Kötelezettségek, eddigi lépések, nyitott kérdések és a következő hónapok feladatai

 Fortepan / Inkey Tibor

Bő két éve, hogy az Európai Unió elfogadta a mesterséges intelligenciáról szóló rendeletét (MI Rendelet), amely 2024 augusztusában lépett hatályba, és azóta fokozatosan, több lépcsőben válik alkalmazandóvá. Magyarországnak, mint minden uniós tagállamnak, nemcsak a vállalatokra és fejlesztőkre vonatkozó szabályokat kellett volna időben átültetnie, hanem ki kellett volna építenie azt az intézményi hátteret is, amely a MI Rendelet betartatásáért felel. Ez a folyamat jócskán csúszott, több fordulatot vett, és máig maradtak olyan nyitott kérdések, amelyek még megválaszolásra várnak. Az alábbiakban összefoglaljuk, milyen kötelezettségek terhelik ebben a kérdésben Magyarországot, mi történt eddig, hol vannak a bizonytalanságok, és mi vár még ránk a következő hónapokban, években.

Miért fontos ez a K-Monitor szemszögéből?

Első pillantásra technokrata, csupán jogászoknak és informatikusoknak érdekes témának tűnhet, hogy melyik minisztériumi főosztály felel a mesterséges intelligencia (MI) piacfelügyeletéért. Valójában azonban pontosan arról van szó, amit a K-Monitor rendszeresen vizsgál: hogyan épülnek fel új állami hatáskörök, kire bízzák a felügyeletet, mennyire függetlenek és elszámoltathatóak az érintett szervek, és van-e valódi tere a nyilvánosságnak és a civil kontrollnak. Ahogy korábban a nyomtatott sajtó, a rádió vagy épp a tömeges adatgyűjtés esetében, úgy a MI-nál is igaz: aki a technológiát fejleszti, birtokolja és működteti — legyen az kormány, nagyvállalat vagy titkosszolgálat —, az egyúttal hatalmat is gyakorol vele az emberek fölött, ezért a használat, a birtoklás és a használat átláthatóvá tétele, folyamatos kontrollja számunkra örök feladat. Ráadásul, ahogy lentebb látni fogjuk, a magyar intézményrendszer kialakítása során éppen azok a klasszikus kockázatok merültek fel – összefonódás, döntéshozatali és felügyeleti szerepek keveredése, bizonytalan felelősségi viszonyok –, amelyeket a K-Monitor más ágazatokban is rendszeresen dokumentál.

Mit ír elő az uniós szabályozás?

Amint azt már korábbi blogbejegyzésünkben részletesebben is bemutattuk, a MI Rendelet kockázatalapú megközelítést alkalmaz: a MI rendszereket négy kategóriába sorolja a jelentett kockázat szerint, az elfogadhatatlan (tiltott) gyakorlatoktól – ilyen például a társadalmi pontozás vagy a munkahelyi, iskolai érzelemfelismerés – a magas kockázatú rendszereken (például hitelbírálat, egészségügyi döntéstámogatás, kritikus infrastruktúra, bűnüldözés) át egészen a minimális kockázatú alkalmazásokig, mint a spamszűrők. A szabályozás fokozatosan lép hatályba: a tiltott gyakorlatokra és az MI-jártassági kötelezettségekre vonatkozó előírásokat már 2025 februárja óta alkalmazni kell, az általános célú MI-modellekre (mint a nagy nyelvi modellek) vonatkozó szabályok 2025 augusztusa óta hatályosak, a MI Rendelet döntő része pedig 2026. augusztus 2-től válik teljeskörűen alkalmazandóvá. Vannak ezen felül kivételek is: a magas kockázatú rendszerekre vonatkozó legszigorúbb szabályok alkalmazási határidejét az uniós jogalkotó időközben kitolta 2027. végéig, illetve 2028. augusztusáig.

A MI rendelet 70. cikke minden tagállamot arra kötelez, hogy jelöljön ki vagy hozzon létre legalább egy bejelentő hatóságot (amely a megfelelőségértékelő szervezeteket – az úgynevezett notified bodyket – akkreditálja és felügyeli), és legalább egy piacfelügyeleti hatóságot (amely a forgalomban lévő MI-rendszerek jogszerű használatát ellenőrzi, panaszokat vizsgál, és szükség esetén bírságot szabhat ki). A hatóságok kijelölésének határideje 2025. augusztus 2. volt, ezt a határidőt Magyarországnak nem sikerült tartania.

Az eddig megtett lépések – egy hosszú, akadozó folyamat

A hazai MI-szabályozás előtörténete a 2020-as évekbe nyúlik vissza: 2018-ban megalakult az állami szereplőket, IT-cégeket és egyetemeket tömörítő MI Koalíció, majd 2020-ban a kormány elfogadta Magyarország első, 2030-ig szóló MI Stratégiáját.

A MI Rendelet elfogadása után új lendületet kapott a hazai jogalkotás is: 2024 szeptemberében a kormány elfogadta a MI Rendelet végrehajtásához szükséges intézkedésekről rendelkező kormányhatározatot, amely 2024. november 30-i határidőt tűzött ki a szükséges jogszabályok előkészítésére. Ezt a határidőt nem sikerült tartani.

• 2025 februárjában a kormány Palkovics László személyében MI-ért felelős kormánybiztost nevezett ki – ezzel a korábbi innovációs miniszteri tárca egykori vezetője tért vissza a témakör élére. Az ezt követő hónapokban a sajtóhírek egy önálló, hatósági jogkörű Magyar MI Hivatal felállításáról szóltak, amelyet a Nemzetgazdasági Minisztérium háttérintézményeként képzeltek el, „egyablakos ügyintézési pontként” a hazai MI-projektek engedélyezésében és felügyeletében. A törvényjavaslatot a kormány a 2025. őszi parlamenti ülésszak törvényalkotási programjába vette fel.
• 2025 szeptemberében megjelent Magyarország megújított, 2025–2030-as MI Stratégiája, amely hat pillérre (szabályozás és biztonság, alkalmazásfejlesztés, infrastruktúra, kutatás-fejlesztés, oktatás, adatgazdaság) épül, és ekkor még önálló MI Hivatal létrehozását vetítette előre.
• Októberben az Országgyűlés elfogadta a MI Rendelet magyarországi végrehajtásáról szóló törvényt, valamint annak végrehajtási rendeletét. Ezek a jogszabályok azonban már nem önálló Hivatalt hoztak létre, hanem a feladatokat meglévő intézményekhez telepítették. 

A MI bejelentő hatóság a Nemzeti Akkreditáló Hatóság lett, amely a nagy kockázatú MI-rendszerek megfelelőségét tanúsító szervezeteket jelöli ki és felügyeli. A MI piacfelügyeleti hatóság és egyedüli kapcsolattartó pont a vállalkozásfejlesztésért felelős miniszter (jelenleg a gazdasági és energetikai miniszter), a gyakorlatban a korábbi Nemzetgazdasági Minisztérium (ma Pénzügyminisztérium) szervezetén belül működő MI Piacfelügyeleti Hatósági Főosztály. Ez a szerv jogosult közigazgatási bírságot kiszabni (akár 35 millió eurót vagy a globális éves árbevétel 7 százalékát is elérő összegben, a jogsértés súlyától függően). Érdemes megjegyezni, hogy az általánostól eltérően a pénzügyi szektorra vonatkozó MI piacfelügyeleti feladatköröket a Magyar Nemzeti Bank, míg a kiberbiztonsági törvény hatálya alá tartozó szervezeteknél a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága látja el.

• 2025. december 15-én megalakult a Magyar MI Tanács, amelynek elnöke Palkovics László MI-kormánybiztos, főtitkára pedig Vajda Viktor, a Neumann Technológiai Platform technológiaszabályozási vezetője lett. Az alakuló ülésen a kormányzati szervek mellett tudományos, egyetemi és egyházi szereplők, valamint néhány érdekképviseleti szervezet vett részt.
• A Magyar MI Tanács testületként működő, döntéshozatali jogkörrel nem rendelkező, konzultatív szerv, amelynek elnökét a miniszterelnök nevezi ki öt évre, tagjait pedig állami hatóságok, minisztériumok, tudományos szervezetek delegálják. A Tanács feladata a nemzeti MI-stratégia és a jogalkalmazás egységességét segítő iránymutatások kialakítása, valamint legalábbis papíron a civil szervezetekkel, egyházakkal és a tudományos szférával folytatott párbeszéd elősegítése is.
• A kormányváltást követően 2026. májusában az új Országgyűlés elfogadta a minisztériumok felsorolásáról szóló új törvényt, amelynek nyomán a korábbi Nemzetgazdasági Minisztérium Pénzügyminisztérium néven működik tovább, a vállalkozásfejlesztésért felelős miniszteri feladatkör pedig a gazdasági és energetikai miniszterhez került. Ez közvetlenül érinti azt is, hogy melyik tárca látja el az MI piacfelügyeleti hatóság feladatait.

Vagyis a végeredmény lényegesen szerényebb lett, mint amit a 2025 nyári sajtóhírek sugalltak: nem jött létre önálló, hatósági jogkörű MI Hivatal. Ehelyett a törvény két meglévő szervezetre telepítette a hatósági feladatokat – a bejelentő hatósági szerepet a Nemzeti Akkreditáló Hatóságra, a piacfelügyeletet egy minisztériumi főosztályra –, és létrehozott egy harmadik, kizárólag tanácsadói jogkörű testületet, a Magyar MI Tanácsot.

Hol vannak a bizonytalanságok?

Egyrészt a piacfelügyeleti hatósági jogkör nem egy önálló, a fejlesztéspolitikától elválasztott szervhez került, hanem egy minisztériumi főosztályhoz – ugyanahhoz a tárcához, amely a MI-fejlesztések ösztönzéséért és a gazdaságpolitikáért is felel. Szakértői elemzések kifejezetten felhívták a figyelmet arra az összeférhetetlenségi kockázatra, amely abból fakad, hogy egy minisztérium egyszerre tölt be szabályozási, fejlesztéspolitikai és felügyeleti-szankcionálási szerepet – vagyis „aki bevezeti, az ellenőrzi is”. Könnyű elképzelni, hogy ebből milyen konkrét ütközés fakadhat: ha például a tárca egy kiemelt, saját maga által ösztönzött vagy közpénzből támogatott MI-fejlesztésről – mondjuk egy közigazgatási kockázatelemző vagy ügyfélszűrő rendszerről – utóbb piacfelügyeleti hatóságként azt kényszerülne megállapítani, hogy az jogsértő, akkor lényegében a saját fejlesztéspolitikai döntését kellene felülbírálnia és megbírságolnia; ilyen helyzetben pedig komoly a kísértés, hogy a felügyelet visszafogottabb legyen, mint egy független hatóság esetében. A hatósági függetlenséget biztosító garanciák (elkülönült szervezeti egység, kinevezési és elmozdítási szabályok, önálló költségvetés) részletei a törvényből és a végrehajtási rendeletből egyelőre csak korlátozottan ismerhetők meg.

Emellett a 2026 tavaszi választásokat követő minisztériumi átszervezés önmagában is bizonytalanságot hozott: mivel a Nemzetgazdasági Minisztérium jogutódlással Pénzügyminisztériumként működik tovább, ám a vállalkozásfejlesztési feladatkör a Gazdasági és Energetikai Minisztériumhoz került, nem egyértelmű, melyik tárca látja el ezután ténylegesen a piacfelügyeleti hatósági feladatokat – ehhez további kormányrendeleti pontosítás szükséges. Ez az intézményi bizonytalanság nehezíti mind a vállalkozások, mind az állampolgárok tájékozódását arról, hova fordulhatnak panasszal egy jogsértő MI-rendszer esetén.

Továbbá a Magyar MI Tanács nem rendelkezik ügydöntő jogkörrel – vagyis tanácsadó, javaslattevő testület, amelynek álláspontjai nem kötik a hatóságokat. A törvény szövege ugyan felsorolja, hogy a Tanács feladata többek között összehangolni „az Országgyűlés, a kormányzati szervezetek, a gazdasági élet szereplői, az egyházak, a civil szervezetek és a kutatói-akadémiai szféra” tevékenységét, ám az alakuló ülés résztvevőinek nyilvánosságra hozott listája alapján a hangsúly egyértelműen a kormányzati szerveken, hatóságokon és egyetemi-tudományos delegáltakon volt – a független civil szervezetek és az érdekvédelmi szereplők ráhatása egyelőre nem tűnik érdeminek. Az is nyitott kérdés, hogy a Tanács ülései, jegyzőkönyvei, állásfoglalásai mennyire lesznek nyilvánosan hozzáférhetők – ez a szabályozás jelenlegi állása szerint nincs részletesen kidolgozva. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a 2026. márciusi ülést mindössze egy facebook bejegyzésben dokumentálták; ugyanakkor a kormányváltást követően kérdéses az is, folytatja-e munkáját a testület és amennyiben igen, pontosan milyen keretek között.

Ezen felül a Magyar MI Tanács elnöki tisztségét egyelőre Palkovics László tölti be – ugyanaz a személy, aki korábban a nemzeti MI-stratégia és a fejlesztéspolitikai törekvések (beruházásösztönzés, nemzetközi partnerségek) motorja volt. Ez a fajta személyi átfedés a stratégiaalkotás, a fejlesztéspolitika és a szabályozási-tanácsadói szerep között tovább erősíti a fenti összeférhetetlenségi aggályokat.

A MI  Rendelet kifejezetten előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes nemzeti hatóságok megfelelő technikai, pénzügyi és emberi erőforrásokkal rendelkezzenek feladataik hatékony ellátásához. Az uniós MI Hivatalban – amely csak az általános célú modellek felügyeletét látja el – több mint 140 fő dolgozik, jogászoktól technológiai szakértőkig. Nyilvánosan elérhető adat egyelőre nincs arról, hogy a magyar piacfelügyeleti főosztály és a bejelentő hatóság mekkora létszámmal, milyen szakértelemmel és mekkora költségvetéssel készül ellátni – uniós összevetésben egyáltalán nem elhanyagolható – feladatát, amely a bírságolási jogkör miatt akár komoly jogi és közgazdasági szakértelmet is igényelhet.

Végezetül mivel a hatóságok kijelölésének uniós határideje 2025. augusztus 2. volt, a magyar törvény és végrehajtási rendelet ehhez képest csak decemberben lépett hatályba – tehát Magyarország több hónapos mulasztásban volt. Ez a fajta csúszás nem egyedi eset a magyar uniós jogharmonizáció történetében, de jelzésértékű azzal kapcsolatban, mennyire kapott valódi prioritást ez a terület a döntéshozóknál a jelentős nyilvánosságot kapó ünnepélyes bejelentésekhez képest.

Mi vár még ránk?

2026. augusztus 2-től a MI Rendelet rendelkezéseinek zöme teljeskörűen alkalmazandóvá vált Magyarországon is – ez alól a magas kockázatú MI-rendszerekre vonatkozó legszigorúbb szabályok jelentik a már említett kivételt. Ezzel egyidejűleg kötelezővé válik a piacfelügyeleti hatóság által működtetett szabályozói tesztkörnyezet (regulatory sandbox) elindítása is, amelyben a fejlesztők ellenőrzött körülmények között tesztelhetik MI-rendszereiket a piacra lépés előtt.

Ugyanakkor az Európai Parlament és a Tanács között 2026 májusában létrejött politikai megállapodás (az úgynevezett „digitális omnibus” csomag részeként) elhalasztotta a magas kockázatú MI-rendszerekre – például biometrikus azonosítás, kritikus infrastruktúra, oktatás, foglalkoztatás, migráció, határellenőrzés területén használt rendszerekre – vonatkozó szigorú szabályok alkalmazását: az önálló, nagy kockázatú rendszerek esetében az új határidő 2027. december 2., a termékekbe beépített (pl. liftek, játékok) rendszerek esetében pedig 2028. augusztus 2. Ez egyfelől több felkészülési időt ad a hatóságoknak és a piaci szereplőknek, másfelől viszont felveti a kérdést, hogy az új magyar kormány mennyiben használja fel ezt az időszakot a végrehajtás egész intézményi keretének újragondolására.

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a MI-rendszereket használó szervezeteknek (a bankoktól és biztosítóktól a közigazgatási intézményeken át a nagyobb szolgáltatókig) fel kell készülniük a piacfelügyeleti ellenőrzésekre. Az MI Rendelet a kötelezettségeket nem a szervezet mérete, hanem az adott rendszer kockázati besorolása, valamint az érintett szerepe (szolgáltató vagy alkalmazó) szerint telepíti; az egyes szereplőkre háruló konkrét teendők tehát esetről esetre eltérnek. Az MI-jártassági követelmény ugyanakkor már 2025 februárja óta minden szolgáltatóra és alkalmazóra vonatkozik, függetlenül attól, milyen kockázatú rendszert használ.

A végrehajtási rendelet előírja, hogy a bejelentő és a piacfelügyeleti hatóság legalább évente köteles beszámolni a kormánynak és a MI Tanácsnak a rendelet hazai végrehajtásáról és a hazai tapasztalatokról. Fontos nyitott kérdés, hogy ezek a beszámolók mennyiben válnak majd a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé – jelenleg erre vonatkozó kifejezett garancia a jogszabályban nem található.

Amint a fentiekből látszik, az új kormányzati struktúra kialakulása még korántsem zárult le a MI vonatkozásában sem: pontosításra szorul, végül melyik tárcánál landol a piacfelügyeleti hatósági jogkör, és nem zárható ki az sem, hogy a kormány akár az uniós határidők csúszását kihasználva alapjaiban gondolja újra a végrehajtás szervezeti kereteit, ideértve akár egy önálló hivatal létrehozásának korábbi tervét is.

Összegzés

A MI Rendelet uniós szinten egységes, kockázatalapú keretet ad, a betartatás intézményi hátterének kiépítését azonban a tagállamokra bízza. Magyarország ezt a feladatot csúszva és mindeddig a beharangozottnál lényegesen szerényebb formában teljesítette: a hatóságok kijelölésének 2025. augusztus 2-i uniós határidejéhez képest a hazai szabályozás csak decemberben lépett hatályba, és a 2025 nyarán beígért önálló, hatósági jogkörű Magyar MI Hivatal helyett a feladatok meglévő szervezetekhez kerültek.

A mai állás szerint a bejelentő hatóság a Nemzeti Akkreditáló Hatóság, a piacfelügyeletet pedig – a pénzügyi szektor és a kiberbiztonsági törvény hatálya alá tartozó szervezetek kivételével – egy minisztériumi főosztály látja el, jelentős, akár 35 millió eurós bírságolási jogkörrel. A konzultatív Magyar MI Tanács ügydöntő hatáskör nélkül működik.

A jelenlegi helyzet három ponton vet fel érdemi kérdéseket. Egyrészt a felügyeleti jogkör ugyanahhoz a tárcához került, amely a MI-fejlesztések ösztönzéséért is felel, és ezt az összefonódást a MI Tanács elnökének személye tovább erősítette. Másrészt a 2026 tavaszi kormányváltás utáni átszervezés nyomán ma nem egyértelmű, melyik minisztérium gyakorolja ténylegesen a piacfelügyeletet – ami az állampolgárok és a vállalkozások jogorvoslati lehetőségeit is bizonytalanná teszi. Harmadrészt sem a hatóságok erőforrásairól, sem az éves beszámolók és a MI Tanács üléseinek nyilvánosságáról nincs érdemi információ vagy garancia.

A 2026. augusztus 2-i alkalmazási határidő, illetve a magas kockázatú rendszerekre 2027–2028-ra kitolt szabályok egyszerre jelentenek nyomást és mozgásteret. A következő hónapok fő kérdése, hogy a kormány pusztán a hatáskörök adminisztratív rendezésére szorítkozik-e, vagy valóban újragondolja a végrehajtás intézményi kereteit, lehetőséget adva a független MI piacfelügyelet és a civil kontroll érdemi megerősítésére.

Szentgáli-Tóth Boldizsár írása