Elévülést és hivatali visszaélés büntethetőségének hiányát állapította meg a Fővárosi Nyomozó Ügyészség abban a határozatában, amellyel elutasította a volt legfőbb ügyész ellen tett feljelentésünket, és egyúttal kizárta a felülbírálati indítvány benyújtásának lehetőségét. Az abszurd döntés szándékosan lehetetlenné próbálja tenni a jogorvoslatot, és a törvényesség minimális követelményének sem tesz eleget.
Az AI által pimpelt kép forrása: Telex
Az ügy előzménye, hogy a K-Monitor ez év júliusában feljelentést tett a volt legfőbb ügyész ellen hivatali visszaélés miatt. Egy korábbi posztunkban 84 olyan ügyet azonosítottunk, amelyekben Polt Péternek valamilyen szerepe volt az elkövetők büntetlenül maradásában. Ezek közül két, jelentőségében és összegszerűségében is kiemelkedő korrupciós ügyet választottunk ki a feljelentés megtételéhez: a Völner‒Schadl-ügyben és az MNB-alapítványok ügyében nyilvánosságra került nyomozati és vádemelési mulasztásokra alapoztuk a bűnüldözési kötelezettség megsértésének gyanúját.
A Völner‒Schadl-ügyben például a tényállástisztázási és bizonyítási kötelezettség súlyos sérelmeként azonosítottuk, hogy a Polt vezette ügyészség nem hallgatta meg a nyomozati iratok alapján a bűncselekményekkel egyértelműen kapcsolatba hozható, magas kormányzati körökhöz tartozó szereplőket (pl. Nagy Ádámot, Rogán Antalt és feleségét, Trócsányi Lászlót, Varga Juditot), sőt a rájuk vonatkozó információk túlnyomó részét kihagyta a vádiratból. Az MNB-ügyben pedig, bár Polt Péter hivatalos tudomással is bírt a jegybank működésével és alapítványi gazdálkodásával kapcsolatos bűncselekményi gyanúkról, sem hivatalból, sem a 2015-től kezdődően tett 11 db feljelentésre nem indított nyomozást. Az ÁSZ 2025. évi feljelentésének hatására megindult eljárásban pedig még hónapokkal később sem hallgatta ki a fő felelősöket, és a végső haszonhúzóknál fellelhető közvagyon visszaszerzése érdekében sem tette meg a szükséges intézkedéseket. Emellett a számtalan figyelemfelhívás ellenére nem szüntette meg a közvetlen rokonai MNB-s foglalkoztatása révén fennálló összeférhetetlenséget, a hivatali visszaélés így e tekintetben is fennáll.
Álláspontunk szerint a legfőbb ügyész felelőssége a hiányos vagy el sem indult nyomozásokért azért kiemelkedően nagy, mert nem egy-egy ügyben elkövetett szakmai hibáról, hanem rendszerszintű visszaélésről van szó. Polt Péter a sorozatos kötelességszegéssel jogtalan előnyt biztosított mindazon kormányközeli elkövetők számára, akik egyébként, az ő közreműködése nélkül nem mentesülhettek volna a büntetőjogi felelősségre vonás alól.
A Fővárosi Nyomozó Ügyészség ‒ a három munkanapos törvényi határidőt jelentősen túllépve ‒ egy hónap elteltével hozta meg a feljelentést elutasító határozatát, amelyben a döntés fő indokaként a bűncselekmény elévülését jelölte meg amellett, hogy álláspontja szerint a hivatali visszaélést objektív adatok sem támasztják alá. A határozatban foglalt tényállás-ismertetés szerint a K-Monitor az MNB-alapítványok ügyében látta megállapíthatónak Polt Péter büntetőjogi felelősségét. A határozat sem itt, sem máshol nem tesz említést az ugyanilyen hangsúlyos másik állításunkról, hogy a volt legfőbb ügyész felelőssége a Schadl-üggyel kapcsolatos mulasztásokért is fennáll ‒ azaz nemes egyszerűséggel kihagyta a tényállás-ismertetésből és az elbírálásból a feljelentésünk felét. Az iratellenes felütés után a jogi és logikai abszurditások két szálra bomlanak, amelyekből csak néhányat emelünk ki.
A megalapozatlanság érve
Az ügyészség által alkalmazott egyik magyarázkodás szerint a feljelentés – a kifogásolt ügyészi döntések, a vélt mulasztások és a jogszabályi háttér részletes bemutatásán túl – nem tartalmaz olyan körülményt, amely a bűncselekmény megvalósulását alátámasztaná, illetve ‒ a következtetésen túl ‒ nem tartalmaz semmiféle tényt a jogtalan hátrány vagy előny célzatára vonatkozóan sem. Arra azonban az ügyészség nem ad választ, hogy a kifogásolt döntések és mulasztások ismertetésén kívül még milyen körülményeket kellene bemutatni az elkövetési magatartás megvalósulásának alátámasztására. A feljelentésünk a bűncselekmény valamennyi tényállási eleme tekintetében részletesen tartalmazza a tényszerű alátámasztást. Ezekből valóban vontunk le következtetéseket, enélkül ugyanis nehéz lenne a tényeket a jogi kategóriákra vonatkoztatni.
Az ügyészségi határozat indokolása szerint önmagában az a tény, hogy az MNB-alapítványok ügyében 2025 előtt tett feljelentéseket az ügyészség bűncselekményi gyanú hiányára hivatkozva elutasította, bizonyítja, hogy az ügyészség megtette a megfelelő intézkedéseket a felelősségre vonás érdekében. Ez az érvelés fából vaskarika: az, hogy az ügyészség papírt adott a mulasztásáról, nem cáfolja az állításunkat, a kötelezettség teljesítését csak annak érdemi vizsgálatával lehetne alátámasztani.
A határozat emellett minden további magyarázat nélkül rögzíti, hogy Polt Péter és családtagjainak „vélelmezett” összeférhetetlensége (azaz hogy a volt legfőbb ügyész rokonait az MNB foglalkoztatta) sem veti fel annak gyanúját, hogy az MNB törvénysértéseit adott esetben ne állapítaná meg az ügyészség.
Az elévülés érve
Az ügyészség másik trükkje szerint Polt cselekményének elvi büntethetősége az MNB-ügyben elévült, mivel az általunk hivatkozott korábbi MNB-feljelentések, valamint az ügyészi tudomást megalapozó egyéb ismert információk mind a 2014‒2016 közötti időszakra esnek. Úgy okoskodnak, hogy az 5 éves elévülési időt a bűncselekmény befejezetté válásától, tehát jelen esetben 2016-tól kell számítani, így az elévülés 2021-ben bekövetkezett.
Ezzel a levezetéssel több súlyos probléma van. Egyrészt a Völner‒Schadl-botrány 2021-ben robbant ki, ekkor indult meg a büntetőeljárás is. Ebben az ügyben tehát a volt legfőbb ügyész hivatali visszaélése még az előbbi logika szerint sem évülhetett el, azonban egészen elképesztő módon ezt úgy oldotta meg az ügyészség, hogy mint láttuk, a Schadl-ügy egyszerűen hiányzik az ügyészségi határozatból, mintha a feljelentésünket csak félig olvasták volna el. A másik probléma a tények, a harmadik az elévülés értelmezéséből fakad. Ami a tényeket illeti: a hivatali visszaélés alapjaként az MNB-ügyben is megjelöltünk 2016 utáni eseményeket, emellett a feljelentésünk kifejezetten rögzíti azt is, hogy az MNB alapítványi és egyéb gazdálkodási ügyeiben a számtalan sajtóhír, EU-s jelzés és hazai feljelentés ellenére közel tíz éven keresztül nem volt hajlandó vizsgálódni az ügyészség. Ebből álláspontunk szerint nem vonható le az a következtetés, hogy a kötelezettségszegést csak a 2014‒2016 időszakra szűkítettük.
Ami pedig az elévülés értelmezését illeti, annak kezdő napja ugyan valóban az, amelyen a bűncselekmény befejezetté válik, azonban ez még a 2016-ra datált „tudomásszerzések” (feljelentések, parlamenti kérdések, sajtóértesülések) esetében sem teszi befejezetté 2016-ban a hivatali kötelezettségszegést. A „mulasztásos” bűncselekmények esetében ugyanis az elévülés kezdő napja az a nap, amikor az elkövető még eleget tehetne kötelességének, azaz egy bűncselekmény kivizsgálásának elmulasztása esetén az alapbűncselekmény elévülésének napja. Tehát az elévülés még az elutasító határozatban hivatkozott 2016. évi mulasztás esetében sem 2021-ben, hanem legkorábban 2026-ban következne be, az általunk állított folyamatos tudomásszerzések miatt azonban ez a dátum még későbbre tolódik.
Az elévülés jogtalan hivatkozásával kizárt jogorvoslat
A határozat szerint szerint 8 napon belül panasszal élhetünk a döntés ellen, és itt nyer valójában értelmet a Schadl-szál kihagyása a határozatból. Azzal ugyanis, hogy az ügyészség ezzel a huszárvágással „elévültette” a hivatali visszaélést, egyúttal kizárta azt is, hogy a feljelentés elutasítása ellen felülbírálati indítványt lehessen benyújtani. Ezzel jelentősen csorbította a jogorvoslathoz való jogot, mivel a panasz jóval gyengébb lehetőséget jelent a felülvizsgálatra: elutasítása esetén a jogorvoslat végső szintje is az ügyészségen belül marad, míg a magas szintű korrupciós ügyekre szabott ‒ a hivatali visszaélés esetében is alkalmazandó ‒ felülbírálati indítvány elutasítása esetén a döntés a bíróság elé kerül.
A felülbírálati indítvány jelentősége
2022-ben a büntetőeljárási szabályozás éppen azért bővült a felülbírálati indítvány jogintézményével, mert az Európai Unió jogállamisági jelentései évről évre visszatérően aggályosnak értékelték a magas szintű korrupció magyarországi büntetlenségét és az ügyészség ezzel kapcsolatos elszámoltathatatlanságát. A jelen ügy minden tekintetben visszaigazolja ezeket az aggályokat. A zárolt uniós források feloldása érdekében elfogadott büntetőeljárási reform ugyan lehetővé tette, hogy bárki fellépjen, ha úgy gondolja, hogy egy korrupciós ügyben nem megfelelően járt el a nyomozó hatóság, azonban éppen a fenti visszaélésszerű jogértelmezés mutat rá arra is, hogy önmagában egy jogszabályi rendelkezés még nem elegendő garancia ‒ az alkalmazása iránti elköteleződésre is szükség van. A K-Monitor által korábban a Waberer’s- és a VHT-ügyben benyújtott felülbírálati indítványok példája ugyanakkor azt mutatja, hogy – ha eljut odáig az ügy – a bíróság ebben a körben hatékony jogorvoslati fórumot jelent, sokszor az egyetlen lehetőséget az ügy érdemi kivizsgálására. De a felülbírálati indítvány intézményének van egy másik fontos aspektusa is: ha a feljelentő 30 napon belül nem élne ezzel a jogorvoslattal, bárki számára megnyílik a lehetőség az indítvány benyújtására.
A feljelentés elévülésre hivatkozással történt elutasítása tehát nemcsak a feljelentőt, azaz minket fosztott meg a felülbírálati indítvány benyújtásának lehetőségétől, hanem a polgárok széles körét is, ami különösen a jövőre nézve vet fel kérdéseket, hiszen a magyarországi közpénzköltés története bővelkedik a hasonló, kivizsgálásra váró ügyekben. Ezekből ugyanis rengeteg van. A K-Monitor sajtóadatbázisa 28 évre visszamenőleg tartalmazza mindazokat a híreket, amelyek valamiképpen kapcsolódnak a közélet tisztaságához: a korrupciós ügyeket, az átláthatóság torzulásait, a közpénzek felhasználásának különféle anomáliáit.
Korrupció persze mindenütt van, de nem mindegy, hogy az egy eseti probléma egy rendszerben, vagy a rendszer szerves része. Az, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta alig volt olyan politikai felsővezető, akit korrupció miatt elítéltek volna, jól mutatja, hogy nálunk az utóbbiról van szó. Úgy tűnik, hogy ebben az új legfőbb ügyész se hozott változást, így várnunk kell, felelősségre vonják-e végre azokat, akik pártjuk érdekében vagy személyes érdekből aktívan megkárosították a társadalmat, illetve azokat, akik ehhez asszisztáltak. Utóbbiért az elmúlt évtizedekben a legnagyobb felelősség Polt Pétert terheli. A K-Monitor nem fogadta el az ügyészség átlátszó érveit. Az elutasító határozattal szemben panaszt nyújtottunk be, annak elutasítása esetén pedig megtesszük a további jogi lépéseket.
A feljelentés itt, az elutasító határozat itt, a panaszunk pedig itt olvasható.
Ez a tevékenység a Transatlantic Foundation PROTEUS projektjének támogatásával, az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg.
Hasznosnak tartod a munkánkat? Segítenél?
Támogasd a K-Monitort!
Címkék: feljelentés panasz btk Polt Péter felülbírálati indítvány Völner-Schadl-ügy Nagy Gábor Bálint MNB-ügy
4 komment
Ajánlott bejegyzések:
-
Hazugságokra mentek a milliárdok? ‒ a K-Monitor felülbírálati indítványa nyomán büntetőeljárásban vizsgálhatók a propaganda közpénzköltései
-
Három–null a javunkra: ismét fordítani tudtunk egy nagykorrupciós ügyben született nyomozóhatósági döntésen
-
Polt Péter megy, a rendszer marad
-
Nyomozni kell a Veszprém Handball Team Zrt. ügyében
-
A K-Monitor indítványát követően nyomozni kell Tiborcz István érdekeltsége ügyében
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
spartáéskus 2025.08.23. 15:13:31
Adam Kispap 2025.08.23. 23:44:15
Az ügyészség alighanem politikai megrendelést teljesített az eljárás megindításával, erre pedig abból tudok következtetni, hogy a saját berkeikben nem ilyen szigorúak a családi-rokoni-urambátyám kapcsolatok megítélésében. Példának okáért a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei főügyész, Miskolci László, és a felesége, Kocsis Éva főügyészségi ügyész azonos munkahelyen dolgoznak, a B-A-Z Vármegyei Főügyészségen, és konkrétan Kocsis a beosztottja a férjének, Miskolcinak. Miskolcit 2013-ban nevezte ki Polt főügyésznek, és a legjobb tudomásom szerint azóta is fennáll ez a sajátos alá-fölérendeltségi viszony, tehát idestova egy másfél évtizedes periódusról beszélünk. A mesterséges intelligencia (ChatGPT) kérdésemre az alábbi választ adta:
„Igen, az általános jogi elvek szerint is problémás lehet, ha a vármegyei főügyész felesége a beosztottja. Ez összeférhetetlenséget és érdekkülönbözőséget okozhat, ami a közszolgálati vagy közigazgatási jogi szabályok szerint általában tilos vagy korlátozott.
Magyarországon a közszolgálatban és közigazgatásban a tisztségviselők és közalkalmazottak közötti családi kapcsolatok gyakran összeférhetetlenséget eredményeznek, különösen akkor, ha közvetlen felügyeleti vagy beosztási viszony áll fenn. Ez a jogszabályok célja, hogy elkerüljék a befolyásolási lehetőségeket, és biztosítsák a törvényességet, pártatlanságot.
Pontos válaszhoz azonban ajánlott megvizsgálni az adott jogszabályokat, például a közigazgatási vagy igazságügyi törvényeket, valamint a vármegyei szervezeti szabályokat, mert ezek tartalmazhatnak részletes szabályokat és kivételeket.
Összefoglalva: valószínűsíthető, hogy ilyen helyzet jogszabályba ütközik, de a pontos értékeléshez érdemes szakértő jogi tanácsot kérni, vagy a vonatkozó jogszabályokat alaposan áttanulmányozni.”
Én ugyan nem álltam neki a vonatkozó jogszabályok átnézésének, de talán nem is szükséges, mert ismertem olyan bíró házaspárt, ahol a férj és a feleség egyaránt beosztott bírók voltak, de még arról sem lehetett szó, hogy ugyanazon a bíróságon teljesítsenek szolgálatot, hanem az egyiket áthelyezték másik bíróságra. Pedig, ahogy mondtam, ők mindketten beosztott bírók voltak, nem főnök-beosztott, ráadásul eltérő szakágban (büntető ill. polgári). Akkor feltételezem, hogy legalábbis nagyon súlyos etikai kérdéseket vet fel a Borsod vármegyei főügyésznek és feleségének az esete. Rendkívül visszatetszőnek és felháborítónak találom, hogy miközben az ügyészség az Integritás Hatóság elnökét a fentiekkel gyanúsítja, aközben a saját berkein belül sokkal nagyobb horderejű visszaéléseket bevett gyakorlatként kezel. Én az Integritás Hatóság helyében ellentámadásba mennék át, és szükség esetén akár az EU szervei elé tárnám a fentieket, párhuzamba állítva a gyanúsításban közöltekkel. Egyébként több hasonló példával is tudok szolgálni, valóságos dinasztiák épültek ki az ügyészségen belül az elmúlt két évtizedben.
Az ügyészség egy velejéig romlott, rothadt, belterjes maffiaszervezet, és egészen elképesztő, amit megengednek maguknak. Nem véletlen, hogy ezt a bűnpártoló, mindent elkenő, elszámoltathatatlan bűnbandát a tevékenységükért cserében irtózatos pénzekkel tömi a kormányzat. A többi hatóság, állami szerv álmodni sem merne olyan plusz juttatásokról, ilyen-olyan jogcímen teljesített több százezer, vezetőknél több millió forintos plusz kifizetésekről, amelyeket ezek – az egyébként is jelentős havi fizetéseken felül – évente többször is kapnak. Ezeket megint nem lehet megfogni, mert nem közvetlenül a kormányzat utalja a pénzt, nyilván nem erre kell gondolni, hanem a költségvetési törvénybe építik bele az irdatlan plusz pénzeket, majd a legfőbb ügyészség pénzmaradványként, jutalomkeret stb. címén gondoskodik a kiosztásukról.
Adam Kispap 2025.10.22. 01:21:53
A honlapjukon maguk dicsekednek el azzal, hogy "A Dunakeszi Járási Ügyészség gyermekpornográfia bűntette miatt vádat emelt azzal a férfival szemben, akinél a rendőrség hétszáz, gyermekekről készült pornográf felvételt talált.(...) A Dunakeszi Járási Ügyészség a férfit két rendbeli, gyermekpornográf felvételek tartásával, valamint azok átadásával elkövetett gyermekpornográfia bűntettével vádolja. Az ügyészség vele szemben a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nélkül szabadságvesztés kiszabását indítványozta azzal, hogy a bíróság tiltsa el minden olyan foglalkozástól, amelynek keretében gyermekekkel kerülne kapcsolatba. "
ugyeszseg.hu/gyermekpornografia-miatt-emelt-vadat-az-ugyeszseg/
Ugyanakkor, mint köztudott, és a Wikipédián lévő hivatalos életrajzban is szerepel, Kaleta Gábort 2020 júliusában mindössze felfüggesztett börtönbüntetésre és 540 ezer forint megfizetésére ítélték 19 000 (!!!) pedofil fénykép birtoklásáért. Az ítéletet a Polt által vezetett moslékügyészség tudomásul vette.
Vagy ott volt a Nemzeti Földügyi Központ korábbi vezetője, akit ugyanilyen bűncselekmény gyanúja miatt fél évig letartóztatásban is tartottak:
telex.hu/belfold/2025/01/21/nemzeti-foldugyi-kozpont-volt-elnoke-gyermekpornografia-birosag
Tehát egy átlagpolgárnak 700 képért végrehajtandó börtön jár a feltételes szabadság kizárásával, míg a fideszes kádernek - aki diplomataként az országot is súlyosan lejáratta - egy nevetséges büntetés.
Nem a végrehajtandó börtönnel van a probléma, hanem azzal, hogy az csak a pórnak jár, míg a hatalmasokat sokkal nagyobb bűnök miatt is kimossák, kivakarják a szarból.
Ilyen mocsadék, aljas szervezet nincs még egy az országban, mint az ügyészség. Meg kell szolgálniuk a havi 2-3 milliósra emelt fizetést ezeknek a kitartott közéleti curhóknak, a NER-t kiszolgáló kapcarongyoknak.
Persze, ha azt nézzük, hogy egy valamire való NER-es káder - e tekintetben a luxusprosti kategória - havonta milliárdokat tesz zsebre, akkor az ügyészek mindössze a kamionparkolóban rodázó fogatlan felszopókurva szintjén állnak a NER hierarchiájában. Ezt azért jó, ha mindig szem előtt tartjátok, rohadékkáim.