Döntéselőkészítő adat, hatósági eljárás iratainak védelme, új adat előállítása – állami intézmények többek között ezekkel az indokokkal tagadnak meg rendszeresen közérdekű adatigényléseket, elrejtve ezzel számos olyan információt, amely egyértelműen a nyilvánosságra tartozna. A K-Monitor január végén információszabadság-workshopot szervezett újságíróknak. A független médiumok munkatársaival megvitattuk az információszabadság aktuális kérdéseit, valamint átbeszéltük azokat az adatkezelői gyakorlatokat, amik megnehezítik az újságírók munkáját. A workshopon igyekeztünk megoldásokat is találni az adatkezelői trükközésekre.

Az Országház elsötétített épülete a Halászbástyáról, fotó: MNF

Az információszabadság fontos eszköz a sajtószabadság biztosításához, a közérdekű adatokhoz való hozzáférés ugyanakkor egyre nehezebbé vált Magyarországon az elmúlt évtizedben. A K-Monitor fontosnak tartja, hogy az emberek tájékoztatásáért dolgozó újságírókat segítse az információkhoz való hozzájutásban, ezért januárban workshopot szerveztünk a független sajtó munkatársainak. A workshopot célja volt, hogy áttekintsük, mit történt az elmúlt években az információszabadság területén, és hogy azonosítsuk azokat a problémákat, amiket az újságírók a közérdekű adatokhoz való hozzáférés során tapasztalnak. 

A workshopon elsőként áttekintettük a magyar információszabadság átfogó problémáit a közérdekű adatok nyilvánosságának két alapvető területén, a proaktív és a reaktív információszabadság körében. Míg az előbbihez a nyilvános adatbázisok és közzétételi listák megléte, utóbbihoz a közérdekű adatigénylések kapcsolódnak. Bár mindkét területen történtek előrelépések (főleg az EU-s feltételességi eljárásoknak köszönhetően), számos, nyilvánosságot korlátozó új szabály és gyakorlat is megjelent.

Proaktív oldalról, bár megszületett egy új, beszerzéseket, költségvetési támogatásokat és nem alapfeladat szerinti kifizetéseket gyűjtő nyilvános adatbázis, az ún. KIF jelenleg tele van számos olyan felhasználóellenes funkcióval, amely megnehezíti az adatokhoz való hozzáférést. Hasonlóan alakult a helyzet a közérdekű adatigénylések terén is. Előrelépés, hogy állami szervek nem kérhetnek többé költségtérítést aránytalan munkateherre hivatkozva. Emellett szintén pozitív, hogy az adatperek lefolyási ideje jelentősen felgyorsult (amennyiben nem kerül sor jogegységi panaszeljárásra, ami akár évekig is eltolhat egy megnyert per végrehajtását), de az állam szervei gyakran önmagukat meghazudtoló leleményességgel találnak ki újabb és újabb módokat az ellen, hogy állampolgárok érvényesíteni tudják az információhoz való jogukat. 

Visszatérő nehezítő módszer például, hogy állami intézmények nem küldik el a kért adatokat digitálisan, hanem betekintésre hívják az adatbekérőt. Ilyenkor gyakran késleltetik az ehhez szükséges időpontegyeztetést és megtiltják, hogy az iratok megtekintése során azokról másolat készüljön. Ha adnak is digitális hozzáférést, gyakran ezt olyan formában teszik, hogy az adatbekérőnek a lehető legnehezebb legyen a dokumentumok kezelése, például nem kereshető, beszkennelt fájlok közlésével. Ennek a szándékos hátráltatásnak eszköze az állam által fejlesztett Kormányzati Integrált Közérdekű Adatközlési Portál (KIKAP) is, melynek problémáival már korábban is foglalkoztunk. A KIKAP-ra válaszul létrehoztuk a KIKAP használatának könnyítésére szolgáló ingyenes eszközünket, a LEKAP-ot.

Az állam tehát számtalan trükkel próbálja nehezíteni a közérdekű adatok felhasználást. Már ha igénylőként egyáltalán megkapjuk azokat - a Kormány ugyanis elutasítási indokok tömegével próbálja ezt megakadályozni. A workshop során ezekből az indokokból néztünk át párat, átbeszélve azok előfordulását és azt, hogy újságírók milyen eszközökkel tudnak ellenük fellépni.

Adatkezelés hiánya

A Kormány 2023-as információszabadságról szóló törvénymódosítása után költségvetési szervek többé nem kötelesek kiadni azokat az adatokat, amelyek nem hozzájuk, hanem egy irányításuk alatt álló intézményhez tartoznak. Így megszűnt annak a lehetősége például, hogy egyes minisztériumokon keresztül lekérhetőek legyenek kormányhivatali adatok. Állami szervek így megtagadhatják az adatkérelmet arra hivatkozva, hogy nem ők az adatkezelők. Ez nagyon megnehezítheti az adatkérő munkáját, hiszen nem mindig egyértelmű, hogy egy adott adatelemnek ki is a kezelője. Ezzel szemben fontos hivatkozási alap lehet itt a Tromsø-i Egyezmény, amely kimondja, hogy ha egy olyan adat felé érkezik kérelem, amit az adott szerv nem kezel, akkor tájékoztatnia kell az adatigénylőt a megfelelő adatkezelőről. A K-Monitor által készített kisokosban válaszminta is elérhető azok számára, akinek az adatigénylését arra hivatkozva tagadták meg, hogy a szerv nem tekinti magát adatkezelőnek.  

Új adat előállítása

Szintén az előbb említett törvénymódosítás következtében megtagadható az adatszolgáltatás akkor is, ha az új adat előállítását tenné szükségessé. Ez olyan esetekben kerülhet előtérbe, amikor az adatigénylő által kért bontástól eltérő módon szerepel az érintett adat. Viszont, ahogyan a Magyar Államkincstárral szemben többször megnyert perünk példája mutatja, a bírósági gyakorlat szerint ez nem jelentheti azt, hogy az adatkezelő ne lenne kötelezhető olyan kisebb adatkezelési műveletek elvégzésére, amely a napi munkájának része lehet.

Személyes adatok védelme

Megtagadható az adatszolgáltatás akkor is, ha az olyan személy személyes adatát érinti, aki nem jár el a közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörében. Természetesen az, hogy ki számít közfeladatot ellátó személynek, vitára adhat okot. A K-Monitor is szembekerült ezzel az érveléssel az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) elleni perünkben, ahol kórházigazgatók kinevezéseinek körülményeiről szóló adatokért fordultunk a bírósághoz. A pert megnyertük, így a bíróság kötelezte a Hatóságot arra, hogy kiadja számunkra a nyertes pályázati anyagokat. Fontos továbbá megjegyezni, hogy Magyarországon hagyományosan az adatelv érvényesül az iratelvvel szemben, tehát ha a kért adat nem veszélyeztet személyes adatokat, csupán az irat, amiben az szerepel, az adatkezelőnek ki kell adnia a szükséges iratot, a személyes adatok eltakarásával. 

Döntéselőkészítői adatok

A döntéselőkészítő adatokra való hivatkozás régóta az egyik leggyakrabban alkalmazott megtagadási indok. A döntéshozatal során keletkezett, a döntést megalapozó adatok főszabály szerint a keletkezésüktől számított tíz évig nem nyilvánosak. A gyakorlatban azonban ez az indok sokszor túlságosan tágan kerül alkalmazásra, mivel az adatszolgáltatás nemcsak egy bizonyos döntés, hanem további döntések előkészítésében való használat miatt is megtagadható. Bár az Alkotmánybíróság szigorú mércét állított fel, és elvárja a döntéselőkészítő jelleg pontos indokolását, az érdekmérlegelés nehézsége miatt a bírói gyakorlat nem egységes. A HVG által elvesztett – a pandémia miatt alakult operatív törzs jegyzőkönyveinek megszerzésére irányuló – per során is ez az indoklás került a középpontba, ahol a Kúria úgy döntött, hogy egy esetlegesen kitörő új világjárvány miatt ezek a jegyzőkönyvek döntéselőkészítői adatoknak számítanak és „nyilvánosság előli időleges elzárásához fontosabb közérdek fűződik, mint a megismerhetőségükhöz.”

Külpolitikai érdek

Az utóbbi időben egyre gyakrabban jelenik meg új megtagadási okként a külpolitikai vagy külgazdasági érdekek védelmére való hivatkozás. Egy 2025-ös alkotmánybírósági határozat nyomán az adatkezelők már akkor is megtagadhatják az adatszolgáltatást, ha a külügyminiszter írásos véleménye szerint az adat kiadása sértené Magyarország külpolitikai érdekeit. A bíróság ilyen esetekben kizárólag azt vizsgálhatja, hogy ez a miniszteri vélemény létezik-e, annak megalapozottságát azonban nem. Ez különösen nagy mozgásteret ad az államnak különböző nemzetközi beruházásokkal vagy stratégiai megállapodásokkal kapcsolatos ügyekben (lásd: a 444.hu elvesztett pere a csádi misszió előkészítéséhez kapcsolódó szerződésekről), és jelenleg nagyon kevés hatékony jogi eszköz áll az újságírók rendelkezésére e megtagadások megtámadására.

Hatósági eljárás iratainak védelme

Amennyiben az adatigénylő által kért adatok hatósági eljárás során keletkezett iratok részét képezik, a Kúria jogértelmezése szerint nem az információszabadságról szóló törvény (Infotv.), hanem az általános közigazgatási rendtartás (Ákr.) szabályai irányadóak. Ez az értelmezés a gyakorlatban komoly szűkítést jelent, mivel a hatóságok gyakran rendkívül tágan alkalmazzák ezt a kivételt, és szinte minden, egy hatósági ügyhöz kapcsolódó adatot elzárnak a nyilvánosság elől. Ahogy a Telex cikke is bemutatta, kormányhivatalok és más állami szervek rendszeresen erre hivatkozva tagadják meg közérdekű adatok kiadását például nagyberuházások vagy környezetvédelmi ügyek kapcsán.

A workshopot a K-Monitor ügyvédje, Molnár Noémi Fanni vezette. A workshopon a legnagyobb magyar szerkesztőségek mellett Budapesten kívül működő szerkesztőségek is részt vettek.

A K-Monitor továbbra is elhivatott az információszabadság és átláthatóság ügyei mellett, ezért folytatjuk a segítségnyújtást a független nyilvánosság újságírói számára adatigénylések benyújtásában, jogi tanácsadásban, illetve képviseletben. Folytatjuk a kitartó munkát továbbá az információszabadság elérhetőségéért és kiterjesztéséért. Különös figyelmet fordítva arra, hogy az állami és intézményi tagadási indokok és nehezítő gyakorlatok ne akadályozzák az újságírók munkáját, és hogy hatékonyan tudják érvényesíteni a közérdekű adatokhoz való hozzáférésükhöz való jogukat.

Az összefoglalót Gonda Dániel készítette.