A nyilvánosság-ellenes jogi környezet ellenére is nekünk adott igazat a bíróság a MÁV elleni adatperünkben, így a vasúttársaság köteles volt közölni, hogy mennyi pénzért alkalmazták a józsefvárosi ősfideszes Juharos Róbert ügyvédi irodáját a Budapest-Belgrád vasútvonal megépítéséhez kötődő jogi tevékenységek ellátásához. Bár ezt a pert megnyertük, és kiderült, hogy a MÁV több mint 560 milliót fizetett ki az ügyvédnek, az Alkotmánybíróság kapcsolódó döntése még komoly nehézségeket okozhat a külföldi szerződéseket érintő adatigénylések során.

Juharos Róbert a Budapest Főváros VIII. kerület, Józsefvárosi Önkormányzat képviselő-testületének 2025. február 27-i ülésén

Juharos és a MÁV kapcsolatával már korábban is foglalkoztunk, bemutatva, hogy bár rengeteg nyilvános adat bizonyítja, hogy Juharos ügyvédi irodája járt el a Budapest-Belgrád vasútvonal megépítéséhez szükséges több száz telek kisajátítása során, a MÁV mégsem jelölte a céget a nyilvános szerződéslistájában. Ezen felül a vasúttársaság kérdésünkre se volt hajlandó közölni, hogy mégis mennyi pénzért foglalkoztatja Juharosékat. Az adatért perre mentünk a MÁV ellen, amit megnyertünk, így a bíróság elrendelte a megbízás értékének kiadását.

Juharos Róbert ügyvédi irodájának kifizetése rámutat, hogy az Alkotmánybíróság döntésének köszönhetően százmilliós nagyságrendű közpénzek sorsát lehetett volna egy miniszteri aláírás beszerzésével eltitkolni.

Ki Juharos Róbert?

Juharos a józsefvárosi Fidesz egyik alapítója és a gyanús előéletű, később börtönt is megjárt Mengyi Roland jobbkezeként tartották számon. Juharosnak azonban a „fideszes Voldemort” bukásával sem ért véget a kormányközeli karrierje, irodája részt vett például Mészáros cégbirodalmának kezdeti feltőkésítésében (ami nem túl meglepő, mivel Juharosnak volt egy jól dokumentált összetűzése Simicska Lajossal a 2000-es évek közepén), dolgozott önkormányzatoknak, a MÁV-nak és több állami intézetnek is.

2023-ban a Juharos Ügyvédi Iroda 120.000.000 forint értékben kapott egy bő három hónapos megbízást a Nemzeti Földügyi Központtól, amit később a kormány megszüntetett miután a Központ volt vezetőjét gyermekpornográfia miatt letartóztatták. Juharoséknak viszont ezután is jutott megbízás, 2024-ben az Agrárminisztérium szerződött le az ügyvédi irodával 157.000.000 forintért, 2025-ben a Sára Botond által vezetett Fővárosi Kormányhivatallal sikerült egy 156.000.000 forintos üzletet nyélbe ütnie „Jogi tanácsadói, szakértői feladatok ellátása” címszó alatt. 

Juharos jelenleg is képviselő a józsefvárosi közgyűlésben, vagyonnyilatkozata szerint öt ingatlanban van tulajdonrésze, többek között egy 100 ezer eurós jelzáloggal terhelt 250 négyzetméteres XI. kerületi ingatlan kizárólagos tulajdonosa. Rendelkezik egy ’69-es Volkswagen Bogárral, egy Land Rover Defenderrel és egy impozáns Bavaria vitorlással is. Ügyvédi irodájából 80.000.000 forintos osztalékjövedelemre tett szert az elmúlt évben, de van még 150.000 eurónyi takarékbetétben elhelyezett megtakarítása is. Tavaly egyébként egy elírás miatt majdnem négymilliárd forintnyi bankszámlavagyonról tett nyilatkozatot, amire csak úgy reagált, „nem panaszkodik, de ennyire nem megy neki jól”.

Torz jogi környezet

A MÁV elleni perünk azért is érdekes, mert az üggyel kapcsolatos kormányzati törvénymódosítások és alkotmánybírósági döntés jelentős mértékben korlátozta az ilyen esetekre vonatkozó átláthatósági kritériumokat, a pert viszont ennek ellenére is megnyertük, leginkább Szijjártó Péter miniszter közbenjárásának hiánya miatt.

A kormány 2023 végén szigorított egy nagyot az információszabadságról szóló törvényen. A törvénymódosítás után az állam vagy önkormányzatok által tulajdonolt cégek 10 éven keresztül megtagadhatják az adatszolgáltatást, ha a kért adatok megismerése a külügyminiszter szerint külpolitikai érdeket sértene. A „külpolitikai érdek” tisztázatlanságából fakadó jogi dilemmát az Alkotmánybíróság oldotta fel tavaly júniusban, sajnos a nyilvánosság számára meglehetősen kedvezőtlen módon. 

Az AB döntését a HVG pereskedése előzte meg, ami szintén a Budapest-Belgrád vasútvonalhoz kapcsolódott. Az újság az 5 millió forintot meghaladó értékű szerződések megismeréséért vitte bíróság elé az állami Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt.-t. A nonprofit egy Szijjártó által kiadott hivatalos állásfoglalásra hivatkozva tagadta meg az adatszolgáltatást, a HVG-t segítő Transparency International viszont kétségbe vonta ezt, mivel ahhoz nem társult indoklás. Az ebből induló perek során a HVG jogerősen nyert, a Kúria viszont felülbírálta az Ítélőtábla döntését és elégségesnek ítélte meg a külügyminiszter állásfoglalását.

Az ügy ezután került az Alkotmánybíróság elé, ami kimondta:

“(...) a külügyi, külgazdasági érdek veszélyeztetettségéről – további szempontok törvényi definiálásának hiányában – a miniszter diszkrecionális jogkörben dönt, e döntés felülmérlegelésére a bíróság nem jogosult, a minisztert tételes indokolási kötelezettség nem terheli. (...) a külügyi és külgazdasági érdekek meghatározása a külpolitika terrénumába tartoznak (...) amennyiben a rendes bíróság vagy az Alkotmánybíróság felülmérlegelhetné a külügyi és külgazdasági érdek megfelelőségét, akkor az Országgyűlés és a Kormány felelősségi területébe avatkozna be. E beavatkozás a hatalommegosztás rendszerének az igazságszolgáltatás és az Alkotmánybíróság irányába történő elbillenését idézné elő: mivel a külügyi érdekek ellenőrzésének jogilag rögzített szempontrendszere nincs, a rendes bíróság és az Alkotmánybíróság szabadon bírálhatná felül a végrehajtó hatalom politikai döntéseit. Ez nemcsak a hatalommegosztás rendszerének felborítására vezetne, hanem arra is, hogy úgy válna a rendes bíróság és az Alkotmánybíróság a külpolitika alakítójává, hogy politikai felelősséget nem viselve, politikai értelemben vett ellenőrizhetősége és elszámoltathatósága – azaz a politikai felelősség megnyilvánulása: normasértés hiányában való leválthatósága – nem keletkezne {vö. a bírói hatalmi ág „állandó” és „folyamatos” jellegét a törvényhozó és végrehajtó hatalomhoz képest – (....) Ez kiemelten lényeges szempont, hiszen a külügyi és külgazdasági érdek meghatározásában a végrehajtó hatalom is diszkrecionális döntést hoz – mivel politikai kérdésről van szó, mást nem is hozhat –, azonban tevékenysége mégis ellenőrzött: a külügyi és külgazdasági politika sikerével kapcsolatos – politikai – ellenőrzést és annak következményeinek levonását – a kormányon maradást, vagy kormányváltást – a választópolgárok a választásokon gyakorolják.”  

(3200/2025. (VI. 23.) határozat, Indokolás  [46], majd [76] bekezdés)

Tehát az Alkotmánybíróság szerint a kormánytól független bíróságok a külügyminiszter állásfoglalásának megalapozottságát nem, csupán annak meglétét vizsgálhatják. A külügyminiszter döntéseit pedig elegendő, ha négy évente egyszer, majd utólagosan, a választópolgárok "ellenőrzik." Ez azt jelenti, hogy Szijjártó Péter szinte bármilyen külföldi beruházással kapcsolatos adat kiadását megakadályozhatja csupán egy általa aláírt miniszteri álláspont közlésével, függetlenül az álláspont jogosságától.

dr. Juhász Miklós alkotmánybíró, 3200/2025. (VI. 23.) határozat előadó bírója. Forrás: Alkotmánybíróság

Az AB döntése így rendkívül korlátozóan hat az amúgy is romló átláthatósági környezetre, hiszen egy olyan eszközt adott a kormánynak, amivel nagyon könnyen kivédheti az érzékeny adatok megismerésesre irányuló kérvényeket. Nem meglepő módon ezt rendszeresen meg is teszi.

Legutóbb a 444.hu adatigénylését tagadta meg a bíróság ezzel az indokkal, így nem ismerhetjük meg a csádi misszió előkészítéséhez kötődő szerződéseket. Ezen felül több olyan ügy érintett lehet, ami külföldi megállapodással kapcsolatos, tehát a Budapest-Belgrád és Csád mellett például az akkumulátorgyárakkal és a paksi bővítéshez tartozó állami szerződéseket is elég nehezen láthatja majd ezentúl a nyilvánosság.

Szijjártó nem avatkozott be

Láthatóan könnyű jogi helyzetben volt a MÁV, mégis elbukta másodfokon a velünk szembeni pert. Hiába hivatkoztak ugyanúgy a már jól bevált külpolitikai érdeksérelemre több szinten is, valamiért mégsem tudtak külügyminiszteri állásfoglalást szerzeni az érvelésük alátámasztására, így a bíróság nem tudta elfogadni azt. Mi sem tudjuk, hogy a MÁV vajon miért nem tudta megszerezni Szijjártótól a szükséges, miniszteri oldalról szinte csak egy aláírást igénylő iratot. 

A MÁV végül a jogerős ítélet (Fővárosi Ítélőtábla, 9.Pf.20.637/2024/4.) megszületése után közel egy évvel, ügyvédi felszólításra tett csak eleget az ítéletnek. A MÁV mindössze egysoros tájékoztatása szerint “a 2024. évig a Juharos Ügyvédi Iroda részére nettó 560.538.035,- Ft került kifizetésre.”

Az összefoglalót Gonda Dániel készítette.