2026. június 19-én közös szakmai műhelybeszélgetést tartott a K-Monitor és az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Kriminológiai Tanszéke. A rendezvény két, egymáshoz szorosan kapcsolódó témát érintett: a korrupciós cselekmények sértettjeinek helyzetét, valamint a kiegészítő pótmagánvád intézményét. Beszámolónkban összefoglaljuk a szakmai műhelybeszélgetés során elhangzottakat.

Fotó: Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának épülete, Thaler Tamás/Wikipedia

A korrupció sértettjei: tehetetlen áldozatok?

Klotz Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense „Tehetetlen áldozatok? A korrupciós bűncselekmények sértetti reparációjának lehetőségei” címmel tartott előadást, amelyben hangsúlyozta, hogy a korrupciós cselekmények sértettjeinek helyzete kevésbé kutatott téma. 

Az előadás központi kérdése volt, hogy kik is tekinthetők a korrupciós bűncselekmények sértettjeinek. Klotz Péter rámutatott: bár a korrupció bizonyos értelemben áldozat nélküli bűncselekménynek tűnhet, valójában a társadalom egésze, kisebb közösségek – például egyes városok vagy civil szervezetek –, sőt akár egyéni szereplők is felléphetnek reparációs igénnyel.

Az előadás több strukturális problémát is azonosított: 

• a korrupciós cselekmények jogi értékelésének túlzottan anyagi fókusza, amely elfedi az erkölcsi dimenziót, így a bocsánatkérés és az igazságosság iránti igény gyakran kielégítetlen marad. 
• A korrupciós ügyek sok esetben rendkívül bonyolultak, akár több tucat vádlottal és több százezer oldalnyi irattal. 
• sokszor nincs olyan érintett, aki elindítaná a büntetőeljárást, mivel az érintettek hallgatnak, ami jelentősen megnehezíti a felderítést. 
• mindehhez a korrupcióval szemben elnéző” társadalmi gyakorlat is társul.

A nemzetközi jogi keretek ismertetése során szó esett az Európa Tanács Korrupcióról szóló Polgári Jogi Egyezményéről, amelynek célja kifejezetten a korrupcióhoz kapcsolódó polgári jogi igények érvényesítésének biztosítása. Az egyezmény alapján bárki indíthat eljárást a kár megtérítésére, a felelősség megállapításához azonban igazolni kell a visszaélés, az abból származó előny, valamint a kettő közötti ok-okozati összefüggés fennállását – ennek hiányában csak az enyhébb tényállások, például a hivatali visszaélés – állnak meg. Az egyezmény 8. cikke szerint a korrupciót célzó szerződések semmisnek tekinthetők, ami különösen a közbeszerzések esetében kínálna egyszerűbb utat a vagyonvisszaszerzésre – a hazai gyakorlatban ez azonban nem elterjedt megoldás.

A sértetti igény érvényesítéséhez három elem együttes fennállása szükséges: elkövetett bűncselekmény, sértett és kár, valamint az ezek közötti ok-okozati összefüggés. Az előadó szerint utóbbi bizonyítása a gyakorlatban komoly kihívást jelent. 

Klotz Péter bemutatta a sértetti kör lehetséges szereplőit: a közvetlen értinettek mellett közvetetten a társadalomban mindenki sértettnek tekinthető. A sértetti körbe tartozhatnak továbbá a jogellenes versenyhátrányt elszenvedő versenytársak, a társadalom nevében fellépő civil szervezetek, az állam – pénzbírság és elkobzás formájában –, valamint a közösség, például erkölcsi kártérítési igény révén.

A kár fogalmának meghatározása szintén nehézségekbe ütközik: a tényleges anyagi kár, az elmaradt haszon és a nem vagyoni kár együttes, pontos számszerűsítése a gyakorlatban ritkán megvalósítható. A Jszbt. szerinti egyezség létrejöttéhez az érintettség beismerése, a kár megtérítése és a káros következmények – köztük az erkölcsi kár – helyreállítása szükséges, ám ezen a téren kialakult ügyészségi gyakorlat egyelőre alig van. Az előadó fontos megkülönböztetésre is felhívta a figyelmet: az érintettség nem azonos a felelősséggel, vagyis pusztán az érintettség alapján más fél nem léphet fel kártérítési igénnyel.

Az előadás zárógondolata szerint “a korrupció áldozatai nem tehetetlenek, csupán eszköztelenek:” célzott jogalkotással érdemben javítható a sértetti reparáció helyzete. Az előadó szerint egyezség esetén a nyilvános bocsánatkérés és a közérdekű felajánlás lehetősége is hatékony eszköz lehetne az igazságosság érzésének helyreállítására.

A kiegészítő pótmagánvád a gyakorlatban

Molnár Noémi Fanni, a K-Monitor ügyvédje, egyben az ELTE ÁJK Jog- és Társadalomelméleti Tanszékének doktori hallgatója „A Be. CV/A. fejezete a gyakorlatban: a felülbírálati indítvány és a »kiegészítő pótmagánvád«” címmel tartott előadásában bemutatta a Be. “antikorrupciós” fejezetének jogalkalmazási tapasztalatait.

Az előadás elsőként a Be. CV/A. fejezetének jogalkotási előzményeit tekintette át. 

Az Európa Tanács 2022 decemberében hagyta jóvá Magyarország helyreállítási és rezilienciaépítési tervének értékelését, amelyben a 169–170. számú mérföldkövek kifejezetten a korrupciós ügyekben alkalmazandó speciális büntetőeljárási eljárási szabályokat írtak elő. A mérföldkövek alapján Magyarországnak 2022. december 31-ig kellett létrehoznia egy speciális eljárási szabályrendszert a közvagyonnal kapcsolatos bűncselekmények esetén: így jött létre a Be. CV/A. fejezet. 

A jogalkotási feladatok mellett két bírói és két titkári státuszt szükséges volt létrehozni a Budai Központi Kerületi Bíróság Nyomozási Csoportjában, hogy megfelelő kapacitások álljanak rendelkezésre a speciális eljárások lefolytatásához.

Ehhez a vállaláshoz kapcsolódik az 1025/2024. (II. 14.) Korm. határozat is, amely a 2024–2025 közötti időszakra szóló középtávú Nemzeti Korrupcióellenes Stratégiát és az annak végrehajtására vonatkozó intézkedési tervet fogadta el. A stratégia 3.9. pontja felhívta az akkori igazságügyi minisztert, hogy több érintett szereplő – köztük a belügyminiszter, a pénzügyminiszter, az európai uniós ügyekért felelős miniszter, a legfőbb ügyész, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, az Országos Bírói Tanács, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke és az Integritás Hatóság elnöke – bevonásával vizsgálja meg a Be. CV/A. fejezetében szabályozott, a közhatalom gyakorlásával vagy a közvagyon kezelésével összefüggő kiemelt bűncselekmények esetén alkalmazandó külön eljárás működését és hatékonyságát. A vizsgálat elvégzésének határidejét 2024. február 29-ében határozták meg, azonban a mai napig nincs arról nyilvános információ, hogy a vizsgálatot egyáltalán az Orbán-kormány megkezdte-e.

Az Alkotmánybíróság két esetben foglalkozott a Be. speciális fejezetével: még a speciális fejezet hatályba lépése előtt, egy 2022 októberi határozatában rögzítette, hogy a CV/A. fejezet szerinti eljárás nem helyettesíti, hanem kiegészíti az ügyészség vádemelési tevékenységét, és az úgynevezett vádkorrektívumok körébe tartozik – ezek bevezetése önmagában nem alaptörvény-ellenes. Egy 2026 júniusában született döntésében az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a jogorvoslathoz való jog nem sérül azáltal, hogy a törvény nem biztosít a felülbírálati indítvány elbírálásával szemben jogorvoslatot.

A jogalkalmazási gyakorlat elemzése során az ügyvéd bemutatta a 2023 második felében közzétett határozatok vizsgálatának eredményeit, amelyek szerint az ügyek túlnyomó többsége valójában nem a közélet tisztaságát érintő cselekményekhez, hanem egyéni jogsérelmek orvoslásához kapcsolódott. Ez alapján levonható a következtetés, hogy a jogintézmény - legalábbis az első időszakban - nem a céljának megfelelően került használatra. 

A felülbírálati indítványok elbíálrására hatáskörrel rendelkező Budai Központi Kerületi Bíróság adatközlése alapján a felülbírálati indítványok száma évről évre nőtt, 2023-ban 38, majd 2024-ben már 81 indítvány érkezett, ugyanakkor ezeknek csak kis hányada – 5–14 százaléka – vezetett hatályon kívül helyezéshez, vádindítvány benyújtására pedig egyetlen esetben sem került sor. Az indítványozók túlnyomó többsége természetes személy volt, miközben az Integritás Hatóság és más nem természetes személyek jóval ritkábban éltek ezzel a jogintézménnyel.

A K-Monitor által benyújtott indítványok esetében látható volt, hogy 

• a nyomozó hatóságok határozatainak indokolása jellemzően csekély, 
• a közzétett ügyiratjegyzék gyakran közel üres, és 
• a nyomozó hatóság a felülbírálati eljárás során sem módosítja korábbi álláspontját.

A K-Monitor valamennyi ügye jelenleg is nyomozati szakban van, konkrét eljárási cselekményekről pedig nincs információ, mivel a 2026-ig hatályos szabályok nem írták elő, hogy ezekről a feljelentő vagy az indítványozó értesítést kapjon.

Az előadás kitért a jogintézmény strukturális problémáira. Ilyen kérdés a nyomozó hatóság és az ügyész minősítési gyakorlatának változatlan jelentősége, az elévülés és a korábban már elutasított feljelentésekkel azonos tárgyú új feljelentések kezelése, valamint az, hogy a fellebbezési jog jelenleg kizárt a felülbírálati és a vádindítvány elutasítása, illetve felmentés esetén – ezen a T/174. számú törvényjavaslat kívánna változtatni, többek között az Integritás Hatóság fellebbezési jogának bevezetésével. Az előadó szerint a gyakorlatban problémát jelenthet az is, hogy egy esetleges vádindítvány előkészítésére mindössze két hónap áll rendelkezésre, ami különösen felderítetlen ügyekben irreális elvárás.

Összegzésként az ügyvéd elmondta, hogy a felülbírálati indítvány valójában a „labdaszedők” eljárásjogi eszköze: kiegészíti, de nem helyettesíti a hatékony nyomozati szakaszt, és önmagában nem orvosolja az átfogó - ügyészi - intézményi problémákat. A „kiegészítő pótmagánvád” jogintézményét ehhez képest kritikusabban értékelte, „csapdának” nevezve azt a civil szereplők számára, mivel egy megalapozott vádindítvány kidolgozása időnyomás, információhiány és nyomozati jogkörök hiányában irreálisnak tűnik – ezáltal a nyomozati szak terhe de facto a bírósági szakaszra tolódik, a fellebbezés lehetősége nélkül.

Az esemény a Transatlantic Foundation és a German Marshall Fund által támogatott „Korrupcióval kapcsolatos büntetőeljárások eredményesebbé tétele” című projekt keretében valósul meg, amely az Európai Unió társfinanszírozásával jött létre. A kifejtett nézetek és vélemények kizárólag a szerző(k) nézeteit tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem a támogató hatóság nem vállal felelősséget értük.