A 2019-es önkormányzati választást követően egy maroknyi önkormányzat nagy lendülettel vezetett be olyan gyakorlatokat, amelyek az állampolgárok felé nyitottabb működést, a lakosok közös döntéshozatalban való aktivizálását tűzték ki célul. Eltelt hat év, de azóta csak még nagyobb lett a szükség a hazai közélet demokratizálására, amiben az állampolgárokhoz legközelebb működő önkormányzatoknak kiemelt szerep juthat. A K-Monitor egy új kiadvánnyal és kerekasztal-beszélgetéssel tekinti át az elmúlt évek hazai tapasztalatait és támogatja a nyitott, demokratikus szemléletmód és részvételi technikák terjedését a hazai önkormányzatok körében. 

A képviseleti demokrácia globális válsága és a hazai autoriter, centralizált viszonyok között felértékelődnek a decentralizált, helyi közösségek. Az önkormányzatoknak saját érdeke, hogy a fogyatkozó kompetenciák és erőforrások között valódi együttműködést kínáljon a lakosainak, támogassa és támaszkodjon az önszerveződő helyi közösségekre és olyan demokratikus kultúrát építsen, amelyben az állampolgárok magukénak érzik a közügyeket, közjavakat és kiállnak az érdekeikért. Ebből a gondolatból született meg 2019-ben a "Helyi Együttműködések Rendszere" kiadvány, amely konkrét nemzetközi jógyakorlatok segítségével mutatta be azt a szemléletváltást, amelynek segítségével a magyar önkormányzatok egy részvételibb működés felé tudnának elmozdulni. 

2025 nyarán elkészült a "Helyi Együttműködések Rendszerének" második kiadása, amelyben már az eltelt hat év hazai tapasztalataira és a megismert önkormányzatok működési logikájára építve vesszük sorra, mit is tehet egy önkormányzat a lakosok bizalmának elnyeréséért és a helyi demokratikus viszonyok fejlesztéséért. A kiadványt innen is le lehet tölteni, valamint az alábbiakban is el lehet olvasni. 

A kiadványban ösztönözzük azt a szemléletet, hogy a részvételi eszközökre ne késztermékként tekintsünk, hanem gondoljuk végig, hogyan erősíti a helyi demokratikus ökoszisztéma résztvevőit, elemeit: kommunikációs csatornákat épít a döntéshozók és állampolgárok között, segít közösséget építeni, tanulási folyamatot indít el, amiben a hivatal jobban az állampolgári igények és nem bürokratikus logika szerint működik, míg az állampolgárok jobban értik a döntéshozás dillemáit, szempontjait, korlátait vagy pedig közvetlen beleszólási lehetőséget biztosít lakosok számára a közös döntéshozásba. Mindezek mellett pedig természetesen teljesüljön a részvételi eszközök egyik klasszikus célja, vagyis javuljon a közös döntések minősége és elfogadottsága is. A részvételi megoldásokat a helyi igények ismeretében, a fenti célokat átgondolva egy meghatározott koncepció mentén érdemes bevezetni, nem pedig pontszerűen, trendi politikai termékként. Amennyiben már be lettek ilyen eszközök vezetve az adott településen, akkor érdemes lehet a tanulmányban felvetett szempontok szerint végiggondolni, hogy megfelelően van-e definiálva az adott eszköz célja, illetve megfelelő mélységben van-e "beállítva" a bevonás mértéke. 

A kiadvány épít a K-Monitornál az elmúlt évek során felgyűlt tudásra: hivatkozunk a covid-járvány alatt megismert közösségi finanszírozás és közösségi megoldások modelljeire, a budapesti állampolgári kezdeményezés és közösségi költségvetés gyakorlataira, a civil-önkormányzati kapcsolatok témájában végzett kutatásunkra vagy akár az online konzultációk hatékonyságának és hitelességének érdekében tett javaslatainkra. 

A kiadvány megjelenése kapcsán a téma négy szakértőjével is beszélgettünk: Le Marietta (Hegyvidéki Önkormányzat), Lohász Cili (Valyo - Város és Folyó Egyesület), Merényi Miklós (Józsefvárosi Önkormányzat), Sain Mátyás (Főpolgármesteri Hivatal) részvételével tartottunk online beszélgetést. A kerekasztal érdekessége, hogy hat évvel korábban ezek a résztvevők már beszélgettek az önkormányzati részvételiségről - a megismételt találkozó egyfajta látlelete is kívánt lenni annak, hogyan fejlődtek a részvételiségi megoldások a hazai önkormányzati szektorban az elmúlt ciklus során, mit tanultak belőle a témát közelről figyelő és gyakorlatban megvalósító szereplők. 

A résztvevők egyetértettek abban, hogy óriási előrelépés, hogy legalább a hat évvel ezelőtti állapothoz képest ma már lehet arról beszélni, hogy bizonyos részvételi eszközök, mint a részvételi költségvetés "trendivé" váltak és már ott tart a diskurzus, hogy hogyan lehetne ezeket a gyakorlatokat jobban csinálni. Jelentős eredménynek látják, hogy azoknál az önkormányzatoknál, ahol komolyan beleálltak a részvételi működés fejlesztésébe, ott a hivatal látható tanulási folyamaton ment keresztül - a hivatali osztályok egymással is jobban kommunikálnak, de empatikusabbak lettek az állampolgári ötletekkel és megkeresésekkel szemben is, látják az együttműködések hozadékait. Látni abban is elmozdulást, hogy az állampolgárok is kezdenek bízni az önkormányzatokban, de elhangzott, hogy igazából a lakosok mindig is aktivizálhatóak voltak, ha megfelelő témában, értelmes kérdéssel találták meg őket a döntéshozók. A konzultációs folyamatokban a politikai kommunikáció dominanciája helyett érdemes bízni az objektív, szakmai információk megosztásában, mert a lakosok érteni fogják az őket érintő dilemmákat, cserébe a manipulatív kérdésfeltevésen viszont át fognak látni és elvesztik az érdeklődésüket. Elhangzott még az is tanácsként, hogy bizonyos változtatásokat, döntéseket érdemes lehet kisebb léptékben tesztelni, hiszen sokszor az elméleti vitákra leginkább az tehet pontot, ha kipróbálják a gyakorlatban - erre ilyen pilot-jellegben még a mostani erőforrás-szegény helyzetben is lehet lehetősége önkormányzatoknak és nagyon hasznos információval szolgálhatnak ezek a tesztek. 

A tabuk nélküli, őszinte nyilvánosság többször előkerült, mint kritikus feltétel: legyenek a döntési dilemmák is megosztva a lakosokkal (ha belelátnak a nehézségekbe, megértőbbek is lesznek), valamint a lakosságnak adott válaszok, visszajelzések egy világos folyamatba épüljenek, illetve legyenek dokumentálva és közzétéve - nagyon hatékonyan építi a bizalmat, ha a lakosok látják, mi történik a feltett kérdéseikkel, látják, ha már más feltette az ő kérdésüket és meg fogják érteni az elutasítási indokokat is adott esetben, ha azok tényszerűek és őszinték. Szintén fontos megkezdett, futó projekteknél a részlépések kommunikálása is: könnyen frusztrációt szül, ha a lakos számára az észlelhető, hogy bizonyos folyamatok "elakadtak" és nincs róluk nyilvánosan elérhető információ. 

A beszélgetés során többször előkerült, hogy egyre hangsúlyosabb eleme a részvételiségnek a közösségszervezés, amire viszont sokszor nincs erőforrása egy önkormányzatnak. Minden részvételi folyamatnál ösztönözni érdemes, ha tudnak belőle közösségek létrejönni, vagy már létező közösségek tudnak bekapcsolódni. A közösségépítésnek egy alapvető módja lehet már az is, ha a polgármester, döntéshozók, hivatali munkatársak minél láthatóbbak, személyesen találkoznak a lakosokkal, megközelíthetőek és őszinték - ismerjék meg személyesen a lakosokat, az igényeiket és akkor a részvételi megoldásokat is jobban a helyi igényekre tudják majd szabni. 

Összességében a hangsúly kevésbé azon volt, hogy minél több önkormányzat vezessen be "innovatív" eszközöket, hanem inkább azon a szemléletváltáson, hogyan lehet akár a már létező csatornákat és fórumokat (akár a közmeghallgatást, lakossági fórumokat, lakossági bejelentéseket) részvételibb módon, nyitottabban, közérthetőbben végezni. Hiszen, miközben a tágabb politikai kontextus egyre kevésbé ad lehetőséget arra, hogy a hatalomtechnika helyett valóban a közös ügyeinkről szóljon a politika, annál inkább fontos lenne, hogy minél több helyi döntéshozó tegye magáévá az átlátható, nyitott működés és a részvételiség értékeit. A helyi demokratikus viszonyok javításba fektetett energia megtérül, a lakosok a lagjobb szakértői a saját környezetüknek és mindig lesz kereslet arra, hogy hozzászóljanak közvetlen lakókörnyezetük alakításához. Érdemes tanulni, tapasztalatot gyűjteni azoktól az önkormányzatoktól, akik már elindultak a lakosokkal közös kormányzás útján.