Társadalmi egyeztetést indított a Főváros a közvetlen állampolgári részvétel új eszközeiről (polgári kezdeményezés, budapesti párbeszéd), melyek 2021-es bevezetését az új szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) irányozta elő. A tavaly októberi választások után a megválasztott vezetőknek postán megküldött pamfletünkben mi is kardoskodtunk amellett, hogy az önkormányzatok teremtsenek hivatalos csatornát arra, hogy a lakók is kezdeményezően alakíthassák önkormányzat döntéseit egyes kérdések napirendre vételével, akár úgy, hogy ehhez online eszközöket használnak. A Főváros tervei annak tükrében igazán fontosak, hogy nő az igény az igény az e-részvételre, ám a népi kezdeményezés 2014-es megszüntetésével és a helyi népszavazások nehézkességével a közvetlenül a helyiek felől érkező impulzusok befogadása esetlegessé vált. A következőkben összefoglaljuk, milyen megjegyzéseket fűztünk a Főváros koncepciójához, illetve milyen külföldi példákat ajánlottunk.

A petíció intézménye jóval régebbi, mint a polgári demokráciák: már az ókori Egyiptomból vannak feljegyzések arról, hogy piramisépítő munkások petícióznak munkakörülményeik javításáért, Kínában pedig régóta a politikai rendszer fontos eleme, hogy a helyi hatalom visszaéléseivel szemben a központi hatalomhoz lehet fellebbezni. A petíciós jog első szabályozását hazánkban az Aranybullában találjuk: ez kötelezi a királyt, hogy bizonyos feltételek mellett átvegye a kérelmeket és meghallgassa a panaszosokat.

Nyolcadik éve dolgozzuk fel a nyilvános agrártámogatási adatokat, ami alapján képet adunk a magyar agrárium erőviszonyairól. Egy év tekintetében is tekintélyes adatbázisról van szó, több tízezer sorral, melyből először 2016-ban készítettünk keresőt. Most ezt frissítettük, így települési szintre vagy nevekre szűrve 2010-től egészen 2020 első félévéig tudjuk megmutatni, hol mely cégek és magánszemélyek kapták a legtöbb agrártámogatást. Keress rá szülőfalud, Felcsút vagy bármely magyarországi település gazdáira és találd meg a helyi földesurakat, vagy éppen önmagadat a nagy képben!

Mindig is kíváncsi voltál rá, hogy kik a legnagyobb mezőgazdasági gazdálkodók a településeden? Kinek van a legtöbb földje és ezzel párhuzamosan sokszor komoly gazdasági hatalma a településeden? Az alábbi interaktív infografikán település és támogatott (személy vagy cégnév) alapján, éves bontásban keresheted meg, ki, hol és mennyi agrártámogatást kapott.

Nyolcadik éve dolgozzuk fel az uniós agrártámogatások nyilvános adatait, képet adva arról, kik Magyarország legnagyobb zöldbárói és hogyan alakulnak az erőviszonyok az agráriumban.

• Ha az Index blogketrecéről érkezel, az ábrák teljes körű megjelenítéséhez kattints ide!
• Ha települési szinten keresnél az adatokban, ide kattints!

Az elmúlt években a politikai hátszéllel rendelkező szereplők komolyan megkavarták a sorrendet a zöldbárók toplistáján, ám 2019-re úgy tűnik, kialakult az új status quo. A Simicska-cégeket magába olvasztó Mészáros-birodalom azonban egyelőre nem ért Csányi nyomába. A kormányfőhöz közeli vállalkozók (Mészáros, Flier) a birtokpolitikával és a klientúra átrajzolásával segített, gyors növekedés után 2019-ben stagnáltak, bár a Gallicoop 2020-as, sokakat meglepő felvásárlása azt mutatja, hogy Mészárosék terjeszkedése ezzel még nem ért véget. 2019 sikeres év volt a külföldi tulajdonú, illetve a szakmai szervezetekbe beágyazott szereplőknek (Claessens, GSD), akiknek az agrártámogatások a politikai tőkéseknél nagyobb jelentőséggel bírnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy ők ne keresnék a döntéshozók kegyét. A támogatási kassza közel 80%-a tavaly is az összes támogatásra jogosult felső 10%-ához, azon belül is a legzsírosabb nagygazdákhoz került. Az agrártámogatások jelenlegi rendszere stabilizáló hatással bír a meglévő ágazati struktúrára, hiszen érdemi, társadalmi haszonnal kecsegtető átalakítások és beruházások nélkül, a cégháló toldozásával-foldozásával is megszerezhető a több támogatás. Mutatjuk, hogyan lesznek a gazdagok és tőkeerősek még dominánsabbak az agráriumban. 

A járványhelyzet dacára már érzékelhetőek a nyomai annak a “részvételi fordulatnak”, amelyet a tavalyi önkormányzati választások ígéretei vetítettek előre. Akkor sok szó esett a helyi lakosokat bevonó, párbeszéden alapuló városi kormányzásról, ma pedig sorra indulnak a kísérletek online és offline bevonásra, legyen szó városfejlesztéssel kapcsolatos konzultációról, stratégiai tervezésről, részvételi költségvetésről, petícióról vagy közösségi gyűlésről. Ezek a folyamatok hazai szinten mindenképpen újszerű eszközöket kínálnak, különösen a digitális részvétel területén. A konkrét eszközök alapos, kritikus értékelésére ahogy korábban, a jövőben is sort kerítünk blogunkon, a #részvétel címke alatt, a mostani bejegyzésben azonban lépünk egyet hátra és azt vizsgáljuk, milyen igény van a közügyek iránt érdeklődő, internethasználó fővárosiak részéről a e-részvételre. (Merényi M. Miklós  - Horváth B. András)

Az e-részvétel a digitális technológiákkal megtámogatott állampolgári részvételi folyamatokat jelenti a döntéshozatal és az adminisztráció különböző szakaszaiban - a problémák beazonosításától egészen a döntések nyomon követéséig és kiértékeléséig. A következőkben azt járjuk körül, mi jellemzi az e-demokrácia potenciális résztvevőit Budapesten, hogyan viszonyulnak a digitális eszközökkel történő bevonáshoz, és mennyire tartják azt működőképesnek.

Horváth B. András a Károli Gáspár Református Egyetem szociológia szakára “E-demokrácia a gyakorlatban: Az e-részvétel társadalomformáló ereje” címen írt szakdolgozatában kérdőíves vizsgálattal mérte fel a fővárosiak viszonyulását a helyi közügyekben való részvétel különböző formáihoz. A kutatás ugyan nem reprezentatív a teljes fővárosi szavazókorú lakosságra, de egy szűkebb, a digitális felületeket aktívan használó, a helyi közügyek iránt érdeklődő réteg hozzáállását jól tükrözi. A hallgató hozzájárult, hogy kérdőíves adatfelvételének eredményeit itt is közzétegyük, a következőkben ezt ismertetjük.

Megfigyelőként ízelítőt kaptunk abból, hogyan zajlik egy közösségi gyűlés 2020-ban, Budapesten. 50 hétköznapi ember javaslatokat tesz a Főváros klímastratégiájához. Elmeséljük, miről van szó!

Itthon makacsan tartja magát a nézet, hogy a szakpolitikai kérdésekben a szakértők az illetékesek. A sajtóban elvétve találkozni olyan vitákkal, ahol széles nyilvánosság előtt különböző megoldási javaslatok, programelemek versenyeznek, a társadalmi egyeztetés pedig gyakran nem több rossz viccnél. Ráadásul a köz bizalma a szakértők elfogulatlan, érdekektől mentes tudásában mára megingott. A szakértők és laikusok közti merev elválasztás elavulttá vált, különösen helyi szinten, ahol a lakosok a tőlük karnyújtásnyira lévő ügyeket sokkal jobban ismerik, mint az igényeikről csak spekuláló képviselőik és az általuk megbízott szakemberek. A hétköznapi ember fejében lévő tudást azonban nem egyszerű becsatornázni a döntésekbe, hiszen nem letisztult, számszerűsített koncepciókról, hanem hallgatólagos, tapasztalati tudásról van szó. Ezért világszerte elindult a kísérletezés, hogyan hozhatók létre olyan, a képviseleti demokráciát kiegészítő intézmények, amelyek bevonják a laikus polgárokat. Az egyik legsikeresebb ilyen kezdeményezés a közösségi gyűlés vagy állampolgári tanács elnevezésű technika, amit a klímamozgalmak is zászlajukra tűztek.

fotó: a Népszava tudósításából (Pavel Bogolepov)