A korrupció érték- és vagyonvesztés. A rendszerszintű korrupció a társadalom egészének mélyreható válsága. A világ bármely kormánya, amelyben felmerül, hogy kezdeni kell valamit a problémával, a magas szintekre vezető korrupciós szálak elvágásán túl előbb-utóbb beleütközik az elvesztett vagyon visszaszerzésének problémájába. Magyarországon ezt a kérdést az elmúlt években fokozatosan tematizálta a társadalmi felháborodás, és különösen élesen merül fel a most formálódó kormányváltó programok kontextusában. Mindezek miatt fontosnak tartottuk körüljárni a vagyonvisszaszerzés elméleti és jogi aspektusait, nemzetközi bevált gyakorlatait és hazai esélyeit, ezzel lehetőséget adva a téma és a terület újragondolására, megreformálására is annak érdekében, hogy az elmúlt évtizedekben korrupció következtében elveszett közvagyon ismét a közösség javát szolgálhassa. Ez a poszt egy sorozat első része, amelyben sikeres nemzetközi vagyonvisszaszerzések példáin keresztül világítjuk meg a probléma különböző részeit.

A kép forrása: imdb

Sikeres példa Malajziából

A maláj hatóságok 2019-ben 11 991 db ékszert, 401 db óraszíjat, 16 db órakiegészítőt, 234 db szemüveget, 306 db luxustáskát és mintegy 28 millió amerikai dollárt (akkori árfolyamon 8,8 Mrd Ft-ot) foglaltak le a volt malajziai miniszterelnök feleségétől, Rosmah Mansortól. Rosmaht 2018-ban sok milliárd dollár elsikkasztásával és pénzmosással vádolták meg, miután napvilágra került a miniszterelnök által létrehozott állami befektetési társaság botrányos működése. 

A 1Malaysia Development Berhad (1MDB) nevű állami fejlesztési céget 2009-ben hozták létre Kuala Lumpur-i gazdasági projektek támogatására. 2013‒14-ben a társaság adósságszintje és átláthatóságának hiánya miatt felmerült a gyanú, hogy a 1MDB gazdálkodásában komoly visszaélések történtek. A vizsgálatok végül 2015-ben indultak meg, amikor kiderült, hogy a cégtől kb. 700 millió dollárt (akkori árfolyamon kb. 165 milliárd Ft-ot) utaltak át Najib Razak miniszterelnök bankszámlájára. 2016-ban az USA igazságügyi minisztériuma polgári pereket indított a lopott pénzből szerzett vagyonok visszaszerzéséért. 2018-ban Razakot és feleségét is letartóztatták, később a bíróság elítélte a volt miniszterelnököt pénzmosásért, Rosmaht pedig kenőpénz elfogadásáért és azért, hogy a miniszterelnök feleségeként betöltött pozíciójával visszaélve befolyásolta egy napelemprojekttel kapcsolatos szerződés odaítélését.

Az ügyhöz kapcsolódóan az amerikai Kroll pénzügyi szolgáltató cég felszámolóbiztosai 2025 júniusában a 1MDB-hez köthető három cég képviseletében beperelték a szingapúri Standard Chartered Szingapur (StanChart) bankot, több mint 2,7 milliárd amerikai dollár (mai árfolyamon kb. 1012 milliárd Ft) visszafizetését követelve tőle. A felszámolók és az általuk képviselt cégek arra hivatkoztak, hogy a bank segítséget nyújtott a pénzeszközök módszeres eltulajdonításához, amikor 2009 és 2013 között több mint száz házon belüli átutalást tett lehetővé, miközben a nyilvánvaló figyelmeztető jeleket figyelmen kívül hagyta. Az amerikai hatóságok szerint a 1MDB-ből 2009 és 2014 között mintegy 4,5 milliárd dollárt (kb. 1687 milliárd Ft-ot) sikkasztottak el, a felszámolók szerint a három vállalat ebből több mint 2,7 milliárd amerikai dollárt, valamint 20 millió dollár (kb. 7,5 milliárd Ft) közpénzt vesztett el. A StanChart visszautasította a vádakat, állítása szerint a perbeli cégek valójában fiktív vállalatok voltak, amelyeknek szökésben lévő vezetői csalási céllal nyitottak számlákat, hogy ezek révén lopják ki a 1MDB-ből származó pénzeket. A perbeli cégek számlájáról több százmillió amerikai dollárt utaltak közvetlenül Najib Razak miniszterelnök személyes bankszámlájára, további tízmilliókat ékszer-, óra- és táskakereskedőknek Rosmah vásárlásaihoz, valamint Rosmah fiának filmgyártó cégéhez filmbeli kiadások finanszírozására. 

A kereset szerint ezek az összegek és a pénzmozgások jellege is azt mutatja, hogy a StanChart nem tett eleget a pénzmosás elleni előírásoknak. Ezt támasztja alá, hogy 2016-ban a Szingapúri Pénzügyi Hatóság 5,2 millió szingapúri dollár (kb. 1 milliárd Ft) pénzbírságot szabott ki a StanChartra, és fegyelmi intézkedéseket írt elő a kötelességüket megszegő munkavállalókkal szemben. A 1MDB korrupciós és pénzmosási botrányát legalább hat országban vizsgálják, és a malajziai Antikorrupciós Bizottság folyamatosan dolgozik az elsikkasztott vagyon visszaszerzésén.

A 1MDB ügye a vagyonvisszaszerzés egyik legtöbbet hivatkozott precedense lett, mivel nemcsak a büntetőjogi következményeket sikerült érvényesíteni a legmagasabb politikai szinten lévő szereplőkkel szemben ‒ egy olyan komplex csalássorozatban, amely a banki, vállalati jelzőrendszerek hiányára, többrétegű, országokon átívelő tranzakciókra és a mindezeket támogató vállalati kultúrára épült ‒, hanem jelentős összegeket is sikerült visszaszerezni az elsikkasztott vagyonból a vádemeléssel egyidejűleg végrehajtott lefoglalások, majd vagyonelkobzások révén (a vagyonvisszaszerzés átlagos sikerrátájára ld. keretes írásunkat). A Kroll pere még folyamatban van, de 2025 júliusában már elhangzott egy fontos elismerés a 1MDB igazgatótanácsától: hogy a csalás valódi áldozata a malajziai nép.

Máshol is sikerült

A malajziai miniszterelnök és rokonsága nem az egyetlen korrupt (politikai) család, amelyet végül elért a büntetőjogi és politikai felelősségre vonás. Angolában Dos Santos volt elnök kleptokráciája, különösen az elnök lánya fosztotta ki az országot egy több mint 400 cégből álló, 40 országot lefedő üzleti birodalmon keresztül. Becslések szerint 2002 és 2017 között 100 milliárd amerikai dollár (mintegy 17.000 milliárd Ft) értékű angolai közvagyon tűnhetett el. 2018-ban az új kormányzat lehetővé tette a külföldön tartott vagyon önkéntes hazatelepítését adómentesség és büntetőjogi amnesztia ellenében, valamint Országos Vagyonvisszaszerzési Szolgálatot hozott létre a belföldi és a külföldre vitt vagyonelemek felkutatására és lefoglalására. Az egyéb reformokkal együtt 2020-ig több mint 5 milliárd dollár (kb. 1700 milliárd Ft) értékben sikerült visszaszerezni készpénzt, vagyontárgyakat és vállalatokat, és több mint 1500 pénzügyi bűncselekmény miatt indítottak eljárást, köztük a volt elnök lányával szemben is. Angolában azonban nem ez volt az első ilyen siker. Az ún. „Angolagate” ügyben Svájc 2004-ben és 2012-ben indított vizsgálatot angolai tisztviselők korrupciója és pénzmosása miatt. 2012-ben 64 millió amerikai dollárt (kb. 14 milliárd Ft-ot) juttattak vissza az országba, amit aztán humanitárius célokra fordítottak, többek között egészségügyi és higiéniai intézményeket, közműfejlesztést és belső menekültek támogatását finanszírozták belőle. Az ügyet gyakran emlegetik a visszaszerzett vagyon társadalmi újrafelhasználásának sikeres példájaként.

De hasonló eredményről számolhat be Brazília is, ahol a 2014-ben indult ún. Lava Jato (Autómosó) Művelet során az állami olajvállalat köré épült hatalmas korrupciós hálózatban elveszett kb. 5 milliárd amerikai dollárból 800 millió dollárt (azaz akkori árfolyamon 1175 milliárd Ft-ból 188 milliárd Ft-ot) szereztek vissza, és csaknem 280 személyt ítéltek el. Egyenlítői-Guinea “Biens mal acquis” (“jogtalanul szerzett javak”) ügye Teodorin N. Obiang alelnök ‒ mellesleg az elnök fia ‒ 150 millió euró (54 milliárd Ft) értékű luxusjavainak elkobzásával zárult. Ez az összeg megegyezik a francia bíróság szerint az államtól jogtalanul eltulajdonított összeggel, így ebben az esetben kivételesen sikeres vagyonvisszaszerzésről beszélhetünk, az ország vezetését behálózó jelentős mértékű korrupció miatt ugyanakkor a guineai lakosság javát szolgáló felelős vagyonvisszajuttatásról még kormányközi tárgyalások folynak. Kenyában a nemzetközi Goldenberg-, Anglo Leasing- és Chickengate-botrányok váltottak ki nagy visszhangot, amelyeket több belföldi korrupciós ügy követett. Egy 2016-os becslés szerint az országban évente 600 milliárd kenyai shilling (kb. 1700 milliárd Ft) vész el a korrupció miatt, a nemzetközi és belföldi vagyonvisszaszerzési keretrendszereknek az ügyek napvilágra kerülésekori használatával azonban évente kb. 6-9 milliárd kenyai shilling (kb. 17‒25 milliárd Ft) értékű vagyont szereznek vissza a hatóságok. Az elkobzott összegeket itt is közegészségügyi célokra fordítják. Mozambikban 2021-ben az ún. “rejtett adósságok” ügyében az elnök köre által elsikkasztott összeg, kb. 1264 millió amerikai dollár (366 milliárd Ft) jelentős részét, 675 millió amerikai dollárt (kb. 195 milliárd Ft-ot) sikerült visszaszerezni. A Dél-afrikai Köztársaságban 2018 óta működik a Zondo Bizottság ‒ hivatalos nevén az Állam Foglyul Ejtésével Kapcsolatos Ügyek Igazságügyi Vizsgálóbizottsága (Judicial Commission of Inquiry into Allegations of State Capture) ‒, amely elsősorban a Zuma-korszak visszaéléseivel foglalkozik, és számos magas szintű korrupciós ügyben jutott el a vádemelésig. Ezen belül a Gupta család által eltulajdonított dél-afrikai vagyon értékét 72,3 milliárd randra (1446 milliárd Ft-ra) becsülik, amiből az ügyészség eddig 5,4 milliárd rand (kb. 108 milliárd Ft) összegű vagyont szerzett vissza. De hogy közelebbi példákkal is tápláljuk a reményt: 2014-ben Moldovában az ún. “egymilliárd dolláros bankrablás” során egyetlen éjszaka alatt egymilliárd dollár (kb. 235 milliárd Ft) tűnt el három moldovai bankból, ami az ország akkori GDP-jének 14%-át jelentette. Nemzetközi szankciók és együttműködések révén különböző országokból 80 millió euró (28 milliárd Ft) értékben sikerült visszaszerezni (vagy legalább lefoglalni) ingatlant és egyéb értékeket, amelyek egy részét szociális segélyprogramokra fordítják.

De mi is az a vagyonvisszaszerzés?

A fenti példák rávilágítanak, hogy a korrupció elleni küzdelemnek részét kell hogy képezze a jogtalan vagyonszerzések feltárása, sokszor ezek napvilágra kerülése már elindítja a korrupt rezsimek bukásának folyamatát. A vagyonvisszaszerzésben nem mellőzhető a nemzetközi együttműködés, hiszen az országméretű kifosztások elkövetői rendszerint határokon átnyúló ügyletek révén gazdagodnak, és biztonságos(nak gondolt) államokban tárolják a zsákmányt. Fontos tapasztalat továbbá, hogy a megfosztottság és becsapottság sokkszerű társadalmi élménye még a legreménytelenebb országokban is katalizálta az antikorrupciós keretrendszer megerősítését, vagyonvisszaszerzési intézmények felállítását. De ami talán a leglényegesebb: a helyzet kezelése rendszerint a társadalom bevonásával történt, és magában foglalta a neki okozott kár jóvátételét.

A vagyonvisszaszerzés intézménye tehát sokkal többről szól, mint csupán korrupt rezsimek haszonélvezőinek megbüntetéséről. A vagyonvisszaszerzés egyszerre az igazságtételért folytatott harc, az ország működését szolgáló nemzeti erőforrások visszajuttatásának jogi útja és a társadalom öngyógyításának eszköze. A vagyonvisszaszerzés ‒ a rendszerszintű korrupciós ügyekben éppúgy, mint a hétköznapi vagyon elleni bűncselekmények esetében ‒ preventív célokat is szolgál, hiszen a jogtalanul szerzett pénzügyi eszközök elvonásával megelőzhető, hogy azokat további bűncselekmények, vagyonszerzések elősegítésére, illetve rendszer- vagy kormányváltásokkor a bebetonozott pozíciók, informális hálózatok működtetésére használják. A vagyonvisszaszerzés eredményei akkor tarthatók fenn, ha az eljárás nem pusztán a célba vett politikusokra, hanem az elvesztett értékekre és a társadalom javára is fókuszál. Innen kiindulva lehet a közpénzfelhasználás problémáját kiemelni a napi politikai küzdelmek teréből.

Ha egészen pontosan körül akarjuk határolni, hogy mire gondolunk, amikor vagyonvisszaszerzésről beszélünk, akkor egyrészt az intézményt szabályozó nemzetközi és európai uniós jogi keretrendszerre, valamint a hazai jogszabályi rendelkezésekre kell utalnunk, amelyek elsősorban a büntetőeljárás egyik részfolyamataként és együttműködési kötelezettségként szabályozzák az intézményt. A jogi összetevőkön túl elképzelhető olyan, a hagyományos, büntetőeljárásokhoz szabott jogi kereteken túlmutató szabályozás is, amely a jóvátétel érdekében akár szektorokra, cégekre kiterjedően kívánja megváltoztatni a status quót. A vagyonvisszaszerzésnek részét képezi továbbá az a társadalmi környezet, amely körülhatárolja annak célját, funkcióját. E körbe vonható a vagyonvisszaszerzés szociálpszichológiai és kulturális feltételeitől a stratégiai korrupció diplomáciai játszmáiig számos érdekes probléma. A vagyonvisszaszerzésnek továbbá történelmi dimenziója is van: az a tudás, hogy korábbi hasonló esetek hogyan formálták az intézmény alkalmazását, és mennyiben hasznosíthatók a történelmi tapasztalatok megváltozott viszonyok között.

Magyar vagyon, magyar visszaszerzés

A mi szempontunkból mindennek az ad jelentőséget, amit más országoktól vagy koroktól tanulhatunk annak érdekében, hogy saját bajainkat orvosoljuk. Láttunk számos sikeres nemzetközi példát ‒ a magyar ügy nehezebb: az államba épült gyakorlatok, sokszor látszólag jogszerű cselekmények képezik a vagyonvesztés alapját. A jogilag támogatott korrupció ellen így kétszeresen is nehéz a fellépés: nemcsak a bűnelkövetők és a korrupt cselekedetek haszonélvezői ellen kell fellépni, hanem az őket segítő jogi keretek ellen is.

A sorozat következő részeiben ennek a kihívásnak a jegyében vesszük számba a fentebb már érintett vagyonvisszaszerzési történetek sikerének és kudarcának okait, kitérve a posztkommunista rendszerváltások igazságtételeire is; ezt követően áttekintjük a nemzetközi, uniós és hazai szabályozást; majd mindezeket összegezve felvázolunk egy átfogó képet arról, hogy a hazai környezetben mennyiben használhatók a máshol működő szabályok és jó gyakorlatok, illetve a meglévők mellett milyen újszerű eszközökre lehet szükség. Végül a korrupciós vagyonok definiálására, felkutatására, visszaszerzésére és társadalmasítására vonatkozóan konkrét szakpolitikai javaslatot fogalmazunk meg, amelynek minden részében érvényesítjük a vagyonvisszaszerzés végső értelmét: az áldozat szempontját.

Ez a tevékenység a Transatlantic Foundation PROTEUS projektjének támogatásával, az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg.