Februárban az Nyílt Kormányzati Együttműködéshez (OGP) készített magyar akcióterv kapcsán találkoztunk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közbeszerzési szakértőivel. A megbeszélésen szóba kerültek a 2011-ben elfogadott közbeszerzési törvénnyel kapcsolatos problémák, ismét felhívtuk a figyelmet számos korrupciós kockázatra. Hogy lássuk, mennyire valósak kockázatok, illetve, hogy milyen gyakoriak a szabálytalan, vitatható tisztaságú közbeszerzések elég belelapozni az ezekről beszámoló újságcikkekbe. Mivel az OGP akciótervben megfogalmazott vállalások között a közbszerzések átláthatóságának javítása is szerepel, a K-monitor, a TASZ és TI Magyarország javaslatott tett azokra a minimum pontokra, amelyek nélkül aligha képzelhető el, hogy érdemben javuljon a közbeszerzések tisztasága.
Az NFM-nek küldött javaslatainkat itt olvashatja el.

Az Alaptörvény számunkra legkedvesebb szakasza az, amelyik kimondja, hogy a „közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.”  Ez az alkotmányos szabály azonban önmagában semmit sem ér, különösen, ha sorozatosan olyan jogszabályokat alkot a parlamenti többség, amelyek  minden korábbinál jobban korlátozzák a közpénzekkel való gazdálkodás átláthatóságát, és kiüresítik az alkotmányos szabályokat.

Nem véletlen, hogy a jelenleg hatályos Ptk. tartalmaz egy olyan szabályt, amely szerint nem minősül üzleti titoknak az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi támogatás felhasználásával kapcsolatos adat. Könnyen belátható, hogy hasonló rendelkezés hiányában bárki hivatkozhat arra, hogy az állammal kötött szerződése üzleti titkot tartalmaz. Az új, elfogadott Ptk-ból azonban hiányzik a fenti kitétel.

Az elmúlt 11 hónapban a TASZ-szal és a Transparency Internationallal közösen többször felhívtuk a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, valamint az országgyűlési képviselők figyelmét is arra, hogy az említett bekezdés kikerülése a Ptk-ból gyakorlatilag lenullázza az alkotmányos szabályt. Számtalanszor megígérték, hogy -- ha nem is az általunk javasolt formában -- de gondoskodnak arról, hogy megismerhetőek maradjanak a közpénzes szerződések, és hogy a kitétel bekerül az információszabadságról szóló törvénybe. Az elmúlt három hónapban több mint 200 módosító javaslat érkezett a törvényhez, a Ptk. benyújtása (2012. július 11.) óta pedig csaknem száz különböző törvényjavaslatot terjesztett be a kormány, illetve a kormánypárti képviselők (csak a területért felelős Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium 17-et). Egy sem tartalmazta azt a talán egy bekezdésnyi szabályt, hogy az üzleti titokra vonatkozó korlátozásokat meg kellene ismételni az információszabadságról szóló törvényben.

Az üzleti titkos kiskapu igazából akkorára sikeredett, hogy a legnagyobb közpénzzel megrakott dömperek is párosával átférnek majd rajta.

Újabb hét, újabb közgépes munka. Ezúttal egy hulladékgazdálkodási társulásnak dolgoznak 4,5 milliárd forintért. Két konzorcium indult, a Közgép-vezette csoport nyert, amelyben részt vett a felcsúti polgármester cége is.

Simicska Lajoséknak megint jól indult a hét. A Közbeszerzési Értesítőben megjelent tájékoztatás szerint a Duna-Vértes Köze Regionális Hulladékgazdálkodási Társulás a Közgép vezette konzorciumot hirdette ki nyertesként. A több település összefogásával alakult hulladékgazdálkodási társulás a települési szilárdhulladék-lerakók rekultivációjával bízta meg az Annavölgy 2012 konzorciumot, ami nettó 4.550.616.201 forintért végzi el a munkát.

Az Annavölgy 2012 Konzorciumban a Közgépen kívül a felcsúti polgármester cége, a Mészáros és Mészáros Kft. (ők korábban a Strabaggal együtt nyertek hasonló tenderen), a DESIGN Kft., a Békés Drén Környezetvédelmi, Víz-, és Mélyépítési Kft., valamint a WESTBERG Építőipari és Kereskedelmi Kft. fogott össze. A nyertes társulás mellett a KELET-ÚT – MAG – A.K.S.D. Konzorcium indult a munkaért, de alul maradt, mert összességében nem ők adták a legelőnyösebb ajánlatot.

Múlt csütörtökig kellett leadniuk az országgyűlési képviselőknek vagyonnyilatkozataikat, és szokás szerint estére már a legtöbb hírportálon megjelentek a politikai celebek vagyongyarapodásáról  vagy éppen vagyonvesztéséről szóló cikkek, amelyek rendre kitérnek az érdekesebbnek tartott (olykor mulatságosnak tűnő) ingóságokra is, jó pár napra ellátva beszédtémával a portálok olvasóit. Mégis fájóan kevés szó esik arról, hogy a vagyonnyilatkozati rendszer valódi célja korántsem az lenne, hogy pontosan értesüljünk arról, hogy ki ül Széchényi Zsigmond karosszékében, és hogy eltöprengjünk azon, vajon hova utazik Pintér Sándor a Wartburgjában, hanem az, hogy rávilágítson a politikusok esetleges (kétes forrásból származó) jogtalan meggazdagodására, illetve, hogy egyértelművé tegye a politikusok és magas rangú tisztségviselők lehetséges érdekkonfliktusait.

A fenti funkciókat csak akkor tudja a vagyonnyilatkozati rendszer betölteni, ha a leadott nyilatkozatok valós adatokon alapulnak, teljesek, összehasonlítahtóak, és megfelelő ellenőrzési, közzétételi mechanizmus párosul hozzájuk. Az országgyűlési képviselők vagyonnyiltkozata - illetve azon tisztségviselők nyilatkozata (például az állami vezetőké, a legfőbb ügyészé vagy az MNB elnökéé), amely a parlamenti képviselők vagyonnyilatkozatára épül - azonban számos sebből vérzik.
Tavaly az új országgyűlési törvény elfogadása jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy a vagyonnyilatkozati rendszerrel kapcsolatos problémákra felhívjuk a képviselők figyelmét, azonban ebben a tekintetben a törvény szinte szó szerint átmelte a korábbi rendelkezéseket.

Teljesség, hitelesség, ellenőrzés

A legalapvetőbb problémát a képviselők és az állami vezetők hozzátartozóinak nyilatkozatai jelentik. Ezekbe csakis a Mentelmi, Összeférhetetlenségi és Mandátumvizsgáló bizottság tagjai tekinthetnek bele, és ők is csak egy esteleges, képviselő ellen folyó vagyonnyilatkozati eljárás során. Noha első pillantásra a törvény nagyon megengedőnek tűnik a tekintetben, hogy ilyen eljárást "bárki" kezdeményezhet, az eljárásnak csak akkor van helye, ha az eljárást kezdeményező "konkrétan megjelöli a vagyonnyilatkozat kifogásolt részét és tartalmát" - de hogyan tudunk hivatkozni valamire, aminek nem is ismerhetjük meg a tartalmát? Schmitt Pál esetében például nemrég felmerült, hogy a háza kiadásából származó jövedelmet nem az ő, hanem a felesége - nem nyilvános - nyilatkozata tartalmazhatja, másik kérdés, hogy ebben az esetben végül az államfő plágiumügy miatti lemondása volt az oka annak, hogy nem indult meg az eljárás.

A gyakorlatban sajnos a jelenlegi rendszerben szinte az a helyzet, hogy a vagyonnyilatkozatnak csak az a része nyilvános, amit a képviselő jónak lát - minden mást teljesen jogszerűen elrejthetnek hozzátartozóik nem nyilvános nyilatkozatában. Nem beszélve arról, hogy vagyonelemek mellett a közvetlen családtagok különböző olyan érdekeltségekkel, pozícióikkal is rendelkezhetnek, amik felvethetik az érdekösszeütközés kérdését. Már csak ezért sem lenne ördögtől való a hozzátartozók nyilatkozatának nyilvánosságra hozása, de természetesen ezen a megoldáson kívül máshogy is szűkebbre lehetne zárni a kiskaput, akár úgy, hogy a képviselők nyilatkozatukban hozzátartozóik vagyonát és érdekeltségeit is kötelesek lennének feltüntetni. Különösen sokat javítana a helyzeten, ha a képviselők és hozzátartozóik vagyonnyilatkozatának valóságtartalmát nem csak "bárki" kezdeményezésére, hanem hivatalból (akár automatikus, elektronikus módszerek segítségével) is ellenőrizhetné az erre feljogosított testület - ez a felszínes, felületes, hibás vagyonnyilatkozatok számát is csökkenthetné. Nagyon is beszédes az a tény, hogy (legalábbis a sajtó információi alapján) az elmúlt tíz évben összesen három vagyonnyilatkozati eljárás indult, míg hat esetben a bizottság elnöke elutasította az eljárás megindítása iránti kérelmet.

Különösen szomorú az is, hogy a társadalmi szervezeteknél, testületeknél betöltött tagságra és funkciókra rá sem kérdez a nyilvánosságra hozandó ív - pedig ezek is sokat árulhatnának el a potenciális érdekkonfliktusokról. Erről egyébként a képviselőknek nyilatkozniuk kell az országgyűlés elnökének, azonban az abban lévő adatok - teljesen érthetetlen okból - nem nyilvánosak. A tavalyi törvényhozási folyamatban a mentelmi bizottság ugyan beterjesztett egy olyan tartalmú módosítót, ami alapján ezen adatokat is tartalmazta volna a vagyonnyilatkozat, ezt azonban a képviselők leszavazták.

A hitelesség ellenőrzését a fentieken túl az is nehezíti, hogy a képviselőknek a legtöbb vagyonelem esetén nem kell azonosító adatokat megadniuk (példul ingatlan esetén a helyrajzi számot vagy címet); ami azért is érdekes, mert több tízezer - közpénzekről döntő - közalkalmazottnak, közszolgálati tisztviselőnek, bírónak és ügyésznek erről is kell nyilatkoznia. Bár utóbbi vagyonnyilatkozatok nem nyilvánosak, mégis hitelesebb, teljes körűbb információt tartalmaznak, és tényleges funkciójuknak megfelelően - illegális vagyongyarapodás visszaszorítása - komolyabb ellenőrzés és szankciók (így például adóhatósági vizsgálathoz) kapcsolódnak hozzájuk. A képviselőknek és az állami vezetőknek kizárólag abban az esetben kell azonosító adatokról nyilatkozniuk, vagy dokumentumokat benyújtaniuk, ha a vagyonnyilatkozati eljárás már folyamatban van, vagyongyarapodási vizsgálatról pedig szó sem esik az országgyűlési törvényben.

Összehasonlíthatóság

Bár önmagában a vagyonnyilatkozatok nyilvánosságra hozatala és online publikálása üdvözlendő, sajnálatos, hogy az új törvény is hallgat arról, hogy a korábbi vagyonnyilatkozatokat is on-line elérhetővé kell tenni. Ezért jelenleg az országgyűlési képviselők adatlapjain csak a 2011-re és 2012-re vonatkozó vagyonnyilatkozatok találhatóak meg, miközben minden más információ - nagyon helyesen - akár ciklusokra visszamenőleg is elérhető. Pedig könnyen belátható, hogy a korábbi vagyonnyilatkozati adatok ismerete nélkül legfeljebb azt tudjuk meg, hogy melyik képviselő gazdag, és melyik szegény, ami semmit nem árul el arról, hogy kinél következett be az évek során - kétes forrásból származó - vagyongyarapodás, pedig a vagyonbevallás lényege éppen ez volna.

Ehhez a problémához kapcsolódik, hogy ugyan a törvény szabályozza, hogy a vagyonnyilatkozat a képviselői mandátum lejárta után egy évig nem távolítható el a képviselő országgyűlési adatlapjáról, azonban sok esetben az összeférhetetlenség, illetve a kétes forrásból származó vagyongyarapodás épp a képviselői mandátum lejártát követően következik be - például, ha egy lobbicsoport vagy egy konkrét cég vezetői állás biztosításával hálálja meg a képviselő korábbbi jó szolgálatait. Ezt nevezi a korrupciós szakirodalom forgóajtó-jelenségnek. Montenegróban e jelenség visszaszorítása érdekében vezették be, hogy a vagyonnyilatkozattételre kötelezetteknek mandátumuk lejárta után egy évvel is be kell nyújtaniuk a nyilatkozatot.

Mintha direkt az összehasonlíthatatlanságot szolgálá az is, hogy a vagyonnyilatkozat adatainak nyilvánosságra hozatala "oldalhű" másolatban történik. Ennek azonban legfeljebb az önjelölt grafológusok örülhetnek, hiszen a kézírással kitöltött vagyonnyilatkozatok szisztematikus összehasonlítása, ellenőrzése és elemzése igencsak nehézkes, és különösen szomorú, hogy a közzététel még abban az esteben is scannelt pdf formájában történik, ha a képviselők elektronikusan töltik ki a nyilatkozatot. Szorgalmasabb újságok az adatok egy részéből készítettek össszeállítást, de teljes egészében elképesztő munka lenne minden adatot táblába rendezni, arról nem beszélve, hogy még így is csak az elmúlt egy év változásait látnánk (a már említett hiányosságokkal). És ahogy arról már szó esett: összehasonlíthatóság nélkül a vagyonnyilatkozatok nem tudják betölteni funkciójukat.

Az ilyen, kézzel kitöltött nyilatkozatokat még akkor is nehéz számítógéppel elemezni,
ha előzékenyen táblázatot rajzolnak hozzá (© Mesterházy Attila)

Számítógépes kitöltés után viszont ilyen szép, rendezhető, szűrhető és feldolgozható táblázatokat kapunk  (© index)

A fentiek miatt döntöttünk idén úgy, hogy készítünk egy, a vagyonnyilatkozat kérdéseivel megegyező tartalmú elektronikus űrlapot, amelyet elküldtünk minden képviselőnek. Bár az általunk készített kérdőív nyilvánvalóan nem küszöböli ki az összes fent elemzett problémát, az elektronikus űrlapból az adatok közvetlenül egy táblázatba kerülnek. Így a vagyonnyilatkozatok könnyebben összehasonlíthatóvá válnak, és a korábbinál jobban szolgálhatják az átláthatóságot. Az elmúlt egy hétben többen is kitöltötték kérdőívünket, február 14-ig még várjuk, hogy képviselőink elektronikusan is megosszák velünk vagyonnyilatkozataikat.

A Focus című német hetilap beszámolója szerint a 44 céget tömörítő Német Kutató Gyógyszergyártók Szövetsége (VfA) átláthatósági kódex segítségével szeretné csökkenti a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök felírásához kapcsolódó korrupciót.

A szervezet elnöke szerint a betegeknek joguk van megtudni, hogy orvosaik mely gyártókkal állnak szerződéses viszonyban, és milyen kedvezményekhez jutottak tevékenységük során. Nyilvánossá válna, hogy mely cég fizeti egy orvos továbbképzését, részvételi díját egy konferenciára vagy a repülőjegyét valamilyen szakmai rendezvényre. A tervezet szerint az orvosoknak a gyártótól kapott ajándékokról is jelentést kellene írniuk.

A Német Orvosi Kamara és a Transparency International németországi tagszervezete is üdvözölte a kezdeményezést, amely 2016-tól válna kötelezővé.

A K-Monitor emailben megkereste a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségét, hogy elképzelhetőnek tartja-e Magyarországon hasonló szabályozás bevezetést, kérdésünkre azonban nem kaptunk egyelőre választ.

Forrás: Medscape,Focus

A Fonyó Károly vezette Mundus Invest 51 százalékos tulajdonrészt szerzett a Borsod megyei kormányhivatalok takarítását végző B+N Referencia Zrt.-ben.

Még 2011 április ötödikén jött létre 6 millió forintos törzstőkével a Mundus Invest Zrt. ingatlankezelő, melynek a cégadatok szerint egyedüli tulajdonosa és vezérigazgatója Fonyó Károly, Simicska Lajos bizalmi embere. A vállalat ugyanabba a rózsadombi irodaházba van bejegyezve, ahová Fonyó Megapolis Media nevű cége (a Metropol című ingyenes napilapot kiadó MTG Metro Gratis száz százalékos tulajdonosa) és az EuroAWK nevű közterületi médiavállalkozása, valamint a Simicska-Nyerges céghálóba tartozó Publimont közterületi reklámcég is. (Simicska hirdetős cégeinek egyébként egész jól indult ez az év is.)

A Mundus Invest még alakulásának hónapjában, április 26-án többségi, 51 százalékos tulajdonrészt szerzett a B+N Referencia Kft.-ben, amelyet 2011 július 30-án zártkörűen működő részvénytársasággá alakítottak át. A közterületi médiapiacon pozíciót szerző Fonyó a cégpapírok szerint korábbi közterületes konkurenciáinak üzletébe szállt be. A B+N Referenciában több olyan üzletembernek is volt érdekeltsége, akik korábban a közterületi médiapiacon épp a Simicska-plakátbirodalom ellenpólusának számító Multireklám, később Epamedia cégekben töltöttek be tisztségeket, mint például Tombor András vagy Kis-Szőlgyémi Ferenc. Kis-Szőlgyémi megtartotta a tulajdonrészét, a részvénytársaság vezérigazgatója pedig Szij László Csaba lett.

A 2011-es évet 1,48 milliárdos forgalom mellett 51 millió forintos nyereséggel záró B+N Referencia számos állami megbízásnak örvendhet. A takarítócég dolgozott a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kormányhivatalnak Edelényben, Ózdon, Mezőkövesden, Kazincbarcikán valamint Encsen, Mezőcsáton, Putnokon, Tiszaújvárosban és Tokajban. Szintén tavaly óta a cég végzi a BKV Zrt.-számára a HÉV telephelyeinek és járműveinek takarítását és az utasforgalmi területek tisztítását is. A vállalkozás továbbá dolgozott tavaly a Szellemi Tulajdon Hivatalának is. Az NMHH-val tavaly két ízben szerződtek: egyrészt egy hatvani világításfelújításra, másrészt a Pintér Sándor belügyminiszter korábbi tulajdonába tartozó Civil Biztonsági Szolgálat Zrt.vel közösen a hatóság ingatlanjainak üzemeltetésére 323 millióért.

A CBSZ vagyonőrző és takarítócéggel közös megbízást nem véletlenül hagytuk a végére: Pintér Sándor belügyminiszter ugyanis miniszteri kinevezése után - ahogy az Origo korábban megírta - eladta cégét a titokzatos Prostasia Zrt.-nek, melynek tulajdonos-vezérigazgatója Kántor Tibor, Simicska Lajos igazgatóhelyettese az APEH-időkből. Hogy a Prostasia is valójában Simicska Lajos-féle céges kapcsolati hálóhoz tartozhat, abból valószínűsíthető, hogy ugyanaz a könyvvizsgáló cég, a Status Audit auditálja, amely a legtöbb Simicskához köthető céget.

A Nemzetközi Labdarugó Szövetség, a FIFA antikorrupciós testülete sürgős reformokat sürget a szervezetben és az Európai Tanács bizottságát is arra bíztatja, gyakoroljon nyomást a változások érdekében.

“Nagyon sokat jelentene, ha az Európai Tanács bizottsága csatlakozna azoknak a kórusához, akik változást sürgetnek” - írta Mark Pieth, a FIFA tanácsadója. A szakértő decemberi beadványában arra is céloz, hogy számos akadály hárul a jövő év májusára ígért antikorrupciós- és átláthatóságot biztosító reformok elé.

A FIFA tanácsadója kitér rá, hogy a FIFA vezető testületének tanácsokat adó csoport - melynek rajta kívül ügyvédek, korrupció-szakértők és a sportág képviselői is tagjai - működésének januári kezdete óta egyre több ellenállásba ütközik. “A legalapvetőbb javaslatokkal szemben is nagy az elutasítás, több európai labradugó szövetség részéről is” - írja Pieth.

Sepp Blatter, a FIFA elnöke egy korábbi sajtótájékoztatón - Forrás: Reuters

Az Európai Tanács PACE bizottsága legközelebb Párizsban találkozik majd,  ahol a FIFA vezetésének további bírálata várható. A csoport Sepp Blatter 2011-es FIFA elnöki újraválasztásával kapcsolatban is vizsgálatokat sürget.

Forrás: AP

Michael Kuria, az FCPA blog egyik állandó szerzője, első pillantásra meglepő megállapításra jut legutóbbi írásában. Kutatása szerint a világ 50 legkorruptabb országának többségében működik legalább egy, a korrupciós ügyek megelőzésével, felderítésével és felszámolásával megbízott központi korrupcióellenes ügynökség. A 10 legkevésbbé korrupt országban viszont általában nem tartanak fent központi korrupcióellenes hatóságot. Úgy fest tehát - állapítja meg Kuria -, hogy a központi korrupcióellenes intézmény léte és a korrupció visszaszorítása között fordított kapcsolat áll fent.

Az indonéz korrupcióellenes hatóság központja Jakartában - Fotó: Reuters

A szerző véleménye szerint mindez azért lehetséges, mert ha létezik egy központi korrupcióellenes hatóság,  akkor azt korrupt politikusok és bürokraták “szállhatják meg”, vagy vonhatják valamiképp a hatáskörük alá, így ellehetetlenítve az eredeti célkitűzések elérését.

A szakértő szerint nagyon kevés példa akad olyan központi korrupcióellenes hatóságokra, amelyek valóban sikereket értek el a korrupció visszaszorítása terén. Pozitív kivételként a szingapúri és a hong kongi hatóságokat emeli ki, megjegyezve, hogy e szervezetek két fontos tekintetben térnek el a többi intézménytől: mindkettő egy viszonylag kicsi és erőteljesen urbanizált szigeten működik, emellett hatalmukat és függetlenségüket szigorú törvények biztosítják. Ezeket a törvényket mind Hong Kong, mind Szingapúr esetében hatalmas, már-már a kormányzat, illetve az államaparátus fennmaradását veszélyeztető közéleti botrányok után fogadták el.

A szingapúri vagy a hong kongi modellt átvevő országok közül Kuria szerint egy sem tudott valódi sikert felmutatni. Ebből kiindulva a szerző azt javasolja, hogy más módon közelítsünk a korrupció elleni harchoz. Ahelyett, hogy egy központi intézménytől várjuk a megoldást, a társadalmi reformokkal érdemes kezdeni: elérni azt, hogy a társadalom többsége számára elfogadhatatlan legyen a korrupció, így téve a korrupcióellenes harcot a politikai túlélés zálogává a vezetők számára.

A teljes, angol nyelvű cikk itt olvasható.

A K-Monitor a Korrupcióellenes világnap alkalmából közzé tette félidő-értékelő elemzését, melyben az Orbán-kormány eddigi korrupcióval kapcsolatos intézkedéseit vizsgálja. Az elemzés szerint a választási ígértek ellenére a korrupciós helyzet 2010 óta nem javult Magyarországon: a politikai-gazdasági visszaélések mindennaposak, míg a kormány jogszabályi és strukturális változtatásai új korrupciós kockázatokat eredményeztek.

A kétharmados többség példa nélküli lehetőséget teremtett az Orbán-kormány számára, hogy fellépjen a korrupció ellen, és az elszámoltatásra ígéretet is tettek választási kampányukban. A K-Monitor elemzői szerint azonban a ciklus első félideje alatt hozott intézkedések nem vezettek semmilyen érzékelhető pozitív változáshoz. Ennek okát lényegében a Fidesz kormányzására jellemző tényezőkben látják: a központosító jellegű strukturális átalakítások a jelenlegi politikai elit hatalmát erősítik, az új törvények sokszor egy-egy személy, vagy gazdasági csoport érdekeit jelenítik meg, míg a nem ritkán túlárazott állami megrendelésekhez rendre kormányközeli cégek jutnak.

Az elemzés tételesen foglalkozik az egyes törvényi szabályozások és intézkedések korrupciós kockázati hatásával: vizsgálja többek között az Alkotmány, az Alkotmánybíróság, a médiatörvény, a bírósági törvény valamint a közbeszerzések kérdéskörét és a strukturális problémákon kívül felhívja a figyelmet a hatalomkoncentrációt erősítő, valamint a kontrollintézmények szerepét gyengítő intézkedésekre. Ezek többsége a korábbi intézmények jogköreinek erőteljes nyírásával, valamint a vezető pozíciók pártemberekkel történő feltöltésével valósul meg.

Az elemzés több korrupcióellenes intézkedést is bemutat, kiemelve a kormány két évre szóló korrupció-megelőzési programját, amely olyan fontos elemeket is tartalmaz, mint a közérdekű bejelentők védelmének szabályozása vagy a közbeszerzésekkel, támogatások elosztásával kapcsolatos törvények, rendeletek felülvizsgálata. E program gyengesége azonban, hogy csak az államigazgatási szerveknél foglalkoztatott tisztviselőkre irányul, így számos korrupciós kihívásra egyáltalán nem ad választ.

A program hitelességét rontja továbbá, hogy a K-Monitor, illetve más kutatók elemzései alapján 2010 után is hasonló mennyiségben tapasztalhatóak az aktuális kormánypárthoz kötődő konkrét korrupciógyanús ügyek, mint a korábbi ciklusokban. Sőt, az eddig szokásos pártok közötti 70/30-as leosztás helyett, szinte minden ágazatban néhány, egyértelmű kormányzati kötődéssel rendelkező cég vált rendszeres kedvezményezetté a közbeszerzésekben és állami megbízásokban. A miniszterelnök által létrehozott Elszámoltatási és Korrupció-ellenes Kormánybiztosság azonban nem vizsgálta sem a jelenlegi sem az 1998-2002 közötti Fidesz-kormány korrupcióval kapcsolatos ügyeit, annak ellenére, hogy erre a kormányhatározat alapján lehetősége lett volna.

A K-Monitor szerint korrupciós szempontból a ciklus hátralevő időszakának legfőbb kérdése, hogy milyen mértékben fokozódik a kormánypárti hatalomkoncentráció, illetve lesz-e kézzelfogható eredménye a kormány által meghirdetett korrupcióellenes intézkedéseknek.