnyes-sorsra jutó Lounge Media és a Kormányzati Tájékoztatási Központ összjátékával is. Írásunk megjelenése óta, főleg a Fidesznek kedvezőtlen választási eredmény miatt, több új részlet is nyilvánosságra került, amely még mélyebben nyújt betekintést a Fidesz választási kampányának valós anyagi hátterébe. Ezeket a fejleményeket foglaljuk össze most.

Kendőzetlen kampányolás

A választások óta a legnagyobb port a Hankó Balázs, volt kulturális és innovációs miniszterhez tartozó Nemzeti Kulturális Alap 17 milliárd forintos kifizetései kavarták, melyekről kiderült: azok főleg NER-közeli celebekhez és Fideszes polgármesterek, önkormányzati képviselők szervezeteihez kerültek - főképp kulturális, közösségi és hagyományőrző programoknak álcázott kampányesemények megszervezésének céljából. A legsúlyosabb visszaélések az utóbbi, úgynevezett “790-es” kódszámú pályázatokhoz köthetőek, ahol a támogatások kedvezményezettjei gyakran éppen ugyanazok a szervezetek, amelyek az előző összefoglalónkban bemutatott Városi Civil Alap, szintén kétes eredetű, kifizetéseiből is részesültek. Az ügy feldolgozásához a K-Monitor is hozzájárult, bemutattuk, a 790184-es támogatások sokszor választókerületenként egészen pontosan 100 millió forintot tettek ki, amelyre nehezen található magyarázat azon kívül, hogy a pénzek egy központilag meghatározott kampánykeret részét alkották. Hasonlóan, az NKA-tól részesült állami támogatásban például a Németh Szilárdhoz kötődő csepeli Kozma István Magyar Birkózó Akadémia, vagy a Pesti Srácok szerkesztőségének híres-hírhedt törzshelye, a korábban Stefka István és Huth Gergely által tulajdonolt R56 kocsma is. De kapott támogatást a ceglédi Roma Inkubátor Kulturális Művészeti és Hit Egyesület is, amelynek vezetője 10000 forintos Penny-utalványokat osztogathatatott Fidesz-szavazatokért, valamint számos olyan, a Batthyány Lajos Alapítvány által kedvezményezett szervezet is, amelyek a NER ideológiai terjeszkedésének részét képzik, mint a Scruton kávézókat üzemeltető Apriori Cultura Nzrt.

A mesterséges intelligencia (MI) már nem a jövő technológiája, hanem a jelen közigazgatásának észrevétlen szereplője. Szociális juttatások elbírálása, határellenőrzés, büntetőeljárások, oktatási besorolások — egyre több olyan terület van, ahol egy szoftver közreműködik olyan közhatalmi döntésekben, amelyek közvetlenül befolyásolják az állampolgárok életét. Ennek a folyamatnak a részleteiről azonban alig tudunk valamit.

A K-Monitor abból az alapelvből indul ki, hogy a közhatalom gyakorlása csak akkor legitim, ha ellenőrizhető. Ami nem látható, az nem számon kérhető; ami nem számon kérhető, az előbb-utóbb visszaélésekhez vezet. A MI közszférabeli alkalmazása minden eddiginél nagyobb kihívás elé állítja ezt az elvet, hiszen az algoritmikus döntéshozatal egyszerre teszi gyorsabbá és olcsóbbá, ugyanakkor átláthatatlanabbá az állam működését. Ezért állítottuk össze azokat a főbb jogalkotási javaslatokat, amelyek véleményünk szerint a legfontosabbak ahhoz, hogy a technológiai változások közigazgatásra gyakorolt hatását az általunk „átlátható MI állam”-nak nevezett keretben kezelhessük.