háló

Közpénz nem vész el, csak átalakul. A K-blog ezt a különös fizikai jelenséget vizsgálja.

pokhalo_ado_2_b_kicsi.jpg

EU hírek

EU hírek

ms-kitek.png

Infografika

Átláthatóság

Modern városok

Vagyonnyilatkozatok

English materials

legyel_az_onkentesunk.png

Facebook

Címkék

1% (2) 2014 (1) adatigénylés (32) adatok (40) adatozz okosan (21) adatsprint (3) adatvédelem (4) adatvédelmi (1) Áder János (1) adócsalás (1) afganisztán (1) afrika (2) agrártámogatások (8) ajándék (1) alkotmánybíróság (3) alkotmányozás (1) állami szféra (4) állás (2) amsterdam (1) antikorrupció (29) anti korrupció (23) asp (3) átlátható (1) átláthatóság (144) atomenergia (1) atomerőmű (2) ausztria (1) Azerbajdzsán (2) a szomszéd kertje (2) Bahrein (1) balkán (1) ballmer (1) bánkitó (1) bell and partners (1) berlusconi (1) bíróság (1) bizottság (2) biztos (1) bkk (1) bolívia (1) bosznia hercegovina (1) bővítés (1) btk (1) budapest (2) bulgária (1) bunda (1) cégek (1) cenzúra (3) ciklusértékelő (1) civilek (5) civilzseb (3) civil kapocs (1) CÖF (2) compr (3) crowdsourcing (3) csalás (2) csányi (5) csatorna (1) Csehország (1) daimler (1) databoom (1) dél-korea (1) demokrácia (2) direkt36 (1) dk (2) e-government (1) egészségügy (1) egyesült (2) egyesült királyság (1) egyiptom (1) együtt (1) együtt2014 (1) elnökség (1) english (8) ensz (2) eötvös károly közpolitikai intézet (1) építőipar (7) érdekérvényesítés (1) erzsébet (2) esemény (1) észtország (1) eu (30) eurobarometer (1) európai (2) eu elnökség (1) évvégi (3) exszabi (1) ezaminimum (6) e governance (1) facebook (1) fehér könyv (1) felcsút (2) felejtéshez való jog (1) fidesz (3) fizetések (1) flier (3) földbérlet (1) forgóajtó (1) fotó (1) franciaország (1) futball (1) garancsi istván (1) geodézia (1) goldenblog (1) görögország (2) GRECO (1) gruevszki (1) Grúzia (3) gyógyszergyártás (1) gysev (1) hackathon (4) hacks hackers (1) hálapénz (1) hamburg (2) helsinki bizottság (1) heves (1) hillary clinton (1) hírlevél (2) hódmezővásárhely (1) honlap (1) honvédelmi (1) Horváth András (1) horvátország (1) Hungary (1) idegenforgalom (1) igazságszolgáltatás (1) infografika (39) információszabadság (38) ingatlan (4) integritás (1) international (3) internet (4) internetpenetráció (1) IPI (1) izland (2) játék (1) jobbik (2) jogalkotás (13) k-monitor (5) k-teszt (4) kalifornia (1) kampány (10) kampányfinanszírozás (22) kdnp (1) KEHI (2) kenőpénz (1) képviselő (3) képzés (1) kerényi imre (1) királyság (2) költségvetés (4) kormányzati adatok (1) korrupció (25) korrupciós séta (2) közadatok (3) közbeszerzés (43) közérdekű (3) közérdekű bejelentő (3) közgép (10) Közgép (2) közpénz (23) külföld (53) kultúra (3) k monitor (43) Lázár János (4) légifotó (1) leisztinger (6) lengyelország (2) libéria (1) liget (1) lmp (2) lobb (1) lobbi (7) macedónia (1) magánszektor (2) magyarország (41) mahir (2) MÁK (6) máv (2) media (2) média (7) meetup (3) mentelmi bizottság (1) mészáros lőrinc (5) mezőgazdaság (8) microsoft (1) miniszterelnökség (2) minisztérium (2) mnb (2) MNV (2) mobilapp (3) modern városok (6) moldávia (2) montenegró (1) mozgaskorlatozott (1) mszp (2) mtva (1) munkaerőpiac (1) mvh (2) NAIH (3) NAV (3) navalnij (3) NCTA (3) németország (4) nemzetbiztonság (1) nepotizmus (1) népszavazás (1) nerhotel (2) new york (1) ngm (1) nhit (1) NIF (1) nkoh (1) nyerges (6) nyílt adat (1) nyílt kormányzás (18) obama (2) OGP (21) OGP16 (1) OHÜ (2) OKFN (5) oktatás (1) olaszország (1) olimpia (1) önkéntes (3) önkormányzat (22) opencorporates (1) Open Knowledge (3) Orbán Ráhel (1) orbán viktor (4) oroszország (9) országgyűlés (3) összeférhetetlenség (2) ösztöndíj (1) pakisztán (1) paks (2) PallasAthene (1) párbeszéd magyarországért (1) parlament (4) pártfinanszírozás (7) pártok (7) pénzmosás (1) per (5) politika (2) politikusok (1) porto alegre (1) portugália (1) posta (1) prestige media (1) privacy (1) privatizáció (1) program (2) psi (2) publimont (1) putyin (1) rágalmazás (1) red flags (3) RekonstrukceStatu (1) rendelet (1) replicationsprint (1) részvétel (8) revolving door (1) right to know (1) rokonok (1) rólunk (1) románia (2) rospil (1) sajtószabadság (5) school of data (2) siemens (1) simicska (16) Simon Gábor (1) smart city (3) sopot (1) spanyolország (3) sport (6) strabag (1) sunlight (1) századvég (1) szerbia (2) szerzői jog (1) Szijjártó Péter (1) szlovénia (1) szólásszabadság (2) szponzoráció (1) Tactical Technology Collective (1) takarítás (1) támogatás (8) tasz (11) térkép (10) teszt (1) thales (1) theengineroom (1) timeline (1) titkosszolgálat (1) törvényhozás (4) trafikmutyi (2) transparency (4) trócsányi (1) TTIP (1) tulajdonos (2) tunézia (1) ud (1) ügyészség (2) új nemzedék központ (1) ukrajna (1) uncac (2) unió (1) usa (17) usaid (1) utalvány (1) utazás (6) vagyonnyilatkozat (27) Vagyonnyilatkozatok Hajnala (8) választások (10) vám (1) várhegyi (2) varsó (1) vasút (2) vesztegetés (6) vietnam (1) vizes vébé (2) vizuális (3) Voksmonitor (2) whistleblowing (14) wikileaks (4) workshop (2) young and partners (1) zambia (1) zmne (1) zrt. (1)

Az emberek megkérdezése - így érdemes konzultálni

MerényiM // 2018.10.15.

Címkék: magyarország külföld ausztria népszavazás részvétel

A kormány újabb nemzeti konzultációt (az ezt megszellőztető Magyar Idők szóhasználatával "demográfiai konzultációt") jelentett be a magyar családok további adókedvezményeinek bevezetéséről. A nemzeti konzultáció sugalmazó kérdéseket tartalmazó „kérdőíve” a korábbi tapasztalatok alapján inkább szolgál szavazószámlálásra és közpolitikai napirend-formálásra és propagandára, mint valódi deliberációra és érdemben vitatott kérdések eldöntésére. Ha tényleg a választók informált döntése és nem a kormányzati álláspont népi megerősítése volna a cél, akkor súlyt kellene fektetni a tájékoztatásra és a szakmai-társadalmi vitára (például ehhez hasonló intézményekkel), ám erre itthon nem kerül sor. A konzultáció így egy drága eszköz marad a kormányzat melletti kiállásra és a Miniszterelnöki Kabinetiroda a kormány politikai érdekét kiszolgáló propagandaköltéseinek igazolására. De mit lehetne helyette?

Részvétel témájú blogposzt-sorozatunk második részében annak jártunk utána, hogyan működhet úgy az efféle konzultáció, hogy a polgárok tényleges beleszólást kapjanak a kormányzati döntésekbe. Ehhez az osztrák népi kezdeményezés példáját mutatjuk be.

meme.png

 

A gyermekvállalás támogatása kapcsán Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet elnöke helyesen állapítja meg: minden család más élethelyzetben van, ezért differenciát megoldásokat kell keresni. Ezt a differenciált gondolkodást teszi zárójelbe a tömegesen kiküldött, az érintettek helyett leginkább a kormánypárti szimpátia jelzéseként visszaküldött ívek felhasználása. Miközben tehát a kormány demokratikus döntésbe csomagolja a magasabb keresetűek gyerekvállalását támogató adókedvezményeket, olyan kérdések, mint az otthonápolási díj vagy a gyerekes családok kilakoltatása, jobbára a Parlament elé sem kerül, arról szerencsés esetben civil nyomásra, zárt ajtók mögött születik róla döntés. Egy kis csoport számára igen fontos szakpolitikai döntésben a társadalmi szervezeteknek ma nem igen van módja érdemi nyomást gyakorolni a kormányzatra: népszavazást nehéz indítani, a népi kezdeményezés korábban sem túl állampolgár-barát intézményét pedig eltörölték. Ezeket az ügyeket így legfeljebb ellenzéki képviselők terjeszthetik a Tisztelt Ház elé, ami legtöbbször garancia arra, hogy érdemi megtárgyalásra ne kerüljön sor. Míg nálunk az állampolgári részvételt a kormány saját legitimációjára használja fel, addig Ausztriában a társadalom kezdeményezheti a kormányzat aktívabb szerepvállalását. A gyakorlat azt mutatja, valódi társadalmi vita bontakozhat ki az embereket érintő ügyekről, amiben végül informált döntés születik - nem pedig tucatnyi megszűrt és sugalmazóan tálalt szakpolitikai kérdés kerül időről időre a polgárok elé, amiről lelkiismeretesen nehéz dönteni.

Az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szabadságpárt koalíciós kormánya támogatja a népi kezdeményezések indítását, ám ezek érvényességi korlátja a magas társadalmi egyetértést feltételezi. Ez magas legitimációt teremt a felhozott ügyeknek, amiket nehéz lesöpörni az asztalról, a rendszer azonban segíti a kezdeményezések célba jutását. Ugyan a magyar kormánypárti sajtó az osztrák részvételesdit a magyar minta átvételeként tálalta, a nemzeti konzultáció jogilag nem kodifikált eszköze azonban összehasonlíthatatlan az Ausztriában szigorú jogi előírások és garanciák által biztosított népi kezdeményezéssel. Magyarországon a nemzeti konzultációkat online felületen többször is ki lehet tölteni, az „elkeveredett” postai leveleket pedig könnyen kitöltheti más is, így a valós részvételi adatokat nem lehet ellenőrizni, a részletes eredmények pedig nincsenek közzé téve. Ausztria ezzel szemben transzparensen és jogilag számon kérhető módon szervezi a népi kezdeményezést, amely működési mechanizmusát tekintve lényegileg eltér a magyar kormány sajátjának tartott nemzeti konzultációtól.

Ausztriában a népi kezdeményezéseket bárki elindíthatja, ha a népesség egy ezrelékének (kb. 8400 ember) támogatását megszerzi aláírások formájában. Ezeket az aláírásokat ellenőrzött körülmények között, polgármesteri hivatalokban és kormányhivatalokban lehet leadni, ahol az állampolgárok biztosak lehetnek abban, hogy ezekkel senki nem él vissza. Az aláírások nem másolhatók, nem hamisíthatók, később pedig egy rendszerből visszakövethetők, így azt mindenki le tudja kérdezni. Amennyiben a rendelkezésre álló időben sikerül a 8400 aláírást összegyűjteni, a továbbiakban az állam átvállalja a kezdeményezés körüli teendők szervezését, az egyhetes aláírási időszakban buzdító kampányt indít, hogy minél többen írják alá, valamint biztosítja, hogy mindenkihez kellő információ jusson el a kezdeményezés által érintett kérdésekben. Amennyiben egy adott kérdést legalább 100 ezer ember aláír, úgy a parlamentnek már kötelessége tárgyalni a kérdést, a kezdeményezőknek pedig felszólalási joga van javaslatot tárgyaló plenáris ülésen is. Ha egy kezdeményezést több, mint 900 ezer állampolgár támogatott, akkor a parlament népszavazást kell elrendeljen a kérdésben, igaz a népszavazások feltételeit csak 2022-re tervezi pontosítani a kormány.  

Ausztriában október 1. és 8. között a szavazókorú népesség három ügyben adhatja támogató aláírását, többek között az Orvosi Kamara és egy rákellenes civil szervezet kezdeményezésére a vendéglátóhelységek teljes füstmentessé tételéről. A korábbi szociáldemokrata-néppárti nagykoalíció a teljes tiltás pártján állt, ám a tavaly télen felállt új jobboldali kormány elnapolta a kijelölt beltéri dohányzóhelyek teljes felszámolását. A tiltás elnapolása főként a Szabadságpárt befolyásához köthető, így a dohányzás ellenes népi kezdeményezés inkább a kormányzati irányvonallal ellentétes. A támogatottsága ennek ellenére meglehetősen magas, így valószínűsíthető, hogy az osztrák parlament elé kerül majd, lehetőséget adva orvosoknak is a felszólalásra. 

A második népi kezdeményezésre bocsátott téma a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségének kérdése. Ez gyakorlatilag egy kötelezővé tett nemi paritást írna elő a politikai és gazdasági életben kinevezett nők és férfiak között. A kezdeményezés magában foglalja a nemi alapon történő bérkülönbségek kivizsgálását és teljes eltörlését. A kérdés szintén nem prioritása a jelenlegi jobboldali kormánynak, az ÖVP nőügyi minisztere már jelezte, hogy nem adja aláírását a kezdeményezéshez.

A harmadik téma az osztrák közszolgálati televízió finanszírozásával kapcsolatban javasol változtatásokat. Ebben a témában inkább a Szabadságpárt politikai irányvonalába illik a kezdeményezés, hiszen az közszolgálati televíziót sokszor vádolják baloldali és liberális elfogultsággal. Ezt a kérdést egy jobboldali törpepárt kezdeményezte azzal a céllal, hogy a kormánykoalíció jobban befolyása alá tudja venni az ORF irányítását.

 

Az ORF finanszírozása

A magyar közmédiával ellentétben az osztrák közszolgálati média nem a költségvetésből kap egyösszegű támogatást, hanem a törvényileg szabályozott módon kivetett díjakból tartják fenn. Az anyagi forrás így jogszabályi eljárások alapján és nem aktuálpolitikai csatározások után megítélt költségvetési juttatást jelentenek, így az ORF függetlenebb maradhat a mindenkori kormánok elvárásaitól. A jogszabály szerint a közszolgálati média fenntartása olyan közteher, amit mindenkinek fizetnie kell, függetlenül attól, hogy nézi-e a közmédiát vagy sem. Ha ez itthon is így lenne, akkor a magyar közmédia 80 milliárdot meghaladó állami támogatását mindannyian fizethetnénk - ez a 3,5 millió TV-előfizető számára évi 24 ezer forintos tételt jelentene.

Ausztriában a tévédíj mértéke tartományonként eltérő, körülbelül 20 és 26 euró között van havonta. Ez évi 245-300 eurós hozzájárulást jelent egy átlagos tévénézőnek. Ebből a 20-26 euróból azonban levonásra kerülnek az adók és járulékok, (amelyek a tartományi költségvetésbe kerülnek) ami után a köztévé havi 17 eurót kap fejenként minden állampolgár után egy hónapban. Az úgynevezett programdíj így tisztán 0,55 euró minden ember után egy napra visszabontva. Régóta vitatéma, hogy aki nem nézi a köztévét, az minek fizesse a díját, a kérdés pedig élesebb, mint nálunk, ahol ugyan az adójából mindenki fizet a költségvetésen keresztül, de erről nem is tud. Ausztriában az volt eddig a nagy pártok konszenzusos álláspontja, hogy a közmédia objektív és pártmentes tájékoztatását csak így lehet biztosítani, és hogy a közmédia az egészségügyhöz hasonlítható közös teher, amit egyenlően kell finanszírozzon minden állampolgár. 

 

A népi kezdeményezések népszerűnek mondhatók Ausztriában, mivel nem példa nélküli, hogy az egy hetes aláírásgyűjtési időszak alatt akár több, mint 1 millió aláírás is beérkezik egy-egy témában. Mivel a kezdeményezés folyamatát az állampolgárok mellett jogi személyek, civil szervezetek is elindíthatják, így a társadalmi befolyás és az elképzelések megalapozottabbak és jobban beazonosíthatók (vö. a magyar népszavazási kezdeményezések gyakran elterelő, titokban maradó kezdeményezőivel). A magas társadalmi érdeklődés ellenére azonban fontos látni, hogy hiába az aláírások magas száma, a kezdeményezések nem mindig érik el a kívánt célt, a népszavazás pedig hagyományosan ritka politikai eszköz Ausztriában. A kormánykoalíció azonban fontos célként tűzte ki, hogy a társadalom közvetlenül szólhasson bele a társadalmi ügyek alakításába, így mindent meg kellene tegyen a kezdeményezések széles körének sikeréért. Abban a populista közhangulatban, amikor a mérsékelt pártoktól azért fordulnak el a tömegek, mert nem érzik biztosítva, hogy az elit meghallja a hangjukat, érdemes volna megfontolni a hozzánk közeli országokban is gyakorolt részvételi technikák átvételét. Ahhoz, hogy mindez hiteles legyen, a részvételi demokráciára nem lehet pusztán politikai eszközként tekinteni, amivel a kormány fitogtathatja erejét, az ellenzék pedig keményen odavághat a kormánynak. A valódi részvétel a lokális szintű bevonástól (részvételi költségvetés, állampolgári tanácsok) az országos népi kezdeményezésekig az a célt kell szolgálják, hogy akár a pártpolitika csúcsra járatott témáin és törésvonalain túli ügyekről, az embereket ténylegesen érintő kérdésekről is indulhasson társadalmi vita, aminek az eredményét a hatalmon lévők is tiszteletben kell tartsák. A nemzeti konzultáció majd 15 éve egy olyan innovatívnak mondható eszközként indult, ami az állampolgárok hangját akarta hallatni az elit berkeiben zajló, de a társadalomtól elszakadt reformok idején. Abból, amivé mára vált, le kell vonni a tanulságokat.

 

Nemzeti konzultáció-történet - egy Fidesz-találmány

A Nemzeti Konzultációs Testület 2005. március 9-én alakult Orbán Viktor országértékelő beszéde után, amikor bejelentette, hogy a Fidesz konzultációt fog indítani a magyar emberek hiteles véleményének becsatornázása érdekében.

  • a Fidesz a 2006-os választások előtt ekkor a lehető legtöbb emberhez el akarta juttatni az üzeneteit, ezért postáztak több százezer kérdőívet, emellett vidéki fórumokon, szóban is próbáltak minél több emberrel kapcsolatot teremteni. A téma: az „ország legégetőbb problémái”.
  • a költségeket ekkor még a párt állta, a pontos összeg nem ismert
  • 1,6 millió embert értek el vagy telefonon, levélben vagy személyesen
  • teljes összefoglaló kiadvány: nemzetikonzultacio.hu/pdf/nk_hu.pdf

 

2010 szeptemberében csak a nyugdíjasok kaptak levelet (2,8 millió postázott levél), itt főként az ő életszínvonalukkal kapcsolatban kaptak kérdéseket

  • 200 ezer ember küldte vissza a kérdőívet
  • ezt a konzultációt még a Fidesz állta anyagilag

 

2011-ben két nemzeti konzultáció zajlott az egyik az Alaptörvényben foglalt jogok és kötelezettségek témájában, a második pedig szociális kérdésekben

  • a két kérdőív még valós választási lehetőséget engedett a kitöltőknek
  • az Alaptörvényben foglaltakkal kapcsolatos konzultációt 920 ezren küldték vissza 
  • a költségek kb. 750-800 millió forintot tettek ki
  • a „Szociális Konzultációt” 1 millió 140 ezren küldték vissza, ez még szintén választási szabadságot tett lehetővé a kitöltőknek
  • ennek a költségei szintén 750-800 millió forintot tettek ki
  • ez a két konzultáció volt az első, amit már nem a Fidesz fizetett, hanem a Miniszterelnökségen keresztül közpénzből került finanszírozásra

 

2012-ben a Gazdasági konzultáció során kiküldött több, mint 8 millió kérdőívből 700 ezret küldtek vissza

  • a kérdőívek az adózással, járulékokkal és multinacionális vállalatok helyzetével foglalkozott
  • az első konzultáció volt, ahol a visszaküldők aránya visszaesett az előző konzultációhoz képest
  • a költségek 976 millió forintot tettek ki hivatalosan

 

3 év kihagyás után 2015 májusában már a bevándorlás és a terrorizmus kérdése volt téma

  • ekkor merül fel először a kritika, hogy a kérdések egyértelműen sugalmazóak, provokatívak
  • "a kérdőívnek nem kell módszertanilag helyesnek lennie, mert politikai kérdőív"
  • Miniszterelnökség által közzétett eredmények - a konzultációt 1 millióan küldték vissza

 

2017 áprilisában az „Állítsuk meg Brüsszelt!” című konzultációs kérdőív nyomdai költsége nettó 68,1 millió forintba került, míg a postai költségek nettó 881,5 millió forintot tettek ki. 

 

sorosterv.png

 

A 2017 októberi nemzeti konzultáció a „Soros-tervről” a legmagasabb részvétellel lezajló konzultáció volt

  • a Miniszterelnökség szerint közel 1 millió 700 ezren töltötték ki vagy online, vagy postán visszaküldve. A konzultációt erőteljes "Soros-ellenes" kampányolás kísérte
  • a kérdéseknél már egyértelműen csak a kormány eddigi irányvonalának legitimációja volt a cél
  • a költségek itt is 1 milliárd körül alakultak a konzultációt megelőző kampány nélkül
  • nagyon sok kritika felmerült a valós visszaküldők számát illetően, mert a rendszer könnyen kijátszható

 

 

 

Magyarország – nemzeti konzultáció

Ausztria – népi kezdeményezés

Kezdeményező

 kormány

állampolgárok, civil szervezetek

Személyes adatok ellenőrizhetősége

 jogilag nem ellenőrizhető

jogi számonkérhetőség

Részvétel időszaka

kormány által meghatározott határidő

törvényben szabályozott határidő    (1 hét)

Eredmények átláthatósága

 nem hozzáférhető adatok

állampolgárok által lekérdezhető adatok

Részvétel módja

postai visszaküldés, online kitöltés személyazonosítás nélkül

helyhatósági hivatalokban elérhető, online kitöltés személyazonosság ellenőrzéssel

Kötelező erő

nincs jogi kötelezettség az eredmények figyelembe vételére

jogi kötelezettség az eredmények figyelembe vételére

Érvényességi küszöb

 nincs részvételi minimum

meghatározott számú aláírás szükséges a jogi kötelező erőhöz (100 ezer/900 ezer)

 

Következmény

véleménynyilvánítás

kérdés parlamenti napirendre tűzése, népszavazás

 

Költségek

1-4 milliárd forint

650 millió forint

 

 

fokkin.gif


6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://k.blog.hu/api/trackback/id/tr5814302267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.10.16. 06:02:09

A nemzeti konzultáció egy sikeres politikai reklám, ezért is tombolnak ellene ilyen hevesen Soros emberei.

Ekrü 2018.10.16. 08:14:01

Nem értem a problémát.A Nemzeti konzultáció nem más,mint szimpla véleménykérés a kérdező által fontosnak tartott dolgokban.Aki akarja visszaküldi,aki pedig nem az nem.Senki mögött sem állnak korbáccsal,hogy muszáj visszaküldenie.Konzultációt bármelyik párt és bármilyen magánszemély csinálhat,nem akadályozza meg benne senki.Még csak posta se kell hozzá,csak mondjuk ahhoz ki kéne állni az utcára és ott osztogatni.Az,hogy az ellenzéknek soha nem jutott eszébe megkérdezni az embereket az nem a jelenlegi kormány hibája ,hanem róluk állít ki szegénységi bizonyítványt.Persze fikázni valamit könnyebb,mint odaállni és tenni valamit.

Kánikula 2018.10.16. 08:48:11

@Ekrü: Nem a konzultációt, hanem annak a mikéntjét kérdőjelezi meg a cikk.

Szerinted 8 millió kérdőívet a magyar kormányon kívül ki tud szétküldeni vagy szétosztogatni?

Ki volt az akit elpateroltak az utcáról? Hadházy? kérdőívezés/aláírás gyűjtés miatt igaz? Ja tökre lehet tényleg bárkinek..

pioneer2016 2018.10.16. 08:49:42

@Ekrü: "Persze fikázni valamit könnyebb,mint odaállni és tenni valamit."

A nemzeti konzultációnak nevezett fost sajnos csak fikázni lehet. Az irányított kérdések agyhalottak számára készül. Azon kívül soha nem ismert annak tartalmi eredménye, csak a visszaküldött mennyiségi adat, ha egyáltalán igaz amit Orbán ezzel kapcsolatban állít. A konzultáció kiértékelése nem ismert és nem pártatlan. Ezért dobom ki a második alkalomtól kezdődően azonnal a kukába, olvasatlanul.

Egy független pártsemleges állampolgár.

sinus67 2018.10.16. 18:43:41

@Ekrü:

Azt megkerdezném tőled, hogy az eddigi konzultácok konklúziója mejelent-e a törvényalkotásban?
Gondolok itt arra, hogy a konzultáció eredményét figyelembe véve dolgoztak ki, vitattak meg és fogadtak el törvényt.
Nem olyanra gondolok, aminek a terve már a konzultáció előtt is kész volt!
Na sorold!

hederg 2018.10.19. 11:00:16

Mi lehetne Orbán baromságai, igazából csalásai helyett? El kell zavarni ezt a szélhámos gazembert! NER ilyen ostoba szemét dolgot Hitler talált ki!