Az elmúlt egy évben több, politikailag kényes ügyben fordultunk az ügyészséghez. Polt Péter, az MNB és Fónagy János ügyén keresztül bemutatjuk, milyen könnyen szerelhetők le civilek, ha az ügyészség nem lát okot nyomozásra. Ilyenkor pedig aligha van lehetőség a bíróságtól felülvizsgálatot kérni. Hiába léphetnek tehát fel civilek bizonyos esetekben, alapvetően továbbra is az ügyészség döntheti el, hogy hagy-e mozgásteret civileknek, vagy a bíróság kontrollja nélkül megy az ügy a süllyesztőbe.

A Központi Nyomozó Főügyészség épülete a budapesti Könyves Kálmán körúton, forrás: ugyeszseg.hu

2022-ben nagy vitákat váltott ki, hogy az Európai Unió által jogállamisági és rendszerszintű korrupciós problémák megindított ún. feltételességi eljárás hatására úgy módosították a büntetőeljárási törvényt, hogy magánszemélyek, így aktív polgárok vagy civil szervezetek is lehetőséget kaptak, hogy a közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmények esetén akár az ügyészség szerepét is átvegyék és vádat emelhessenek korrupt személyek ellen. Az akkori viták arról szóltak, hogy alkotmányosnak tekinthető-e az ún. vádmonopólium megbontása, azaz hogy nem csak az ügyészség, hanem más - sértetti jogállással nem rendelkező - szereplők is felléphetnek a közérdek védelme érdekében. 

Bár sokan már vádbeszédeket mondó civil szervezeti jogászokat vizionáltak, ilyen vádemelésre azóta sem került sor. Ennek egyik oka, hogy bizonyos esetekben egyáltalán nincs lehetőség a korrupciós ügyet civil eszközökkel bíróság elé juttatni. Írásunkban három ügyészi megoldást mutatunk be, amivel láthatóvá tesszük, hogy továbbra is az ügyészség a büntetőügyek ura.

Az első trükk - elévülés - Polt cselekményei elévültek

Az elévülés azt jelenti, hogy bizonyos, törvényben meghatározott idő után, nincs lehetőség a büntetőjogi felelősség megállapítására. A Büntető törvénykönyv ún. büntethetőséget megszüntető okként szabályozza az elévülést (az elkövető halála vagy a neki adott kegyelem mellett). Ez azt jelenti, hogy elévült bűncselekmények esetén a feljelentést el kell utasítani, vagy ha már megindult az eljárás, az eljárást meg kell szüntetni. Ha tehát egy nyomozó hatóság arra jut, hogy egy cselekmény elévült, az elkövető elkerüli a felelősségre vonást.

Az elévülési idő igazodik a bűncselekmény súlyához, de általában a bűncselekmények az elkövetéstől számított öt év alatt évülnek el.

A K-Monitor még 2025-ben tett feljelentést amiatt, hogy Polt Péter legfőbb ügyészként sem a közpénz-milliárdokat elégető MNB-ügyben, sem a Völner Pál államtitkárhoz és Schadl György végrehajtó elnökhöz köthető bírósági végrehajtói kart átszövő végrehajtói maffia ügyében nem tett lépéseket.

A Völner‒Schadl-ügyben például a tényállástisztázási és bizonyítási kötelezettség sérelmeként azonosítottuk, hogy a Polt vezette ügyészség nem hallgatta meg a nyomozati iratok alapján a bűncselekményekkel egyértelműen kapcsolatba hozható, magas kormányzati körökhöz tartozó szereplőket (példuál Nagy Ádámot, Rogán Antalt és feleségét, Trócsányi Lászlót), sőt a rájuk vonatkozó információk túlnyomó részét kihagyta a vádiratból. Az MNB-ügyben pedig, bár Polt Péter hivatalos tudomással is bírt a jegybank működésével és alapítványi gazdálkodásával kapcsolatos bűncselekményi gyanúkról, sem hivatalból, sem a 2015-től kezdődően tett 11 db feljelentésre nem indított nyomozást. Az ÁSZ 2025. évi feljelentésének hatására megindult eljárásban pedig az ügyészség még hónapokkal később sem hallgatta ki a fő felelősöket, és a végső haszonhúzóknál fellelhető közvagyon visszaszerzése érdekében sem tette meg a szükséges intézkedéseket. Emellett a számtalan figyelemfelhívás ellenére nem szüntette meg a közvetlen rokonai MNB-s foglalkoztatása révén fennálló összeférhetetlenséget, a hivatali visszaélés így e tekintetben is fennáll. A K-Monitor szerint a legfőbb ügyész felelőssége a hiányos vagy el sem indult nyomozásokért azért kimutatható, mert nem egy-egy ügyben elkövetett szakmai hibáról, hanem rendszerszintű visszaélésről van szó.

A feljelentést a Fővárosi Nyomozó Ügyészség elutasította, mivel szerintük Polt cselekményének elvi büntethetősége az MNB-ügyben elévült: az általunk hivatkozott korábbi MNB-feljelentések, valamint az ügyészi tudomást megalapozó egyéb ismert információk mind a 2014‒2016 közötti időszakra esnek. Az 5 éves elévülési időt a bűncselekmény befejezetté válásától, tehát jelen esetben 2016-tól kell számítani, így az elévülés 2021-ben bekövetkezett. Az ügyészség a Völner‒Schadl-üggyel határozatában egyáltalán nem foglalkozott.

A feljelentés elutasítása ellen passzal éltünk, aminek a Központi Nyomozó Főügyészség részben helyt adott. A felettes ügyészség szerint a fővárosiak nem bírálták el azt az állítást, hogy “a Polt Péter vezette ügyészség az ÁSZ feljelentés hatására megindult nyomozást sem a hatékony bűnüldözés jegyében folytatja”. A Völner‒Schadl-üggyel azonban a felettes ügyészség szerint sem kellett foglalkozni, hiszen másvalaki feljelentése nyomán már indult egy eljárás, amit azonban megszüntettek. A megszüntetésben pedig - az ügyészség állítása szerint - a bíróság sem talált eljárási hibát.

A második trükk - átminősítés - Polt nem pártolja a bűnt

Miután a hivatali visszaélés miatt tett feljelentés visszakerült a Fővárosi Nyomozó Ügyészséghez, egy eljárást megszüntető határozatot kaptunk. Bár arról nem tudtunk, hogy a nyomozás egyáltalán megindult, a megszüntető határozatból kiderült, hogy volt egy eljárás, és azért szüntették meg, mert a cselekmény nem bűncselekmény. Az ügyészség azonban - feljelentésünktől eltérően - nem a hivatali visszaélés, hanem egy másik bűncselekmény, a bűnpártolás megvalósulását vizsgálta. 

Bűnpártolásról akkor beszélhetünk, ha valaki (anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna), segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön, a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik, vagy közreműködik a bűncselekményből származó előny biztosításában.

Az ügyészség Polt felelősségét illetően arra jutott, hogy 

“(a) beszerzett ügyiratok cáfolják, hogy dr. Polt Péter volt legfőbb ügyész – vagy más ügyész, vagy bármely hivatalos személy - bármilyen olyan magatartást tanúsított volna, amellyel az úgynevezett alapügy felderítésének, nyomozásának a sikerét befolyásolta volna. (...) A feljelentésben sérelmezettek szerint továbbá dr. Polt Péter volt legfőbb ügyész nem intézkedett az MNB-nél, és alapítványainál dolgozó családtagjainak – állítottan fennálló – összeférhetetlenségének megszüntetése érdekében. E vonatkozásában arra szükséges rámutatni, hogy e személyek vonatkozásában fel sem merült bűncselekmény elkövetésének gyanúja, ilyet a feljelentés sem állít, így alapbűncselekmény hiányban a bűnpártolás bűncselekményének megállítása eleve kizárt.”

Az ügyészség tehát ahelyett, hogy a hivatali visszaélés megvalósulásának feltételeit vizsgálta volna, úgy döntött, hogy más minősítés alapján dolgozik: a bűnpártolás megvalósulását vizsgálta. Bűnpártolás kapcsán pedig megállapította, hogy semmi nem utal arra, hogy az MNB-ügyben Polt bármit elmulasztott volna vezetőként megtenni, amit meg kellett volna tenni. Polt rokonaival szemben pedig sosem volt semmilyen büntetőeljárás, így Polt nem is segíthetett nekik elkerülni a felelősségre vonást. 

A harmadik trükk - “csatolás”, azaz ügyek kvázi egyesítése - Fónagy nem terjesztett rémhírt, úgyhogy nem követett el hivatali visszaélést

Idén tavasszal felülbírálati indítványt nyújtottunk be, miután a rendőrség elutasította azt a feljelentést, ami kifogásolta, hogy Fónagy János, a Nemzetgazdasági Minisztériumi államtitkára Hivatali kapun keresztül üzenet küldött polgároknak. 

A Hivatali kapu a közhatalmi szervek közérdekű, hivatalos levelezésére szolgál, ez azonban nem akadályozta meg Fónagyot abban, hogy a 2026-os országgyűlési választások előtti kampányra ráfordulva a következő szöveget küldje ki polgároknak:

„A brüsszeli háborús szándékokat támogató magyar politikai erők nevében olyan javaslatok jelentek meg, amelyek gyökeresen átalakítanák a magyar nyugdíjrendszert! Meg akarják adóztatni a nyugdíjakat. Többek között a nyugdíjasok adójából támogatnák Ukrajnát.”

A felülbírálati indítványt a rendőrség - normál ügymenet szerint - felterjesztette a nyomozást felügyelő Pécsi Járási Ügyészséghez, ami észlelve, hogy Fónagy országgyűlési képviselőként mentelmi jogot élvez, a feljelentést elutasító határozat hatályon kívül helyezése mellett áttette az ügyet a Központi Nyomozó Főügyészséghez. 

“Dr. Polt Péter legfőbb ügyész úr kezdeményezésére alakult ki egy olyan egységes nyomozóügyészségi rendszer, amin a mostani formájában van.” Dr. Fürcht Pál, a Központi Nyomozó Főügyészség főügyésze mutatja be 2024-ben a Központi Nyomozó Főügyészség feladatait. Fürcht 2026 nyarán benyújtotta a lemondását, amelyet a közte és a Legfőbb Ügyészség között, az “aranykonvoj ügyben” felmerült szakmai nézetkülönbségekkel indokolt.

A Központi Nyomozó Főügyészség ezután lerakta az ügyet a nyomozásokat ténylegesen végző Fővárosi Nyomozó Ügyészségnek, ami pedig ahelyett, hogy a felülbírálati indítványt továbbította volna a bíróságnak, egy tájékoztatást küldött ki a K-Monitornak arról, hogy az ügyben teendő nincs, mivel más feljelentés nyomán a kérdéssel már foglalkoztak. 

A tájékoztatásból azonban nem derült ki, hogy mi lett a korábbi, általunk egyáltalán nem ismert feljelentés sorsa: indult-e nyomozás, ha igen, mi történt az ügyben. Annyi azért kiderült, hogy korábban rémhírterjesztés miatt tettek feljelentést Fónagy ellen. Ennek tükrében figyelemre méltó, hogy a mi hivatali visszaélés miatti beadványunkat azonos tárgyúnak találták a korábbi feljelentéssel. Mivel az indítványunk elbírálatlan maradt és semmilyen tájékoztatást nem kaptunk arról, hogy milyen ügyhöz csapták hozzá Fónagy ügyét, kifogást nyújtottunk be a felettes ügyészséghez. Az ügy tehát újra felkerült a Központi Nyomozó Főügyészséghez.

A Központi Nyomozó Főügyészség egyetértett a Fővárosi Nyomozó Ügyészséggel: mivel a pécsi ügyészek - kizárólagos ügyészi nyomozás miatt - hatályon kívül helyezték a feljelentést elutasító rendőrségi határozatot, ami ellen mi felülbírálati indítványt nyújtottunk be, “a Be. 817./D. §-ában meghatározott felülbírálati eljárás lehetősége megszűnt,” azaz nincs miről dönteni és a K-Monitornak semmilyen eljárási pozíciója nincs, ami alapján tájékoztatást kellene adni, hogy mi történt Fónagy ügyében. Végezetül a Központi Nyomozó Főügyészség megjegyezte, hogy Fónagy mentelmi joga megszűnt, ezzel pedig az ügy - ismét - a rendőrség hatáskörébe tartozna. 

Mi történt az ügyben? A pécsi rendőrség elutasította a hivatali visszaélés miatti feljelentést, amit a pécsi ügyészek - hatásköri okból - azért helyeztek hatályon kívül, mert Fónagy országgyűlési képviselő és az ügyében a fővárosi ügyészeknek kell dönteni a nyomozás elrendeléséről. Tehát a pécsi ügyészsek nem azért helyezték hatályon kívül a feljelentés elutasító határozatot, mert indokoltnak látták volna nyomozni, hanem azért, mert a nyomozás elrendeléséről a fővárosiaknak kell dönteni. A fővárosi ügyészek viszont szerint nem kell foglalkozni az üggyel, mivel a teljesen más tényállást tartalmazó rémhírterjesztés ügyében ők már foglalkoztak a kérdéssel. A K-Monitort ezzel együtt a fővárosiak azzal szerelték le, hogy a pécsi ügyészség hatályon kívül helyező döntése után nincs szó ügy ejétésről, így tehát nincs lehetőség bíróságtól kontrollt kérni. Mellékesen az ügyészség még arról is tájékoztatta a K-Monitort, hogy Fónagy ügyében - miután már nem képviselő - a rendőrségnek lenne hatásköre nyomozni. Magyarán, ha nem rakják át az ügyet Budapestre, a K-Monitor felülbírálati indítványa bíróság elé kerülhetett volna. A hab a tortán, hogy minderről azonban a fővárosi ügyészek nem hoztak határozatot, mindössze csak egy “átiratnak” nevezett tájékoztatást adtak. Ennek azért van jelentősége, mert ez panasszal nem támadható.

Miért fontos, hogy hogyan érvel az ügyészség?

Az elévülésben, a cselekmények átminősítésében vagy az ügyek más ügyekhez egyesítésében egy közös van: nincs lehetőség felülbírálati indítványt előterjeszteni, azaz az ügy ejtése nem kerül bíróság elé.

A büntetőeljárási törvény kimondja, hogy ha a elévülés miatt ejtenek egy ügyet, akkor nem kell az erről szóló döntést közzétenni, így a nyilvánosság sosem értesül az ügyről. 

Ugyanígy, hiába tesz valaki hivatali visszaélés vagy hűtlen kezelés miatt feljelentést, ha az ügyészség inkább más minősítés mellett, esetünkben bűnpártolás miatt nyomozott, akkor szintén nem nyílik meg a civil fellépés lehetősége, ugyanis a bűnpártolás nincs abban a listában, ami esetében az ügyészségen kívül más léphetne. Ugyan a nyomozás megszüntetése esetén minden bűncselekmény esetében lehetőség van panaszt benyújtani, erre csak a sértett jogosult. A klasszikus korrupciós ügyekben viszont a magyar joggyakorlat nem ismeri el, hogy bárki sértettnek tekinthető lenne. A köz érdekében fellépő civilek és aktív polgárok tehát semmilyen módon nem tudják kifogásolni, hogy az ügyet ejtették. 

Bár az ügyek egyesítésének megvannak a szabályai, eseteink is mutatják, hogy az ügyészség hivatalos egyesítési határozat meghozatala nélkül, saját belátása szerint csap hozzá feljelentéseket más ügyekhez. Ez pedig ahhoz vezet, hogy a feljelentő vagy az indítványozó semmilyen információt nem kap arról, hogy milyen ügybe olvadt be az általa kifogásolt visszaélés, és nem is illetik meg semmilyen eljárási jogosultságok (például iratmegismerési, indítványtételi jog).

A fenti esetek rámutatnak arra, hogy továbbra is döntő jelentősége van annak, hogy az ügyészség hogyan dönt egy ügyben. Hiába vezettek be uniós nyomásra a civilek mozgásterét erősítő szabályokat, ezek könnyen kiiktathatóak, akár egy pár mondatos, “átiratnak” nevezett levéllel, amiben az indítványozót arról tájékoztatják, hogy nincs ügy.

Ezért a civilek fellépését akadályozó szabályozási problémát és javaslatainkat 2026 szeptemberében elküldtük a büntetőjogi jogalkotásért felelős Igazságügyi Minisztériumnak is. Miután Magyar Péter miniszterelnök a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal vezetőségének megválasztását követő társadalmi vitát követően bejelentette, hogy a büntetőügyek hatékonyabb és gyorsabb kezelése érdekében módosítják a büntetőeljárási törvényt, indokoltnak látnánk a bemutatott ügyészi trükközésekre is minél hamarabb jogalkotási választ adni.