Őszi blogbejegyzéssorozatot indít a K-Monitor

A mesterséges intelligencia (MI) ma már nem a jövő technológiája, hanem a jelen magyar közigazgatásának sokszor észrevétlenül maradó szereplője. Kockázatelemző algoritmusok szűrik az adózókat, arcfelismerő rendszerek pásztázzák a köztereket, és egyre több háttérintézmény kísérletezik automatizált döntéstámogató eszközökkel. Mindeközben amint arra már korábban is többször felhívtuk a figyelmet, arról, hogy ezek a rendszerek pontosan hogyan működnek, kiket érintenek és milyen felügyelet alatt állnak, alig tudhatunk valamit.

A K-Monitor mindig is abból az elvből indult ki, hogy a közhatalom gyakorlása csak akkor legitim, ha ellenőrizhető. Ez az elv vezet minket akkor is, amikor önkormányzati átláthatóságot vagy közbeszerzéseket vizsgálunk, és akkor is, amikor az állami működés talán legújabb, egyelőre csak nagyon nehezen megragadható rétegét, az algoritmikus döntéshozatalt illetve döntéselőkészítést próbáljuk láthatóvá tenni. Ezt a munkát készítettük elő már a nyáron megfogalmazott hat jogalkotási javaslatunkkal is, ezek a nyilvános MI-regiszter létrehozatalára, a hatékony jogorvoslatra, a MI Tanács átláthatóságára, a MI közbeszerzések számonkérhetőségére, az információszabadság szabályainak cizellálására és a hivatali árnyék-MI-használat rendezésére irányultak. Ezek azok a főbb csomópontok, amelyek következetes érvényesítése véleményünk szerint elvezethet az állami MI használat átláthatóságához.

Most induló blogsorozatunkkal továbblépünk. A kormányváltást követő változások lehetőségére reflektálva és kiemelten kezelve a modern technológia növekvő társadalmi szerepe szempontjából is a közeljövőben várható alkotmányozási folyamatot, fent említett jogalkotási javaslatainkat tágabb kontextusba helyezzük. Áttekintjük azt, milyen a MI-hez kapcsolódó szabályokat lehet érdemes alkotmányos szinten rögzíteni; hol van szükség törvényi beavatkozásra; és mely kapcsolódó kérdésekben lehet elegendő az alacsonyabb szintű szabályozás. Mindehhez igyekszünk minél alaposabban feltárni, hol tart ma a hazai gyakorlat és milyen az az európai háttér, illetve melyek azok a külföldi példák, viták és jó gyakorlatok, amelyeket érdemes figyelemmel kísérnünk.

A blogsorozat egy-egy bejegyzése más-más szemszögből közelíti meg ugyanazt a kérdést: hogyan lehet a technológiai fejlődés jogi környezetét úgy alakítani, hogy az ne az állam és a polgár közötti hatalmi egyenlőtlenséget mélyítse, hanem a közélet tisztaságát és átláthatóságát szolgálja. Nyitó blogbejegyzésünkben ezt a kérdést tesszük fel a lehető legátfogóbban: kell-e, lehet-e alkotmányos szinten szabályozni az automatizált közhatalmi döntéseket és amennyiben igen, hogyan. A további bejegyzésekben sorra vesszük majd a konkrét szabályozási területeket és a releváns nemzetközi jó gyakorlatokkal  is részletesebben foglalkozunk.

Eddigi bejegyzéseink:
1. Alkotmányozás előtt az algoritmusok korában: lehet-e helye a MI-nek az új alkotmányban?

2. Az olasz példa nyomán: miért lenne érdemes Magyarországnak átfogó MI-törvényt alkotnia?

Szentgáli-Tóth Boldizsár

Hasznosnak tartod a munkánkat? Segítenél?

Támogasd a K-Monitort!