A minisztériumokkal április óta tartó, kitartó levelezésünk nyomán végre kiderült, melyik miniszter adott közbeszerzés alóli mentességet a koronavírus elleni védekezéshez kapcsolódó beszerzéseknek. A fürkészést és portyázást irányító Szijjártó Péter külügyminiszter volt az, aki a veszélyhelyzet idején ezekről döntött, ráadásul 100 esetben saját minisztériuma beszerzéseit is mentesítette.

Orbán Viktortól nem lehet kérdezni - adatigényléssel sem

A koronajárvány miatti veszélyhelyzet idején naponta érkeztek hírek arról, hogyan szerez be a kormány “fürkészei és portyázói révén” egészségügyi eszközöket, döntően Kínából. Nagy beszerzők voltak még az egészségügyi intézmények és az önkormányzatok is. A maszkok és lélegeztetőgépek darabszámát élénk figyelem övezte: Orbán Viktor miniszterelnök személyesen látogatott el a Külügyminisztériumba, ahol az operatív helyiségben a fehér táblára tollal voltak felírva a remélt mennyiségek. Többek közt ezek lehettek azok az állami beszerzések, amelyeket a veszélyhelyzetre hivatkozva az eredeti közbeszerzési szabályokat megkerülve folytattak le. Habár felvethető, hogy az erőteljes politikai nyomás és a centralizált, kézi vezérelt, szakértők helyett káderekre alapozó kormányzati működés túltermelte ezeket az eszközöket, miközben minőségi problémák is akadtak, azzal nem érdemes vitatkozni, hogy a járványhelyzet (és különösképp a nélkülözhetetlennek tűnő kínai eszközök gyors megszerzése) indokolhatta a közbeszerzési szabályok valamifajta lazítását. Ugyanakkor, mivel közpénzek elköltéséről van szó, a nyilvánosságot ezen beszerzések esetén is biztosítani kellene, annál is inkább, mert az eddig megismert tételek komoly anomáliákat rejtenek. Tudható például, hogy a Külügy közel 240 milliárdból sokkal drágábban vett lélegeztetőgépeket, mint egy állami egészségügyi háttérintézmény.

Hosszú és komoly türelmet igénylő folyamat volt, amelynek eredményeként a június 18-án véget ért veszélyhelyzet idején mentesített közbeszerzésekről információhoz jutottunk. A közérdekű adatok megismerhetőségének “22-es csapdája”, amikor nem lehet pontosan tudni, melyik állami szerv kezeli a megismerni kívánt adatokat. Ez történt a mostani esetben is.

A Kormány 48/2020. (III. 19.) Korm.rendelet 4. § szerint: a közbeszerzésekről szóló törvény szerinti ajánlatkérő jogosult a koronavírus elleni védekezéssel közvetlenül összefüggő vagy a védekezést irányító állami szervek, védekezést irányító csoportok hatékony működését szolgáló beszerzését (= a koronavírus elleni védekezéssel összefüggő beszerzés) a Kormány veszélyhelyzet elhárításáért felelős tagjának [a Miniszterelnök] egyedi mentesítése alapján a közbeszerzési és beszerzési szabályoktól eltérő módon is megvalósítani. A mentesítési kérelemről a Kormány veszélyhelyzet elhárításáért felelős tagja soron kívül dönt. A Kormány veszélyhelyzet elhárításáért felelős tagja [a Miniszterelnök] a Kormány másik tagjára delegálhatja a mentesítési kérelemről való döntési jogkörét.

A mentesítéssel az ajánlatkérő a beszerzést közbeszerzési eljárás vagy egyéb beszerzési eljárás lefolytatása nélkül az értékhatár (Kbt. 15. § (1)) elérése vagy meghaladása esetén jogosult megvalósítani, lehetőség szerint három ajánlat bekérésével, kivéve kivételes sürgősség esetén, amely esetben egy adott gazdasági szereplő közvetlenül is felhívható ajánlattételre. Meg kell vizsgálni, hogy a beszerzés nem fed-e át központosított más beszerzéssel, nem foglalható-e bele már meglévő keretmegállapodásba. Az adatlapon, amelyen kérelmezni kell a mentesítést, részletesen indokolni kell a beszerzési igényt, és ki kell térni a beszerzés elmaradásának várható következményeire. Összességében tehát Uniós engedéllyel igen széles, de mégsem teljesen önkényes, az EU-s forrásokra eleve nem alkalmazható mozgástér nyílt az ajánlatkérő állami szervek számára (bővebben erről itt). Mi pedig szerettük volna megtudni, hogy milyen beszerzések valósultak meg így (volt-e köztük olyan, ami neccesen függ össze a COVID-19 elleni védekezéssel), illetve mekkora összeget érintett mindez, ezért adatot igényeltünk.

A rendelet fényében a mentesítésekről vagy a miniszterelnök, vagy egy általa kijelölt kormánytag dönt. A gond viszont az, hogy a miniszterelnök közvetlen döntéseiről nagyon nehéz információt szerezni, mivel a Kormányszóvivő, illetve Havasi Bertalan Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár sem volt a segítségünkre: kérdéseinkre nem válaszoltak. Személyesen adatigénylést Orbán Viktornak nem küldhetünk, a minisztériumi struktúrában pedig nem egyértelmű, mely minisztériumhoz kell fordulni, ha közvetlenül Orbán döntéseire vagyunk kíváncsiak. Először a Miniszterelnökséghez fordultunk, mely azért tűnt jó választásnak, mert a Közbeszerzési Hatósággal ők leveleztek a COVID-közbeszerzések ügyében. Arra voltunk kíváncsiak, a miniszterelnök vagy más miniszter dönt a mentesítési kérelmekről. Illetve kértük, bocsássák rendelkezésünkre a kormányrendelet elfogadásától a mentesítési kérelmek listáját, amely tartalmazza azok benyújtóját, az egyes beszerzések tárgyát és értékét, továbbá, hogy azokat jóváhagyták-e.

A Miniszterelnökség 30 napot is meghaladva a "ki dönt?" kérdésre szó szerint megismételte a fenti jogszabályi rendelkezést, a mentességek listáját pedig nem adta ki arra hivatkozva, hogy nem minősül adatkezelőnek. Azt, hogy pontosan ki az adatgazda, nem árulta el. Ekkor május eleje volt. Hasonló tartalmú adatigénylést küldünk a Miniszterelnöki Kabinetirodának (őket tünteti fel Orbán munkáltatójaként), de tőlük sem kaptunk se választ, se érdemi eligazítást. A további szóba jöhető minisztériumok közül a Belügyminisztérium - félreértve a kérdést - elárulta nekünk, hogy ő maga milyen mentesítést kért (az egészségügyi reform kapcsán bízta meg közbeszerzési eljárás nélkül a BCG tanácsadócéget), az EMMI pedig azt közölte, nem illetékes.

Augusztus 7-én, jóval a törvényes határidő után a Külügyminisztérium fedte fel Mr. X-et: Szijjártó Péter külügyminiszter volt az, akinek Orbán a mentesítésekről való döntés feladatát delegálta. Nehezen magyarázható logikával azonban csak a Külügyminisztérium saját eljárásaival kapcsolatos mentesítési kérelmeinek kapcsán tekinti magát adatgazdának, hiába bírálta el Szijjártó a teljes állami szektor ÖSSZES közbeszerzés alóli mentesítési kérelmét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha meg akarjuk tudni, mely beszerzések kerülték ki a közbeszerzési törvényben meghatározott eljárást, akkor egyenként az összes beszerzőnél kérdezősködünk kell, noha ezek a mentesítési kérelmek mind megfordultak a külügyminiszter előtt is. Ez szinte lehetetlen, hiszen nincsen nyilvános lista arról, kik azok az állami szervek, akik mentesítést kértek a közbeszerzéseikre, de több száz ilyen intézmény létezhet. Ez ugyanakkor a Külügy álláspontja, amit a K-Monitor vitat, nem lenne meglepő, ha az ügy a bíróság, vagy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság előtt kötne ki. A Külügy ugyanakkor elküldte nekünk saját mentesített közbeszerzéseinek listáját, amiből összesen 100 beszerzés látszik, közte pl. a Wizzair szállításai, illetve számos, a sajtóban már korábban megnevezett cég, amelyek egészségügyi eszközöket szállítottak. Ez tárgy és összeg híján ugyanakkor továbbra sem teremt átláthatóságot a 300 milliárdos lélegeztetőgép és egyéb védőeszköz-beszerzések területén, ezért további adatigénylésekre lesz szükség, hogy végre kiderüljön, pontosan mit, mennyiért és milyen eljárásban szereztek be a Szijjártó által irányított (és általa mentesített) fürkészek és portyázók.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium döntési listája a mentesített közbeszerzésekben érintett cégek nevével és a velük kapcsolatban meghozott mentesítő döntések számával itt böngészhető:

A napokban 14 ezer vidéki szálláshely 45 milliárd Ft összértékben nyert pármilliós állami támogatást magyar költségvetési forrásból. A listán számos politikailag is exponált személy is felbukkan: a legpikánsabb sztori talán Simicska Lajos két "panziója", de Szatmáry Kristóf és Becsó Zsolt fideszes képviselők, illetve az Orbán-családdal szoros kapcsolatot ápoló Zaid Naffa jordán tiszteletbeli konzul és lánya is örülhettek. Naffáék 8 szálláshelye már nem csekélység, ezzel együtt a támogatottak nagy száma mutatja: az ágazat jelentős része, hátszéltől függetlenül fejlesztési pénzhez jutott, ami önmagában örvendetes. A koronaválság miatti megroggyanáson ez ugyanakkor aligha segít, az állami vis major alap megnyitására pedig hiába várnak a gyakran még mindig zárva lévő szállodások. De miért beszélünk annyit a NER HOTEL-ekről és politikai tőkés nyomulásról, ha a kis, független szállásadók is pénzhez jutnak? Ehhez feldolgoztuk a mostani támogatási kör adatait. Nézzük az arányokat!

Hány felújított szálláshelyet ér az adófizetőknek Mészáros hotellánca?

Egy korábbi körben Mészáros Lőrinc Hunguest hotelláncának 14 vidéki szállodája összesen 17,7 milliárd Ft-ot kapott fejlesztésre. Ha ezzel az összeggel hasonlítjuk össze a mostani pályázatok nagyságrendjét, meglepő arányokat tapasztalunk. Ez az összeg ugyanis önmagában több, mint amennyit most a 25 legtöbb támogatást kapott vidéki város összesen 5166 szálláshelye elnyert. Figyelembe véve, hogy Mészáros két tucat luxusszállodája összehasonlíthatatlanul bővebb szolgáltatást nyújt és egyenként lényegesen több vendéget fogad, mint a most pénzhez jutott kis szálláshelyek, így is brutális belegondolni, miért finanszírozza ennyire feltételekhez alig kötött ingyenpénzzel az állam ezeket a hoteleket, amikor ennek megfelelő összegből több, mint 5000 szálláshely fejleszthető, lényegesen több család megélhetéséhez járulva hozzá, mint a Hunguest kéttucat szállodája esetében (a cég teljes bejelentett létszáma 2020-ban 1786 fő). Miközben szólnak érvek a nagyobb jövedelem- és adótermelő képességű hotelek támogatása mellett is, a Privátbankár nagyszerű összefoglalója pontosan bemutatja a rendszer problémáit. Ha a pénzért cserébe még annyit sem vár el az állam, hogy a hotelesek ne kezdjenek tömeges leépítésbe - ahogyan azt a Hunguest megtette -, illetve ha kérdéses megtérülésű fejlesztések támogatásával torzítja a versenyt, valamint ha politikai alapon szelektálnak a pénz osztásánál, a százmilliárdos pénzeső nem fogja tudni hosszú távon versenyképesebbé tenni a turisztikai ágazatot. Pedig egy ekkora programnak minimálisan is ezt a célt kellene maga elé tűznie.

Az aránytalanságok a fenti példán is kitapinthatóak: Mészáros Hunguest-je önmagában több pénzt kapott a Kisfaludy-programból, mint Hajdúszoboszló, Siófok, Balatonfüred, Eger, Gyula, Harkány, Zalakaros, Miskolc, Keszthely, Hévíz és további 15 kedvelt turistacélpont több ezer magánszálláshelye ÖSSZESEN. Ők nyilván nem építenek wellness-részleget, ezzel együtt az ezekre a helyekre látogató több százezer vendég számára már néhány millió Ft támogatásból nagyobb komfortot tudnak biztosítani. Ha az államnak a kispénzű hazai vendégek is számítanak, akkor nehéz a Mészáros-birodalom állami gyarapításán túl más motivációt is látni a mögött, hogy a Hunguest Grandhotel Galya fejlesztése önmagában több állami támogatást ér meg, mint az 55 ezer lakosú Eger összes, több mint 300 szálláshelyének fejlesztése. Innen nézve a Turisztikai Ügynökség morzsákat szór ugyan több ezer turizmusból élő magyar vállalkozásnak, de a nagy pénzt a haveri befektetőknek szánja.

Elindult a NER Hotel! Térképre vittük a politikailag exponált hoteleket és vendéglátóhelyeket a Balatonnál, Budapest belvárosában és az egész országban! Ha érdekel, kinél cseng a kassza a nyaraláskor, itt könnyen utánanézhetsz! 

Kik kaptak, hol kaptak? Térképen a nyertesek (Budapest kimaradt)

Országosan 14 ezer vidéki magánszálláshely 45 milliárd forint összértékben nyert támogatást a meghirdetett pályázaton - a fővárosi szállásadók nem pályázhattak. A nyertesek már megkapták a bírálatról szóló értesítéseket és készülnek a fejlesztések megvalósítására, melynek keretében szobánként 1 millió, házanként maximum 8 millió forint használható fel az év végéig. A forrásból bármilyen korszerűsítésre lehet költeni, bútorcserére, napelemre, vagy lehet bővíteni, szaunát, medencét építeni - azt viszont csak "szúrópróbaszerűen" ellenőrzik, hogy szabályos volt-e a pénz felhasználása. A döntési lista adatait digitalizáltuk és térképre vittük.

A közzétett adatokból nem látszik, milyen fejlesztésekre kerül sor, így ez alapján ellenőrizni sem lehet, megvalósult-e a beígért fejlesztés - vagy éppen egy magáningatlan fejlesztéséhez járult hozzá az állam, mint a múltban számtalan esetben. Az alábbi keresőt használva ugyanakkor bárki rákereshet, hogy a településén mely szálláshelyek jutottak támogatáshoz, illetve országos szinten is képet kaphatunk arról, mely turisztikai desztinációk pályáztak legnagyobb sikerrel az állami támogatásra. Ami miatt fontosnak tartjuk, hogy ezt minél többen lássák, az nem a felháborodás, sokkal inkább a rezsim működési logikájának megértése. Világos, hogy a programból a leggazdagabb magyarok luxusszállodáit finanszírozzák az adófizetők, ami visszás. A rezsim azonban ezzel párhuzamosan több tízezer embert tesz érdekeltté. Akik most pénzhez jutnak, nem fognak tiltakozni a politikai tőkéseket helyzetbe hozó kifizetések ellen, sőt a rezsimtől a jövőben is remélnek hasonló juttatásokat. Demagóg lózung ezt annyival elintézni, hogy a támogatásokat a haverok "ellopják". A rendszer ellentmondásait csak egy olyan, világos célokat és eszközöket felmutatni képes alternatív program alapján lehetne hatásosan bírálni, ami nemcsak a politikai szólamok szintjén, de az érintett vállalkozások többsége számára konkrétan is vonzó alternatívát képes kínálni a zárt klikkeket kiszolgáló jelenlegi renddel szemben.

A grafikonok egész oldalas nézetben az alábbi linken érhetőek el. 

Ha fontosnak tartod, hogy ilyen és ehhez hasonló adatos anyagok szülessenek, támogasd a K-Monitort egyszeri vagy rendszeres adományoddal!

A Pénzügyminisztérium, ami ellen nemrég másodfokon nyertünk közadatpert, eddig is pályázott a legrosszabb adatgazda címére. A jog eszközeivel és azon túl is mindent meg szoktak tenni, hogy a kért adatokat lehetőleg ne, de ha mégis, akkor a lehető legkésőbb adják ki. E kérések éppen csak olyan apróságra, mint az adóforintjaink milliárdjairól rendelkező magyar költségvetésre vonatkoznak. A konszolidált fazonú Varga Mihálynak papírja van róla, hogy az EU legátláthatatlanabb költségvetését működteti. Nem lepődtünk meg, hogy innen kaptuk az első olyan választ, ami a rendeleti úton meghosszabbított, 45 napos határidőt jelöli meg áprilisi adatkérésünk megválaszolására. A 45 nap lejártával, épp a veszélyhelyzet visszavonása előtt a PM újabb 45 nappal, július végéig tolta ki a határidőt. 78 nap elteltével azonban válaszoltak, sajnos azonban nem a feltett kérdésre.

Van-e ma Magyarországon értelme megfogalmazni egy konstruktív közpolitikai javaslatot, ami nincs ellentétben a kormány által hangoztatott célokkal? Tegyünk egy próbát: részvételi költségvetést a magyar megyékbe! Döntsenek a helyi közösségek a településektől elvont iparűzési adóról!

Ha egy normális országban élnénk, a politikai viták úgy zajlanának, hogy a hatalmon lévők beazonosítanak egy társadalmi célt, amihez nyilvános vitában, alternatívákat ütköztetve kiválasztanak egy megfelelő eszközt. Itthon ettől már elszoktunk: a kormányzat egyik napról a másikra, az érintettek ellenállását ignorálva tol át fontos döntéseket. Valódi céltételezés, számon kérhető vállalások nincsenek, a közvélemény számára gumicsontként bedobott “érvek” általában fügefalevélként szolgálnak a nyers hatalompolitika számára.

Így történt ez a nagyberuházások iparűzési adójának településektől való einstandolása kapcsán is. A gödi Samsung akkumulátorgyár esetében Gulyás Gergely érvelt ugyan azzal, hogy a cél a bevételek arányosabb elosztása (ne egyetlen település, hanem egy teljes térség profitáljon belőle), ám a valódi cél a kivétel nélkül kormánypárti többségű megyéken keresztül a kormányzati kontroll kiterjesztése volt. Göd helyett az adó Pest megyéhez került, ám a megyének esze ágában sem volt a pénzzel igazságosan és felelősen gazdálkodni. Első intézkedésként a járványhelyzet után lecsökkentették a terület iparűzési adóját 1%-ra, ezzel kedvezve a dél-koreai multinak. A megmaradó forrással pedig minden bizonnyal a megyei többség önkényes belátása szerint rendelkezik majd. Mivel az önkormányzatokkal szemben a megyéknek nincs kézzel fogható közfeladatuk (pl. közvilágítás, idősek ellátása), így nem is kérhető számon, kinek és mire adják majd oda ezeket a forintokat.

Képzeljünk el azonban egy olyan országot, ahol valóban az igazságos forráselosztás a megoldandó cél, vagyis az, hogy az érintett térség (pl. járás) többi települése is részesüljön a gyár termelte javakból, ne pedig a megyei önkormányzat ossza el önkényesen a könnyen jött pénzt. Ez nem ördögtől való cél, de pusztán a megyékre bízni a döntést nem elég. A megyei önkormányzatokról tudni kell, hogy valódi feladatuk és bevételeik nincsenek, évek óta kádertemetőként működnek, a települési önkormányzatoknál még kevésbé átláthatóak, a nyilvánosság nem követi a munkájukat, sokan talán nem is tudják, hogy a megyei képviselőkre is szavaznak a választásokon, ha nem nagyvárosban élnek. A megyékhez befolyó új források elosztásának azonban lenne egy sokkal vonzóbb módja is, melynek megvalósulásához természetesen nem fűznénk nagy reményeket.

Ez a részvételi költségvetés, amivel a helyben érintett (pl. a járáshoz tartozó) polgárok döntenek a pénzről. Két legyet lehetne ütni egy csapásra: a helyi közösségek számára fontos fejlesztések valósulhatnának meg, amire máshonnan nincs pénz, olyanok, amelyeket a helyiek közvetlen döntéssel a legtöbbre értékelnek, ahol a leginkább hasznosnak látnak egy plusz adóforintot. Másrészt a lakosok bevonásával a demokratikus állampolgári kultúra is erősödne. Jól hangzik? Van is rá példa, nem is olyan messze.

Több szlovákiai megyében az elmúlt években indult el a részvételi (participatív) költségvetés nemcsak városi, de megyei szinten is! Ebben masszívan le vagyunk maradva a régiós országoktól: míg a lengyeleknél, románoknál (és Székelyföldön!) vagy szlovákoknál (és a Csallóközben!) már alap a lakosok bevonása a költségvetési döntésekbe, itthon épp csak néhány budapesti kerület kísérletezik a módszerrel. Szlovákia azért is jó példa, mert a megyei RK a magyarok lakta nagyszombati megyében könnyen megismerhető, hiszen a hírekben és a megye oldalán magyarul is lehet róla tájékozódni. Ráadásul a modell abból a szempontból is példaértékű, hogy nemcsak online ötletverseny, de települési szinten, lakossági fórumok révén élőben is keresik a kapcsolatot a lakosokkal. A benyújtott javaslatokról pedig végül települési szinten mindenki szavazhat, ráadásul a kisebbségi projektek is eséllyel indulnak. A tavalyi sikeres év után a megye a 2020-as költségvetésében 250 ezer eurót (kb. 82 millió Ft) különített el az RK céljaira. Az összeg az egyes járások között a Nagyszombat megyében állandó lakhellyel rendelkező lakosság számának arányában kerül elosztásra. Ennyi pénzzel például Pest megye is bőven diszponál a Samsungtól “elnyert” adóbevétel okán.

Hogy mindez elképzelhetetlen itthon? Pedig a magyarok is tudnának legalább olyan jól dönteni, mint északi szomszédaink, vagy saját megyéik pártkáderei! Szomorú, ha ez itthon sci-fi, pedig a demokrácia világszerte  ebbe az irányba fejlődik! A javaslatunk ennyiben halálosan komoly, érdekes volna megnézni, hogyan reagálnak a nyilvánosságtól és az innovatív kezdeményezésektől elszokott megyék egy ilyen kezdeményezésre!

Tavaly évvégén módosult az adatigénylések teljesítéséért kérhető összegekről szóló jogszabály. Egy salátarendeletbe rejtett vad paragrafus tájékoztatás címszó alatt 5000 forinttal büntette volna azokat, akik elektronikusan amúgy elérhető adatokat igényelnek. A módosítást februárban visszavonták, nyomaira azonban rábukkantunk. Érdekes módon a büntetés fel sem merült a másik oldalon, vagyis a hiányos, a törvénynek eleget nem tevő állami honlapok közzétételei esetében. Csak annál, aki kérdezni mer.

A módosítás indoklásából kiderül, hogy az új szabályozás célja az indokolatlan adatigénylések megelőzése lett volna. Nem nézted meg elég alaposan, hogy hova rejtettük azt a szerződést a honlapunkon? Akkor fizess, legközelebb majd óvatosabb leszel.

A büntetőpasszus a NAIH-nál is kiverte a biztosítékot, Varga Judit igazságügyi miniszternek írt állásfoglalásukban kifejtették, hogy miért abszurd az új szabály: "a közfeladatot ellátó szervek a közérdekű adatigénylések teljesítésekor nem szolgáltatást nyújtanak. Az adatigénylések teljesítése bizonyos mértékű munkaerő-ráfordítást szükségképpen igényel, ez a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alapjog intézményi biztosításának velejáróra, így annak költségei csak különösen indokolt esetben háríthatók át az adatigénylőre".

A NAIH állásfoglalása két hónapos átfutással meghallgatásra talált, a módosítást idén február végén visszavonták. A kormány trollkodása egészen idáig elkerülte a figyelmünket. Fél évnyi távlatból ezzel a blogposzttal szeretnénk megemlékezni erről az egészen méltatlan próbálkozásról, amely egyszerre tanúskodik a jogalkotó szándékáról és törvények hiányos ismeretéről.

a kép forrása: zominumizmatika.hu