Cikksorozatunk korábbi részeiben szakértői interjúk alapján vizsgáltuk, milyen jogi és gyakorlati akadályok nehezítik a bűncselekményekből származó vagyon visszaszerzését Magyarországon. A vagyonvisszaszerzés a büntetőeljárás azon eleme, amelynek célja nem az elkövető felelősségre vonása, hanem a bűncselekményből származó vagyon felkutatása és elvonása — attól függetlenül, hogy az adott vagyon éppen kinek a kezében van. Ez egy többszakaszos folyamat: a vagyon azonosításától és felkutatásától a biztosításán (lefoglalás, zár alá vétel) át egészen a végleges elvonásig (elkobzás, vagyonelkobzás). 2018 óta ez a büntetőeljárás kifejezett alapfeladata, nem csupán másodlagos, az elkövető megbüntetése mellett esetlegesen elvégzett tevékenység.

Ebben a bejegyzésben a számokra fókuszálunk: közérdekű adatigényléseink és a hivatalos évkönyvek adatai alapján elemezzük a 2018 és 2025 közötti időszakot. Fontos egy dolgot előre tisztázni: hamarosan az Országgyűlés elé kerülhet a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról (NVVH) szóló törvényt. Ez egy új, a kormánytól függetlenül működő, kizárólag az Országgyűlésnek felelős szerv, amelynek elsődleges feladata kifejezetten a közvagyont (állami és önkormányzati vagyont) érintő, feltételezett visszaélések feltárása és a jogellenesen kikerült vagyon visszaszerzése lesz. Ez egy más, részben szűkebb  hatáskör, mint amit ez a poszt tárgyal: az NVVH semmiképp azonos az alább bemutatott Vagyon-visszaszerzési Hivatallal (VVH), amely az általános, nem kifejezetten közvagyoni bűnügyi vagyonvisszaszerzésért felel (kábítószer-kereskedelem, korrupció, csalás és más vagyont generáló bűncselekmények is ide tartozhatnak). 

A kormány társadalmi egyeztetésre bocsátotta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrehozásáról szóló törvény tervezetet, amelyhez a K-Monitor is elküldte az észrevételeit. Részletes álláspontunk itt érhető el.

Álláspontunk szerint helyes az a jogalkotói koncepció, amely nem egy teljesen új, minden más szervet kiváltó szuperhatóságot kíván létrehozni, hanem olyan intézményt, amely épít a meglévő hatóságok szakmai tapasztalataira, miközben képes lehet áttörni azokat az intézményi dinamikákat, amelyek eddig akadályozták a hatékony korrupcióellenes fellépést. A K-Monitor pozitívumként értékeli a Hivatal köré tervezett függetlenségi garanciákat, az összeférhetetlenségi szabályokat és a tervezet több innovatív megoldását is, különösen a közvagyonvédelmi vizsgálatok, a saját hatáskörbe vonható büntetőügyek és a közbeszerzésfüggő gazdasági szereplők felügyelet alá vonásának lehetőségét. Ugyanakkor számos olyan koncepcionális és részletszabályozási kérdésre nem ad választ a törvénytervezet, amelyek tisztázása nélkül a Hivatal működésének hatékonysága, átláthatósága és számonkérhetősége korlátozott maradhat.

Solt - Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A K-Monitor Közhasznú Egyesület irodavezető - pénzügyi asszisztens munkatársat keres, aki talpraesett, proaktív és elkötelezett a szervezet missziója és értékei iránt.

 Forrás: Fortepan

A választások előtt egy összegző írásban tettünk kísérletet arra, hogy bemutassuk azokat a csatornákat és módszereket, amelyeket az azóta megbukott kormánypárt alkalmazott annak érdekében, hogy az állam erőforrásait a saját kampánytevékenységére használja fel. Ennek keretében ismertettük az Alapjogokért Központ, a Batthyány Lajos Alapítvány, a Városi Civil Alap működését és finanszírozását, érintettük a volt kormánypárti politikusok és állami tisztségviselők öncélú közösségi média-használatát, bemutattunk ál-szociális intézkedéseket, amelyek gyermekotthonban élő kiskorúakat használtak fel egyes politikusok népszerűségének növelése érdekében (mint utóbb kiderült, jócskán túlárazva), valamint foglalkoztunk az azóta könnyes-sorsra jutó Lounge Media és a Kormányzati Tájékoztatási Központ összjátékával is. Írásunk megjelenése óta, főleg a Fidesznek kedvezőtlen választási eredmény miatt, több új részlet is nyilvánosságra került, amely még mélyebben nyújt betekintést a Fidesz választási kampányának valós anyagi hátterébe. Ezeket a fejleményeket foglaljuk össze most.

Kendőzetlen kampányolás

A választások óta a legnagyobb port a Hankó Balázs, volt kulturális és innovációs miniszterhez tartozó Nemzeti Kulturális Alap 17 milliárd forintos kifizetései kavarták, melyekről kiderült: azok főleg NER-közeli celebekhez és Fideszes polgármesterek, önkormányzati képviselők szervezeteihez kerültek - főképp kulturális, közösségi és hagyományőrző programoknak álcázott kampányesemények megszervezésének céljából. A legsúlyosabb visszaélések az utóbbi, úgynevezett “790-es” kódszámú pályázatokhoz köthetőek, ahol a támogatások kedvezményezettjei gyakran éppen ugyanazok a szervezetek, amelyek az előző összefoglalónkban bemutatott Városi Civil Alap, szintén kétes eredetű, kifizetéseiből is részesültek. Az ügy feldolgozásához a K-Monitor is hozzájárult, bemutattuk, a 790184-es támogatások sokszor választókerületenként egészen pontosan 100 millió forintot tettek ki, amelyre nehezen található magyarázat azon kívül, hogy a pénzek egy központilag meghatározott kampánykeret részét alkották. Hasonlóan, az NKA-tól részesült állami támogatásban például a Németh Szilárdhoz kötődő csepeli Kozma István Magyar Birkózó Akadémia, vagy a Pesti Srácok szerkesztőségének híres-hírhedt törzshelye, a korábban Stefka István és Huth Gergely által tulajdonolt R56 kocsma is. De kapott támogatást a ceglédi Roma Inkubátor Kulturális Művészeti és Hit Egyesület is, amelynek vezetője 10000 forintos Penny-utalványokat osztogathatatott Fidesz-szavazatokért, valamint számos olyan, a Batthyány Lajos Alapítvány által kedvezményezett szervezet is, amelyek a NER ideológiai terjeszkedésének részét képzik, mint a Scruton kávézókat üzemeltető Apriori Cultura Nzrt.

A mesterséges intelligencia (MI) már nem a jövő technológiája, hanem a jelen közigazgatásának észrevétlen szereplője. Szociális juttatások elbírálása, határellenőrzés, büntetőeljárások, oktatási besorolások — egyre több olyan terület van, ahol egy szoftver közreműködik olyan közhatalmi döntésekben, amelyek közvetlenül befolyásolják az állampolgárok életét. Ennek a folyamatnak a részleteiről azonban alig tudunk valamit.

A K-Monitor abból az alapelvből indul ki, hogy a közhatalom gyakorlása csak akkor legitim, ha ellenőrizhető. Ami nem látható, az nem számon kérhető; ami nem számon kérhető, az előbb-utóbb visszaélésekhez vezet. A MI közszférabeli alkalmazása minden eddiginél nagyobb kihívás elé állítja ezt az elvet, hiszen az algoritmikus döntéshozatal egyszerre teszi gyorsabbá és olcsóbbá, ugyanakkor átláthatatlanabbá az állam működését. Ezért állítottuk össze azokat a főbb jogalkotási javaslatokat, amelyek véleményünk szerint a legfontosabbak ahhoz, hogy a technológiai változások közigazgatásra gyakorolt hatását az általunk „átlátható MI állam”-nak nevezett keretben kezelhessük.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Kriminológiai Tanszéke és a K-Monitor Közhasznú Egyesület szakmai műhelybeszélgetést szervez a magyar büntetőjog antikorrupciós eszköztárának aktuális helyzetéről.

A műhelybeszélgetés célja, hogy közösen megvitassuk a korrupciós cselekmények esetén értelmezhető sértett fogalmát, valamint értékeljük a büntetőeljárási törvény CV/A. fejezetével bevezetett felülbírálati indítvány és „kiegészítő pótmagánvád” intézményének eddigi tapasztalatait és hatékonyságát.

A TISZA már jóval a választások előtt meghirdette a programját, amelynek, csak úgy mint a párt választási kampányának és a választások óta eltelt időszak kommunikációjának, fontos elemét képezi a korrupció elleni harc. A TISZA által közölt becslések szerint 20 ezer milliárd forintot lopott el a magyar emberek által befizetett közpénzből a NER, a korrupció teljes társadalmi költsége pedig elérte a GDP 4-8% százalékát. Azzal, hogy a TISZA kétharmaddal megnyerte az országgyűlési választásokat és megalakult az új kormány, a tervek valósággá válhatnak. A K-Monitor most összefoglalja és értékeli a legfontosabb várható vagy már meg is kezdett intézkedéseket.

A TISZA programja a kormányváltást követő legfontosabb intézkedésekkel kezdődik, a 25 pontból nagyjából 13 vállalás kötődik szorosabb vagy tágabb értelemben a korrupció elleni fellépéshez. 

Az önkormányzati átláthatóságról általában úgy beszélünk, ami csak helyi szintű politikai akaratot és változtatásokat igényel. Arról viszont kevésbé beszélünk, hogy a központi kormányzat mit tehet azért, hogy a közigazgatás helyi szintje átláthatóbban működjön. A helyi átláthatóságnak van egy területe, ahol az állam pedig kimondott jó pozícióban van ahhoz, hogy kormányzati szándék esetén sokat fejlesszen rajta, ez pedig az önkormányzati költségvetés. Az állami infrastruktúra most is létezik, amin keresztül az összes önkormányzat pénzügyei követhetőek, most már csak annyit kéne tenni, hogy az adatok az állampolgárok számára is elérhető és érthető formában legyenek tálalva.

Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Miért fontos mindez?

Az átláthatóság a korrupciómentes közélet egyik alapfeltétele. Az Ez a minimum! program célja, hogy az önkormányzatok mutassanak példát és ne csupán az állami előírásokra várjanak. Végső cél, hogy az állampolgárok informáltan vehessenek részt a közéletben, aktív alakítói lehessenek a környezetüknek, ezt pedig demokratikus tanulási folyamaton keresztül lehet elérni. Az átláthatóság így nem önmagában vett cél, hanem ennek a folyamatnak feltétele és eszköze.

A közérdekű adatokkal kapcsolatos ítéletek végrehajtásának hiánya súlyos jogállamisági problémát jelent Magyarországon, amely egyben az Emberi Jogok Európai Egyezményét is sérti. Az Európa Tanácshoz benyújtott közös beadványban magyar civil szervezetek mutattak rá az ítéleteknek való meg nem felelés rendszerszintű okaira. A civilek emellett a közérdekű adatokhoz való hatékony hozzáférés biztosítása érdekében ajánlásokat fogalmaztak meg. A beadványban a K-Monitor több olyan nyertes pere is bemutatásra került, amiben a pervesztes állami szervek nem tettek eleget a bíróság döntésének.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságnak épülete belülről, Forrás: MNF

2026 tavaszán – hosszú évek lobbiküzdelmei, jogvitái és kompromisszumai után – az Európai Parlament és a Tanács elfogadta azt a jogszabályt, amelyet sokan az EU antikorrupciós politikájának eddigi legnagyobb mérföldkövének tartanak: az Unió első egységes, büntetőjogi alapokon nyugvó korrupcióellenes irányelvét.

De mit jelent mindez a valóságban? Mit változtat ez az irányelv – ha egyáltalán változtat valamit – egy olyan ország polgárainak mindennapi életében, ahol a korrupció rendszerszintű problémaként él tovább évtizedek óta és ahol az antikorrupciós intézményrendszer még mindig szinte csak gyerekcipőben jár? Ebben a blogbejegyzésben megpróbálunk alapos, de közérthető választ adni ezekre a kérdésekre.

Thomas Cole: A birodalom útja - Pusztulás  (via Wikimedia Commons)