A forgóajtó-jelenség (revolving door) azt a világszerte elterjedt folyamatot írja le, amikor a többnyire vezető beosztásban dolgozó munkatársak az állami és az ahhoz kapcsolódó magánszektor között váltanak munkahelyet. A jelenség korrupciós kockázatai régóta ismertek, Magyarországon mégsem létezik olyan szabályozás, amely érdemben csökkenthetné ennek veszélyeit.

Martonyi János volt külügyminiszter a MOL igazgatótanácsában folytathatja – adta hírül nemrég a sajtó. A MOL vezetésében nem ő lenne az első korábbi politikus: Járai Zsigmond volt pénzügyminiszter 2010 áprilisától a cég igazgatótanácsának tagja, Chikán Attila korábbi gazdasági miniszter a felügyelőbizottságban kapott helyet, Medgyessy Péter volt kormányfő pedig a MOL egy leányvállalatának (TVK) igazgatóságát erősíti. Hozzájuk csatlakozhat most Martonyi János.

Hogy mi lehet ezzel a probléma? A Transparency International 2012-es, a témával foglalkozó tanulmánya szerint a kockázatot főként az jelenti ilyen esetben, ha a korábbi tisztségviselő illetéktelen befolyásolást kísérel meg: például korábbi kollégáira kíván hatni annak érdekében, hogy a vállalat számára kedvező döntéseket hozzanak. Egy volt miniszter befolyása ráadásul különösen erős maradhat abban az esetben, ha nem cserélődött le a kormány a választáson. Szintén problémát jelenthet, ha a korábbi köztisztviselő olyan információkhoz juttatja új munkáltatóját, amelyek kiadása sértené a verseny tisztaságát. A bennfentes információkkal vagy minősített adatokkal való visszaélés persze büntetőjogi kategória, azonban kifejezetten nehéz bizonyítani, milyen információkat osztott meg egy korábbi állami tisztviselő új munkáltatóival.

Természetesen nem minden esetben hordoz korrupciós kockázatot az állami és magánszféra közti átjárás, sőt: a TI szerint kifejezetten előnyös is lehet, ha a magánszféra tapasztalatait felhasználva az állami szektor munkavállalója új megközelítést hoz a közigazgatásba. A magánvállalatok pedig az állami döntéshozatal ismerete és a releváns jogi tapasztalatok miatt profitálhatnak az állami szférából érkezett munkavállalók alkalmazásával. Ez azonban csak abban ez esetben állja meg a helyét, ha sem az állami szereplőnek, sem a magánvállalatoknak nem áll szándékában tisztességtelen haszonszerzés.

Nemcsak az állami szférából a magánszektorba való átjárás jelenthet azonban korrupciós kockázatot, hanem a fordított irányú mozgás is – különösen akkor, ha azonos szektorról van szó. Jó példa erre Pintér Sándor belügyminiszteri kinevezése. Pintér korábban a Civil Biztonsági Szolgálat (CBSZ) nevű cégnek volt társtulajdonosa, és bár tulajdonrészét még kinevezése előtt, 2010 márciusában eladta, aligha tekinthető véletlennek, hogy a CBSZ 2010 után sorra kapta a személy- és vagyonőri tevékenységre kötött szerződéseket állami vállalatoktól.

Hogy Magyarországon mennyire általános a hasonló jellegű munkahelyváltás, azt jól jelzi a K-Monitor gyűjtése. Azt pedig, hogy a jelenség független politikai oldalaktól, Medgyessy Péter mellett Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminiszterének példája is igazolja, aki miniszteri pályáját követően a Wizzair légitársaság igazgatóságának lett tagja (a tisztségről egyébként 2012-ben lemondott). Vannak örök ingázók is a gazdasági és állami szféra között, ilyen például Draskovics Tibor többszörös államtitkár, miniszter és bankigazgató és Kocsis István is, aki a privatizációért felelős ÁPV Rt. éléről ült át a német energetikai cég, az RWE főosztályvezetői székébe - miután az állam részéről éppen ő volt az egyik aláírója annak a szerződésnek, amelynek révén a Mártrai Erőmű az RWE tulajdonába került.

A leghíresebb külföldi példa talán Gerhard Schröder korábbi német kancellár ügye, aki 1998 és 2005 között hét éven át volt Németország első embere. A Schröder vezette német kormány 2005-ös választások előtt az Északi áramlat földgázszállító vezeték építési költségeire egymilliárd eurós hitelgaranciát biztosított az orosz Gazprom irányítása alatt álló Nord Stream AG számára. Schröder alig néhány héttel a vesztes választásokat követően írta alá új munkaszerződését: a volt kancellár a Nord Stream AG felügyelőbizottságának elnöke lett. 

Nyilvánvaló, hogy a forgóajtó-jelenség elterjedtsége növelheti a visszaélések számát. Ezt felismerve több országban is olyan szabályozást vezettek be, amely mintegy prevenciós jelleggel korlátozza a magánszektor és kormányzati szféra közti átjárást. Az Egyesült Államokban (ahol az 1998 és 2004 között jogalkotással foglalkozók 48%-a vált lobbistává) például két évig tiltja a törvény minden kormányzati pozícióba belépő vagy azt elhagyó személynek, hogy olyan ügyekben dönthessen vagy lobbizzon, amelyek kapcsolatban állnak korábbi munkáltatójával – ennek megszegéséért pedig akár szabadságvesztés is járhat. Bizonyos esetekben egyedi elbírálás alapján akár élethosszig szóló eltiltás is járhat: ha például egy, az igazságügyi tárcánál dolgozó ügyvéd egy trösztellenes ügyön dolgozott, amelyben egy bizonyos cég érintett, a kormányzati megbízatását követően sem képviselhet a cég érdekeit ugyanabban az ügyben. Az élethosszig tartó tilalom azonban meglehetősen ritka és egyedi elbíráláson alapul az amerikai jogrendszerben.

A francia törvények három évig tiltják kormányzati szereplőknek, hogy mandátumuk lejártát követően a magánszektorban helyezkedjenek el, a szankció szintén pénzbírság vagy börtön lehet.  Norvégiában a munkaszerződéshez csatolhatnak olyan klauzulát a munkáltatók, amelyek védik a belső információkat, az üzleti titkot és a közszolgálatba vetett bizalmat. Az Egyesült Királyságban pedig nemrégiben szigorították a forgóajtó-jelenségre vonatkozó szabályokat: a britek egyéb szabályok mellett szintén bizonyos időhatárhoz – magas rangú tisztviselők esetében két évhez – kötik, hogy a kormányzati szektort elhagyó munkavállaló lobbistaként tevékenykedhessen. Hasonló szabályokat vezetett be Kanada is, ahol a vezető kormányzati tisztviselőket még a magánszektorban végzett tanácsadói tevékenységtől is eltiltja a törvény.

A befolyással vagy bizalmas információkkal való visszaélés elkerülése érdekében régóta szükség lenne Magyarországon is egy, a magánszféra és közszféra közti átjárást kordában tartani képes szabályozásra, de létezik európai szintű kezdeményezés is a forgóajtó-jelenség visszaszorítására. A K-Monitor, a Transparency International és az Atlatszo.hu közös korrupcióellenes minimumprogramjában is szerepel a forgóajtó-jelenség elleni fellépés. A minimumprogram egyik pontja, hogy  állami vezetők és állami vállalatnál magas pozíciót viselő tisztviselők a megbízatás megszűnése után „bizonyos ideig ne dolgozhassanak olyan piaci vállalatnál, amely a korábbi állami vezető közszférában megszerzett információit jogosulatlan versenyelőny megszerzésére használhatja fel.” A kezdeményezést eddig több mint 1000 magánszemély, 24 szervezet és 2 politikai párt írta alá. Ha egyetértesz, csatlakozz te is!