Egyre szaporodnak a civil részvételi technikák a létező demokráciák intézményeinek "meghackelésére". Meglepő, de sokak szerint ebből épp a demokrácia jöhet ki jól. Az állampolgárok által gyakorolt kontroll innovatív eszközei ellensúlyozhatják a képviseleti demokráciák bizalmi válságát. Az információs korban az átláthatóság és a bírálhatóság olyan jegyek, amely nélkül egy kormányzati döntés elfogadhatatlan, a demokrácia ugyanis nem szereti az intézményes titkokat. Kérdés azonban, hogyan lehet ezeket az alulról jövő, vadul burjánzó technológiákat mindannyiunk javára fordítani magánérdekek helyett. Erre a problémára mutat rá a BKK afférja a jegyrendszer biztonsági réseit feltáró hackerrel.
A napokban valaki elérte, hogy 50 forintért vegyen elektronikus bérletet a BKK-tól, amivel sosem utazott, ellenben egyből szólt a cégnek, hogy gond van. Feljelentették. Nemrég Debrecenben egy civil programozó jól működő menetrendes applikációját elégelte meg a DKV. Készítettek egy használhatatlan alkalmazást, és beperelték a független app készítőjét a menetrendi adatok jogtalan felhasználása miatt. Külföldön bevett gyakorlat, itthon azonban csak nyomokban találni példákat arra, hogy az állami szervek a polgárok közreműködésével alakítsák ki Smart City és adat-infrastruktúráikat - a megoldásokat általában felülről próbálják érvényesíteni. A magánszférában ugyanakkor nő az igény, hogy rendszereik biztonságát etikus hackerek teszteljék. Erre egyébként a BKK is tett kísérletet a fenti esetben, de úgy látszik, az együttműködés még nem elég olajozott.
Egy demokráciában a technológia nem valami misztikus társadalomszervező erő, amit el kell zárni az állampolgároktól: ez nehézkes és erőszakos út volna. Ahogyan a nyílt adatok használata nem rosszindulatú kíváncsiság, az informatikai rendszerek és intézmények állampolgári ellenőrzésére is lehetőséget kell teremteni a mindennap használt online felületek adatvédelmi kérdéseitől a választások tisztaságáig. Azonban az effajta alulról jövő törekvéseket is láthatóvá kell tenni a kölcsönös bizalom érdekében. A kritikus különbség egy konfliktusos, de olajozott demokratikus nyilvánosság és egy zárt, felülről irányított rendszer között a közérdek és az ártó szándék megkülönböztetése. Ha a jóindulat retorziót vált ki, az elbizonytalanítja a segíteni akaró polgárokat. Ha rés van a pajzson, az mindenképp kiderül, ám ha nem a jó szándékú hacker találja meg, akkor az ártó szándékú fogja. Az állam kiszolgáltatott, ezért nyitottnak kell lennie, az együttműködés pedig bizalmi játék, amit tönkrevághat a hatalom mindent uralni akaró, gőgös nyomulása. A kiberhadviselés létező veszély, de nem szükségszerű, hogy ez a fenyegetés a kevesebb szabadság, kevesebb demokrácia, kevesebb együttműködés, a több szabály és felügyelet irányába vigyen. A helyzet csak még élesebb lesz az online eszközök elterjedésével: a holland választásokon egy etikus hacker jelzésére álltak vissza kézi számlálásra.
Általában a képviseleti demokrácia vakfoltja, hogyan működnek azok az elvben semleges, láthatatlan technikák, amiken keresztül a közvélemény a maga közvetlenségében előáll. Ha nem tudjuk, milyen algoritmusok futnak a népszerű felületek mögött, vagy épp mi zajlik a technokrata intézmények falai közt, az rombolja a közbizalmat, hisz felháborodást vált ki a polgárok közt, ha úgy akarják kormányozni őket, hogy nem is tudnak róla. A felügyeletet, manipulációt leleplező, új civil technikák azonban meghackelik a létező demokráciák működési szabályait, újfajta állampolgári igényeket, szabadságokat teremtve. Úgy tűnik tehát, hogy miközben a jogállami garanciák és a formális alapintézmények kiürülnek, a bizalmatlanságot nem (hagyományosan) demokratikus eszközök hivatottak kezelni. De vajon összeegyeztethető ez a demokratikus rendszerrel?
A civil technikák térképe
Egy nemrég megjelent cikk alapján felmérhetjük, milyen hatással járnak az új civil technikák és digitális eszközök, amelyek azért születtek, hogy a polgárok hatékonyabban képviselhessék érdekeiket, részt vehessenek a döntéshozásban, beleszólhassanak a közéletbe, meghackelve a hagyományos politikát. Miközben nem vonatkoztathatunk el attól, milyen politikai célok, projektek érdekében használják fel őket, e technikák a demokrácia hatékonyságának és szervezettségének hivatottak javítani. Egy lehetséges felosztás a nyílt kormányzást elősegítő eszközök - pl. nyilvánosságra hozatal, adathasználat bátorítása, mobilizálás - és a közösségi együttműködést elősegítő technikák - pl. az autósok által információcserére használt Waze, vagy a közösségi finanszírozó oldalak -, ti. felülről és alulról jövő kezdeményezések megkülönböztetése. Ebből azonban kimarad, hogy nem csak az állam és magánszemélyek, de intézmények, pártok is kifejleszthetnek ilyen technikákat. Egy másik csoportosítás megkülönbözteti az intézményi kezdeményezéseket - kampánytechnikák, kezdeményezéseket értékelő oldalak (Tellmycity, Járókelő), petíciókészítő oldalak - a közösségi részvételt, önszerveződést önmagában szolgáló pl. közösségi média platformoktól. Így azonban állami, vállalati és közösségi kezdeményezések közt nem teszünk különbséget, túlságosan kiterjesztve a civil társadalom fogalmát.
(Az ábra forrása: Clément Mabi: Citizen Hacker - booksandideas.net )
A cikk a technikák politikai szempontú értékelését javasolja a fentiek szerint. Az alapján, hogy a technika az intézményes demokrácia elmélyítésére vagy átalakítására törekszik, illetve a hatalommal együttműködve, vagy attól különálló pólust alkotva törekszik változtatásra, négy út különböztethető meg:
-
A külső kritikusok az intézményes demokrácia keretein belül, pl. a választott képviselők feletti kontroll növelésével, a demokrácia működésének mélyrehatóbb megismer(tet)ésével, információátadással kívánnak változást elérni. Ilyen a nosdeputes.fr melynek célja a képviselők tevékenységének összegzése, vizualizálása; az opensecrets.org, amely az amerikai kampányfinanszírozások nyilvánossá tételét végzi
-
A külső reformerek szintén az intézményes demokrácia mellett, de a hatalommal együttműködve folytatják tevékenységüket. Céljuk az inkubáció, az együttműködés bátorítása civilek és intézmények között, ezzel a képviseleti rendszer elmélyítése. Gyakori technikáik a társadalmi párbeszéd, az állampolgári nevelés, vita-és párbeszédplatformok (Politizr, Fluicity), közvéleménykutatást segítő platformok (Make.org), jelöltek programjait összehasonlító technológiák (Voksmonitor).
-
A kritikus reformerek célja a civil társadalom mobilizációja, ezen keresztül pedig nyomásgyakorlás a formális intézményekre. Ehhez az önszerveződés, a társadalom hangjának felerősítése vezet, de ide sorolható a hackathonok szervezése is. Céljuk új intézményi technikák kifejlesztése.
-
A beágyazott hackerek célja az intézményes demokrácia átalakítása a hatalommal együttműködve. Erre példa a finn Open Ministry, amely megnyitja a törvényhozást a polgárok számára.
A mozgalom, noha ténylegesen növeli a társadalmi részvételt, még gyerekcipőben jár. A kezdet kezdetén, kulcskérdés, hogy a kezdeményezésekhez a hatalom hogyan viszonyul. A fenti kategóriák bejáratott, intézményesült utak - ezek leghatékonyabb kombinációját kell megtalálni ahhoz, hogy a jó szándékú hacker, vagy a menetrendet programozó informatikus társadalmi aktivizmusa ne ellenállással találkozzon, hanem a közösség javára érvényesüljön. De milyen stratégiai kérdésekre kell választ találni ahhoz, hogy a civil technikák előbb-utóbb felülkerekedjenek az elutasításon és a felügyeletükre törő szabályozáson?
A cikk több ilyet is azonosít. Először is: léteznek-e azok az autonóm terek, ahonnan az innováció idővel kiléphet a a tágabb társadalom felé? Másodszor: kik is használják ezeket az eszközöket, mennyire van mód és erőforrás a társadalom bevonására? Harmadszor: a gyorsabb, de kevésbé adaptív nem nyilvános fejlesztés, vagy a nehezebben induló, de gyorsabban terjeszkedő nyilvános technika a hatékonyabb? Ezzel összefüggésben: milyen gazdasági modell segíti legjobban a civil technikák érvényesítését: az önkéntesség, a támogatói finanszírozás - ahol felvetődik a függetlenség kérdése - vagy a tisztán üzleti modell? És végezetül: vajon nem már létező, más iparágból megtanulható, átvehető dolgokat talál-e fel a civil szektor?
|
Támogass minket, hogy még több ilyen anyaggal mutathassuk be a közpénzek útját! ▶︎ Adományozz átutalással, vagy PayPalon: k-monitor.hu/tamogatas ▶︎ Legyél pártolói tagunk: patreon.com/kmonitor |
Mi, a K-Monitorban, egyszerű állampolgárokként gyakran szembesülünk hasonló problémákkal, hiszen szaktudásunknál és szervezettségünknél fogva rendelkezünk azzal a képességgel, hogy ellenőrizzük a közhatalmat. Arra - ahogy a fenti példa mutatja - egyszerű állampolgárok is képesek lehetnek, hogy társadalmi intézményeinkről megállapítsák: igazságosan, biztonságosan működik-e. Kiadja-e az adatainkat illetéktelennek, vagy lehetőséget ad-e a bliccelésre, melynek nyomán minden tisztességes adófizető bukik? Ebben a helyzetben nincs olyan kötelesség, amely azt diktálná: az illető mégis hallgasson, bízza magát az államra és részt vegyen a korrupt intézményben. A közeljövő nagy kérdése, hogy meg lehet-e teremteni annak a feltételeit és garanciáit, hogy az intézmények állampolgári ellenőrzése a nyilvánosság előtt, a köz érdekében, ellenőrizhetően történjen, és ne kerüljön feloldhatatlan ellentmondásba a hagyományos demokratikus legitimációval.
Úgy látjuk, ebbe az irányba a közösségi média, a társadalmi beágyazottságot erősítő technikák és a Civilzseb mutat és nem a civiltörvény. Addig azonban maradnak az esetleges együttműködések és az úttörő, állampolgári felelősségből végzett munka. Ebben azonban történetünk etikus hackerének "bűne" benne kódoltatik, hisz se számára, se a közérdekű bejelentők számára nincs érdemi védelem. Nem állítjuk, hogy előbb-utóbb minden aktivizmusnak teret kell engedni, mint a demokratikus kontroll része, és reménykedünk abban, hogy a fenti két magyar eset paranoid reakciója sem a teljes kép. Ám jól látszik, mennyire kevés a beágyazott hacker és milyen a külső reformerek mozgástere. Bízhatunk azonban a józan észben, hisz ha az okos kormányzat és az okos város közel engedi magához és bizalmi viszonyt alakít ki saját civil és IT szcénájával, abból számos gazdasági előny remélhető a nyíltabb, innovatívabb döntéshozatal és a biztonságosabb, elfogadottabb működés mellett. Ha nem így lesz, mindenki veszít.
Fotó: Wikicommons
Címkék: magyarország információszabadság átláthatóság antikorrupció k monitor whistleblowing nyílt kormányzás
6 komment
Ajánlott bejegyzések:
-
Ez volt a 10 legdrágább állami rendezvény tavaly (mindegyiket ugyanaz a haver szervezte)
-
Kiderült, hol működik az ország legátláthatóbb vagyonkezelő cége!
-
Aranyáron bérel aligha kihasznált irodát a Végrehajtói Kar Nagy Ádám strómanjától
-
Újra megpróbálták eltitkolni: fű alatt támogatja vagyonátmentő alapítványait a Kormány
-
Változatlanul bíróságra járhatunk majd a közérdekű adatokért
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.07.19. 19:07:11
Dzsontra Volta 2017.07.20. 11:55:10
2017.07.20. 13:29:20
szilmi 2017.07.20. 13:50:53
Mindenki dögöljön meg, pusztuljon el
CSAK A FIDESZ
ne!
hacker
Lord Barom 2017.07.20. 15:28:17
MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.07.20. 15:58:37
Az a bérkommentekő, akinek senki se fizet, s az az igazi, akit Sorosék tartanak el? Viccelsz?