A K-Monitor Közhasznú Egyesület amicus curiae (vagyis a döntéshozatal támogatását célzó) beadványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz egy olyan ügyben, amelynek kimenetele jelentősen befolyásolhatja a hazai politikai hirdetések átláthatóságát. Beadványunkban amellett érvelünk, hogy a politikai reklámok átláthatóságáról szóló uniós rendelet alkalmazása nem sérti a magyar Alaptörvényt; ellenkezőleg, annak figyelmen kívül hagyása okozna súlyos jogbizonytalanságot, és veszélyeztetné a demokratikus választások átláthatóságát.

Az ügy háttere

2025 októberétől közvetlenül alkalmazandóvá vált Magyarországon az Európai Parlament és a Tanács politikai reklámok átláthatóságáról szóló EU 2024/900 rendelete. Az uniós jogszabály célja egyszerűen megfogalmazható: aki politikai tartalmat hirdet, annak közzé kell tennie, ki fizette a hirdetést, mennyibe került, és kik a célzott közönsége. A rendelet tehát elsősorban az online politikai hirdetések átláthatóságát kívánja erősíteni, különös tekintettel a közösségi média platformjain zajló célzott politikai kommunikációra.

2026 februárjában az alapvető jogok biztosa kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál az Alaptörvény értelmezését azzal az indokkal, hogy az uniós rendelet fogalomrendszere, különösen tág politikai reklám definíciója nincs összhangban a magyar médiajogi és választási jogi szabályozással, és ez jogbizonytalanságot okoz, ezért a rendelet alkalmazását mellőzni kellene Magyarországon. Néhány nappal később a Fidesz Magyar Polgári Szövetség, majd a Miniszterelnökség is amicus curiae beadványt nyújtott be, az ombudsman álláspontját támogatva. Ezekről a beadványokról korábban itt írtunk.

Mit állít a K-Monitor és miért?

A K-Monitor, mint az átláthatóság és a hatalomgyakorlás demokratikus ellenőrzése iránt elkötelezett civil szervezet, fontosnak tartja, hogy ne csak blogposztokban érveljen álláspontja mellett, hanem ebben a helyzetben bekapcsolódjon a jogi eljárásba a politikai hirdetések átláthatóságának védelmében. Négy fő érv mentén foglaltunk állást az uniós rendelet alkalmazásának szükségessége mellett.

1. Az uniós jog alkalmazása alkotmányos kötelezettség

Az Alaptörvény E) cikke kifejezetten előírja, hogy Magyarország az Európai Unió tagjaként más tagálamokkal közösen gyakorolhat egyes hatásköröket az uniós intézményeken keresztül. A közvetlenül alkalmazandó uniós rendeletek – amilyen a politikai reklámszabályozás is – az Alaptörvény felhatalmazása alapján kötelezően alkalmazandók Magyarországon.

Az Alkotmánybíróság saját, következetes gyakorlatában is rögzítette: az uniós jog elsőbbségét csak egészen kivételes esetekben lehet áttörni – akkor, ha egy uniós norma az Alaptörvény által védett alapjogok lényeges tartalmát sérti, ha a szuverenitás elidegeníthetetlen elemeit érinti, vagy ha az alkotmányos identitással ütközik. Ezek a korlátok azonban csak kivételes jelleggel, végső esetben felhívható eszközök.

A K-Monitor álláspontja szerint a jelen ügyben ezen feltételek egyike sem teljesül.

2. A „politikai reklám" nem zárt, autonóm alkotmányos fogalom

Az ombudsmani indítvány azt sugallja, mintha az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésében szereplő „politikai reklám" egy örök érvényű, kizárólag a magyar jog által meghatározható fogalom lenne, amelytől az uniós jogalkotó nem térhet el.

Ezzel szemben az Alaptörvény szövege maga is jelzi, hogy e fogalom tartalmát sarkalatos törvény tölti meg tartalommal – tehát nem autonóm, lezárt alkotmányos kategóriáról van szó, hanem egy jogalkotói konkretizálásra utalt keretfogalomról. Ilyen keretfogalmakat az uniós jogalkotó is jogosult más célból, más kontextusban meghatározni.

A magyar jog szerinti politikai reklám elsősorban a kampányidőszakhoz és a televíziós-rádiós médiaszolgáltatáshoz kötött fogalom, és fő szabálya az ingyenesség és a jelöltek esélyegyenlősége. Az uniós rendelet ezzel szemben a politikai kommunikáció online és digitális szférájára összpontosít, nem kizárólag kampányidőszakra vonatkozik, és átláthatósági követelményeket rögzít: közzé kell tenni, ki, mennyiért és kinek hirdet.

A két szabályozás nem ugyanazt a jelenséget próbálja kezelni – az egyik az analóg műsorszórás kampányidőszaki szabályozása, a másik a digitális politikai hirdetések világa. Ezért az esetleges fogalmi eltérés nem alkotmányos konfliktust jelent, hanem értelmezéssel kezelhető különbséget.

3. A jogbiztonságot éppen a rendelet alkalmazása szavatolja

Az indítvány egyik érve az volt, hogy a kétféle fogalomrendszer együttes alkalmazása jogbizonytalanságot okoz, és ez sérti az Alaptörvényben szereplő jogállamiságot.

A K-Monitor amellett érvel, hogy éppen ellenkezőleg, a jogbizonytalanságot a rendelet alkalmazásának mellőzése idézné elő. Az uniós rendelet 2024 márciusában elfogadásra került, és minden érintett jogalany számára hozzáférhetővé vált. Minden érintett szereplő tisztában volt azzal, hogy az uniós rendelet 2025 októberétől Magyarországon is közvetlenül alkalmazandó lesz, a médiaszolgáltatók, online platformok, vagy pártsajtósok ehhez igazították gyakorlatukat.

Ráadásul az Alkotmánybíróság saját gyakorlatában is hangsúlyozza: a választási szabályok stabilitása különösen fontos érték. Épp ezért rendkívül aggályos, hogy a választási kampányidőszakban egy, az összes érintett által ismert uniós rendelet alkalmazása hirtelen megkérdőjeleződjön.

4. Alapjogi, szuverenitás- és identitáskontroll nem alkalmazható

Az ombudsmani indítvány az Alkotmánybíróság által kidolgozott három különleges kontroll-mechanizmusra utal: az alapjogi, a szuverenitás- és az identitáskontrollra. Ezek olyan eszközök, amelyekkel a testület kivételesen megtagadhatja egy uniós norma érvényesülését Magyarországon.

A K-Monitor álláspontja szerint azonban ezek egyike sem alkalmazható.

Az alapjogi kontroll akkor lenne indokolt, ha az uniós rendelet valamely alapjog lényeges tartalmát sértené. A politikai reklámok átláthatóságát előíró szabályozás azonban pont, hogy erősíti a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát. Aki tudja, hogy ki és mennyiért fizet egy politikai üzenetért, az tájékozottabban tud dönteni.

A szuverenitáskontroll akkor lenne alkalmazható, ha az uniós norma kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozó területet szabályozna. A választási rendszer ilyen – ám a vitatott rendelet elfogadásának jogalapja az Európai Unió belső piaci és versenyjogi hatásköre volt. A politikai hirdetések finanszírozásának átláthatósága belső piaci, és nem választási kérdés.

Az identitáskontroll az Alaptörvénnyel, a történeti alkotmánnyal összefüggő, alapvető és elidegeníthetetlen értékek sérelme esetén alkalmazható. Sem a politikai reklám fogalma, sem az online hirdetések átláthatósági szabályai nem tartoznak ebbe a körbe.

Mi lenne az alkotmányos megoldás?

Azt állítjuk, hogy a helyes alkotmányos válasz nem a rendelet alkalmazásának mellőzése, hanem annak kimondása: a magyar jogalkalmazók – hatóságok, bíróságok, médiahatóság – kötelesek a hazai médiajogi és választási jogi szabályokat az uniós rendelettel összhangban értelmezni.

Ez az ún. uniókonform értelmezés elve, amelyet az Európai Unió Bírósága és az Alkotmánybíróság is többször kibontott már gyakorlatában. Ennek lényege, hogy ha a nemzeti jog és az uniós jog között feszültség mutatkozik, ezt elsősorban az összhangot kereső jogértelmezés útján kell rendezni.

A K-Monitor álláspontja szerint a jelen ügyben a jogértelmezés teljes mértékben elegendő, hiszen a politikai reklámokra vonatkozó magyar szabályok értelmezhetők úgy, hogy ne kerüljenek konfliktusba az uniós rendelet átláthatósági kötelezettségeivel – hiszen a két szabályozás más-más területet céloz meg.

Miért fontos ez az indítvány és az azzal kapcsolatos döntés?

A K-Monitor számára ez az ügy nem elvont alkotmányjogi kérdés. A politikai hirdetések átláthatósága a demokratikus választások egyik legfontosabb garanciája. Ha a választópolgár nem tudja, ki és mennyi pénzt fizet egy politikai üzenetért, akkor nem tud valóban tájékozottan dönteni.

Az uniós rendelet éppen ezt a problémát orvosolja: kötelező közzétételre kényszeríti azokat, akik politikai hirdetéseket megrendelnek vagy terjesztenek. Ez különösen fontos a célzott online politikai reklámok korában, amikor a választók különböző csoportjai teljesen eltérő üzeneteket kaphatnak anélkül, hogy erről egymásnak – vagy a nyilvánosságnak – tudomása lenne.

Az Alkotmánybíróság előtt álló ügyben tehát eldőlhet, érvényesül-e a politikai hirdetések uniós szintű átláthatósági standardja Magyarországon, vagy hazánk mellőzi egy közvetlenül alkalmazandó, a közös hatáskörgyakorlás keretében elfogadott uniós rendelet alkalmazását. A K-Monitor úgy véli, olyan döntésre lenne szükség, amely egyszerre tiszteletben  tartja az uniós jog elsőbbségét, a jogbiztonság követelményét, és a demokratikus választások átláthatóságát is.

A beadvány és a poszt Szentgáli-Tóth Boldizsár kollégánk közreműködésével készült.