Bepereltük a Miniszterelnöki Kormányirodát, hogy nyilvánosságra kerüljön, a Kormány milyen döntéseit tekinti “államtitoknak.” Az ügy jelenleg a bíróság és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság előtt áll, de könnyen lehet, hogy Rogán Antal miniszter dönthet az egészről.

2025 nyár elején pert indítottunk a Miniszterelnöki Kormányiroda ellen, mivel megtagadták az elmúlt években meghozott ún. 3000-es kormányhatározatok listájának kiadását.

Mik a “3000-es határozatok”?

A 3000-es határozatok a Kormány olyan határozatai, azaz döntései, amelyek minősített adatot, azaz régi nevén “államtitkot” tartalmaznak. Ezek a határozatok nem jelennek meg a Magyar Közlönyben vagy bárhol máshol.

A háromezres megnevezés a határozatok sorszámozására utal: a minősített adatot tartalmazó határozatok sorszámozása mindig 3000-rel kezdődik. Ezzel szemben az “egyezres határozatok” a Magyar Közlönyben megjelenő, “átlagos” kormányhatározatok, amelyek sorszámozása 1000-rel kezdődik. A “kétezres határozatok” nem tartalmaznak államtitkot, de nem is kerülnek be a Magyar Közlönybe - számozásuk 2000-rel kezdődik. Végezetül, vannak a négyezres határozatok, amikről viszonylag keveset lehet tudni, azért is, mert ezeket sem tesz közzé a kormány.

Ki dönti el, hogy miről születik titkos vagy nyilvános határozat?

Minden határozat nyilvánosságáról a Kormány dönt, így a Kormány dönti el, hogy az emberek számára megismerhetővé szeretné-e tenni, hogy milyen döntéseket hozott. Ha tehát a kormányban úgy gondolják, hogy politikailag jobb bizonyos kormányzati intézkedések titokban tartása, akkor az adott döntést egyszerűen csak nem egyezres sorszámmal látják el, elkerülve a Magyar Közlönyben való közzétételt.

Lehet-e tudni, hogy miről hozott a Kormány határozatot?

Attól még, hogy bizonyos kormányhatározatok nem nyilvánosak, a kormányhatározatok címe még lehetne nyilvános. Ez lehetővé tenné, hogy az emberek legalább azt tudják, hogy milyen témákban hozott döntéseket a Kormány. A Kormány azonban ezt valószínűleg nem szeretné, és semmilyen felületén nem tesz közzé listát azokról a határozatokról, amiket esetleg nyilvánosságtól elzártan meghozott. Így csak azokról a döntésekről értesülhetünk, amiket a Magyar Közlönyben közzé tesznek vagy amire esetleg nyilatkozatokban kormányzati szereplők utalnak.

Mit mond a jogszabály a kormányhatározatokról?

Nem sok jogszabályra tud támaszkodni, aki megpróbálja megérteni, hogy a Kormány mi alapján és hogyan kezeli titkosan a döntéseit. 

A kormányzati igazgatásról szóló törvény szerint a kormányülésről készült összefoglaló eredeti példányát és mellékleteit, így a kormányhatározatokat is a Miniszterelnöki Kormányiroda őrzi. Ezeket, ha minősített adatot tartalmaznak, a Kormányiroda sokszorosított formában az érdekelteknek közvetlenül küldi meg, azaz a kormányhatározat még a központi közigazgatáson belül sem kezd el “keringeni,” csak az arra kifejezetten feljogosítottak nézhetik meg. 

Konkrét szabály csak az “egyezres” kormányhatározatokra létezik. A Magyar Közlönyről szóló IM rendelet szerint ezeket nyilvánosan közzé kell tenni. 

Azt, hogy mi alapján lesz egy döntésből 1000-es, 2000-es, 3000-es vagy 4000-es kormányhatározat, a jogszabályok nem határozzák meg. Sőt, az “egyezres” kormányhatározatokon túl, a többi kormányhatározat sorszámozásának semmi nyoma nincs a jogszabályok között.

Mit lehetett tudni eddig a kormányhatározatokról?

Eddig a legtöbb információ a 2000-es határozatokról derült ki, újságírói és civil adatigényléseknek köszönhetően. Miután a HVG.hu újságírója, Lengyel Tibor pert nyert a minisztérium ellen, bemutatta, milyen színes témákat rejteget a Kormány 2000-es határozatok mögött. A Transparency International Magyarország adatigénylésének köszönhetően pedig kiderült, hogy az elmúlt 15 évben egyre csak nő a 2000-es határozatok száma:

A K-Monitor 2023-as pereskedésének köszönhetően pedig világossá vált, hogy a magánjoginak nevezett, és gyakran kormányzati politikusok által vezetett közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA-k) 2000-es, azaz nem nyilvános határozatokban kapnak pénzt a kormánytól. A perünk hatására kiderült, hogy intenzív egyeztetés zajlik az alapítványok és a Kormány között, melynek eredményeként milliárdok mozdulnak meg a költségvetésben akkor is, amikor költségvetési kiigazításokra, kiadáscsökkentésre van szükség.

Az “államtitkot” tartalmazó 3000-es határozatokról viszont eddig csak a számukat lehetett megtudni, szintén Lengyel Tibor adatigényléseinek köszönhetően.

Forrás: Lengyel Tibor, HVG.hu

Perelünk az államtitkot tartalmazó kormányhatározatokért

Azért, hogy többet lehessen tudni az “államtitkot” tartalmazó 3000-es határozatokról, 2025 februárjában adatigényléssel fordultunk a Miniszterelnöki Kormányirodához. Adatigénylésünkben kértük, hogy a Kormányiroda küldje meg nekünk azon kormányhatározatok megnevezését, amelyeket a Kormány 2019-2022 között fogadott el.

Azt egyébként, hogy milyen információkat szükséges egy kormányhatározat megnevezésében feltüntetni, szintén a Magyar Közlönyről szóló IM rendelet határozza meg. Eszerint egy kormányhatározat megnevezése tartalmazza

• a határozatot hozó szerv, jelen esetben a Kormány megjelölését,
• a határozat sorszámát és közzétételének évét,
• a határozat címét, azaz azt a tárgykört, ami alapján felismerhető, hogy miről szól a kormányhatározat.

Ezek voltak tehát azok az információk, amiket a Kormányirodától kértünk.

Adatigénylésünkre válaszul Kormányiroda előbb meghosszabbította a válaszadási határidőt, majd azzal az indokkal tagadta meg az adatok megküldését, hogy nem csak a kormányhatározatok szövege, de még a kormányhatározatok megnevezése is minősített adatként “államtitok.” 

Mivel a K-Monitor szerint legalább a kormányhatározatok megnevezésének nyilvánosnak lenne szükséges lennie, pert indítottunk a Kormányiroda ellen.

A titokfelügyelet titkos útjai

A perben a kormányfő munkaszervezete fenntartotta álláspontját, mely szerint még a kormányhatározatok megjelölése is minősített adat. Ezért a bíróság felfüggesztette az eljárást, azaz a pert és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordult, ún. titokfelügyeleti eljárás lefolytatása miatt. 

Ha ugyanis egy közérdekű adat minősítésének jogszerűsége kérdéses, a NAIH jogosult dönteni a jogszerűségről, főszabály szerint 90 napon belül. Jelenleg itt tartunk most és a NAIH döntésére várunk.

Ha a NAIH arra fog jutni az ügyünkben, hogy a titkosítás törvénysértő, de a Kormány nem ért egyet a NAIH döntésével, bíróságon folytatódhat tovább az ügy. Azonban nem azon a bíróságon, ahol mi megindítottuk a pert, hanem egy másik, ún. közigazgatási bíróság előtt. Amíg viszont ez a közigazgatási per le nem zárul, nem folytatódhat az adatigénylő által indított, és felfüggesztett per. 

Ez azt jelenti, hogy ha egyszer egy adatigénylő minősített adatra “fut rá,” akár évekig is eltarthat, mire a saját adatigénylése ügyében döntés szülessen. 

Ráadásul a titokfelügyeleti eljárás nem is feltétlenül hatékony, mivel a NAIH sem ismerhet minden olyan adatot, ami a titkosítás jogszerűségének vizsgálatához szükséges. Ilyen esetekben a NAIH az illetékes minisztertől kérheti, hogy vizsgálja meg maga, hogy megfelelő-e volt-e a minősítés. Ez lényegében azt jelenti, hogy a minősítő maga dönthet arról, hogy ő vagy a neki alárendelt szerv jogszerűen járt-e el.

Ezt a jogi ellentmondást a NAIH 2019. évi beszámolójában is kifogásolta: 

“Ha (...) a bíróság (...) a Hatóság titokfelügyeleti eljárását kezdeményezi, majd a titokfelügyeleti hatósági eljárásban a Hatóságnak kizárólag az adat tekintetében feladatkörrel rendelkező miniszter (aki adott esetben lehet maga a minősítő, vagy a minősítő felettese, vagy egyébként a minősítés fenntartásban érdekelt személy) véleményére hagyatkozva kell a határozatában megállapítania azt, hogy az adat minősítése jogszerű volt az megalapozottan vetheti fel az adatigénylő tisztességes eljáráshoz való jogának szükségtelen és aránytalan korlátozását is.”

A NAIH megállapításait a Hatóság felkérésére elvégzett 2021-es kutatás is megerősítette.

A Hüttl Magyarország elleni ügyben pedig hasonló okok miatt mondta ki az Emberi Jogok Európai Bírósága, hogy NAIH vizsgálódási mozgástere nem elegendő, így a magyar Kormány megsértette az emberi jogi egyezményt azzal, hogy nem biztosít független, külső kontrollt nemzetbiztonsági adatkezelések esetén.

Alkotmányos titok-kontroll

Felmerül a kérdés, hogy milyen eljárás biztosítaná, hogy az “államtitoknak” minősített információk megismerhetőek legyenek.

Az Alkotmánybíróság már több esetben is foglalkozott a minősített adatok kérdésével, pontosabban azzal, hogy milyen eljárás biztosíthatná, hogy ne lehessen önkényesen eltitkolni a közérdekében állóan nyilvános információkat. 

A minősített adatok megismerhetősége kapcsán a testület kimondta, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez való jog alapján az adatminősítés felett olyan közvetlenül kezdeményezhető érdemi kontrollt kell biztosítani, amely alkalmas arra, hogy annak során ne csupán a minősítés formai és eljárási követelményeinek megtartását ellenőrizzék, hanem arra is, hogy a minősítés tartalmi indokoltságát, megalapozottságát, a nyilvánosság-korlátozás szükségességét és arányosságát érdemben felülvizsgálják. (2/2014. (I. 21.) AB határozat, Indokolás [54] bekezdés, megerősítve: 4/2015. (II. 13.) AB határozat).  A személyes adatok minősítése körében az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy önkényes minősítési döntéssel és az indokolatlan (szükségtelen és/vagy aránytalan) alapjog-korlátozással szemben tehát csak úgy biztosítható védelem – valódi és hatékony külső kontroll –, ha a bíróság a korlátozás jogcíme mellett a döntés tartalmi indokoltságát is felülvizsgálja (3174/2025. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [46] bekezdés) 

Ezt tehát azt jelenti, hogy csak olyan eljárás felel meg az Alaptörvénynek, amely biztosítja, hogy a minősítőtől, jelen esetben a Kormánytól független szerv teljes körűen vizsgálhassa a titkolózás jogszerűségét. A hatályos szabályozás alapján azonban ez nem biztosított. Ahogy a NAIH már idézett beszámolója is felhívta a figyelmet, az alkotmánybírósági gyakorlattal

“nem egyeztethető össze az, ha a törvény úgy szabályozza a Hatóság eljárásának rendjét, hogy bizonyos adatkörök esetében ténylegesen egy miniszter mondhatja ki a végső szót arról, hogy jogszerű-e az adat minősítése.”

A K-Monitor ügyében így könnyen előfordulhat, hogy a NAIH és a bíróságok eljárásra ide vagy oda, de végül a perben alperesként szereplő, így nyilvánvalóan érdekelt Kormányirodát irányító miniszter, azaz Rogán Antal fog dönteni arról, hogy a saját munkaszervezete jogosan titkolózik-e. 

A per folytatásáról 2026-ban is beszámolunk.

A K-Monitor közhasznú egyesületként 2007 óta küzd a közpénzek átlátható felhasználásért. A munkát továbbra is folytatjuk annak érdekében, hogy a magyar emberek megismerhessék az életüket meghatározó döntések meghozatalának körülményeit.