2026 tavaszán – hosszú évek lobbiküzdelmei, jogvitái és kompromisszumai után – az Európai Parlament és a Tanács elfogadta azt a jogszabályt, amelyet sokan az EU antikorrupciós politikájának eddigi legnagyobb mérföldkövének tartanak: az Unió első egységes, büntetőjogi alapokon nyugvó korrupcióellenes irányelvét.

De mit jelent mindez a valóságban? Mit változtat ez az irányelv – ha egyáltalán változtat valamit – egy olyan ország polgárainak mindennapi életében, ahol a korrupció rendszerszintű problémaként él tovább évtizedek óta és ahol az antikorrupciós intézményrendszer még mindig szinte csak gyerekcipőben jár? Ebben a blogbejegyzésben megpróbálunk alapos, de közérthető választ adni ezekre a kérdésekre.

Thomas Cole (via Wikimedia Commons)

Miért kellett egyáltalán új irányelv?

Az Európai Unió régóta küzd azzal, hogy a tagállamok jogrendszerei rendkívül eltérő módon kezelik a korrupciót. Az egyik tagállamban bűncselekménynek minősül, ami egy másikban csupán szabálysértés; amit az egyikben „befolyással üzérkedésnek" neveznek, arról a másikban a törvény nem is tud; ahol az egyikben egy vállalat büntetőjogilag is felelősségre vonható a nevében eljáró vezető korrupt cselekményeiért, ott a másikban ez a jogi lehetőség hiányzik.

A régi keretrendszer két elavult jogszabályra támaszkodott: egy 1997-es uniós egyezményre, amely a közszféra korrupcióját érintette, és egy 2003-as tanácsi kerethatározatra, amely a magánszférabeli vesztegetést szabályozta. Ezek a jogszabályok egyrészt nem fedtek le számos modern korrupciós formát, másrészt a tagállamok csak korlátozottan ültették át őket a valóságban. Eközben a korrupció mérőszámai lehangoló képet mutattak. Egy 2025-ös Eurobarométer-felmérés szerint az európaiak 69 százaléka úgy véli, hogy hazájában elterjedt a korrupció, és 66 százalékuk gondolja azt, hogy a magas szintű korrupciós ügyeket nem vizsgálják ki megfelelően.

A jogalkotási folyamat 2023. május 3-án indult el, amikor az Európai Bizottság benyújtotta antikorrupciós csomagját. Az irányelv szövegének végleges koncepciója 2025. decemberére született meg, majd 2026 március 26-án kapta meg a parlament; míg április 21-én a Tanács jóváhagyását; végül május 11-én jelent meg az EU Hivatalos Lapjában.

Az irányelv szerkezete: három pillér, egy cél

Az új irányelv három nagy területet fed le, amelyek együttesen alkotnak egységes antikorrupciós keretrendszert. Az első pillér a bűncselekmények harmonizálása: közös definíciókkal rögzíti, hogy pontosan mit kell korrupciónak tekinteni az EU egész területén. A második pillér a szankciók harmonizálása: minimumkövetelményeket állapít meg arra, hogy a tagállamok miként büntethetik az elkövetőket – mind természetes személyek, mind vállalatok esetében. A harmadik pillér a megelőzési és intézményi kötelezettségek: elvárja a tagállamoktól, hogy aktív stratégiai és intézményes keretet hozzanak létre a korrupció visszaszorítása érdekében.

Mit tekint az irányelv korrupciónak? A kilenc bűncselekmény

Az egyik legfontosabb újdonság, hogy az irányelv kilenc korrupciós bűncselekményt határoz meg, amelyeket minden tagállamnak büntetőjogilag szankcionálnia kell. Ezek:

1. Vesztegetés a közszférában. Az aktív vesztegetés (veszteget valaki) és a passzív vesztegetés (megvesztegetnek valakit) egyaránt bűncselekmény, ha közfunkciót ellátó személyről van szó. A „közfunkciót ellátó személy" fogalmát az irányelv tágan értelmezi: nem csupán az állami alkalmazottakat foglalja magában, hanem magánszervezetek képviselőit is, amennyiben közfeladatot látnak el.
2. Vesztegetés a magánszférában. Az üzleti életben elkövetett vesztegetés is bűncselekménynek minősül, ha az valamely szakmai kötelesség megszegéséhez kapcsolódik. Az irányelv itt is mindkét oldalt – az adó és az elfogadó felet – szankcionálja. Az EU ezzel erősíteni kívánja az üzleti tisztességet és a piaci verseny tisztaságát.
3. Hűtlen kezelés (misappropriation. Ide tartozik a közpénzekkel, közjavakkal vagy magánvagyonnal való visszaélés, ha azt az elkövető rábízott tisztségéből következően hajtja végre. Ez olyan esetekre terjed ki, amikor egy közpénzek felett diszponáló tisztviselő nem vesz el kenőpénzt, hanem egyszerűen a saját hasznára fordítja a reá bízott forrásokat.
4. Befolyással üzérkedés (trading in influence). Ez az egyik leginnovatívabb elem. Az irányelv (6. cikk) – a Btk. 299. §-hoz hasonlóan – önálló bűncselekménynek minősíti, ha valaki közfunkciót betöltő személyre gyakorolt befolyásával kereskedik: jogtalan előnyt ad vagy ígér azért, hogy valaki nem megfelelő befolyást gyakoroljon egy közszereplőre (aktív oldal), illetve jogtalan előnyt fogad el e célból (passzív oldal). Az irányelv rögzíti, hogy a bűncselekmény akkor is megvalósul, ha a befolyást végül nem fejtik ki, és akkor is, ha a kívánt eredményt nem érik el – ez megfelel a Btk. megközelítésének. Két lényeges ponton azonban az irányelv túlmutat a hazai tényálláson. Egyrészt mint már említettük, az irányelv a „közfunkciót ellátó személy” fogalmát tágabban vonja meg; másrészt az irányelv explicit módon kiveszi a bűncselekmény hatálya alól a jogszerű érdekképviseletet, amennyiben az nem jár jogtalan előnycsere-ügylettel – ez egy olyan határvonal, amelyet a Btk. nem rögzít ilyen formában, és amely a lobbizás-kapcsolatú ügyek megítélésében komoly különbségeket okozhat a gyakorlatban.
   Hazánkban ráadásul jelenleg nincs átfogó lobbiszabályozás – az egykori lobbitörvényt 2011-ben hatályon kívül helyezték; azóta a közhatalmi döntéshozatalban való informális részvétel, a kapcsolati tőke pénzre váltása, és a volt köztisztviselők üzleti tanácsadói szerepe szinte teljesen szabályozatlanul maradt. A K-Monitor korábbi elemzései is rámutattak, hogy a lobbizás és az érdekérvényesítés átláthatóságának hiánya az egyik legfontosabb strukturális tényező, amely lehetővé teszi a közérdek „privatizálását".

5. A közfunkció jogellenes gyakorlása (unlawful exercise of public functions). Ez az ún. „hivatali visszaélés" bűncselekménye, amely azt szankcionálja, amikor egy köztisztviselő a szabályoktól eltérve, illetéktelen előny megszerzése érdekében cselekszik, vagy elmulaszt cselekedni. Ez az elem komoly vitákat váltott ki a jogalkotási folyamat során: Olaszország például 2024-ben hatályon kívül helyezte saját hasonló bűncselekményét (abuso d'ufficio), arra hivatkozva, hogy a norma túl széles és visszatartja a közigazgatást a döntéshozataltól. Az új irányelv értelmében Olaszországnak – legalábbis az irányelvben foglalt minimum harmonizáció erejéig – újra be kell vezetnie ezt a bűncselekményt.
6. Jogellenes meggazdagodás korrupciós bűncselekményből (illicit enrichment). Ez szintén kiemelkedően fontos elem. Bűncselekménynek minősül, ha valaki korrupciós cselekményekből eredő vagyont szerez. Az irányelv elfogadása előtt az Európai Bizottság által végzett felmérések szerint ez a tényállás mindössze nyolc tagállamban szerepelt a büntető törvénykönyvben. Az egységes uniós fogalommeghatározás és a minimális büntetési szintek bevezetése megnehezítheti, hogy az érintett tagállamok a jövőben szűkítő értelmezéssel vagy alacsony büntetési tételekkel csökkentsék e bűncselekmény tényleges visszatartó erejét. Emellett a rendelkezés szimbolikus üzenetértéke is számottevő: büntetőjogilag deklarálja, hogy a korrupciós jövedelem élvezete önmagában is szankcionálható, ami hosszabb távon hatással lehet a vagyonvisszaszerzési és konfiskációs gyakorlatra is.
7. Az igazságszolgáltatás akadályozása (obstruction of justice). Bűncselekmény, ha valaki korrupciós ügyekben az igazságszolgáltatás menetét megakadályozza, tanúkat megfélemlít, bizonyítékokat megsemmisít, vagy hamis vallomásra bír rá személyeket.
8. A korrupcióból szerzett vagyon elrejtése (concealment). Ha valaki tudatosan segít abban, hogy korrupcióból megszerzett vagyont elrejtsen, átalakítson, vagy felhasználjon, ő maga is büntetőjogilag felelős.
9. A fenti bűncselekmények elkövetéséhez nyújtott bűnsegély és felbujtás. Az irányelv kiterjed azokra is, akik nem közvetlenül követik el, hanem segítenek elkövetni a fenti cselekményeket.

Szankciók: először vannak uniós minimumok

Az irányelv egyik legkézzelfoghatóbb újdonsága a büntetési tételek harmonizálása. Eddig az EU nem szabott meg minimumot arra vonatkozóan, hogy a tagállamoknak milyen súlyú büntetéseket kell előírniuk – ennek következtében egyes országokban nagyon alacsony maximális büntetési tételek léteztek bizonyos korrupciós deliktumokra.

Az irányelv ezt megváltoztatja: természetes személyek esetében a tagállamoknak olyan maximális büntetési tételt kell előírniuk, amely legalább három, súlyosabb esetekben (például a közszektor vesztegetésének legsúlyosabb formáinál) legalább öt év szabadságvesztésnek felel meg. A tagállamok természetesen előírhatnak Ennél szigorúbb szankciókat is. 

Különösen újszerű a vállalati (jogi személyekre vonatkozó) büntetések rendszere. Az irányelv két sávot állapít meg: az enyhébb bűncselekményi kategóriában a bírság maximuma a vállalat globális éves forgalmának 3 százaléka, vagy 24 millió euró (a magasabb összeg az irányadó); a súlyosabb cselekményeknél ez 5 százalékra és 40 millió euróra emelkedik. Ez az összegszint – amelyet az uniós versenyjogból kölcsönöztek – alapvető változást jelent azoknak a tagállamoknak a jogrendjében, ahol a vállalati büntetőjogi felelősség eddig alig létezett, és ahol a maximális bírságok messze elmaradtak ettől a szinttől.

Az irányelv egy eddig sok tagállamban ismeretlen eszközt is bevezet: a közhivatal viselésétől való ideiglenes eltiltást. Aki korrupciós bűncselekményt követ el, meghatározott ideig nem tölthet be közfunkciót vagy indulhat közjogi tisztségre. Ez a rendelkezés azt célozza, hogy a korrupt politikusokat és köztisztviselőket valóban el lehessen távolítani a hatalom közeléből.

A vállalati büntetőjogi felelősség tekintetében az irányelv két alapelvet rögzít: egyrészt a vállalat felelős, ha vezető beosztásban lévő alkalmazottja (pl. igazgató, felügyelő) korrupciós bűncselekményt követ el a vállalat javára; másrészt – és ez a kritikusabb elem – a vállalat akkor is felelős lehet, ha alacsonyabb szintű alkalmazott követett el ilyet, de a vállalat nem biztosított megfelelő felügyeleti és ellenőrzési rendszert.

Megelőzés és intézményi kötelezettségek

Az irányelv mindezek mellett elvárja a tagállamoktól, hogy aktív megelőzési politikát folytassanak, és ehhez intézményi kereteket is létrehozzanak.

Egyrészt minden tagállamnak el kell fogadnia és nyilvánosan közzé kell tennie egy antikorrupciós stratégiát, amelynek tartalmaznia kell konkrét célokat, prioritásokat és intézkedéseket. A stratégiát hangsúlyozottan a civil társadalom bevonásával kell kidolgozni.

Másrészt a tagállamoknak létre kell hozniuk – vagy meg kell erősíteniük – olyan független szerveket vagy szervezeti egységeket, amelyek a korrupció megelőzésére és visszaszorítására specializálódtak. Ezeknek rendelkezniük kell megfelelő emberi, pénzügyi és technológiai erőforrásokkal. Függetlenségüket az irányelv külön garanciák alá helyezi: a tagállam kormánya nem utasíthatja és nem szüntetheti meg politikai szempontok alapján ezeket a szerveket.

Harmadrészt a tagállamoknak rendszeresen fel kell mérniük, hogy melyek a korrupciónak leginkább kitett szektorok és területek, és ezt a kockázatértékelést közzé kell tenniük.

Negyedrészt az irányelv kötelezi a tagállamokat, hogy anonim statisztikai adatokat gyűjtsenek és tegyenek közzé a korrupciós ügyekről, és ezekből évente uniós szintű összesítést kell készíteni. Ez különösen fontos, mert az EU régóta küzd azzal, hogy az egyes tagállamok nem, vagy egymással össze nem hasonlítható módon gyűjtenek adatokat a korrupciós bűncselekményekről.

Végezetül az irányelv bevezeti a korrupciós bűncselekmények áldozatainak fogalmát, és rendelkezéseket tartalmaz a kártérítéshez való jogukról, valamint az eljárásokban való részvételi lehetőségeikről. Ez elvi szempontból fontos: a korrupciót nem csupán „állam elleni bűncselekményként" definiálja, hanem olyan jelenségként is, amely valódi, azonosítható sértetteket okoz – legyen az egy vállalkozó, aki elveszített egy közbeszerzést, vagy egy beteg, aki nem kapott hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz.

Mi várható az átültetéstől?

Az irányelv 2026 május 31-én lép hatályba, a büntetőjogi rendelkezéseket a tagállamoknak 2028. május 31-ig kell nemzeti jogukba átültetniük; a megelőzési intézkedésekre, kockázatértékelésekre és nemzeti stratégiákra vonatkozó határidő pedig 2029. május 31.

Az implementáció nem lesz egyforma az összes tagállamban. Az irányelv minimumszabályokat rögzít, tehát a tagállamok szigorúbb szabályokat is hozhatnak – és valószínűleg fognak is hozni. A fő kérdés az, hogy azok a tagállamok, amelyek eddig is küzdöttek a korrupció visszaszorításával, valóban végrehajtják-e az irányelv betűjét és szellemét, vagy csupán a formális megfelelőség szintjén teljesítik a kötelezettségeiket.

Az irányelv végrehajtása lesz a nagyobb kihívás, nem az elfogadása. A Bizottság kötelezettségszegési eljárások indításával kényszerítheti a tagállamokat a szabályszerű átültetésre, ám ez egy lassú és politikailag érzékeny folyamat.

Magyarország és az új irányelv: lehetőség és kihívás egyszerre

Ahhoz, hogy megértsük, mit jelent ez az irányelv Magyarország számára, röviden érdemes felidézni a hazai antikorrupciós intézményi keretet. Az antikorrupciós intézkedések koordinációját Magyarországon az elmúlt években a Belügyminisztérium alá tartozó Nemzeti Védelmi Szolgálat végezte, működésének tapasztalatai azonban vegyes képet mutatnak: számos strukturális problémával küzd (hatáskörök, adathozzáférés, együttműködési hajlandóság), miközben a jogállamisági helyzet egészét tekintve az intézményi egyensúlyok hiánya szintén komoly aggályokat vet fel.

Az új irányelv ebben a kontextusban egyszerre jelent lehetőséget és kihívást.

Lehetőséget, mert egyértelmű, kötelező erejű minimumszabályokat ad Magyarországnak, illetve a Bizottság kezébe is a számonkéréshez. Emellett az irányelv független antikorrupciós szerv megteremtésére vonatkozó követelménye is fontos pont. Amennyiben a Tisza Kormánynak az irányelv átültetése kapcsán sikerül valóban érdemi hatáskörrel és tényleges függetlenséggel rendelkező antikorrupciós intézményrendszert kialakítania, az nagyon komoly előrelépést jelentene Magyarország számára.

Ugyanakkor az irányelv csupán minimumszabályokat ír elő. A formális átültetés és a tényleges jogérvényesítés között óriási szakadék tátonghat. Ahogy más uniós irányelvek tapasztalatai is mutatják, a papíron teljesített kötelezettség és a valódi rendszerszintű változás nem ugyanaz. Az EU nem mondja meg, hogy az ügyészség kivel szemben indítson eljárást; nem írja elő, hogy a bíróságok hogyan ítélkezzenek egy konkrét ügyben; és nem képes megváltoztatni azokat a politikai kultúrából fakadó mintázatokat, amelyek a korrupciót fenntartják.

Az irányelv emellett nem foglalkozik az egyik legfontosabb hazai problémával: a közpénzek átláthatóságának hiányával. Nem szól arról, hogyan kellene megszervezni a közbeszerzések nyilvánosságát, a vagyonnyilatkozatok ellenőrzését, vagy az összeférhetetlenségi szabályokat. Ezeket a kérdéseket más uniós eszközök (pl. a közbeszerzési irányelvek, a pénzügyi rendeletek) szabályozzák – és természetesen a tagállamok saját döntései.

A civil társadalom szerepe az irányelv végrehajtásában

Fontos kiemelni, hogy az irányelv a civil társadalmat nemcsak passzív megfigyelőként, hanem aktív résztvevőként azonosítja. A nemzeti antikorrupciós stratégiák kidolgozásába a civil szervezeteket be kell vonni – ez nem opció, hanem kötelezettség. Ez lehetőséget teremt a K-Monitor és más hasonló szervezetek számára, hogy formálisan is résztvevői legyünk a stratégiai tervezési folyamatoknak. Ugyanakkor ez a lehetőség csak akkor valósul meg ténylegesen, ha a kormányok valóban becsatornázzák a civil javaslatokat – nem csupán pro forma meghallgatásokat tartanak.

Az irányelv emellett az áldozatok jogait is rögzíti. Ez új dimenzióban helyezi el a civil szervezetek szerepét: az általuk dokumentált, a közpénz-eltérítések által érintett közösségek, vállalkozások és személyek az irányelv fogalomkészletében is sértettekként jelennek meg, akiknek kártérítési igényük keletkezhet. Ez nem csupán jogi, hanem kommunikációs és érdekérvényesítési szempontból is fontos fejlemény, amely lehetővé teszi akár a K-Monitorhoz, de más civil szervezetek számára is, hogy fellépjenek korrupciós ügyekben, vagy bekapcsolódjanak az ezekkel összefüggésben zajló eljárásokba.

Összefoglalás: mit hoz valójában ez az irányelv?

Az irányelv önmagában nem old meg semmit: nem indíthat büntetőeljárást egyetlen korrupt politikus ellen sem, és nem tudja megakadályozni, hogy az átültetési folyamat formálissá, papírprojekté váljon ott, ahol erre politikai szándék mutatkozik.

Ami azonban az irányelv valódi értékét adja, az a közös minimumszint rögzítése, amelyet minden tagállamnak – beleértve Magyarországot is – be kell tartania. A kilenc bűncselekmény harmonizált definíciója, a vállalati forgalom arányában meghatározott bírságok bevezetése, a független antikorrupciós testületek kötelező jellege, a civil részvétel normatív előírása, és az éves uniós adatgyűjtés mind-mind olyan elemek, amelyek – ha valóban érvényt szereznek nekik – fokozatosan erősíthetik az antikorrupciós jogérvényesítés infrastruktúráját az EU egész területén.

Az irányelv talán az első komolyabb lépés afelé, hogy a korrupció elleni küzdelem az EU-ban ne csak ígéret, hanem kötelező és számon kérhető minimum legyen. Civil szervezetként többek között a mi feladatunk az, hogy figyeljük, hogyan történik az átültetés itthon, részt vegyünk a stratégiai tervezésben, jelezzük a hiányosságokat, és ne hagyjuk, hogy a valós intézkedések helyett az irányelvben foglalt kötelezettségek csak papíron teljesüljenek.

Szentgáli-Tóth Boldizsár

Hogyan lehet egy önkormányzati költségvetést úgy bemutatni, hogy ne csak pénzügyi szakemberek értsék? Erre a kérdésre ad választ a Közérthető Költségvetés alkalmazás, amely interaktív ábrákkal, magyarázatokkal és testre szabható felülettel segít átláthatóbbá tenni a települési gazdálkodást. Az elmúlt hónapok során (története során immáron másodszor) megújítottuk a 8 évvel ezelőtt bemutatott eszközt, mutatjuk az újdonságokat!

A K-Monitor kezdeményezésére törvényességi felügyeleti eljárás indult a Boston Consulting Group-pal szemben, amiért nem tett eleget az információszabadság törvényben előírt kötelezettségének és nem adott tájékoztatást arról, hogy milyen állami intézményekkel van szerződéses viszonya.

A K-Monitor azért is tartotta fontosnak, hogy kiderüljön, milyen szerződései vannak a BCG-nek a kormánnyal, mert számos területen jellemzővé vált, hogy az állam a szakmai, közpolitikai munkát kiszervezi magáncégeknek. A folyamat egyáltalán nem transzparens, ugyanakkor egy jól fizető üzletágnak tekinthető. Egy joghézag miatt szinte lehetetlen közpénzeket elnyerő cégektől megtudni, hogy milyen állami megbízásaik vannak, pedig erre elvben lehetőséget ad az infotörvény. Ennek azért van jelentősége, mert jelenleg minden állami, önkormányzati intézményt egyenként szükséges végigkérdezni ahhoz, hogy kiderüljön, hogy van-e szerződése egy adott céggel.

A cégbíróság döntése az ügyben azért tekinthető mérföldkőnek, mert kimondja, hogy olyan esetben is be kell tartania az állammal üzletelő cégeknek a törvényt, amikor maga a cég nem perelhető. A K-Monitor a kedvező döntés ellenére úgy véli, hogy elengedhetetlen, hogy az új kormány úgy módosítsa az információszabadság törvényt, hogy a jelenleginél szélesebb körben számonkérhetőek legyenek a közpénzekből részesülő cégek.

Az eljárás előzménye, hogy a K-Monitor 2020 óta pereskedik azért, hogy nyilvánosságra kerüljön az a Belügyminisztérium által a BCG-től százmilliókért megrendelt tanulmány, ami alapján az Orbán-kormány elindította az egészségügyi rendszer reformját.

A Boston Consulting Group keleti-európai vezetője, Juhász László a "Money Talks" eseményen Tiborcz Istvánnal beszélget 2025. tavaszán. A kép forrása: Bede Márton, 444.hu

K-Monitor has co-signed an open letter addressed to the European Commission, the European Parliament, and the Council of the European Union, calling on EU institutions to reject the Digital Omnibus package in its current form. The letter, signed by more than 40 civil society organisations from across Europe, expresses serious concerns about proposed amendments to the EU Artificial Intelligence Act (AI Act) — the 2024 regulation establishing a risk-based framework for AI oversight, including binding transparency, human oversight, and accountability requirements for high-risk AI systems used in areas such as employment, credit scoring, and criminal justice.

The Digital Omnibus package, published by the European Commission in November 2025, proposes a series of amendments that would substantially weaken these safeguards. Most notably, the application of key obligations for high-risk AI systems would be delayed until the European Commission adopts implementing decisions confirming the availability of harmonised standards, a process not expected to conclude before December 2027. Beyond the timeline, the package would broaden self-classification mechanisms, enabling providers to exempt their systems from high-risk obligations without independent verification, creating a structural incentive to avoid compliance even where systems materially affect fundamental rights. The proposal would further centralise enforcement authority within the EU AI Office at the expense of national supervisory authorities, reducing the democratic accountability and local institutional embeddedness that national bodies provide. Additionally, binding AI literacy training obligations for businesses and deployers would be replaced with non-enforceable encouragement measures, and incident reporting and logging requirements, critical tools for identifying discriminatory or erroneous algorithmic decision patterns, would be significantly reduced.

K-Monitor considers these changes collectively incompatible with the principle of meaningful public oversight of algorithmic decision-making. The proposed amendments would curtail the ability of citizens, civil society organisations, and public authorities to monitor and challenge consequential automated decisions, a matter of direct relevance to transparency and anti-corruption work. Negotiations between the Parliament, the Council, and the Commission are ongoing, and K-Monitor,  together with its co-signatories, urges EU institutions to preserve the core accountability guarantees of the original AI Act in any final text.

Ha valaki az elmúlt hónapokban figyelemmel kísérte az uniós jogalkotás híreit, biztosan találkozott a "digitális omnibusz" kifejezéssel. Ez a komplex jogszabály-csomag egyebek mellett az EU mesterséges intelligenciáról szóló rendeletét (MI Rendelet) is módosítaná, jelentősen gyengítve azokat az elemeit, amelyek a digitális hatalom ellenőrizhetőségét szolgálják. A K-Monitor ezért több mint 40 másik európai civil szervezettel közösen tiltakozik a csomag elfogadása ellen.

Jelen blogbejegyzésünkben bemutatjuk, hogy mit szabályoz az EU MI Rendelete; mit változtatna a digitális omnibusz-csomag ezen a szabályozáson; illetve hogyan befolyásolhatják ezek a változtatások a K-Monitor álláspontja szerint a közélet átláthatóságát és tisztaságát, a digitális hatalom ellenőrizhetőségét.

Kép forrása: peoplevsbig.tech 

A 2026-os országgyűlési választásra a K-Monitor egy új Voksmonitor kérdőívet készített, amely lehetőséget nyújt a kitöltők számára, hogy összevessék saját politikai nézeteiket a pártok álláspontjaival. Az idei kérdőív összesen 44 kérdést tartalmaz, amelyek a hazai közpolitikai viták meghatározó területeire fókuszálnak.

Az idei Voksmonitor különlegessége az volt, hogy szakpolitikai kérdések mellett demográfiai kérdéseket (nem, korcsoport, lakóhely és iskolai végzettség) és egy pártpreferenciával kapcsolatos kérdést is feltettünk (“Ha most vasárnap lenne választás, Ön melyik pártra szavazna?”) a kitöltőknek azért, hogy jobban megértsük, mit gondolnak egyes társadalmi csoportok az általunk kiválasztott politikai kérdésekről.

Az alkalmazást eddig több 37 000 felhasználó töltötte ki, de fontos leszögezni, hogy a Voksmonitor nem reprezentatív adatfelvételen alapuló kutatás: a kitöltők elsősorban a közélet iránt érdeklődő, aktív felhasználók közül kerülnek ki, akik rendszeresen forgatnak online médiát. A felhasználók több mint harmada a Telex, 444.hu és a Gamestar oldaláról kattintott át a Voksmonitor oldalára. 

Ha szeretnéd, hogy a te véleményed is megjelenjen ezekben az elemzésekben, érdemes csatlakoznod a kitöltők köréhez. Minden egyes válasz hozzájárul ahhoz, hogy pontosabban lássuk, hogyan gondolkodnak az emberek a legfontosabb közpolitikai kérdésekről, és hogy a különböző álláspontok minél szélesebb köre jelenjen meg az eredményekben.

Kevesek számára tűnhet újdonságnak, hogy Magyarországon párt és állam különválásáról régóta nehezen beszélhetünk. A K-Monitor régóta foglalkozik azokkal a formális és informális trükkökkel, jogszabályokkal és folyamatokkal, amelyek következtében közpénz kerül felhasználásra arra, hogy a kormánypárt üzeneteit és kampányát támogassa. Ebben a blogposztban kísérletet teszünk arra, hogy csokorba szedjük és bemutassuk a jelenlegi választási hajrá új és prominens állampárti kampány eszközeit és csatornáit. 

Álcivil szervezetek

Egy ilyen csatorna a hivatalosan független, de a gyakorlatban kizárólag a kormány üzeneteit közvetítő „civil” szervezetek állami finanszírozása, melyen keresztül számos kisebb-nagyobb kampánycsoport munkája kerül kifizetésre állami költségvetésből.

Elkészült a 2026-os választásokra a K-Monitor politikai iránytűje, a Voksmonitor. Bár az idei választás tétje túlmutat azon, hogy mit gondolnak a pártok különféle szakpolitikai kérdésekről, fontos arról is beszélni, hogy milyen irányba változzon az ország a választások után, és milyen ígéreteket lehet számonkérni a nyertes párton a következő kormányzati ciklusban.

A Voksmonitor segítségével a válaszadók a Fidesz és a TISZA mellett a DK, a Mi Hazánk és az MKKP véleményét ismerhetik meg 44 közéleti kérdésben, és ezeket össze is vethetik egymással és a saját álláspontjukkal. A Voksmonitor témáit az elmúlt évek legfontosabb szakpolitikai kérdései adják. A K-Monitor munkatársai olyan témákat választottak ki, amelyek közvetlenül hatnak az polgárok mindennapi életére, mint a lakhatási problémák megoldása, adó és nyugdíj kérdések, túlóra és munkanélküli ellátás szabályozása, magán és állami egészségügy viszonya, abortusz és kábítószer legalizáció, vagy olyan fontos témák, mint az ország külpolitikai orientációja, az atomenergia, a vagyonvisszaszerzés, a miniszterelnöki mandátum maximális hossza, Magyarország uniós tagsága vagy a külhoni magyarok választójoga. A kitöltők megjelölhetik a számukra különösen fontos kérdéseket is, így azok nagyobb súllyal kerülnek beszámításra az eredményben. 

A teszt kitöltése körülbelül 15 percet vesz igénybe, és minden kérdéshez rövid, közérthető magyarázat tartozik, amely segít eligazodni az adott témában.

Hogyan készült a Voksmonitor?

A pártok közül a DK, az MKKP és a Mi Hazánk válaszoltak a K-Monitor által küldött kérdőívre, a kitöltők így az egyes kérdésekre adott indoklásukat is elolvashatják. A TISZA esetében a párt programja volt irányadó, míg a Fidesz álláspontja elsősorban az elmúlt időszak kormányzati döntéseiből volt kikövetkeztethető.

A K-Monitor 2014 óta minden választási időszakban készít a Voksmonitort, amelynek célja, hogy a választók ne csupán kampányüzenetek és a politikai kommunikáció alapján tájékozódjanak, hanem valós szakpolitikai kérdések mentén hasonlíthassák össze saját véleményüket a politikai szereplők álláspontjával.

A Voksmonitort a K-Monitor és a KohoVolit.eu nonprofit szervezetek közösen fejlesztik és működtetik, idén a Vox Populi Választási Kalauz közreműködésével. A kérdőívet a 2026-os országgyűlési választáson induló pártoknak előzetesen elküldtük, így lehetőségük volt saját álláspontjuk és azok indoklásának megadására. A válaszokat a kérdésekre válaszoló pártoktól közvetlenül vettük át.

Amennyiben egy párt nem válaszolt, álláspontját nyilvános programja, megszólalásai és korábbi döntései alapján rekonstruáltuk. A kitöltés után nemcsak az egyezéseket láthatod, hanem a pártok részletes indoklásait is elolvashatod, így jobban megértheted, mi áll az egyes válaszok mögött. 

K-Monitor Public Benefit Association has submitted an amicus curiae ("friend of the court") brief to the Constitutional Court in a case whose outcome may significantly affect the transparency of domestic political advertising. In our submission, we argue that the application of the EU regulation on the transparency of political advertising does not violate the Hungarian Fundamental Law; on the contrary, disregarding it would create serious legal uncertainty and endanger the transparency of democratic elections.

Just two months ahead of Hungary’s April 12, 2026 parliamentary elections a high-stakes legal battle has begun at the Hungarian Constitutional Court. The outcome of it will directly determine how digital political communication unfolds in the upcoming years.

Pieter Bruegel, Dulle Griet (1563)