8 nap állt rendelkezésre, hogy észrevételeket küldjünk az Építési és Közlekedési Minisztériumnak a tavaly beharangozott állami beruházásokról szóló kerettörvény tervezetéhez. Az EU-s nyomásra bevezetett társadalmi egyeztetéseknek ugyan eddig különösebb eredményét nem látjuk, lévén az általunk eddig küldött javaslatokat különösebb indoklás nélkül söpörték le az asztalról, mégis fontosnak tartottuk, hogy összefoglaljuk, hogy a társadalmi részvétel és az átlátható, elszámoltatható közpénzköltés szempontjából hozzászóljunk a szabályozáshoz. Az alábbiakban a minisztériumnak küldött észrevételeink olvashatóak.

Fotó: Facebook/Hadházy Ákos

A törvény előkészítése és alapvető céljai

A közpénzek hatékony és átlátható elköltéséért küzdő K-Monitor hiányolja a jogszabály társadalmi egyeztetése során a már lezajlott szakmai egyeztetések eredményének (a beérkezett szakmai véleményeknek) a részletes ismertetését. Problémásnak tartjuk, hogy a tervezethez nem kapcsolódik részletes helyzetelemzés, amely bemutatja, hogy az elmúlt évek, évtizedek állami beruházásai kapcsán milyen olyan negatív folyamatok azonosíthatóak, amelyek indokolttá teszik a jogszabályi keretek teljes újraalkotását. Érdekes lett volna esettanulmányként feldolgozni néhány olyan nagy állami beruházást, ahol a közpénzekkel való hatékony, átlátható gazdálkodás kritériuma sérült, és részletekbe menően feltárni ennek okait, ezzel támogatva a jogszabályalkotást. Szintén hiányosságnak tartjuk, hogy jelent törvénytervezet társadalmi egyeztetése nem az Építési törvény (Étv.) tervezett módosításával együtt zajlik le, hiszen a két jogszabály jelentős mértékben hat egymásra, sőt, esetenként párhuzamos definíciókat alkalmaznak.

Úgy gondoljuk, a törvény megalkotásánál az elmúlt évek tapasztalatait levonva azt a célt lett volna érdemes sokkal világosabban kitűzni, hogy ne épüljön kihasználatlan, fenntarthatatlan, a tervezett költségvetést jóval meghaladó, vagy félkészen maradó állami beruházás. A rossz példák számosak: a félkész Biodóm, Sorsok Háza és Fertő tavi beruházás, a folyamatos állami támogatásból fenntartott stadionok, a Pénzügyminisztérium épülete, ahol 4 évvel a beruházás megkezdése után végeztek csak hatáselemzést, a jelentősen dráguló Opera, Liget-projekt, vagy a soha véget nem érő “Sámándob-ügy”, avagy a milánói expó pavilonjának hazai felálltása. Ezeket az ügyeket a túltámogatás köti össze: a politika és erős érdekcsoportok a társadalmi költségek ellenére lobbiztak ki újabb és újabb forrásokat a beruházásra, és nem volt olyan igazolási pont, ahol a nyilvánosság előtt el kellett számolni a beruházás indokoltságával, szükségességével és az állami támogatást kapó fejlesztési terveknek való megfeleléssel. Az állam az esetek döntő többségében tehetetlen volt, amikor a beruházások újabb és újabb kiegészítő finanszírozást kértek. Ennél is problémásabb eset, amikor a nagy lobbierőt képviselő hatalmi csoport lényegében biankófelhatalmazást kap egy nagy támogatási összeg fejlesztési célú elköltésére, minekután átgondolatlan, luxusszámba menő fejlesztésekre ezt az összeget az utolsó fillérig el is költik. Jó példák erre a Magyar Művészeti Akadémia exkluzív építkezései, vagy a borkatedrálissal, footgolf pályával és hotellel folyamatosan bővülő Lakiteleki Népfőiskola komplexuma.

Erre a helyzetre azonban nem a közberuházások lebonyolításának központosítása a megoldás, hanem elsősorban a döntéselőkészítés szabályozottabb, átláthatóbb kialakítása, amelyben a fejlesztési és támogatási igények már a felmerüléstől egységes rendszerben mérettetnek meg. Az ágazati szintű tervezés a beruházások egyedi támogatásának és “kiemelésének” megmaradó gyakorlatával a tervezet fenntartja a jelenlegi helyzetet, amiben nyilvános igazolás kényszere nélkül lehet előnyben részesíteni kormányzati hátszelet élvező beruházásokat a hagyományos, ágazati szakpolitikai célokhoz kapcsolódó támogatási programokkal szemben. Ezzel szemben a helyes irány az volna, ha egy beruházás csak akkor juthatna állami támogatáshoz, ha bizonyos nyilvános igazolási pontokon átmegy, ismert társadalmi indokoltsága, és kimutatásra került, hogy társadalmi hasznossága meghaladja bekerülési költségeit, véleményt kap az érintettektől és az érintett önkormányzatoktól, összhangban van a települési és térségi tervekkel. Általános elvként megfogalmazható, hogy ezt a célt szolgálja az általános, normatív szabályok alóli kiemelések minél szűkebb keretek közé szorítása, a projektek nyílt, részrehajlás nélküli pályázatokon való kiválasztása, nyilvános értékeléssel, nyilvánosan megismerhető döntéshozókkal, akikre vonatkoznak az összeférhetetlenségi szabályok. Ezzel szemben a jogszabálytervezet a konkrét beruházási igények közötti választást, vagyis a döntéselőkészítés szakaszát lényegében szabályozatlanul hagyja.

Üdvözlendő, hogy a tervezet megfogalmazza a társadalmi bevonás növelését, a széleskörű társadalmi konszenzus és szakmai támogatottság elérésére való törekvést, de a véleményezés és javaslattétel kibővítésére semmilyen konkrét új intézményes csatornát nem alakít ki. Nincs olyan eleme a jogszabálynak, amely bővítené a civilek és állampolgárok mozgásterét az állam által meghatározott beruházások vonatkozásában. A következőkben a K-Monitor javaslatokat fogalmaz meg az önkényes mérlegelés és a beruházások kiemelésének, egyedi elbírálásának korlátozására, a civil és helyi lakossági részvétel érdemi biztosítására, továbbá a hatékonyabb és transzparensebb beruházás-lebonyolításhoz.

A törvény hatálya, kiemelések

Az állami építési beruházások rendjéről szóló törvényjavaslat sajnos épp a valódi állami építési beruházásokat nem szabályozza a törvényi kivételek és nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások érintetlenül hagyása miatt, ellenben állami építési beruházásként definiál olyan beruházásokat, ahol semmilyen hozzáadott értéke nincs a központosításnak a minisztérium közbeékelése révén

A törvény hatálya a jelenlegi definíció alapján kiterjed minden olyan beruházásra, aminek az értéke átlépi a nemzeti közbeszerzési értékhatárt és legalább 50%-ban vagy központi költségvetésből vagy EU-s forrásból épül. A körbe tehát beletartozhat az is, ha egy önkormányzat bölcsődét épít a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből (RRF) és az is, ha egy magáncég turisztikai vagy más gazdasági beruházást valósít meg állami támogatással. Értelmezhető kivételnek minősülnek a mikro-, kis- és középvállalkozások, ami várhatóan nagyszámú EU-s vagy állami támogatással rendelkező magánberuházást mentesít a minisztérium közbeékelődése alól. Kivételnek számítanak viszont valóban nagyszabású állami beruházások, amelyekről külön törvény szól (ez a jelenlegi gyakorlatban lényegében bármi lehet), nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűek vagy amelyeket közérdekű vagyonkezelő alapítványba (KEKVA) kiszervezett intézmények hajtanak végre (több ezer ingatlan került KEKVA-tulajdonba az elmúlt években). Ilyen értelemben a kiszámíthatóságot szolgálni hivatott új eljárásrend és ellenőrzési szabályok nem vonatkoznának: a Budapest-Belgrád vasútvonalra, Paks 2-re, a Liget-projektre, a Budapesti Atlétikai Stadionra, a Déli Körvasút bővítésére, a gödi vagy debreceni akkumulátorgyárra és az azokhoz kapcsolódó közberuházásokra, a fertő-tavi beruházásokra és sok más, egyértelműen a magyar állam elképzeléseit tükröző beruházásra.

A fenti definíció és a törvény meghatározott hatálya a törvény más pontjait is életszerűtlenné és problémássá teszi. A nem kifejezetten állami megrendelésre születő beruházásoknál adott esetben csak a költségbecslés és források rendelkezésre állása után derülne ki, hogy vonatkozik-e egyáltalán a törvény hatálya a beruházásra. Amennyiben viszont a törvény hatálya alá tartozik, akkor előzetesen szerepeltetni kellett volna a szakpolitikai-ágazati koncepciókban és keretprogramban, ami így körkörösséget okozna a rendszerben. Továbbá például egy EU-s forrásból megvalósuló önkormányzati projektnél egy miniszteri konzorciumi partner jelentősen megnehezítené a hatékony döntéshozatalt és adminisztrációt, valamint nem lenne világos, ki a támogatási szerződés végső kedvezményezettje. Hasonlóan kiforratlan a törvény tulajdonosi joggyakorlásról szóló része, amely lehetőséget biztosít, hogy a minisztériumhoz kerüljenek a tulajdonosi jogok, viszont nem tisztázza, hogy mi történik a támogatási szerződésekkel (pl. a jogutód minisztérium egyébként nem lehetett volna pályázó entitás, viszont építtetőként ő lenne a támogatás felhasználója), milyen módon és milyen elszámolással épül be a beruházás költségeibe a nem központi költségvetésből vagy EU-s forrásból származó (saját) forrás vagy éppen mi történik azokkal a felújítás típusú beruházásokkal, ahol közben is üzemeltetni kéne az adott intézményt, közszolgáltatást?  

A fenti esetek tisztázása és a szükségtelen adminisztratív terhek elkerülése érdekében az értelmező rendelkezések, ezáltal a törvény hatályának az újradefiniálására van szükség. A cél az, hogy a valóban az állam javára megvalósuló, átfogó államcélokat szolgáló beruházások szinte kivétel nélkül tartozzanak a törvény hatálya alá, míg a nem kifejezetten állami, viszont állami vagy EU-s forrásból megvalósuló beruházásoknál korlátozottabb legyen a döntéshozatal centralizációja és az így bevont szereplők csak az átláthatóság és elszámoltathatóság szerinti szükséges mértékben legyenek újabb feladatokkal terhelve. 

•       Állami építési beruházásnak az a központi költségvetésből vagy nem közvetlen EU-s forrásból megvalósuló építési beruházás tekintendő, amelynek építtetője központi költségvetési szerv, a magyar állam legalább 50%-os tulajdonában álló gazdasági társaság vagy közérdekű vagyonkezelő alapítvány.
•       Az államilag támogatott építési beruházás kerüljön bevezetésre, mint új fogalom. Olyan építési beruházások tartozzanak ide, amelyeknél a felhasznált központi költségvetésből vagy nem közvetlen EU-s forrásból származó forrás meghaladja a beruházás becsült értékének 50%-át, valamint a 3. § kerüljön kiegészítésre azzal, hogy a törvény hatálya kiterjed az uniós közbeszerzési értékhatárt elérő államilag támogatott építési beruházásokra. Az államilag támogatott építési beruházás hivatott lefedni azon önkormányzatok, egyéb állami szervek, civil szervezetek, egyházak, nemzetiségi önkormányzatok, valamint a piaci szereplők által megvalósított beruházások körét, amelynél releváns, hogy a támogatási volumen miatt szerepeljenek a szakpolitikai-ágazati koncepciókban és nyilvántartásokban, valamint legyenek az egységesített rendbe terelve, hiszen támogatásuk révén államcélok valósulnak meg. Az államilag támogatott építési beruházásokra a törvény hozzon létre külön rendelkezéseket a tulajdonosi joggyakorlás és a vonatkozó kormányzati döntéshozatal rendjének tekintetében is.
•       A 15.§ (1) bekezdése kerüljön törlésre vagy olyan módosításra, hogy a beruházás építtetője az a jogi személy, akinek a javára a beruházás megvalósul, a továbbiakban pedig az építtető fogalma kövesse az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény definícióját.

Fontosnak tartjuk, hogy még abban az esetben is, ha bizonyos beruházások megkívánják, hogy egyedi eljárásrend vagy szabályok vonatkozzanak rá (például nemzetközi szerződések miatt), akkor is legyenek egyértelműen feltüntetve egyes beruházások a létrehozandó keretprogramban, mint állami építési beruházások. Amennyiben ez elmaradna és például a Budapest-Belgrád vasútvonal nem szerepelne az állami építési beruházások listájában, az a nyilvánosság szándékos félrevezetésének lenne tekinthető.

Azokban az esetekben, ahol nemzetközi szerződés vagy más jogszabály miatt szükséges a törvény rendelkezéseitől részben eltérni (a hatály alól ebben az esetben sem mentesítve a beruházást), ott szükség lenne valamilyen független testületet behozni az eljárásrendbe, amely jogosult ellenőrizni az előre meghatározott kritériumok és garanciák meglétét, amelyek alapján a kormány határozatban eltérhet a törvénytől. Ez természetesen azt is jelenti, hogy ezeket a kritériumokat és garanciákat létre kell hozni és meg kell fogalmazni a törvényben.

A fentieket kiegészítendő a valóban állami megrendelésre történő beruházások ne mentesüljenek a törvény hatálya alól, hiszen ezzel pont az átláthatóságot és kiszámíthatóságot ásnák alá - legfeljebb rendkívül indokolt esetben egyedi, de világosan nyomon követhető rendelkezéseket kapjanak a törvényben vagy a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletben. A törvény hatálya tehát terjedjen ki nemzetközi szerződések alapján és külön jogszabályokban részletezett beruházásokra, valamint a közérdekű alapítványok beruházásaira is. 

•       A törvényjavaslatból kerüljenek törlésre a 4.§ (1) bekezdésének a), b), d), h) pontok. 
•       i), j), k) pontok módosítva legyenek aszerint, hogy amennyiben az adott szervezetek által megvalósítandó beruházás megfelel az államilag támogatott építési beruházás fenti definíciójának, akkor vonatkozzon rájuk is a törvény hatálya. 

A nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű beruházások jogállásának használata az utóbbi években teljesen elszabadult. A kormány minden kontroll nélkül rendelhet ilyen státuszt egyes beruházásokhoz és írhat felül ezzel más rendeleteket, illetve helyi építési szabályzatokat. Nem véletlen, hogy rengeteg botrány és társadalmi konfliktus kötődik ehhez a kategóriához. A státusz mára annak a szinonimájává vált, mikor a helyi lakosság érdekeit erőből felül kívánja írni a kormányzat. Ezen felül a kiemelt beruházásokkal probléma, hogy a kijelölésük teljes mértékben követhetetlen kormányrendeletekben történik, a nyilvánosság számára ezeknek az elvben nemzeti jelentőségű beruházásoknak az értékelésére és ellenőrzésére semmilyen lehetősége nincsen. Az új, állami építési beruházások rendjéről szóló törvénynek nincs értelme, ha pont ezt a területet és jogintézményt nem szabályozza újra, sőt, még csak meg se próbálja bevonni az újonnan létrehozott egységes rendszerbe. 

Javasoljuk, hogy a törvény hatálya terjedjen ki a kiemelt beruházásokra is. Ilyen módon a (tervezett és a már megvalósítás alatt álló) kiemelt beruházások is szerepeljenek az állami építési beruházások keretprogramjában. A keretprogramban szereplő beruházások nyilvános listájában egyedileg legyen feltüntetve a jogszabályi hivatkozásokkal, milyen tartalmú és milyen típusú (nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügy, kiemelten közérdekű beruházás, rozsdaövezeti akcióterület stb.) kiemelések érintik az adott beruházást.

A 4.§ (2) bekezdés módosuljon olyan módon, hogy a kormány egyedi határozata alapján, kizárólag kiemelt nemzeti érdek esetében lehessen egyes beruházásoknál a törvény rendelkezéseitől eltérni. A kiemelésről szóló egyedi határozathoz szükséges részletes indoklást fűzni, amely pontosan megjelöli, hogy milyen jogalappal, milyen állami érdekkel összefüggésben történik meg a kiemelés, továbbá meg kell teremteni ezen kiemelő döntések véleményezésének és bírósági felülvizsgálatának lehetőségét. A döntésekhez a Kormány minden esetben kérje be az Állami Számvevőszék írásos véleményét, amelyet csatoljon a döntés indoklásához.

A fentieken kívül szükséges a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának és gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosítására, amelyet részletesen tárgyal a Társaság a Szabadságjogokért jelen törvénytervezethez benyújtott véleménye, amellyel a K-Monitor is egyetért. 

Helyi önkormányzatiság, társadalmi egyeztetés

A törvényjavaslat alapelvek szintjén jelzi, hogy fontosnak tartja, hogy az érintettek véleményt mondhassanak a beruházásokról, valamint, hogy biztosítani kell a nyilvánosságot és a közösségi ellenőrzés lehetőségét, ám nem konkretizálja, hogyan kellene bevonni az érintetteket és hogyan lesz biztosítva a közösségi ellenőrzés. Sőt, a jelenleg még helyi érdekek leginkább legitim képviselőjét, az önkormányzatok mozgásterét is inkább csak korlátozza a javaslat. 

Önkormányzatok

A javaslatban szereplő erőteljes központosítás sérti a helyi önkormányzati autonómiát, ami alkotmányossági kérdéseket is felvet. A várhatóan valamilyen állami forrásból megvalósuló beruházások közül - a magyar önkormányzatok ismert, a saját bevételeket jórészt felszámoló finanszírozási modellje miatt - számos önkormányzati beruházás lesz, amely helyi közügyekhez, településfejlesztéshez és -rendezéshez, településüzemeltetéshez stb. kapcsolódnak. Az önkormányzati feladatellátás biztosítása magában foglalja a feladatellátáshoz szükséges fejlesztési kötelezettséget is, az önkormányzatok ezen feladata értelmezhetetlen a fejlesztési irányok meghatározása, a részletes műszaki tartalom kidolgozása és a források biztosítása (a források feletti rendelkezés) nélkül. A bürokratikus teher ésszerű szinten tartása, a beruházások gyorsaságának fokozása és az önkormányzatok valódi, demokratikus beleszólásának megtartása ezen keretek között egy lehetetlen szentháromságnak tűnik, melynek valamely eleme biztosan sérülni fog, ami aláássa a szabályozás céljait. 3150 település és a megyék esetén, a változó feltételek közepette egy központi szerv, még a tervdokumentumok beható ismeretében sem képes 15 évre előre egy országos lefedettségű keretprogramba gyűjteni ezeket a beruházásokat.

 A javaslat számos kérdésre egyáltalán nem ad választ. Milyen konzultáció zajlik majd az önkormányzatokkal? Milyen formában lehet a minisztérium felé javasolni a felmerülő igényeket? Milyen sűrűn kerül a szakpolitikai-ágazati koncepció frissítésre? Hogyan kerülnek elbírálásra és priorizálásra a javaslatok? Majd az előkészítési dokumentáció elkészítésénél milyen mélységben fogják bevonni az érintett önkormányzatot? Mi a területi szint szerepe, hogyan nem üresedik ki jelenlegi egyetlen tervezési feladatuk is? A javaslat alapján az elkészült dokumentációt küldik csak meg véleményezésre a későbbi üzemeltetőnek, ez a fenti kérdések tekintetében a demokratikus eljárás minimumát sem teremti meg, és csak átláthatatlan, szabályozatlan informális lobbizáshoz, érdekkijáráshoz vezet majd. Az önkormányzatok ráadásul nemcsak a helyi lakosok képviseletének érdemi lehetőségét veszítenék el, de folyamatos, jelentős adatszolgáltatási terhet is elszenvednének, kompenzáció nélkül. Összességében életszerűtlen ez a szintű központosítás, hiszen jelenleg még a megyei (kerületi) kormányhivatalok se tudnak megbirkózni a hozzájuk telepített építésügyi jogkörökkel a kapacitás és helyismeret hiányában. Az építéshatósági hatáskör és feladatok visszaadása a településeknek jelen központosító javaslat mellett is fontos egyensúlyteremtő lépés volna a településkép alakítása terén, így erre is javaslatot teszünk.

A fenti problémákat részben orvosolnák a hatályra és definíciókra vonatkozó javaslatok, de nem teljesen. Ezért fontos, hogy az építtetői jogkör ne kerüljön a minisztériumhoz olyan esetekben, ahol az Mötv.-ben is nevesített kifejezetten helyi közügyekkel kapcsolatos beruházások történnek.  Az önkormányzatok demokratikus szerepét érvényesítendő a monitoring bizottságba önkormányzati érdekszervezeteket is javaslunk meghívni. Az alapelveknél a 2-c bekezdésben továbbá javasoljuk feltüntetni, hogy lakott területen történő beruházásnál figyelembe kell venni a környék infrastruktúra-ellátottságát, teherbíró-képességét. A projektszervezetbe nyomvonalas beruházásnál is legyen meghívva a polgármester delegáltja, legalább, ha a nyomvonal belterületen halad át. 

Társadalmi egyeztetés

A társadalmi egyeztetés miniszter úr által is ígért erősítésére vonatkozó intézményes garanciák teljes egészében hiányoznak a javaslatból. A ma szinte teljesen hiányzó civil és állampolgári kontroll számos területen volna erősíthető:

•       Az Érdekegyeztető tanács tagjaiként meg kell hívni, vagy pályázati úton ki kell választani civil szervezetek közül, civil szervezetek szavazatával horizontális szempontokat képviselő tagokat (pl. környezet- és természetvédelem, aktív közlekedés, akadálymentesség, energiapolitika).
•       A monitoring bizottságok döntéseik nyilvánosságával, ülésezésük, tagjaik és napirendjük átláthatóságával járulhatnak hozzá, hogy civil szereplők nyomon tudják követni egy-egy beruházás sorsát. A tagok nyilvánossága az állami beruházások mellett a projektszervezetek tagjaira nézve is fontos kritérium, amit biztosítani kell.
•       A társadalmasítás leginkább a döntéselőkészítés szakaszában volna megvalósítható. Az előkészítési dokumentációt ne csak az üzemeltetőnek, a későbbi vagyonkezelőnek küldjék meg (27.§), hanem szintén kerüljön társadalmi véleményezésre, ahol a beérkezett észrevételekre javaslatonként reagálni kell. A megvalósíthatósági tanulmányt nyilvánosságra kelljen hozni és a miniszterek a társadalmi vélemények alapján döntsenek arról, hogy bekerül-e a javasolt formában az ágazati beruházási tervbe a projekt vagy pedig új megvalósíthatósági tanulmányt készíttetnek új alternatívák kidolgozására.
•       A társadalmasítási garanciák megfogalmazásakor - főleg a keretprogramba kerülés előtt - a településtervek véleményezésének szabályait kell alapul venni. A 419/2021 Korm.rendeletben szerepelnek a véleményezésre jogosult hivatalos szervek. A megvalósult beruházások utóértékelése pedig segítené objektíven értékelni mind a szabályozás eredményeit, mind az egyes beruházásokat.
•       A beruházási tervezéssel összefüggésben legyen formális lehetőség közberuházást kezdeményezni a minisztériumnál állampolgárok támogató aláírásaival.

A társadalmasítás ma leginkább formálisan létező csatornái mellé a javaslat nem teremt olyan, garanciális elemeket, amelyek érdemben bővítenék a helyi szereplők hatalmát. Ilyen volna, ha törvényi szinten kerülne rögzítésre, hogy minden beruházás esetén nyilvános lakossági fórumot kell tartani, ahol a projektszervezet tagjainak meg kell jelennie. A jelenleg meglévő, állami beruházások társadalmi egyeztetésére vonatkozó, más törvényekben meglévő szabályokat át kellene vizsgálni, és a résztvevők visszajelzései nyomán szisztematikusan hozzáigazítani a XXI. század feltételeihez. Jelen törvényjavaslat előírhatná, hogy a kormány hozzon határozatot ennek felelősére és határidejére. Javaslatot teszünk továbbá 14. § (2)-ben - bizonyos, a beruházás helyszínéből és volumenéből fakadóan kiemelt társadalmi érdeklődésre számot tartó beruházások esetén - a társadalmasításért felelős szakember (társadalmasítási referens) pozíció létrehozására. Az ő feladata, hogy koordinálja a projekttel kapcsolatos társadalmasítási feladatokat, és kapcsolatot tartson az érintettekkel, fogadva véleményeiket, javaslataikat. Kerüljön meghatározásra a törvényben hatékony közösségi ellenőrzési mechanizmus mind a döntéseket megelőzően, mind a végrehajtás során, mind a végrehajtás után, mely jogorvoslati garanciákat is tartalmaz, amelyek biztosítják a közösség részvételi jogainak érvényre jutását abban az esetben is, ha a beruházó nem biztosítaná a nyilvánosságot.

Hatékony és átlátható beruházások

A javaslat tartalmazza, hogy a keretprogram és az annak keretében megvalósítandó állami építési beruházások listája nyilvános. Korábban javasoltuk, hogy a beruházások listája mellett, azzal összekapcsolva, kereshető módon, jogszabályi hivatkozásokkal tegyék közzé, milyen tartalmú és típusú mentességek, kiemelések érintik az egyes beruházásokat, lévén ma ezek az információk lényegében visszakereshetetlenek. 

A központi költségvetés tervezése során, az állami beruházásokat tartalmazó költségvetési fejezet indoklás és a zárszámadáshoz mellékelt fejezeti indoklás részeként projektszintű bontásban tegyék közzé a beruházások kiadásait. Magában a költségvetés táblázatos mellékletében elegendő az ágazati keretprogramonkénti bontás.

Nyomon követés, ellenőrzés és értékelés

Üdvözlendő, hogy a tervezet foglalkozik a nyomon követés és a beruházás értékelésének kérdésével. Fontosnak tartanánk ugyanakkor, hogy az értékelés ne szorítkozzon az 50 § (1)-ben leírt, azt átadást követő 1 hónapon belüli időszakra. 

Javasoljuk, hogy váljon a beruházások lezárásának a részévé egy átfogó értékelés a beruházást követő évben, amelyben az üzemeltető és a beruházó is részletes értékelést ad megvalósult építményről, különösen arra vonatkozóan, hogy az mennyire felel meg a beruházást indokló elképzeléseknek és koncepciónak, illetve mennyiben képes ellátni funkcióit. 

Lehetővé kell tenni, hogy a kivitelező is visszajelzést adjon a beruházás megvalósításáról. Technikai értékelésen túl, reflektálni kell a beruházást megalapozó hatástanulmány releváns számításaira, az abban foglaltak várható teljesülésére. Egy ilyen adatbázis középtávon jelentős mértékben segíti az állami beruházások minőségének, strukturális problémáinak értékelését, illetve jövőbeli beruházások jobb tervezést. Az értékeléseket, a személyes adatok kivételével, nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. Az értékelést célszerű volna a közelmúlt beruházásaira is kiterjeszteni.

Javasoljuk, hogy a törvény írja elő, hogy a minisztérium készítsen minden évben jelentést az állami beruházásokról, amit az érdekegyeztető tanács megtárgyal és elfogad, módosításra visszaküld. A jelentéshez az Állami Számvevőszék is adjon véleményt. Az elemzés tartalmazza a beruházási tevékenység volumenét, változását, foglalkoztatási hatását, a kivitelező cégek főbb adatait (kik nyerték a legtöbb munkát, ennek változása), alvállalkozói arányát, és arra vonatkozó megállapításokat, mennyire versengő vagy koncentrált a piac. A jelentés tartalmazzon továbbá megállapításokat a véleményezett törvény főbb célkitűzéseire nézve, illetve javaslatokat ezek elérésére. Az elfogadott jelentést hozzák nyilvánosságra.

Összeférhetetlenség

Az összeférhetetlenségi szabályokból hiányzik az ellenőrzési mechanizmus. Nem világos, hogy az érintett bejelentésén kívül milyen módon kerület sor összeférhetetlenség feltárására. Javasoljuk az összeférhetetlenségi szabályok kiegészítését annak érdekében, hogy az összeférhetetlenségi nyilatkozatokat a Minisztérium integritás megbízottja mintavétel alapján és bejelentésre ellenőrizze.

Hasznosnak tartod, amit csinálunk?

Támogasd a K-Monitort adományoddal!