Az állam többször is úgy módosította az adásvételi szerződést, hogy azzal a kerület és az állam is rosszul járt, a Balázs Attila cége viszont jól. Még tízmilliárd forintot is rádobtak az eredeti 244 milliárd forintos vételárra, így 255 milliárd lett a zuglói irodakomplexum végleges ára. A választás előtt még gyorsan elutaltak 90 milliárdot is Balázs Attila cégének.

Fotó: Zugló Online

A Fidesz-kormány 40 milliárdos állami garanciával segítette a Bosnyák téri irodakomplexum építését. A Tiborcz István üzlettársaként elhíresült Balázs Attila cége, a Zugló-Városközpont Ingatlanfejlesztő Kft. ugyanis 50 milliárd forint értékben kötvényeket bocsátott ki a beruházás finanszírozására. A kötvénykibocsátásra az állami Start Garancia Zrt. pedig 40 milliárd forintig garanciát vállalt. Minderre 2022 márciusában került sor, ami azért érdekes, mert az állam csak egy évvel később vette meg a zuglói irodakomplexumot. Igaz, a zuglói beruházás ekkor már megkapta a nemzetgazdaságilag kiemelt státuszt, és az akkor Varga Mihály gazdasági miniszter alá tartozó Start Garancia feladata épp az ilyen beruházásoknak nyújtott állami kezességvállalás volt.

Mindez azokból a dokumentumokból derül ki, melyeket a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) küldött el a K-Monitor adatigénylésére.

A K-Monitornak megküldött dokumentumokból az is kiderül, 244 milliárd helyett 254,8 milliárd forintért vette meg az állam a Bosnyák téri irodakomplexumot a Tiborcz István üzlettársaként elhíresült Balázs Attila cégétől. Ez az adásvételi szerződés tavaly decemberi módosításából derül ki, melyet a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) küldött el a K-Monitor adatigénylésére. A vételárat „vevői többletigényekre” hivatkozva növelték meg több mint tízmilliárd forinttal, így áfával együtt összesen 323,6 milliárdot kellett az államnak kifizetnie a máig üresen álló ingatlanokért a Bayer Construct projektcégének, a ZVK Development Kft-nek. Az, hogy konkrétan milyen „többletigények” merültek fel a vevő részéről, az nem derül ki a számunkra megküldött dokumentumokból. Erről a szerződésről a héten a 444 is írt.

Az vásárlás tényét eredetileg Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő hozta nyilvánosságra, ő is perelte ki az eredeti, 244 milliárd forintról szóló szerződést.

A módosított szerződés viszont arról is rendelkezik, hogy az állam tíz napon belül, még 2025 végéig elutal 90 milliárd forintot a Bayer Constructnak – ez egy olyan tétel, ami az eredeti fizetési ütemezésben nem szerepelt. Érdekes részlet, hogy szerződés azt is módosítja, hogy a vételárat már nem az árszakértő szakvéleménye állapítja meg, hanem az állam annyit fizet, amennyiben a Bayer Constructtal megállapodnak. Azt egyelőre nem tudni, hogy az teljes vételárat kifizette-e már az állam a Bayernek. Kerületi ügyekre rálátó forrásaink szerint az új kormány több tízmilliárd forint kifizetését felfüggesztette.

A kerület is kompenzációt vár a Bayertől

Az évek során az állam nem „csak” azzal segítette ki a Bayert, hogy megvásárolta a beruházást, hanem nyolc olyan rendeletet is hozott, mellyel az építkezést mentesítette különböző engedélyek beszerzése alól, növelte az épületmagasságot és a beépíthetőség arányát, és a kerületnek semmi beleszólása nem lett végül abba, mi épül Zugló egyik legfontosabb csomópontján.

Ugyanakkor, még a terület eladásakor a kerület megállapodott az eredeti vásárlóval, hogy a több közérdekű beruházást is megvalósít. Ha pedig azok közül valami mégsem épül meg, akkor annak ellenértékét kifizeti az önkormányzatnak. Ezek között szerepelt többek között az összes környező út teljes és egységes felújítása, új csomópontokkal, körforgalmakkal. Épült volna egy 400 férőhelyes P+R parkoló is. Ez erre vonatkozó vállalások akkor is érvényben maradtak, mikor a Bayer lett telek tulajdonosa. Az évek során többször komolyan felmerült, hogy a kerület beperli a Bayert a meg nem valósult beruházások ellenértékéért, a P+R parkolót már nem is lehet megépíteni. A képviselő-testület 2022-ben és 2025-ben is határozatban szólította fel a polgármestert (az MSZP-s Horváth Csabát, majd a momentumos Rózsa Andrást), hogy tegye meg a jogi lépéseket, de erre a mai napig nem került sor. 

Rózsa a választási kampányában határozott fellépést ígért a Bayerrel szemben, és még tavaly is azt mondta, nem csak a Bayert, de a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt is kész beperelni a kerületet ért károk miatt. Az MNV érintettsége azért merül fel, mert az állam nevében ez a vásárolta meg az irodakomplexumot a ZVK-tól. 

Mint a K-Monitornak megküldött dokumentumokból kiderül, az eredeti adásvételi szerződést egy ponton úgy módosították, ami jelentősen rontotta a kerület tárgyalási pozícióit: a vételár kifizetésének immáron nem feltétele, hogy a Bayer megállapodjon a kerülettel, és megkössék a településrendezési szerződést. A Bayer 2024 elején arra hivatkozott, hogy a testület előző év novemberében leszavazta a megállapodást, „ennek következtében a Településrendezési Szerződés megkötésére nincsen mód”. Az állam egyoldalúan elfogadta ezt az érvelést. Rózsa András most a K-Monitornak azt mondta, szerinte ezzel jól kimutatható anyagi kárt okoztak a kerületnek. „Hamarosan bizonyítani fogjuk, hogy az MNV gyakorlata kárt okozott a kerületnek. Ha pedig ez de facto és de jure is kimutatható, akkor az okozott kár összegének ismeretében a kormányhoz kell fordulnunk, hogy ebben az ügyben Zuglót valamilyen módon kompenzálják.”

A perek ugyanakkor még nem indultak meg. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre a polgármester azt válaszolta, hogy július első hetében tárgyalt az MNV-vel és a Bayerrel is egy hivatalos háromoldalú egyeztetésen. „Abban maradtunk, hogy augusztus elejére mindkét fél összeállítja a teljes dokumentációt”.

„A peranyag összeállítását végző ügyvédi iroda is részt vett az MNV-nél folytatott háromoldalú egyeztetésen. A tárgyalások augusztus elején folytatódnak. Amennyiben augusztus végéig nem sikerül megállapodásra jutni, akkor ez az ügyvédi iroda be fogja adni a keresetet, megkezdi a ZVK Development perbe vonását, ezen keresztül pedig a Bayer perbe vonását is. Az MNV-vel kapcsolatos jogi eljárásokról egyelőre nem tudok nyilatkozni, mivel még nem látjuk a teljes képet. Egyelőre együttműködőek voltak, bízom abban, hogy ebben a szellemben folytatódnak a tárgyalások. Azt el kell mondanom, hogy magának a peranyagnak az összeállítása hosszabb folyamat, mivel 20 évre visszamenőleg kellett jogi anyagokat átnézni. El kell továbbá mondanom, hogy bár nem kérdőjelezem meg az igazságszolgáltatás függetlenségét, nagyobb nyugalommal fogunk bele az esetleges perbe a kormányváltás után” – közölte Rózsa András a K-Monitorral.

A polgármester azt is elárulta, hogy jelenleg nincsenek külön tárgyalásban a Bayerrel. „Utoljára, amikor érdemben tárgyaltunk a céggel, olyan ajánlatot tettek, amely elfogadhatatlan volt a kerület számára. Ezt az ajánlatot transzparens módon a képviselő-testület elé terjesztettem, ahol a szavazatommal együtt elutasításra került. Zuglónak valódi kompenzáció jár, ezért harcolni fogunk.”

Az irodák még mindig üresek

Kérdés, mi lesz a sorsa az irodáknak. A Zenit Corso névre keresztelt bevásárlóközpont már működik, és a lakások egy részében is laknak már, a terület legnagyobb részét elfoglaló irodák azonban üresek. A teljes vételárat még nem fizette ki az állam, információink szerint több tízmilliárdot visszatart az MNV, és nem történt meg a birtokbavétel sem. 

A Pest Vármegyei Kormányhivatal azt közölte a K-Monitorral, hogy a „Közlekedési és Beruházási Minisztérium az előző kormány által megvalósított ingatlanvásárlások felülvizsgálatát jelenleg is végzi”. Az új kormány jóindulatára pedig aligha számíthat a Bayer. Magyar Péter nagyváradi beszédét Balázs Attila egyi cégének, a Viastein dolgozói zavarták meg („Itt dolgozom a Viasteinnél két hete, el kellett jönnöm, eljöttem” – mondta az egyik ellentüntető). Maga Balázs a választások előtt pedig levelet írt alkalmazottainak, melyben a Fideszre való szavazásra buzdította őket. A Tisza első kongresszusán pedig Magyar Péter Orbán Viktor „tettestársaként” beszélt Balázs Attiláról, akit „gyergyói NER-huszárnak” nevezett. Rózsa Attila pedig úgy fogalmazott, hogy „az eddig nagyon magabiztos Bayer már szerényebb önbizalommal áll hozzá az ügyhöz.”

Így szorult háttérbe a közérdek a Bosnyák téren

A Bosnyák tér 1957-ben. Fortepan / Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely

A Fidesz-kormányzat és a helyi MSZP politikusai is azon dolgoztak, hogy minél inkább a befektetők érdekei érvényesüljenek a Zugló közepén megvalósuló beruházásban, melyet végül 255 milliárdért vett meg az állam. Bemutatjuk a 20 éves folyamatot, időrendben.

A Bosnyák tér mögötti 6,7 hektáros területet, amely akkor még sportpályaként működött, 2006-ban el adta el a Zugló vezetése befektetőknek. Húsz évvel később egy olyan, irodakomplexum – lakóház – bevásárlóközpont komplexum áll a kerület egyik legfontosabb csomópontján, mely semmilyen szempontból nem illik a kerületbe. A telek jóval sűrűbben beépített, mint azt a kerületi szabályozás amúgy engedné, az épületek sokkal magasabbak, mint a környéken bárhol. Nincs megfelelő közúti összeköttetés, hiányzik a megfelelő tömegközlekedés is ahhoz, hogy ki tudja szolgálni az irodai dolgozókat – ha egyszer ugyan megtelnek az irodák, mert egyelőre üresek. 

Az irodákat az állam 255 milliárd forintért megvette Tiborcz István üzlettársasának cégétől, a ZVK Development Kft-től. Ez a Bayer Construct projektcége, melynek tulajdonosa Balázs Attila. A több száz milliárd forintos vásárlásról a kormány pályázat és nyilvános hatástanulmányok nélkül döntött.

Ebben húsz évben a közérdek folyamatosan háttérbe szorult, és az önkormányzat egyes korábbi vezetői később pedig maga a kormány is folyamatosan a befektető érdekeit helyezte előtérbe, néha egészen extrém módon. Ennek legfontosabb lépéseit mutatjuk be az alábbiakban, időrendben. 

Az hogy, a Fidesz-kormányok – néhol egészen extrém módon – segítették beruházást, talán nem meglepő. Érdekes viszont, hogy MSZP-s politikusok is a befektető oldalára álltak az utóbbi évtizedekben.

A kerület ügyire ciklusok óta rálátó forrásaink szerint az ügyletet már a kezdetektől a helyi MSZP erős embere, Tóth Csaba „hozta össze”, és még néhány évvel ezlőttig is azon dolgozott, hogy minél simábban menjen az építkezés. A helyi MSZP-t egészen a közelmúltig Tóth irányította, még akkor is helyi elnök maradhatott, mikor egy korrupciós ügy miatt visszalépett az ellenzéki előválasztástól és kikerült a parlamentből. Rózsa András, zuglói polgármester Tóth szerepével kapcsolatban a K-Monitornak azt mondta „Még a 2021-es előválasztást követő időszakban is Tóth Csaba volt a zuglói MSZP elnöke. Az MSZP frakciója mindig az ő utasításai szerint járt el. Tudomásom szerint Tóth Csaba közvetlenül is tartotta a kapcsolatot a beruházóval. Továbbá kérdésekkel és instrukciókkal fordult a kerület akkori főépítészéhez, Dienes Jánoshoz, hogy milyen kompenzációs összeget tartana elfogadhatónak.” 

Tóth szerepe még akkor is meghatározó volt, mikor már évek óta építkezett a területen a Tiborcz-üzlettárs Balázs Attila. 2023-ban Tóth a szintén MSZP-s Horváth Csaba polgármester megkerülésével ült le tárgyaláni a Bayerrel és Dienes főépítésszel annak érdekében, hogy megoldják a kerület és a beruházó közötti vitát. Erről Dienes beszélt a Válasz Online-nak. 

Egy 2017-es bejegyzésében Várnai László önkormányzati képviselő azt írta, hogy Hajdu Flórián, az MSZP alpolgármestere az egyik testületi ülésen végig „úgy érvelt, mintha a Bayer CFE képviselője lenne”. 

Horváth Csaba 2019 és 2024 között volt polgármester, 2025-től kezdve pedig már a Bayer nevében tárgyal kerületekkel. Rózsa András ekkor alpolgármester volt, és azt mondja „teljesen egyértelmű” volt számára, hogy Horváth Csaba a beruházó érdekeit képviseli a tárgyalásokon, és nem a kerület érdekeit nézi. „Úgy viselkedett, mintha a Bayernek tárgyalt volna”. „Konkrétan akkor merült fel bennem, amikor azt kértem Horváth Csabától a területrendezési szerződés tárgyalása kapcsán, hogy kérjen több pénzbeli kompenzációt a Bayertől, de ő nem akarta ezt megtenni.”

Horváth Csaba még polgármesteri sapkában a zuglói önkormányzat testületi ülésén, amely megszavazta a koncepcióterv elfogadását (Fotó: Subits-Tóth Gergő, zuglo.hu)

 Szerző: Keller-Alánt Ákos

Ez a tevékenység a Transatlantic Foundation PROTEUS projektjének támogatásával, az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg.

Intenzív parlamenti munka követte az áprilisi választásokat. Az Országgyűlés az alakuló ülése óta 21 napot ülésezett, és két és fél hónap alatt 29 törvényről szavazott. A miniszterelnök 112 felszólalás során összesen 15 óra 39 percet beszélt. Az ellenzéki képviselők közül Toroczkai László (Mi Hazánk; 41 felszólalás, 4 óra), Apáti István (Mi Hazánk; 41 felszólalás, 3 óra 48 perc) és Rétvári Bence (KDNP; 51 felszólalás, 3 óra 45 perc) használta fel a legtöbb beszédidőt. 2010-ben ugyanebben az időszakban, több mint 50 törvényről szavazott az Országgyűlés. A 2026-ban megválasztott 199 képviselőből 182-en szólaltak eddig fel. A legkevesebb alkalommal szavazó képviselő Lázár János volt, aki a szavazások csupán 19%-án vett részt.

Ezek a kimutatások a K-Monitor új, kísérleti alkalmazásából, a Parlamonitorból származnak, amely a parlament.hu nyilvános adatainak egy részét dolgozza fel és közli újra könnyebben áttekinthető, kereshető és összehasonlítható formában.

A K-Monitor indítványának köszönhetően nyomozni kell a Balásy Gyula cégeinek kiszervezett 2025. októberi “Nemzeti Konzultáció” ügyében, amit az Orbán-kormány a Tisza Párt állítólagos adóemelési programja miatt indított. A közérdekű kormányzati kommunikációnak áltcázott kampányfinanszírozás 12 milliárd Forintba került az adófizetőknek.

2026. június 19-én közös szakmai műhelybeszélgetést tartott a K-Monitor és az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Kriminológiai Tanszéke. A rendezvény két, egymáshoz szorosan kapcsolódó témát érintett: a korrupciós cselekmények sértettjeinek helyzetét, valamint a kiegészítő pótmagánvád intézményét. Beszámolónkban összefoglaljuk a szakmai műhelybeszélgetés során elhangzottakat.

Fotó: Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának épülete, Thaler Tamás/Wikipedia

Az elmúlt években Magyarországon a társadalmi egyeztetés sokszor inkább formális kötelezettség volt, mint valódi párbeszéd. A jogszabálytervezetek véleményezésére gyakran rövid határidő áll rendelkezésre, a beérkező észrevételek sorsáról pedig ritkán kapnak visszajelzést az érintettek. Eközben világszerte egyre több ország kísérletezik olyan digitális részvételi platformokkal, amelyek nemcsak véleményeket gyűjtenek, hanem átláthatóbbá és követhetőbbé teszik a döntéshozatali folyamatot is.

A kép természetesen MI segítségével készült

Ebbe a nemzetközi trendbe illeszkedhet az a kezdeményezés is, amelyet a kormány a napokban jelentett be. Ha megfelelő garanciákkal működik, egy ilyen rendszer valóban javíthatja a társadalmi egyeztetés minőségét. Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok azt is megmutatják, hogy a technológia önmagában nem elég: a platform sikerét végső soron az dönti el, hogy a döntéshozók mennyire hajlandók figyelembe venni a beérkező javaslatokat, és ezt mennyire átlátható módon teszik.

A kormány társadalmi egyeztetésre bocsátotta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrehozásáról szóló törvény tervezetet, amelyhez a K-Monitor is elküldte az észrevételeit. Részletes álláspontunk itt érhető el.

Álláspontunk szerint helyes az a jogalkotói koncepció, amely nem egy teljesen új, minden más szervet kiváltó szuperhatóságot kíván létrehozni, hanem olyan intézményt, amely épít a meglévő hatóságok szakmai tapasztalataira, miközben képes lehet áttörni azokat az intézményi dinamikákat, amelyek eddig akadályozták a hatékony korrupcióellenes fellépést. A K-Monitor pozitívumként értékeli a Hivatal köré tervezett függetlenségi garanciákat, az összeférhetetlenségi szabályokat és a tervezet több innovatív megoldását is, különösen a közvagyonvédelmi vizsgálatok, a saját hatáskörbe vonható büntetőügyek és a közbeszerzésfüggő gazdasági szereplők felügyelet alá vonásának lehetőségét. Ugyanakkor számos olyan koncepcionális és részletszabályozási kérdésre nem ad választ a törvénytervezet, amelyek tisztázása nélkül a Hivatal működésének hatékonysága, átláthatósága és számonkérhetősége korlátozott maradhat.

Solt - Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A K-Monitor Közhasznú Egyesület irodavezető - pénzügyi asszisztens munkatársat keres, aki talpraesett, proaktív és elkötelezett a szervezet missziója és értékei iránt.

 Forrás: Fortepan

A választások előtt egy összegző írásban tettünk kísérletet arra, hogy bemutassuk azokat a csatornákat és módszereket, amelyeket az azóta megbukott kormánypárt alkalmazott annak érdekében, hogy az állam erőforrásait a saját kampánytevékenységére használja fel. Ennek keretében ismertettük az Alapjogokért Központ, a Batthyány Lajos Alapítvány, a Városi Civil Alap működését és finanszírozását, érintettük a volt kormánypárti politikusok és állami tisztségviselők öncélú közösségi média-használatát, bemutattunk ál-szociális intézkedéseket, amelyek gyermekotthonban élő kiskorúakat használtak fel egyes politikusok népszerűségének növelése érdekében (mint utóbb kiderült, jócskán túlárazva), valamint foglalkoztunk az azóta könnyes-sorsra jutó Lounge Media és a Kormányzati Tájékoztatási Központ összjátékával is. Írásunk megjelenése óta, főleg a Fidesznek kedvezőtlen választási eredmény miatt, több új részlet is nyilvánosságra került, amely még mélyebben nyújt betekintést a Fidesz választási kampányának valós anyagi hátterébe. Ezeket a fejleményeket foglaljuk össze most.

Kendőzetlen kampányolás

A választások óta a legnagyobb port a Hankó Balázs, volt kulturális és innovációs miniszterhez tartozó Nemzeti Kulturális Alap 17 milliárd forintos kifizetései kavarták, melyekről kiderült: azok főleg NER-közeli celebekhez és Fideszes polgármesterek, önkormányzati képviselők szervezeteihez kerültek - főképp kulturális, közösségi és hagyományőrző programoknak álcázott kampányesemények megszervezésének céljából. A legsúlyosabb visszaélések az utóbbi, úgynevezett “790-es” kódszámú pályázatokhoz köthetőek, ahol a támogatások kedvezményezettjei gyakran éppen ugyanazok a szervezetek, amelyek az előző összefoglalónkban bemutatott Városi Civil Alap, szintén kétes eredetű, kifizetéseiből is részesültek. Az ügy feldolgozásához a K-Monitor is hozzájárult, bemutattuk, a 790184-es támogatások sokszor választókerületenként egészen pontosan 100 millió forintot tettek ki, amelyre nehezen található magyarázat azon kívül, hogy a pénzek egy központilag meghatározott kampánykeret részét alkották. Hasonlóan, az NKA-tól részesült állami támogatásban például a Németh Szilárdhoz kötődő csepeli Kozma István Magyar Birkózó Akadémia, vagy a Pesti Srácok szerkesztőségének híres-hírhedt törzshelye, a korábban Stefka István és Huth Gergely által tulajdonolt R56 kocsma is. De kapott támogatást a ceglédi Roma Inkubátor Kulturális Művészeti és Hit Egyesület is, amelynek vezetője 10000 forintos Penny-utalványokat osztogathatatott Fidesz-szavazatokért, valamint számos olyan, a Batthyány Lajos Alapítvány által kedvezményezett szervezet is, amelyek a NER ideológiai terjeszkedésének részét képzik, mint a Scruton kávézókat üzemeltető Apriori Cultura Nzrt.

A mesterséges intelligencia (MI) már nem a jövő technológiája, hanem a jelen közigazgatásának észrevétlen szereplője. Szociális juttatások elbírálása, határellenőrzés, büntetőeljárások, oktatási besorolások — egyre több olyan terület van, ahol egy szoftver közreműködik olyan közhatalmi döntésekben, amelyek közvetlenül befolyásolják az állampolgárok életét. Ennek a folyamatnak a részleteiről azonban alig tudunk valamit.

A K-Monitor abból az alapelvből indul ki, hogy a közhatalom gyakorlása csak akkor legitim, ha ellenőrizhető. Ami nem látható, az nem számon kérhető; ami nem számon kérhető, az előbb-utóbb visszaélésekhez vezet. A MI közszférabeli alkalmazása minden eddiginél nagyobb kihívás elé állítja ezt az elvet, hiszen az algoritmikus döntéshozatal egyszerre teszi gyorsabbá és olcsóbbá, ugyanakkor átláthatatlanabbá az állam működését. Ezért állítottuk össze azokat a főbb jogalkotási javaslatokat, amelyek véleményünk szerint a legfontosabbak ahhoz, hogy a technológiai változások közigazgatásra gyakorolt hatását az általunk „átlátható MI állam”-nak nevezett keretben kezelhessük.

Az alábbiakban hat jogalkotási javaslatot fogalmazunk meg. Az első öt a közszférabeli MI átláthatóságát, a jogorvoslatot, az intézményi nyilvánosságot, a közbeszerzéseket és az MI-re vonatkozó adatigényléseket érinti; a hatodik pedig a mindennapi hivatali működéshez kapcsolódó belső szabályozást.

Javaslataink aktualitása

Az időzítés ezúttal nem csupán a technológia és a szabályozás versenyfutásából adódik, hanem a hazai politikai helyzetből is. A május közepén hivatalba lépett, kétharmados parlamenti többséggel rendelkező új kormány ezekben a hetekben alakítja ki jogalkotási prioritásait. A négy parlamenti ciklust követően bekövetkező irányváltás alkalmat kínálhat arra is, hogy régóta halogatott, rendszerszintű átláthatósági kérdések a napirend élére kerüljenek. Emellett a korábbi évek alatt jogi keret nélkül kiépült gyakorlatokat szabályozott mederbe terelhetjük. Az új kormányzat egyik fontos ígérete épp az állami működés átláthatóbbá tétele és a közbizalom helyreállítása; az alábbi javaslatok ennek az ígéretnek a digitális államra vetített, kézzelfogható lefordításai.

Ugyanakkor a szabályozási háttér is változatlanul sürgető. Az EU MI-ről szóló rendelete (MI Rendelet) fokozatosan lép hatályba, és számos kötelezettséget ró a tagállamokra. Ám az uniós szintű végrehajtás üteme lassul: az Omnibusz csomag várhatóan 2027 végéig elhalasztja a magas kockázatú MI-rendszerek EU-szintű adatbázisának létrehozatalát, és szűkíti is a regisztrációs kötelezettségek körét. Eközben Magyarországon ma egyetlen nyilvánosan hozzáférhető lista sem létezik arról, hogy az állami szervek milyen MI-alapú rendszereket alkalmaznak. Vagyis pont akkor lassul az uniós védőháló kiépülése, amikor a közigazgatásban már működnek ezek az egyelőre jogilag szabályozatlan rendszerek. A kormányváltás éppen ezt az örökölt szabályozási vákuumot; a működő technológia és a hiányzó szabályozás feszültségét teheti most kezelhetővé. 

Hogy ez a feszültség mennyire nem elvont, azt néhány nyilvánosan ismert példa is jól mutatja. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal egy 2022-es kormányhatározattal létrehozott MI Munkacsoport keretében már évek óta éles üzemben használ gépi tanuláson alapuló modelleket: ezek a hivatal Integrált Adattárházában — többek között online számla-, pénztárgép- és tranzakciós adatok, sőt közösségi média tartalmak alapján — végeznek kockázatelemzést, viselkedéselemzést és állítják össze az ellenőrzési terveket, vagyis közvetlenül befolyásolják, mely adózók kerülnek a hatóság látóterébe.

A rendészet terén az Országos Rendőr-főkapitányság Szitakötő néven fejlesztett, több tízezer kamera összekapcsolását célzó rendszere arcfelismerő képességgel is rendelkezik — egy olyan technológiával, amelyet az MI Rendelet kifejezetten magas kockázatúnak minősít. Egyik rendszernél sem áll rendelkezésre nyilvános, tételes leírás arról, milyen adatkörön, milyen logika mentén és milyen emberi felülvizsgálat mellett működik, és egyik sem szerepel semmilyen, az állampolgárok számára hozzáférhető nyilvántartásban.

1. Közszférabeli MI-rendszerek nyilvános regisztere

Az első és talán legfontosabb javaslatunk egy nyilvános, kereshető regiszter létrehozása a közszférában alkalmazott MI-rendszerekről. Nem lehet ellenőrizni egy rendszer működését, ha a létezéséről sincs tudomásunk.

A regiszter ötlete nem előzmény nélküli. Az Európai Unió tagállamai közül Észtország jó példát mutat: az ottani, „krattoknak” nevezett, hazai fejlesztésű közszférabeli MI-eszközök nyílt forráskódúak és könnyen hozzáférhetők. Ez a megközelítés azt üzeni, hogy a közhatalom által használt technológia alapból nyilvános, és a titkosság a kivétel, nem a főszabály. Észtország mellett az EU tagállamai közül rendelkezik közszférabeli MI regiszterrel Hollandia és Finnország, pontosabban Helsinki városa is.

Álláspontunk szerint törvényi kötelezettséget kellene bevezetni arra, hogy minden minisztérium és háttérintézmény meghatározott — javaslatunk szerint 90 napos — határidőn belül bejelentse az illetékes minisztériumnak az általa üzemeltetett vagy üzemeltetni tervezett döntéstámogató és döntéshozó MI-rendszereket. Másodszor létre kell hozni egy nyilvánosan kereshető online regisztert, amely rendszerenként tartalmazza az alkalmazó szerv nevét, a rendszer célját és döntési hatókörét, az érintett személyek körét és számát, a felhasznált adatforrásokat, valamint az igénybe vehető jogorvoslatokat. Harmadszor egy erre alkalmas hatóság — például az NMHH vagy más, hasonló hatáskörű szerv — feladatává kell tenni az adatszolgáltatás ellenőrzését, és mulasztás esetén bírságolási jogot kell biztosítani számára.

Fontos hangsúlyozni, hogy a MI Rendelet vonatkozó rendelkezései már ma is kötelezőek hazánkra nézve. A nemzeti regiszter ezeket egészítené ki az uniós adatbázis létrejöttéig, sőt azt követően is, hiszen a hazai közigazgatás sajátosságait és az állampolgárok tájékozódási igényét egy nemzeti szintű, magyar nyelvű, könnyen hozzáférhető felület tudja a legjobban kiszolgálni.

2. Hatékony jogorvoslat a MI-alapú közigazgatási döntésekhez

A nyilvánosság önmagában kevés, ha a polgár nem tud mit kezdeni egy számára hátrányos algoritmikus döntéssel. A MI Rendelet 86. cikke ugyan magyarázathoz való jogot biztosít a magas kockázatú MI-döntések esetén, a gyakorlatban azonban a panaszcsatornák töredezettek. A MI Rendeletben sincs egységes eljárásrend arra, hogyan kérelmezhet valaki felülvizsgálatot, ha egy algoritmus döntése miatt esett el akár egy szociális ellátástól.

Véleményünk szerint az általános közigazgatási rendtartás, az Ákr. módosításával automatizált döntés esetén kötelezővé kellene tenni, hogy az ügyfél írásbeli tájékoztatást kapjon arról, hogy MI-rendszer hozta a döntést, vagy ilyen technológia működött közre a döntéshozatalban; arról, hogy milyen főbb tényezők alapján született a döntés; és arról, hogyan kérhet emberi felülvizsgálatot. Ez a három elem — a tájékoztatás ténye, az indokolás és az emberi felülvizsgálat lehetősége — együtt biztosítja, hogy az algoritmikus döntés ne váljon megfellebbezhetetlen fekete dobozzá. Hangsúlyozni kell, hogy a hatályos szabályozás szerint közigazgatási ügyben jelenleg MI-rendszer önállóan nem hozhat döntést, csupán a döntés előkészítésében működhet közre; a fenti tájékoztatási és felülvizsgálati garanciák azonban ebben az esetben, valamint a jövőre nézve, az automatizált döntéshozatal esetleges térnyerése esetén egyaránt nélkülözhetetlenek.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez a javaslat túlmutat a MI Rendelet alapjogvédelmi szintjén, az uniós szabályozás azonban minimumszintet állapít meg, nem felső korlátot. A nemzeti jogalkotónak megvan a mozgástere arra, hogy a polgárai számára az uniós jognál erőteljesebb jogvédelmet biztosítson, egy ilyen lépés tehát nem ütközne az uniós jogba sem.

Emellett a mindenkori ombudsmani típusú szerv hatásköreit ki lehetne bővíteni a MI-alapú közigazgatási visszásságok vizsgálatával, dedikált ügyintézési kapacitással. Javasoljuk továbbá egy egyablakos MI panaszfórum kialakítását — az NMHH-n vagy más hasonló hatáskörű szerven belül —, ahol az egyéni sérelmeket befogadják, és a megfelelő hatósághoz tovább is irányítják. A cél, hogy a polgárnak ne kelljen kiismernie a hatóságok bonyolult rendszerét ahhoz, hogy az igazát kereshesse.

3. A Magyar Mesterséges Intelligencia Tanács átlátható működése

A MI-szakpolitikát alakító testületek működésének nyilvánossága ugyanolyan fontos, mint maguké a rendszereké. A 2025-ben létrehozott Magyar MI Tanács eddigi működése azonban épp az ellenkezőjét mutatja: a 2025 decemberi alakuló üléséről csupán egy közlemény jelent meg, a 2026. március 12-i ülését pedig egyetlen Facebook-bejegyzéssel dokumentálták. A Tanács ügyrendje mindmáig nem érhető el nyilvánosan. Egy olyan testület esetében, amely meghatározza az ország MI-stratégiájának irányát, ez a fokú homály nem fenntartható.

Ezt a helyzetet a Tanács ügyrendjére; naprakész és folyamatosan aktualizált összetételére és ülései összefoglalóinak közzétételére irányuló törvényi kötelezettségekkel lehetne orvosolni. Emellett a civil szervezetek számára konzultációs jogot kellene biztosítani a döntéselőkészítési folyamatban, évente legalább két alkalommal. Ezek a követelmények nem korlátozzák a testület szakmai mozgásterét; pusztán arra kötelezik, ami egy demokratikus jogállamban magától értetődő: hogy a közhatalmat gyakorló testület a nyilvánosság előtt, ellenőrizhetően működjön.

4. A MI-t érintő közbeszerzések és állami szerződések átláthatósága

A közszférában alkalmazott MI-rendszerek jelentős részét az állam nem maga fejleszti, hanem külső szoftverbeszállítóktól szerzi be. Ez különösen sebezhető pont az átláthatóság szempontjából. Bár a MI Rendelet és a vonatkozó közbeszerzési irányelvek elvileg előírnak átláthatósági követelményeket, Magyarországon ma sem a közbeszerzési adatbázis, sem az állami szerződések nyilvántartása nem tartalmaz rendszerszintű információt arról, hogy egy beszállítói szerződés MI-alapú rendszer fejlesztésére, működtetésére vagy integrációjára irányul-e.

Ennek a hiánynak súlyos következményei vannak. Lehetetlenné teszi a civil ellenőrzést, tágabb teret enged az érdekek összefonódásának, és a közpénzek felhasználásába való betekintést is akadályozza. Ha nem tudjuk, mely szerződések mögött áll MI-fejlesztés, akkor azt sem tudjuk megítélni, hogy az adott rendszer milyen kockázatokat hordoz, ki a fejlesztője, és milyen érdekek mentén került a közigazgatásba. Az Európai Bizottság GovTech és Procurement of AI kezdeményezései jó kiindulópontot kínálnak egy ilyen adatközlési követelmény kialakításához.

A közbeszerzési törvény, a Kbt. módosításával olyan átláthatósági követelményeket lehetne megállapítani az ajánlatkérő szervek, a Közbeszerzési Hatóság és a Közbeszerzési Döntőbizottság számára, amelyek lehetővé tennék, hogy a közbeszerzések nyilvános dokumentációjából egyértelműen kiderüljön, van-e MI érintettség az adott szerződés kapcsán és amennyiben igen, az az MI Rendelet szerinti mely kockázati kategóriába tartozik. Emellett érdekkonfliktus-szűrő követelményt is javasolunk: a MI-rendszer fejlesztésében vagy értékelésében részt vevő köztisztviselők és tanácsadók legyenek kötelesek összeférhetetlenségi nyilatkozatot tenni, különös tekintettel a beszállítói cégekkel és azok tulajdonosaival fennálló gazdasági kapcsolatokra. Végül ezeket az adatokat hozzá lehet kapcsolni az első javaslat szerinti közszférabeli MI-regiszterhez, és ezzel megteremthető az összefüggés a beszállítói lánc és a ténylegesen alkalmazott rendszer között — vagyis átlátható lesz, hogy egy adott állami döntés mögött melyik cég melyik terméke áll.

Egyedi fejlesztésű (custom) MI-rendszerek beszerzése esetén külön alapkövetelményként javasoljuk, hogy a beszállító legyen köteles a rendszer forráskódját és teljes műszaki dokumentációját az állam részére átadni, és vállalja, hogy ezek nyilvánossá tehetők. Így elkerülhető, hogy a közhatalom gyakorlásában szerepet játszó technológia egy beszállító zárt, ellenőrizhetetlen tulajdonába kerüljön; a közpénzből fejlesztett MI alapesetben nyilvános és megvizsgálható marad.

5. Az MI-t érintő adatigénylések és a proaktív adatközlés szabályozása

A nyilvános regiszter és a jogorvoslat csak akkor működik, ha a polgárok és a civil szervezetek az egyes MI-rendszerek működéséről a részletekbe menően is tájékozódhatnak. Ehhez azonban az információszabadság jelenlegi kereteit hozzá kell igazítani az algoritmikus közigazgatás sajátosságaihoz. Az információszabadságról szóló törvény (Infotv.) ma nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy az MI-alapú döntéshozatal és döntés-előkészítés működésével kapcsolatos adatok közérdekű adatnak minősülnek-e.

Az Infotv. módosítása kimondhatná, hogy az MI általi döntéshozatalt és döntés-előkészítést ugyanúgy kell kezelni, mintha egy közigazgatási eljárás leírásáról volna szó. Ebből következően minden ilyen eljárás működése, valamint az ahhoz kapcsolódó informatikai eljárás közérdekű adatnak minősül — kivéve azt a kört, amely egy hagyományos, „offline” eljárásban sem lenne nyilvános. Ezzel az elvvel elkerülhető, hogy az állam pusztán a folyamat technológiai jellegére hivatkozva tagadja meg az olyan információk kiadását, amelyek egy emberi ügyintéző által vezetett eljárásban egyébként megismerhetők lennének.

A módosítás emellett megalapozhatná az MI-alapú rendszerekkel kapcsolatos proaktív, vagyis külön igénylés nélküli adatközlés kötelezettségét is, összhangban az első javaslatunk szerinti közszférabeli MI-regiszterrel. Az adatigénylési és a proaktív közzétételi kötelezettség együtt biztosítaná, hogy az algoritmikus közigazgatás működése ne csak elvben, hanem a gyakorlatban is megismerhető és ellenőrizhető legyen.

6. Belső MI-szabályzat a közigazgatási szerveknél — és a „shadow MI” kérdése

A hatodik javaslatunk a hivatalok belső, mindennapi gyakorlatára irányul. Az eddigiek a közhatalom és a polgár viszonyát érintették; ez a javaslat magát a hivatali munkavégzést.

Nem csak a közigazgatásban, hanem más szektorokban is tapasztalható a jelenség, hogy a munkatársak napi szinten használnak MI-eszközöket, gyakran a munkáltató tudta és engedélye nélkül. Ezt nevezi a szakirodalom „shadow MI”-nek, vagyis árnyék-MI-használatnak. Egy ügyintéző belemásolhat egy nyilvános chatbotba egy fogalmazványt, hogy átírassa; egy elemző feltölthet egy táblázatot, hogy összegezze; egy tisztviselő megfogalmaztathat egy határozattervezetet. Mindez gyakran jó szándékkal, a munka gyorsítása érdekében történik, ezért is nehéz megfékezni puszta tiltással.

A közigazgatásban azonban a shadow MI sajátos és súlyos kockázatokat hordoz. A hivatali munka során kezelt adatok jelentős része személyes adat, üzleti titok vagy más, fokozott védelmet igénylő információ. Ha ezek egy ellenőrizetlen, harmadik féltől származó MI-szolgáltatásba kerülnek, az egyszerre jelent adatvédelmi incidenst, nemzetbiztonsági kockázatot és bizalomvesztést. Ráadásul az így keletkező döntéstervezetek minőségéért és pontosságáért senki nem felel egyértelműen, hiszen a rendszer „nem hivatalosan” került a folyamatba.

Ezért azt javasoljuk, hogy a közigazgatási szervek legyenek kötelesek belső MI-szabályzatot elfogadni, amely kifejezetten lefedi a munkatársak általi shadow MI-használatot is. Egy ilyen szabályzatnak véleményünk szerint a következő főbb elemeket kellene tartalmaznia.

Egyrészt egyértelműen meg kellene határozni, mely MI-eszközök használata engedélyezett, milyen feltételekkel, és mely adatkörök esetében tilos külső MI-szolgáltatás igénybevétele. A puszta tiltás önmagában nem működik; a szabályzatnak reális, engedélyezett alternatívákat is kínálnia kell, hogy a munkatársaknak ne legyen okuk az árnyékmegoldásokhoz folyamodni.

Másrészt rögzíteni kell az adatkezelési és titokvédelmi korlátokat: milyen információ kerülhet egyáltalán MI-rendszerbe, és milyen nem. Személyes adatok, minősített adatok és üzleti titkok esetében különösen szigorú szabályokra van szükség.

Harmadrészt elő kell írni az emberi felelősség és a végső döntés emberi jellegének megőrzését. A MI hasznos eszköz lehet, de a közigazgatási döntésért minden esetben azonosítható, felelős köztisztviselőnek kell helytállnia. A szabályzatnak ki kell mondania, hogy a MI által generált tartalmat ellenőrizni kell, és a felelősség nem hárítható át a rendszerre.

Negyedrészt rendelkezni kell a használat dokumentálásáról és nyomon követhetőségéről, hogy utólag is megállapítható legyen, mely döntések előkészítésében működött közre MI. Ez közvetlenül kapcsolódik a második javaslatunk szerinti tájékoztatási és jogorvoslati kötelezettséghez is.

Ötödrészt képzést és világos, hozzáférhető tájékoztatást kell biztosítani a munkatársak számára, hogy tisztában legyenek a kockázatokkal és a szabályokkal. A szabályzat csak akkor működik, ha a munkatársak értik, miért van rá szükség, és tudják, hogyan használhatják a MI-t biztonságosan.

A shadow MI szabályozása így nemcsak adatbiztonsági kérdés, hanem az átláthatóság és az elszámoltathatóság ügye is. Ha a hivatalok nem ismerik el és nem rendezik nyíltan a munkatársak tényleges MI-használatát, akkor a közigazgatás működésének egy egyre jelentősebb része marad rejtve. A belső szabályzat a láthatatlan gyakorlatot teszi láthatóvá és kezelhetővé.

Összegzés: az átlátható MI-állam felé

A hat javaslat — a közszférabeli MI-regiszter, a hatékony jogorvoslat, a MI Tanács átlátható működése, a közbeszerzések nyilvánossága, az MI-t érintő adatigénylések szabályozása és a belső MI-szabályzat — közös célt szolgál. Arra törekszünk, hogy a közszférabeli MI-használat és a MI-vel kapcsolatos szakpolitika alakulása legyen számon kérhető, az érintett állampolgárok számára érthető, és a civil társadalom által is ellenőrizhető.

Ezek a javaslatok egymást erősítik. A regiszter megmutatja, hol használnak MI-t; a jogorvoslat eszközt ad a polgár kezébe; az intézményi nyilvánosság elszámoltathatóvá teszi a döntéshozókat; a közbeszerzési átláthatóság feltárja a beszállítói lánc érdekviszonyait; az MI-t érintő adatigénylések szabályozása biztosítja, hogy az algoritmikus közigazgatás működése a gyakorlatban is megismerhető legyen; a belső szabályzat pedig a hivatali munka rejtett rétegét emeli a felszínre. Külön-külön is hasznosak, de együtt egy koherens, átlátható MI-állam alapjait rakhatják le.

Álláspontunk szerint a közszférabeli MI-regiszter és az átlátható, hatékony jogorvoslati útvonalak bevezetése lenne a legsürgetőbb. Az állam ugyanis már ma is alkalmaz jogi keret nélküli MI-alapú döntési rendszereket. Bízunk abban, hogy a kormányváltással bekövetkező szemléletváltozás most reális esélyt ad arra, hogy ez a mulasztás orvosolható legyen. Fenti javaslataink azt célozzák, hogy olyan szabályozási környezet alakulhasson ki Magyarországon, amelyben a MI nem az állam és a polgár közötti hatalmi egyenlőtlenséget mélyíti, hanem a közélet tisztaságát és átláthatóságát szolgálja.


dr. Szentgáli-Tóth Boldizsár írása

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Kriminológiai Tanszéke és a K-Monitor Közhasznú Egyesület szakmai műhelybeszélgetést szervez a magyar büntetőjog antikorrupciós eszköztárának aktuális helyzetéről.

A műhelybeszélgetés célja, hogy közösen megvitassuk a korrupciós cselekmények esetén értelmezhető sértett fogalmát, valamint értékeljük a büntetőeljárási törvény CV/A. fejezetével bevezetett felülbírálati indítvány és „kiegészítő pótmagánvád” intézményének eddigi tapasztalatait és hatékonyságát.