Sok szó esett már arról, hogy a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) hogyan és milyen feltételekkel juttatott olykor irdatlan mennyiségű közpénzt az Orbán-kormány számára kedves művészeknek és intézményeknek. Most a nagyon is vitatott kiemelt kollégiumi támogatások egy további, kampányfinanszírozást érintő aspektusára hívjuk fel a figyelmet.
Sok szó esett már arról, hogy a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) hogyan és milyen feltételekkel juttatott olykor irdatlan mennyiségű közpénzt az Orbán-kormány számára kedves művészeknek és intézményeknek. Most a nagyon is vitatott kiemelt kollégiumi támogatások egy további, kampányfinanszírozást érintő aspektusára hívjuk fel a figyelmet. A 790184-es kódszámú támogatásokról van szó, amelyeket elméletileg „közösségépítő eseményekre” lehetett megkapni (a „pályázni” szó használata a folyamat ismeretében talán erős túlzás), vagyis ezen támogatások között szerepelnek az ingyenes koncertek, falunapok, slambucfesztiválok. Azt is tudni lehet, hogy támogatottak köre igencsak változatos. Kaptak forrást önkormányzatok, sportegyesületek, a Városi Civil Alapból már jól ismert kormánypárti egyesületek, rendezvényszervező cégek, és, ami igazán figyelemre méltó, ahogy a 444 cikke is megírta: szép számmal magánszemélyek is. A listán találunk fideszes és nemzetiségi önkormányzati képviselőket, sőt, konkrétan egy járási hivatalvezető is felbukkan, akinek a támogatásról szóló döntés idejében már bőven zajlott a felépítése a FIDESZ országgyűlési képviselőjelöltjeként. Értsük meg a helyzet abszurditását: a járási hivatalvezető civil magánszemélyként, de közpénzből szervez „közösségépítő eseményt”, sőt, időközben országgyűlési képviselőjelöltté is válik.
De honnan lehet egészen biztosan tudni, hogy itt egyáltalán nem az alulról szerveződő, lelkes civilek spontán galuskafesztiváljairól és falunapjairól van szó, hanem egy nagyon is tudatosan felépített kampányfinanszírozási rendszerről? Onnan, hogy ha a nyertesek címeit választókerületi bontásban vizsgáljuk, egészen sajátos mintázatok tárulnak fel. Persze fontos leszögezni: nem lehet az összefüggéseket az ország minden egyes választókerületében hajszálpontosan kimutatni. Ennek prózai okai vannak. Egyrészt a kedvezményezettek székhelye nem mindig egyezik meg azzal a településsel, ahol áldásos tevékenységüket végzik. Másrészt Budapest és a nagyobb vidéki városok eleve több választókerületre vannak felosztva, így ezeken a helyeken szinte lehetetlen tűpontosan szétválogatni, melyik utca, melyik rendezvény, melyik jelölt felségterületét erősíti.
Ahol viszont a terep tisztább – például az egyértelműbb határokkal bíró vidéki választókerületekben –, ott a képlet letaglózó. A kiosztott pénzek ugyanis sok esetben hajszálpontosan, pöccre 100 millió forintot tettek ki, pár esetben pedig éppenhogy alatta maradtak. Lássuk be: semmi sem indokolja a választókerületi alapú, fillérre kiszámolt pénzosztást, kivéve, ha egy előre meghatározott kampánykeretről van szó. Felsőbb koordináció és a fentről érkező iránymutatás nélkül matematikai képtelenség, hogy a különféle egyesületek, önkormányzatok és magánszemélyek egymástól független „pályázatai” a végén pont kiadják ezt a kerek összeget.
Ahogy a csatolt képeken és táblázatokon is látszik, a helyi Excel-zsonglőrök különböző stratégiákkal oldották meg a feladatot. Volt, ahol nem bonyolították túl, és egyszerűen négyszer 25 milliót, vagy ötször 20 milliót osztottak szét (például Borsod 05-ben és Baranya 04-ben). Volt, ahol a kreativitás abban merült ki, hogy ugyanazokat a lojális szervezeteket fizették ki kétszer, különböző jogcímeken (Bács-Kiskun 04). A könyvelői csúcsteljesítményt azonban talán Baranya 03-ban nyújtották, ahol teleírták a listát két- és hárommilliós aprópénzekkel, hogy aztán a „Tavaszi Zsongás” és a sváb zenei hétvége büdzséjét összeadva a végén fillérre pontosan kijöjjön a 100.000.000 forint. Az eltérő elszámolások persze arra is utalnak, hogy végső soron nem is Hankó Balázs titkos munkatársai dönthettek a konkrét támogatotti körről, hanem a Fidesz választókerületi potentátjai.
Ezek a mintázatok önmagukért beszélnek. A 790184-es kód alatt futó támogatások esetében naivitás lenne organikus civil életről beszélni. Sokkal inkább egy decentralizált, papíron helyi szereplőkön keresztül megvalósuló, ám a központból patikamérlegen porciózott közpénzmilliókat felégető választókerületi kampánygép működött.
