háló

Közpénz nem vész el, csak átalakul. A K-blog ezt a különös fizikai jelenséget vizsgálja.

pokhalo_ado_2_b_kicsi.jpg

Facebook

Címkék

1% (2) 2014 (1) adatigénylés (24) adatok (20) adatozz okosan (21) adatsprint (3) adatvédelem (2) adatvédelmi (1) Áder János (1) adócsalás (1) afganisztán (1) afrika (1) agrártámogatások (7) alkotmánybíróság (2) alkotmányozás (1) állami szféra (3) állás (1) amsterdam (1) antikorrupció (17) anti korrupció (16) asp (3) átlátható (1) átláthatóság (120) atomenergia (1) atomerőmű (2) Azerbajdzsán (2) a szomszéd kertje (2) Bahrein (1) balkán (1) ballmer (1) bánkitó (1) bell and partners (1) berlusconi (1) bíróság (1) bizottság (2) biztos (1) bkk (1) bolívia (1) bosznia (1) bővítés (1) btk (1) budapest (1) bunda (1) cégek (1) cenzúra (3) ciklusértékelő (1) civilek (2) civilzseb (3) civil kapocs (1) CÖF (2) crowdsourcing (3) csalás (2) csányi (5) csatorna (1) Csehország (1) daimler (1) databoom (1) dél-korea (1) demokrácia (1) direkt36 (1) dk (2) e-government (1) egészségügy (1) egyesült (2) egyiptom (1) együtt (1) együtt2014 (1) elnökség (1) ensz (1) eötvös (1) építőipar (7) érdekérvényesítés (1) erzsébet (2) esemény (1) észtország (1) eu (24) európai (1) eu elnökség (1) exszabi (1) ezaminimum (6) e governance (1) facebook (1) fehér könyv (1) felcsút (2) felejtéshez való jog (1) fidesz (3) fizetések (1) flier (2) földbérlet (1) forgóajtó (1) franciaország (1) futball (1) geodézia (1) goldenblog (1) görögország (2) GRECO (1) Grúzia (2) gyógyszergyártás (1) gysev (1) hackathon (4) hacks hackers (1) hálapénz (1) hamburg (2) helsinki (1) hercegovina (1) heves (1) hillary clinton (1) hírlevél (2) hódmezővásárhely (1) honlap (1) honvédelmi (1) Horváth András (1) horvátország (1) Hungary (1) idegenforgalom (1) igazságszolgáltatás (1) infografika (18) információszabadság (31) ingatlan (3) international (3) internet (3) internetpenetráció (1) intézet (1) IPI (1) izland (2) jobbik (2) jogalkotás (11) k-teszt (4) kalifornia (1) kampány (7) kampányfinanszírozás (17) károly (1) kdnp (1) KEHI (2) kenőpénz (1) képviselő (2) képzés (1) kerényi imre (1) királyság (2) költségvetés (4) kormányzati adatok (1) korrupció (21) korrupciós séta (2) közadatok (3) közbeszerzés (37) közérdekű (3) közérdekű bejelentő (3) közgép (10) Közgép (2) közpénz (16) közpolitikai (1) kreml (1) kultúra (1) k monitor (30) Lázár János (4) légifotó (1) leisztinger (5) lengyelország (1) lmp (2) lobb (1) lobbi (7) magánszektor (2) magyar (1) magyarország (23) mahir (2) MÁK (3) máv (2) média (5) media (2) meetup (3) mentelmi bizottság (1) mészáros lőrinc (3) mezőgazdaság (8) microsoft (1) miniszterelnökség (2) minisztérium (1) mnb (2) MNV (2) mobilapp (3) moldávia (2) montenegró (1) mozgaskorlatozott (1) mszp (2) mtva (1) munkaerőpiac (1) mvh (2) NAIH (2) NAV (3) NCTA (3) németország (3) nemzetbiztonság (1) nepotizmus (1) new york (1) nhit (1) NIF (1) nyerges (6) nyílt adat (1) nyílt kormányzás (15) obama (2) OGP (19) OGP16 (1) OHÜ (2) OKFN (5) oktatás (1) olaszország (1) olimpia (1) önkéntes (3) önkormányzat (17) opencorporates (1) Open Knowledge (3) Orbán Ráhel (1) oroszország (7) országgyűlés (1) összeférhetetlenség (2) ösztöndíj (1) pakisztán (1) paks (2) PallasAthene (1) párbeszéd magyarországért (1) parlament (1) pártfinanszírozás (6) pártok (4) pénzmosás (1) per (5) politika (1) politikusok (1) porto alegre (1) portugália (1) posta (1) prestige media (1) privacy (1) privatizáció (1) program (1) psi (2) publimont (1) putyin (1) rágalmazás (1) red flags (3) RekonstrukceStatu (1) rendelet (1) replicationsprint (1) részvétel (4) revolving door (1) right to know (1) rokonok (1) rólunk (1) románia (1) sajtószabadság (3) school of data (2) siemens (1) Simicska (4) simicska (10) Simon Gábor (1) smart city (3) sopot (1) spanyolország (3) sport (3) strabag (1) sunlight (1) századvég (1) szerbia (2) Szijjártó Péter (1) szlovénia (1) szólásszabadság (1) Tactical Technology Collective (1) takarítás (1) támogatás (5) tasz (7) TASZ (4) térkép (7) teszt (1) thales (1) theengineroom (1) timeline (1) titkosszolgálat (1) törvényhozás (3) trafikmutyi (2) transparency (4) trócsányi (1) TTIP (1) tulajdonos (2) tunézia (1) ud (1) ügyészség (1) új nemzedék központ (1) ukrajna (1) unió (1) usa (16) usaid (1) utalvány (1) utazás (3) vagyonnyilatkozat (21) Vagyonnyilatkozatok Hajnala (6) választások (3) vám (1) várhegyi (2) varsó (1) vasút (2) vesztegetés (5) vietnam (1) vizes vébé (1) vizuális (2) Voksmonitor (1) whistleblowing (14) wikileaks (4) workshop (2) young and partners (1) zambia (1) zmne (1) zrt. (1)

A küzdelem, amit nem lehet félszívvel megvívni - nyerhet Ukrajna a korrupció ellen?

MerényiM // 2017.08.14.

Címkék: eu ukrajna antikorrupció

A szomszédos Ukrajna belügyei az elmúlt időszakban kikerültek a hazai érdeklődés homlokteréből, a Majdan pedig a szélsőjobb számára (az orosz kommunikáció irányvonalának megfelelően) egyfajta szimbólumává vált a nyugati háttérhatalom nemzeteket romlásba döntő aknamunkájának. De valóban ekkora veszélyeket rejt megbolygatni a korrupt status quo-t? Mik a tapasztalatai és vannak-e valóságos eredményei a korrupció elleni fellépésnek? Milyen valódi problémák vannak a geopolitikai ellentétek és a hibrid háború keltette zaj mögött? Ennek jártunk utána.

 

ukrajna.png

 

Ha az ezredforduló demokráciaépítéshez kapcsolódó illúzióit kérjük számon a mai Ukrajnán, még a valóságosnál is elkeserítőbb képet kapunk, ám ezeket az illúziókat már senki sem táplálja. Ha cinikusan mégis így járunk el, arra juthatunk, hogy a posztszocialista patronázsrendszer felszámolása lehetetlen, a korrupcióellenes felháborodás pedig csak geopolitikai érdekeket leplező trójai faló. Ukrajnában a demokrácia szempontjából talán legjelentősebb jelenkori kísérlet zajlik, amely bennünket azoknak a demokratikus vívmányoknak az újraértékelésére kell sarkalljon, melyek megteremtése ma annyira kilátástalannak tűnnek keleti szomszédunk számára. Az ukrán helyzet rámutat, milyen következményekkel jár az urambátyám viszonyok eluralkodása.

 

2013 novemberében Ukrajnában elindult a Méltóság Forradalmának keresztelt tüntetéssorozat, többek között a kormányzati korrupció, hatalommal való visszaélés, az emberi jogok korlátozása és az oroszokhoz való közeledés ellen. A tüntetés legfőbb üzenete az volt, hogy ’takarodjon a banda', azaz Viktor Janukovics és a családjából és közeli ismerőseiből álló klientúrája. Az összecsapásoknak Janukovics lemondása vetett véget 2014 februárjában, ám az eltelt négy év alatt Ukrajna nem tudott gazdaságilag és politikailag talpra állni. Az Oroszország által elfoglalt donyecki és luhanszki régiók még mindig háborús területek, és a tüntetéseket során megfogalmazott követelések sem valósultak meg. Habár Janukovics és a klientúrája eltűnt a politikai életből, a helyére egy másik oligarcha, a csokigyáros Petro Porosenko került. A régi garnitúra ellen még mindig nem emeltek vádakat, és az ígéretek ellenére az exszovjet államokra jellemző urambátyám rendszer működik tovább. Az elit a fenti anomáliákkal szembeni kezdeményezéseket hivatalból lehetetleníti el, miközben látványos reformokkal próbálja legitimizálni a kormányzását a hazai és a nyugati nyilvánosság előtt.

Az exszovjet államokra jellemző rendszert Henry E. Hale írta le a Patronal Politics: Eurasian Regime Dynamics in Comparative Perspective című könyvében. Ezekben a rendszerekben a valódi döntéshozás a színfalak mögött történik, ezért nem egyértelmű, hogy tudományosan hogyan lehet besorolni őket. Feltűnnek bennük totalitáriánus, autoriter, demokratikus és hibrid elemek is. Fő jellemzőjük, hogy piramis alakú hálózatokon keresztül folyik a hatalomgyakorlás, amelynek tetején általában az ország vezetője van, és az alá tartozó többi patronázsrendszert olyan emberek vezetik, akik valamilyen formális pozíciót birtokolnak. A kapcsolatok típusa lehet gazdasági, politikai vagy államigazgatás természetű. Egy ilyen piramis élén lenni nagyobb hatalmat jelent, mint a formális pozíció maga. A patrónusok különböző NGO-kat, ügynökségeket és minisztériumokat és médiaszereplőket tartanak a kezükben. A rendszert összetartó erő leginkább a családi és baráti kapcsolatok, szívességek, visszatartott információk és kompromittáló anyagok birtoklása vagy a maffiákra jellemző viselkedési kódok, nem pedig a kormányzati hierarchia. Ugyanakkor ha valamelyik oligarcha elveszti a hatalmát, szinte azonnal átveszi a helyét egy másik. Ez a piramis adja az urambátyám rendszer működésének alapját, ahol pozíciók, ingatlanok, szolgáltatások, engedélyek, szívességek és pénz cserélhet gazdát informális úton. Ez a rendszer csak úgy működhet, ha a demokrácia és a normális működés látszatát megtartják, de kialakulása során lépésről lépésre hágják át és teszik cinizmus tárgyává a képviseleti demokráciákban megszokott etikettetA többségi támogatottság azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy az oligarchák hatalomra juthassanak és azt megőrizzék. Janukovics alatt Ukrajna pontosan így működött, de a klientúrája egyre gátlástalanabb módon lopta szét az országot és egyre keményebben kezdte el védeni a saját hatalmát, ami a tüntetésekhez vezetett.

 

 Támogass minket, hogy segthessünk megmutatni a közpénzek útját!

  ▶︎ Adományozz átutalással, vagy PayPalon: k-monitor.hu/tamogatas

  ▶︎ Legyél pártolói tagunk: patreon.com/kmonitor

 

Az elmúlt három évben többek szerint is fontos reformok történtek, fejlődött az energiaszektor, modernizálták a katonaságot, fejlődött az egészségügy, letörték a nagyobb államháztartási hiányokat és elkezdték decentralizálni az államigazgatást. Megkötöttek egy együttműködési megállapodást is az EU-val, így az ukrán állampolgárok vízum nélkül tartózkodhatnak a schengeni övezetben egy ideig (a megállapodást még Janukovics készítette elő). Egy kormányközeli forrás szerint ezek azonban nem egy távlati terv részei voltak, hanem kényszermegoldások, amelyek elkerülhetetlenek voltak a patronázsrendszer fenntartásáért és a gazdasági összeomlás megelőzéséért. Az új elit látványos reformokkal tudja legitimizálni a hatalmát. A felmerülő kritikákra azt mondják, hogy az ország jobban működik, mint az elmúlt 23 évben. Ugyanakkor az igazán szükséges változásokat - amelyek által tényleg változhatnának a dolgok - hátráltatják és ellehetetlenítik. Ezekre ingadozóan fejt ki befolyást a civil társadalom és a nemzetközi közvélemény. A Külkapcsolatok Európai Tanácsa által készített elemzés szerint a legfontosabb lépés az igazságszolgáltatás reformja és egy határozott antikorrupciós program lenne. Történtek lépések: a 120 fős Legfelsőbb Bíróság megalapítása illetve a korrupcióval foglalkozó testületek felállítása (Nemzeti Anti-Korrupciós Hivatal (NAKH), Nemzeti Korrupciómegelőzési Ügynökség (NKÜ)).

 

A félszívvel végzett reformok önmaguk paródiájába fordulnak

Porosenko kormánya azonban még mindig korrupt, oligarchákkal szövetkezik. Lett volna esélye megtisztítani a főügyészi hivatalt, ehelyett Viktor Sokint bízta meg a vezetésével, akit később Jurij Lucenko követett, akik sokak szerint mindössze a hivatal imidzsét próbálják javítani. A reformistákat egyszerűen kifúrják a hivatalokból, amint érdemleges munkát próbálnak végezni, ahogy azt tették Vitalij Kaskoval és Davit Sakvarelidzével aki egy ‘belső Maidant’ szeretett volna a hivatalon belül, megtisztítva azt. Szinte semelyik janukovicsi oligarcha vagy politikus ellen nem indult vizsgálat vagy eljárás, ezek inkább a hatalmi harcok bunkósbotjaiként működnek. A Legfelsőbb Bíróság felállítása is mutatja ezeket a visszásságokat. Az új testület tagjait egy teszt eredményei, interjúk és ajánlások alapján választják, amelyek összesen 1000 pontot tesznek ki. A pontok legnagyobb részét a szubjektíven értékelt interjú adja (700), a döntéshozók pedig 75%-ban elutasították az integritással foglalkozó testület ajánlásait és sok esetben felmerült a gyanú, hogy manipulálták a teszteredményeket.

A Főügyész folyamatosan próbálja lassítani az Antikorrupciós Hivatal felállítását, például az új igazgató kiválasztása során, illetve a hivatalt felügyelő Civil Ellenőrzőtanács létrehozása során. A Hivatal felállítása végül sikeres volt, 2014-ben indult, amit az Ukrán NGO-k és újságírók nagy győzelemként értékeltek.A főügyészi hivatal azóta próbálja bekebelezni a NAKH-t, de nemzetközi támogatottsága miatt egyelőre ez nem sikerült. Más, sikeresen elindított programok, mint például az NKÜ által felügyelt e-Bevallás is problémákba ütközött. A rendszer leegyszerűsíti a vagyonnyilatkozatok hozzáférhetőségét, továbbá megköveteli, hogy a politikusok családja is nyilatkozzon. Ezzel elkerülhető az az itthon is bevett szokás, hogy a politikus csak minimális vagyont jelent be, miközben családtagjai nevén van az összes ingatlana és cége. Viszont az NKÜ-nek nincs elég forrása arra, hogy ezek után nyomozzon, így a feltöltött vagyonnyilatkozatokból nem indult még egyetlen eljárás sem. A korrupcióellenes civil szervezeteket inkább ellenségnek, mint partnernek tekintik. Egy nemrég megszavazott törvény szerint minden korrupcióellenes szervezet vezetőjének kötelező lesz feltölteni a vagyonnyilatkozatát. A törvény nyelvezete nem egyértelmű, mivel ezt akár fordítóirodákra is érthetik, amelyek valamilyen civil szervezetet segítenek. Nincs új a nap alatt abban az értelemben sem, hogy az ukrán kormány lejárató kampányokat indított a korrupcióellenes NGO-k ellen, megkérdőjelezve a külföldi kormányoktól és szervezetektől kapott támogatásaik legitimitását. Az elit saját működését félti, amikor a külföldi elkötelezettségű technokraták hatalomátvételével riogat, azt ugyanis látni kell, hogy az "ügynök-vád" szinte mindenkire ráhúzható, miközben az uram-bátyám viszonyok érvényesülése közepette csak nagy ritkán, véletlenül kerülhetnek olyan személyek pozícióba, akik elkötelezettek az intézmények tartalommal való megtöltése iránt. Az óriási kérdés, "ki lehet-e szervezni" sikerrel, az elittől függetlenítve a korrupció elleni harcot, vagy az elitnek kell megváltoznia.

628x420.jpgA 2014-2017-es Korrupcióellenes Stratégiában felvázolt problémák nagy része még mindig megoldatlan. A 44 tervezett intézkedésből 9-et vezettek be teljesen (21%) a többi csak félig, vagy egyáltalán nem teljesült. Emellett az ukrán parlament aktívnak tűnik problémák megoldásában, de a bevezetett korrupcióellenes törvények nagy része nem alapul a korábbi irányelveken vagy a helyzet átfogó elemzésén. Nem mondhatóak hatékonynak, intuitíven hatnak. Sok esetben még a GRECO vagy OECD ajánlásokat sem veszik figyelembe. A Transparency International szerint Ukrajna 29 ponttal még mindig a legkorruptabb európai ország a korrupció- érzékelési index tanulsága szerint. Az Ernst and Young Global Fraud Survey szerint Ukrajna a 40 megkérdezett között a legkorruptabb ország, a válaszadók 88%-a szerint a csalás és korrupció szélesen elterjedt az országban. Az ingadozó nemzetközi támogatás nem segít a helyzeten. Jean-Claude Juncker kijelentette, hogy a korrupció a legnagyobb probléma Ukrajnában, és eleinte sürgette egy független, korrupcióellenes bíróság felállítását. Ugyanakkor a júliusi kijevi találkozón már arról beszélt, hogy nem kell speciális bíróságot felállítani, elegendőek a már meglévő szervek. Ám az a garnitúra, akiket az elit nevezett ki és a rendszer fenntartásán dolgoznak, nem fognak érdemben foglalkozni az oligarchák és politikusok korrupciós ügyeivel. Ezt jól mutatja Mikola Martinenko és Roman Nazirov letartóztatása. Mindkettőjüket korrupcióval vádolják, de pár napon belül ki is engedték őket az előzetes letartóztatásból. A nyomozás elvileg folytatódik, de a gyanúsítottak szabadon mozoghatnak. Sokan attól tartanak, hogy mivel július 14-én véget ért a parlamenti ülésszak, és lassan megkezdődik a 2019-es választások kampánya, több reformintézkedés már nem is várható.

Ahogy a fenti példa is mutatja az oligarchák hatalmának visszaszorítása nélkül nem lesz igazi változás Ukrajnában. Az államapparátus decentralizálása sem segít a helyzeten, mivel így helyi kiskirályok születnek a régiek helyett. Ha valahogy el is tudják őket távolítani, klienseik ugyanúgy a tűz közelében maradnak, mint ahogy az Ihor Kolomojszkival is történt. Kolomojszki egyre növekvő hatalma 2015-re már a kormányzatnak is problémát jelentett. Márciusban le is váltották Dnyepropetrovszk kormányzói székéből, viszont az őszi választásokon újra az ő emberei győztek. Az oligarchákat gazdasági befolyásuk csökkentésével lehetne visszaszorítani, így leválaszthatóak lennének a politikai életről. Erre egy nagyon hasznos és sikeres eszköz a ProZorro (ukránul: átláthatóan). A ProZorro egy grúz mintára létrehozott online felület és adatbázis a közbeszerzések ellenőrzésére. 2016 áprilisától minden közbeszerzéssel kapcsolatos ügyintézés ezen a felületen történik. Ezáltal sokkal átláthatóbb lett a közpénzek elköltése, visszaszorítva bizonyos régi korrupciós praktikákat. Emellett 10-20%-kal csökkentek az állami kiadások is, továbbá a szigorúbb közbeszerzési szabályok hozzájárulhatnak az urambátyám rendszert alkotó piramis lassú megbomlásához is, mivel nem tudnak új oligarchák láthatatlanul a régiek helyére lépni: törekvésük lelepleződik, ez pedig kellemetlen a politika számára. A gazdasági nehézségek az oligarchák árnyékvilágát is gyengítik, így most valóban lenne lehetőség a reformákra, ám az ukrán politika csak félszívvel áll ki mellettük. A gazdasági válság csillapodásával azonban rövid-középtávon enyhülni fog a hazai, illetve nemzetközi nyomás a reformok iránt.

 

Hős kerestetik!

Sajnos Porosenko nem tűnik alkalmas személynek arra, hogy fontos reformokat vezessen be és felszámolja a régi rendszert, ezt már megválasztásának körülményei is jelezték. A Méltóság Forradalma utáni választásokon sokáig második helyen állt, ám egy titkos, bécsi találkozó után, ahol ott volt Dimitrij Firtas is, az addig vezető Klicsko visszalépett Porosenko javára, aki így szinte ellenfél nélkül nyerhetett, aki ígérete ellenére megválasztása után sem adta el vállalkozásait. Megszólaltatott szakértőnk, az ukrán Transparency International munkatársa szerint ez az alapvetően nem korrupt tisztviselők kedvét is elveszi a munkától, mivel nincs egy példakép előttük a felsőbb vezetésben, akivel azonosulhatnának. A félszívvel végzett reformok visszaütnek, és apátiát idéznek elő a jó irányba tett lépések sikerének esélyét illetően. Porosenko politikája miatt felvetődik a nyugati országok felelőssége is. A helyzet egyre sürgetőbb, mivel Kijev egyre inkább figyelmen kívül hagyja a nemzetközi szervezetek kéréseit és tanácsait, és az ukrán emberek is egyre jobban belefásulnak, egyre kevésbé tartva nyomás alatt a kormányt. A nyugati országoknak elő kellene állnia egy összehangolt tervvel, amelyben biztosítja a támogatását a civil társadalom felé amely így még nagyobb ellenőrzés alá vonhatja az ország vezetését. Ugyanakkor biztosítania kell az ukrán kormányt is a segítségről, hogy a helyzet ne vegyen egy elzárkózó, populista irányba fordulatot. A gazdasági nehézségek és az EU belső viszonyai miatt pedig nem épp egyszerű feladat reformokat követelni a támogatásért cserébe.

A korábbi követelések: a földeladások legalizációja, 1800 állami cég privatizációja, a korrupcióellenes bíróság felállítása és a nyugdíjrendszer reformja mind az urambátyám-rendszer működését gyengítené, ám elkötelezett és körültekintő levezénylés nélkül nem szabad kikényszeríteni őket, mert visszájára is elsülhetnek. Nem is meglepő tehát, hogy mindig nem teljesültekHa az Unió hagyja Ukrajnát visszatérni a posztszovjet rendszerhez, az ijesztő jövőt fest azon országok számára, akik többé-kevésbé szintén mutatják még ennek a rendszernek bizonyos jegyeit: Magyarország sem kivétel. Nem tagadhatóak a folyamat geopolitikai vonatkozásai: a pozitív kimenet azonban hosszútávon elősegíthetné a térség gazdasági és politikai stabilizációját. Az egyenlet tehát soktényezős: jó időzítés, egy hős felbukkanása de bizonyos lassú, kevésbé látható tendenciák is segíthetik a korrupt hálózatok visszaszorulását. Egy ilyen, bizakodásra okot adó, de talán kevéssé ismert tény az ukrán IT szektor megerősödése. Ez ma már 100 ezer embernek ad munkát, és gyorsan bővül. Ilyen innovatív, nem "lopható" iparágak és az a többlet, hogy akár így is lehet érvényesülni, kellenek ahhoz, hogy létrejöjjön az a társadalmi erő, amely a politikában kikényszeríti a változásokat. 

 

Vannak hősök: fedett nyomozó videóra vette egy parlamenti képviselő vesztegetési kísérletét

 

 

Szöveg: Nyilas Gergely, Merényi M. - (fotó innen)

kovesd-horvatha.png


1 komment

Évekig titkolta a Bizottság utazásai költségét, de sikerült?

MerényiM // 2017.08.10.

Címkék: eu adatok infografika adatigénylés

Notórius adatigénylőként mi is részt vettünk abban a kampányban, amelynek nyomán végül információmorzsákhoz juthatott az európai közvélemény arról, mennyit is utaznak el az uniós biztosok. A Bizottság a magyar felfogáshoz nagyon hasonlóan kezelte a kérdést: ködösített, morgott, de végül engedett. Két hónap adataiból teljesen egyértelművé vált, miért titkolóztak: nincs mit szépíteni, rohadt drágán utazgattak. A magyar biztos, Navracsics Tibor a lista végén.

 

juncker.png

 

Nyilvánosságra került, hogy tavaly 2 hónap alatt félmillió eurót utaztak el uniós biztosaink. A költségek nagy része charterjáratok bérléséből származott. (Összehasonlításként érdemes megnézni a K-Monitor infografikáján, mennyiért utazik a magyar kormányzat.) Ez után az volna a minimum a viták kereszttüzében álló brüsszeli testülettől, ha lépéseket tenne az utazási költségek nagyobb átláthatósága érdekében. Az apró sikeren fellelkesülve adatigénylést nyújtottunk be a magyar minisztériumokhoz, hogy összegezve mutathassuk be a 2014-es ciklus összes kormányzati utazását és a miniszterelnök külföldi útjait (erről tavaly tavaszig itt tekinthető meg az anyagunk). Ritka, hogy Magyarország ad leckét átláthatóságból, de ez a helyzet.

 

  • A Bizottság még mindig csak 2 hónap adatait adta ki, a többiről hallgat, pedig a teljes év adatait igényelték!
  • A most költségek csak aggregáltan láthatóak az EU költségvetésének egy soraként
  • Az EU nem válaszolt a korábbi, adatigénylési kampány 189 résztvevőjének. Mi, K-Monitorosok Navracsics Tibor utazásainak költségeit kértük ki és semmilyen választ nem kaptunk!  
  • A Bizottság az Access Info-t tekintette adatigénylőnek, az egyedileg igénylő európai polgárokat nem!
  • A Bizottság nem tartotta a törvényben megszabott 15 napot. Akiket jogsértés ért, az Európai Ombudsmanhoz fordultak.

 

Visszatérve a Juncker-bizottságra: 2016 első két hónapjában egy 75 ezer eurós (23 millió Ft) bakui út volt a legdrágább utazás, amin európai biztos részt vett, írta meg a belga Knack szerdán. A két hónap alatt a biztosok közel ötszázezer eurót (150 millió Ft) költöttek 261 hivatalos látogatásra. A lakhatás és az utazás általában olcsón lett meg oldva: a legdrágább egy napos tartózkodás az etióp fővárosban, Addisz-Abebában 629 euróba került. Az árak akkor szálltak el, amikor a biztosok charter járatokat béreltek – például a külügyi főképviselő Federica Mogherini 75 ezer eurós bakui utazása esetében. A Bizottság arra hivatkozott, hogy ehhez a megoldáshoz akkor fordulnak, ha nem volt olyan kereskedelmi járat, ami illeszkedne a biztos időbeosztásába.

A drágább utak között van még az Európai Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek a két napos római utazása, 27 ezer euróért (8.3 millió Ft), 2016 februárjában, és egy több országot, köztük Szomáliát és Törökországot is érintő körút, 11 ezer euróért (3.4 millió Ft), amin Hrisztosz Sztilianidesz, a humanitárius segítségnyújtás biztosa vett részt.

A megszerzett információk értékét növeli, hogy először kerültek nyilvánosságra ilyen jellegű és mértékű költések adatai, lévén ezt a Bizottság megpróbálta elkerülni. Egy spanyol civil szervezet, az Access Info igényelte először ezeket a dokumentumokat, azonban három évbe telt mire az Európai Bizottsággal meg tudtak egyezni, hogy melyik és hány darab dokumentumot tekinthetnek meg. A vita még most is tart, a két hónapnál bővebb időtartamok dokumentumainak megtekintéséért. Mindenesetre ez is azt támasztja alá, ami miatt a legkilátástalanabb helyzetben is úgy érezzük, van értelme a munkánknak: még a leghatalmasabbaknak sem érdemes titkolózni, egy demokráciában mindig az adatigénylők győznek! Ahol nem, ott nincs demokrácia.

 „Csak azt kérdezzük, hogy a Bizottság hogyan használ fel közpénzeket. Minden adófizetőnek joga van tudni, hogyan költik el a pénzét.”

- nyilatkozta Helen Darbishire, az Access Info Europe igazgatója.

A Bizottság álláspontja szerint az 2016-os utazások költségeinek nyilvánosságra hozása „túlzott adminisztrációs terhet” jelentene és ez az EU intézmény már így is „az egyik leginkább felügyelt szervezet a világon”, hiszen mind az Európai Parlament, mind az Európai Számvevőszék felé el kell számolnia. Az utazások átláthatósága nem csak a közpénzek pazarlásának meggátolása miatt fontos. Günther Oettinger jelenlegi költségvetési biztost, múlt évben érték súlyos kritikák, amikor Orbán Viktor meghívására magánrepülővel érkezett Budapestre. A repülő tulajdonosa az oroszbarát, német üzletember és lobbista, Klaus Mangold volt. A Bizottság helyettes szóvivője szerdán azt nyilatkozta, hogy Juncker római utazása légitaxival történt, a Bizottság elnöke kilenc emberrel együtt utazott és nem volt olyan kereskedelmi járat, ami megfelelő lett volna.

 

 Támogass minket, hogy segíthessünk megmutatni a közpénzek útját!

  ▶︎ Adományozz átutalással, vagy PayPalon: k-monitor.hu/tamogatas

  ▶︎ Legyél pártolói tagunk: patreon.com/kmonitor

 

Az adatok teljes részletességében a Politico.eu vonatkozó cikkének infografikáján érhetők el. Ebből kiderül: a magyar biztos, Navracsics Tibor utazta el az egyik legkevesebb pénzt az uniós biztosok közül.

Fotó: Wikicommons, A cikk forrása: Politico.eu 

Az online média jövője mutatkozik be Budapesten

MerényiM // 2017.08.02.

Címkék: média magyarország k monitor

Innovatív, önálló médiavállalkozások és a technológiai vívmányok felhasználása a nyilvánosságot fenyegető veszélyek ellensúlyozására - erről szól a News Impact Summit, amelynek a régióban Varsó és Prága után idén Budapest ad otthont. A szeptemberi, két napos seregszemlén az online újságírás legaktuálisabb kihívásairól hallgathatjuk meg olyan élenjáró hírcsatornák képviselőit, mint a BBC, a Spiegel Online, az AFP vagy a Gazeta Wyborcza. A regisztráció ingyenes, a részvétel ajánlott! 

 

bp.png

 

Budapesten rendezik ősszel az European Journalism Center és az adatújságírás, az álhírek elleni küzdelem, a hiteles, társadalmi részvételt erősítő hírszolgáltatás és hiteles történetmesélés támogatására létrejött Google News Lab által szervezett News Impact Summitot és Academyt. Az eseménynek több hazai szerkesztőség mellett a K-Monitor is partnere. Az eseménysorozat, amely 2014-ben indult útjára lehetőséget nyújt a hazai médiumok képviselőinek, hogy egy egyedülállóan kreatív, technológiát és médiát összekapcsoló programsorozaton vegyenek részt. A regisztráció ingyenes, ezért érdemes mihamarabb jelentkezni!

Polgártársunk, a hacker

MerényiM // 2017.07.19.

Címkék: magyarország információszabadság átláthatóság antikorrupció k monitor whistleblowing nyílt kormányzás

Egyre szaporodnak a civil részvételi technikák a létező demokráciák intézményeinek "meghackelésére". Meglepő, de sokak szerint ebből épp a demokrácia jöhet ki jól. Az állampolgárok által gyakorolt kontroll innovatív eszközei ellensúlyozhatják a képviseleti demokráciák bizalmi válságát. Az információs korban az átláthatóság és a bírálhatóság olyan jegyek, amely nélkül egy kormányzati döntés elfogadhatatlan, a demokrácia ugyanis nem szereti az intézményes titkokat. Kérdés azonban, hogyan lehet ezeket az alulról jövő, vadul burjánzó technológiákat mindannyiunk javára fordítani magánérdekek helyett. Erre a problémára mutat rá a BKK afférja a jegyrendszer biztonsági réseit feltáró hackerrel. 

 

everybody_needs_a_hacker_8442476626.jpg

 

A napokban valaki elérte, hogy 50 forintért vegyen elektronikus bérletet a BKK-tól, amivel sosem utazott, ellenben egyből szólt a cégnek, hogy gond van. Feljelentették. Nemrég Debrecenben egy civil programozó jól működő menetrendes applikációját elégelte meg a DKV. Készítettek egy használhatatlan alkalmazást, és beperelték a független app készítőjét a menetrendi adatok jogtalan felhasználása miatt. Külföldön bevett gyakorlat, itthon azonban csak nyomokban találni példákat arra, hogy az állami szervek a polgárok közreműködésével alakítsák ki Smart City és adat-infrastruktúráikat - a megoldásokat általában felülről próbálják érvényesíteni. A magánszférában ugyanakkor nő az igény, hogy rendszereik biztonságát etikus hackerek teszteljék. Erre egyébként a BKK is tett kísérletet a fenti esetben, de úgy látszik, az együttműködés még nem elég olajozott. 

Nem regisztráltunk

tangentopoli // 2017.07.13.

Címkék: civilek átláthatóság civilzseb

Tegnapig kellett volna a civilellenes törvény szerint regisztrálnunk külföldről támogatott szervezetként. A K-Monitor idén áprilisban, a törvény tervezetének nyilvánosságra kerülésekor úgy döntött, ilyen szabályozásnak nem tesz eleget. Már akkor elmondtuk, hogy az ellenállást tartjuk a helyes reakciónak. A civileket tömörítő Civilzáció csoporttal együtt azóta is úgy gondoljuk, ez a törvény felesleges, megbélyegző és káros.

Miért?

A törvénnyel nem lehet önmagában foglalkozni, hanem abban a kontextusban kell látni, amelyben született. A Fidesz hatalomra kerülése óta mindent megtett minden olyan intézmény felszámolásáért, ellehetetlenítéséért, amely féket szabhat a hatalmának. Így történt a magyar civil szférával is, amelyet először kivéreztettek, majd megindult azon szervezetek lejáratása, amelyek bírálták a kormány munkáját. Mindeközben adóforintok százmillióiból hizlaltak fel bábcivileket, akik nem végeztek a kormány üzeneteinek továbbításán kívül semmilyen érdemi tevékenységet, és akiket nem kényszerít rá senki hogy magukra aggassák, hogy az állam pénzeli őket. Mindenki emlékszik a Norvég Civil Alap és az Ökotárs elleni hajszára, az Orbán Viktor által elrendelt értelmetlen KEHI vizsgálatra, és ez egyre durvább civilellenes kirohanásokra. Pedig az ország aktuális mumusai öt, tíz vagy akár huszonöt éve is ugyanazokat az értékeket, társadalmi ügyeket képviselik, kormányoktól függetlenül, és ha szükséges kormányok ellenére. Nem ők váltak az ország ellenségeivé, hanem azok, akik háborút hirdettek ellenük.

19141472_10154896978073037_536387788_n.png 

A civilellenes törvény számunkra mérföldkő, amely mellett egyszerűen nem tudunk elhaladni. Egy olyan pont, amelyen számos intézmény, ágazat már túl van, gyakran úgy, hogy észre sem vette ezt. A napi kompromisszumok, alkuk során sokszor elfelejtjük, hogy milyen messzire jutottunk egy úton, amelyen soha el sem akartunk indulni. Ha 2010-ben bárki azt mondta volna, hogy ide jut az ország, bolondnak néztük volna. Jogi és racionális érvekkel védekezünk, mert mi mást is tehetnénk, miközben jogtalan, irracionális érvekre épülő harc folyik ellenünk. Ezért mindegy, hogy egyből érvényt szereznek-e a törvénynek, esetleg az EMMI-től kapunk még egy kis időt, vagy majd inkább más módon lépnek fel ellenünk. Mindegy, hogy egyelőre csak ijesztgetés az egész, vagy már a civil szervezetek bedarálásának törvényi előkészítése zajlik. Nem veszünk részt benne.