Birtokba vett helyi önkormányzás - ez a címe a kutatásnak, melyben 64 önkormányzati és civil szereplővel készített interjú segítségével vizsgáltuk helyi érdekvédő csoportok és önkormányzatok együttműködéseit Magyarországon, Lengyelországban és Romániában. A kutatási jelentés esettanulmányai és országfejezetei a konkrét helyzetek mozgatórugóit igyekeznek feltárni, a két szektor viszonyát történeti-politikai szinten vizsgáló összegző fejezet pedig egy alternatív civil narratívát épít fel a rendszerváltás "ellenzéki hőstörténetével" és az uniós csatlakozás korszakának fejlesztéspolitikai gondolkodásával szemben. Az elmúlt évek fejleményei nyomán rámutattunk, hogyan tudják civilek és önkormányzatok a politikai természetű konfliktusokat nem a szőnyeg alá söpörve újfajta helyi együttműködések intézményesítésével ellensúlyozni azt a rendszerszintű nyomást, ami a két fél viszonyaira nehezedik. Kutatásunk kapcsán néhány javaslatot fogalmazunk meg helyi érdekérvényesítő szervezeteknek a koronavírus-járvány utáni demokratikus újrakezdéshez.

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha arról hallunk, hogy bizonyos döntéseket számítógépek segítségével hoznak meg. Természetesnek tartjuk, hogy az információtechnológiai eszközök visszavonhatatlanul beszivárogtak az életünkbe, a mindennapjaink részévé váltak. Az sem újszerű, hogy a közigazgatásban, a közhatalmi szférában algoritmusokat használnak – ezek az elmúlt években egyre nagyobb teret nyertek, egyre bonyolultabb számításokat végeznek és egyre több feladatot vesznek át a hús-vér emberektől. A COVID-19 járvány ráirányította a figyelmet az elektronikus, távoli elérésű eszközök fontosságára, az ezzel kapcsolatos technológiák lényegében berobbantak az életünkbe. De vajon ki kontrollálja ezeket az eszközöket? Ki biztosítja, hogy pontosak, méltányosak és igazságosak legyenek? Az, aki használja őket? Vagy netán a fejlesztő, külsős cég? Lehet-e beleszólásunk abba, hogy az állam milyen szoftvereket használ velünk kapcsolatban, a mi ügyeinkben?

Talán megdöbbentő, de számos algoritmus esetén gyakran még az azokat használó vagy működtető közszervek sincsenek pontosan tisztában ezekkel a kérdésekkel. Miközben örülünk, hogy a közigazgatási algoritmusok használata kényelmesebbé, pontosabbá és gyorsabbá teheti ügyeink elintézését, fontos, hogy tisztában legyünk ezen technológiák korlátaival is. A K-Monitor 2018 után már másodjára vesz részt az ‘alGOVrithms – alGOVritmusok’ kutatásban, amely a közép-kelet-európai régióban vizsgálja a közigazgatásban, illetve a közhatalmi szférában használt algoritmusokat. A kutatás legújabb szakaszában lengyel és cseh partnereink mellett koszovói és észak-macedón szervezetek is részt vettek, így még átfogóbb képet nyerhettünk a témáról.

Olyan korszakot élünk a magyar történelemben, ahol az uniós pénzek ésszerű vagy hanyag felhasználása hosszú távon meghatározza hazánk fejlődési pályáját. Amíg a pénzcsapok nyitva vannak, a források közvetlenül alakítják a társadalmi-politikai berendezkedést nemcsak a kormányfő körüli erőközpontban, de helyi szinten is. A tagadhatatlan vívmányok mellett az uniós pénzek elosztása a korrupció melegágya lett, az elosztás központosítása pedig csak még központosítottabbá tette a hazai rezsimet. A visszaélésekről olvasva joggal merülhet fel a kérdés: ellenőrzi-e valaki ezeket a programokat, hogy arra költenek-e, amire az unió adta a pénzt? A bonyolult pályázati rendszert közérthetően bemutató sorozatunk második részében bemutatjuk, milyen szervek felügyelik és monitorozzák a források elosztását. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a monitoring bizottságokban civil tagok is vannak, illetve javaslatokat fogalmazunk meg, hogyan lehetne a monitoring-eljárás több látszatintézkedések soránál.

Birtokba vett helyi önkormányzás - ez a címe annak a kutatásnak, amelyben feltérképeztük, milyen együttműködések léteznek helyi érdekérvényesítő csoportok és az önkormányzatok között Magyarországon, Lengyelországban és Romániában. Az eredetileg angolul megjelent tanulmány, melynek most közzétesszük a magyar fodítását, három olyan régiós civil szervezet munkájának eredményeként jött létre, amely saját országában az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az részvétel erősítésével foglalkozik. A kutatás 65 magyar, lengyel és román aktivista és önkormányzati munkatárs tudását, tapasztalatát gyúrja egybe, hogy egy új megközelítést kínáljon a civil-önkormányzati viszony eredendően konfliktusos, politikai természetét semlegesítő partnerségi retorikával szemben. Célunk a civil-önkormányzati viszonyra nehezedő nyomás összetevőinek nyílt feltárásával és az érintettek hangjának felerősítésével egy olyan reális helyzetkép megalkotása volt, amely segít közösen gondolkodni arról, hogyan lehet a helyi önkormányzás régiónkban a demokrácia megújításának terepe.

A kutatás a szűken vett, fejlesztéspolitikai értelmű partneri viszonyok makroszintű, szabályozásközpontú elemzése helyett az aktivisták és döntéshozók egyedi helyzetekben létrejött helyi interakcióit vizsgálta. Olyan eseteket dolgoztunk fel, ahol a felek számára egyaránt kínálkoznak a kompromisszumkötés és a konfliktus felvállalásának különböző stratégiái. Nem tartoztak a kutatás fókuszába ugyanakkor a civil szférának kiszervezett közszolgáltatások, a pályázatok vagy egyéb külső játékszabályok révén determinált, illetve az egyszeri, rövid távú együttműködések. 2020 májusa és júliusa között összesen 64 félig strukturált mélyinterjút végeztünk 35 szervezet képviselőjével, ezen belül aktivistákkal és helyi önkormányzatok munkatársaival, tisztségviselőivel. A kutatási jelentés egy, az eredményeket szintetizáló jelleggel összefoglaló régiós fejezetből és három országfejezetből épül fel. Utóbbiakhoz egyenként négy-négy esettanulmány is tartozik. A kutatás mellékleteként egy érdekvédelmi javaslatcsomagot is összeállítottunk az interjúalanyaink tapasztalataiból.

Magyar civilek - köztük a K-Monitor - az EU jogállamisági jelentésének elkészítését megelőző konzultáció során közös, nyilvános szakmai anyagot készítettek a magyar jogállamiság helyzetét érintő problémákról. Más témák mellett foglalkoztunk a párt- és kampányfinanszírozás kérdésével is, amely harminc éve a magyarországi korrupció egyik elsőszámú forrása, és amellyel egyetlen kormány sem tudott vagy akart megbirkózni. Ennek kapcsán írtunk az Állam Számvevőszék (ÁSZ) szerepéről is, amely a pártok gazdálkodásának legfőbb ellenőre. Beadványunkra az ÁSZ elnöke kioktató közleményben reagált, az alábbiakban az általa írtakat fogjuk megcáfolni.